2013. április 19., péntek

191. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.04.19. péntek

Mindent egyesíteni a Szentháromságban

Isten minden embert a maga képére és hasonlatosságára teremtett (Ter 1, 26) Ennek alapvető oka az, hogy az emberszeretetre van teremtve, életének értelme önzetlenül szeretni a mellérendelteket. Az emberek önzésükkel megrontották, tönkretették Isten gyönyörű tervét, a szeretetből fakadó boldog életet. Amikor az Atya elküldte a földre egyszülött Fiát, a küldetése a szeretet helyreállítása volt Isten és ember, ember és ember között.Jézus ezt szenvedésével és kereszthalálával valósította meg:„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”.(Jn 15, 13) Ezek után semmi csodálkozni valója nem lehet a gondolkodó katolikus embernek, hogy a papnak komoly feladata ezt a célt szolgálni mindent és mindenkit a szentháromságos életbe, Isten belső életébe kell belekapcsolnia. A pap folytatója Jézus művének, a megváltásnak. A megváltás első mozzanata a bűntől való megszabadítás, visszafizetése Isten ellen elkövetett bűneink adósságának. Ezt a pap a kereszthalál jelenvalóvá tételével gyakorolja, egyszerű szóhasználattal: bemutatja a szentmiseáldozatot. Aztán következik az üdvözítés mozzanata: a pap feladata, hogy Krisztus Urunk érdemeiért kegyelmeket, természetfeletti erőket, ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ezekkel ad erőt az embereknek, hogy tetteik természetfeletti, örök üdvösséget érdemlő értékké váljanak. Így a katolikus pap megjeleníti az Atyát, aki papja által ma is mindenkit erre hív és segíti bejutni az atyai házba. Képviseli a Fiút, akinek alteregója lett a papszenteléskor és a Szentlélek is általa küldi a kegyelmeket, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus szerzett meg nekünk drága vére árán.

2013. április 18., csütörtök

190. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.04.18. csütörtök

Isten titkainak sáfára.

A sáfár szót ma kevésbé használjuk, mint régen. Inkább gondnokot mondunk, a gazdasági életből ez ismerősebb fogalom. A pap olyan gondnok, akinek gondjaira emberek, az ő földi és örök sorsuk van bízva. Minden papot arra rendel, hogy az összes gondjára bízott embert vezesse el az örök boldogságra: tanítsa meg őket arra, hogy a földön élve kell megszereznünk a boldogságot, amely örök és teljes. A hogyanra is nekik kell megadni a választ: a mennyben csak azt a jót jutalmazzák boldogsággal, amit mi másoknak önzetlenül nyújtottunk, szereztünk, közvetítettünk, amiért itt a földön nem kaptuk meg jutalmunkat. Kik ezek a ránk bízottak? A papnak plébániája területén élő hívei, akik forma szerint katolikusok, tehát Egyházunk tagjai. De Jézus nemcsak ezekért halt meg, hanem az egész sokaságért, vagyis minden ott élőért. Meg kell keresni a megfelelő alkalmakat. Szentbeszéd, magánbeszélgetés, gyóntatás, írásos lehetőségek (manapság a honlap rendszeres szerkesztése). Imádság a találkozásért, azért, hogy egész szívvel tudjam mindig a mások javát szolgálni, sohasem a magamét, illetőleg el ne feledjem soha, hogy a magam boldogságát csak akkor szolgálom, ha mindig másokért élek. XII. Pius pápa idős krában megtanulta az agysebészet problémáit, hogy ilyen specialistákkal is tudjon kellően értekezni. Mivel pedig erőink és az időnk is véges, imádkoznunk kell a megfelelő kegyelmekért. Reggeli imánk fő témája legyen: Atyám, nyisd rá a szemem, kivel milyen jót kell ma tennem? Adj erőt, hogy amit nekem kell megtennem, meg is tudjam tenni.

2013. április 17., szerda

189. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.04.17. szerda

Mert benned akarom viszontlátni Őt

Az elmélkedést nyújtó paptestvér élményét olvasva megdobban a szívünk: volt egy ilyen vágy testvérünk szívében, amely sokaknak nem jutott eszébe, hogy a Szűzanya állandó földi jelenlétét Jézustól tisztelettel, de mégis valahogy számon kérje. Nekem az jut eszembe vele kapcsolatban, hogy milyen nagy ajándéka Isteni Fiának, hogy a kereszten haldokolva János apostollal együtt minket is anyai szeretetébe ajánlott. Rábízott bennünket. Akárhol imádkozhatunk hozzá, és az isteni mindentudás és mindenhatóság azonnal megjeleníti előtte alakomat és kérésemet. Ő pedig, mint a „könyörgő mindenhatóság”,Isten elé tárja imámat, megtoldva a saját tekintélyével, szeretetével. Ha az Atyakérésemet egyéb fontos szempontokkal együtt üdvösnek látja, a kért kegyelmet az Ő kezébe teszi és közvetítésre hatalmat ad. Ő a minden kegyelem közvetítője. Azt is, örömmel tapasztaltam kisgyerekként is, hogy nekem, szemmel, füllel érzékelő embernek megadta az Úr azt a nagy ajándékot, hogy szülőfalum templomában és a kis kegykápolnánkban Szűzanyánk életének egy-egy fontos mozzanatát szoborban, képben láthatom, mintegy jelenvalónak érzékelhetem Őt. Amikor pedig ott állandóan zengett a népem ajkán és az enyémen is a rózsafüzér meg a szebbnél szebb máriás ének, kicsit a mennyben érezhettem magamat. Azóta, hogy merész kollégám kérését megválaszolta az Úr, örömmel ígérem, hogy papi szívvel, szóval igyekszem előmozdítani, hogy minden ember az Ő tükörképe legyen.

2013. április 16., kedd

188. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.04.16. kedd

Isten felkereste a poklot

Van egy pokolnak nevezett helye és állapota a világmindenségnek, amely a bűneit megbánni nem akaró, Istennel a halál pillanatáig ki nem engesztelődött lelkek örökös tartózkodási helye. Ide követi majd az utolsó ítélet után az elkárhozott lelket a vele örökre egyesített feltámasztott test is. Jézus így nyilatkozott erről a szörnyű helyről:„Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre .Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik”(Íz 66,24; Mk 9,43.47-48) A büntetésnek ezt a szörnyű helyét Jézus emberi lelke a vele örökre egyesült istenséggel együtt felkereste a kereszthalál beállta után azonnal. Hitünk igazságai közt valljuk: „Alászállt a poklokra”. Itt kellett az összes gonosz léleknek földig görnyedve meghódolnia a kereszten győztes Megváltó előtt (Fil 2, 10) Ennek a területéhez tartozott a jól elkülönített pokol tornáca, ahol az Ószövetség idején üdvözült lelkek várták Jézus megváltó halálát és látogatását. Amiről ebben az elmélkedésről van szó: Isten felkereste a poklot, az az embercsinálta földi gonoszság büntetőhelye. Ott általában együtt szenved az üldözött igaz ember és az egyik gonosz ember által üldözött másik gonosz. Az itt szereplő poklot a hitetlen hitleri gonoszság hozta létre vélt vagy valós ellenségei gyötrésére. Így ismerjük a történelemből: német koncentrációs tábor. A foglyok dolgoztak és szenvedtek. Maximilián Kolbe lengyel ferences atya hitvalló életéért, a Szűzanya forró tiszteletéért került ide. Amikor barakkjukból néhányan megszöktek, a parancsnok a foglyokat sorakoztatta és minden tízedik rabot éhségbunkerre ítélt. Kolbe atya nem volt „tízedik”. Az egyik elítélt keserves jajszavát hallva: „Mi lesz a feleségemmel és két kisfiammal”, önként kilépett a sorból és kérte a parancsnokot, hogy engedje meg, hogy átvállalja halálra sorsolt rabtársa helyett az éhhalált. Isten felkereste a poklot, mert a sátános önzés helyett megjelent az Isten alapvető szeretettörvénye: Tedd mindig azt, ami a másik ember javát szolgálja. Kolbe atya a szeretet hőse. Nem tudták éhséggel megölni, sem a lelkét megtörni. Korunk hős tanítója és példaképe ő.

2013. április 15., hétfő

187. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.04.15. hétfő

Egyedül csak téged akarlak

Szent Ágoston püspök negyven éves koráig menekült a kereszténység elől. Édesanyja, Szent Mónika, nagyon szerette ezt a fiát is, és mint okos és jó anya nem akart megelégedni azzal, hogy erre a világra megszülte rendkívüli szellemi képességekkel megáldott gyermekét, aki a keresztség elhanyagolásával, érzéki élvezetekkel rabosítva önmagát, el sem indul az örök boldogság útján, tehát oda bejutni sem fog. Az édesanya elől Afrikából Európába menekült, Itália északi városába, Milánóba. Az édesanya oda is utánament. Sírt, könyörgött neki, de a fia hajthatatlan maradt. Az egyetemen az ékesszólás tanára volt. Híres ember. Szórakozott léha magánéletében. Az édesanya a város püspökéhez, Szent Ambrushoz fordult segítségért. Ő így vigasztalta: Ennyi könny és imádság gyermeke nem veszhet el. Negyven éves korában Ágoston hangot hallott egy félretett szentírási könyvtekercs közelében: „Vedd és olvasd!” A kegyelem megragadta akaratát. Nemcsak elolvasta az addig elutasított isteni szót, hanem szívből megtért. Megkeresztelkedve Isten gyermeke lett, majd pappá szenteltette magát. Rengeteget prédikált, írt. És ekkor volt igazán boldog. Így fogalmazta meg ezt a nagy élményét: „Önmagadért teremtettél minket, ó Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik” A francia forradalom alatt született Vianney Szent János. Ő szellemileg egyáltalán nem volt kiváló. De nagyon kereste Istent, mert Isten vonzását érezte. Ő így fogalmazta meg élményét: „Minden kívánság, mely szétszórttá tesz éjjel és nappal, valójában csalóka árnyék. Miképp éj sötétben őrzi a fény iránti vágyát, úgy szívem mélyén tudattalanul egy hang visszhangzik Téged, akarlak, egyedül Téged! Ahogy a vihar a nyugalmat keresi, miközben még minden erejével hadakozik ellene, így lázadok és küzdök én is szereteteddel szemben, s mégis kiáltok: Téged akarlak, csakis Téged”

2013. április 14., vasárnap

186. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.04.14. vasárnap

Lámpás mindenkinek

„Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényit Tenni napul megtört életem árnya fölé.(Vörösmarty Mihály) A nagy költő belefáradt népünk, nemzetünk felemelkedésének szolgálatába.
Úgy érezte ekkor, hogy párt kell keresnie, akinek a lénye napfényként ragyoghatja be a költő lelkét, amely elveszteni látszott lobogó lángját. Minden családnak kell ez a ragyogó fény. A feleség, az édesanya a család fénye. De az egész emberi nemnek, ennek az óriási családnak is rendelt a jó Isten ilyen fényeket. Ők a női rendek alapítói, mondja mai papi elmélkedésünk vezérgondolata. Ismeretlen szerző tolla őrizte meg az utókornak ezt a ritka-szép gondolatot. A pénzhajhászó XIII. század első nagy boldogságkeresője Assisi Szent Ferenc volt. Beleszületett egy gazdag posztókereskedő családba. Idei-óráig boldog volt ott. Felcsapott lovagnak is. Onnan is elmenekült. Megtalálta a szegény Jézust az evangéliumban. Ettől kezdve vidám volt, boldog. Gazdag assisi lány volt Scifi Klára is. Francescóhoz menekült, őt kezdte követni. Ferencnek és társainak megengedte a pápa, hogy teljes nincstelenségben éljenek, csak a mennyei Atya gondjaira bízzák magukat. Járták a városokat, megdolgoztak az élelemért. De apácák ezt nem tehették. Róma úgy látta, hogy kell valami birtok, amelyből megélhetnek. Klára kitartott elvei mellett, és halála előtt egy-két évvel megkapta regulája merősítését: Élhettek teljes szegénységben. A rengeteg női szerzet között így akart boldogító fény lenni a női nem tagjainak: Nem az anyagi jólét teszi boldoggá a családot, és annak lelke, az édesanya sem a pénzbőségből merít boldogító szeretetet. Jézus nyomában járni, boldoggá lenni. Szent Klára csaknem nyolcszáz éves holtteste is ezt üzeni.