Seregély István: Útravaló – 2019. január 18.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

Nem minden keresztény nemzet imádkozhat és örvendezhet olyan engesztelő szentnek, mint mi Árpád-házi Szent Margitnak. A tatár pusztítás után szülei, IV. Béla és Laszkarisz Mária Istennek ajánlották születendő gyermeküket Magyarország megújulásáért. Hivatására ráeszmélve Margit elfogadta szülei akaratát, s életét a tatárok által elpusztított országunk, népünk jövőjéért ajánlotta föl. Pártfogását kérve, lépjük e szent nyomába a magunk lehetőségéhez mérten, hogy napjaink hitet vesztő korszakát túlélve megújuló keresztény magyar életet remélhessünk, üdvösségre vezető szellemiségben. Amit vállalni kell, az a hűség és az állhatatosság imádságos hivatásunk teljesítésében.

(Mt 25,1–13)

Ferenc pápa levelet írt a huszonöt éves Pápai Életvédő Akadémiának

Január 15-én mutatták be a Szentszék Sajtótermében Ferenc pápa január 6-án kelt levelét, melyet a Pápai Életvédő Akadémiának küldött, alapításának 25. évfordulója alkalmából.

A Vincenzo Paglia érsek-elnöknek címzett levélben a Szentatya arra buzdította a testület tagjait, hogy támogassák a testvériséget az emberi közösségben és az „élet humanizmusát”.

„Új, egyetemes etika” távlatában kell gondolkodni – fogalmazott Ferenc pápa –, mely a teremtés és az emberi élet alapvető tiszteletén alapszik. A humanizmust nem szabad összekeverni a hatalom megszerzésére irányuló bármiféle ideológiával, hanem a humanizmust testvériessé és szolidárissá kell tenni, hogy elkötelezett legyen az emberi élet védelmében.

Ferenc pápa levelének címadó kifejezése a „humana communitas”, az emberi közösség. A Szentatya kifejezi, növekednie kell a közösségi tudatnak, aminek alapja az Isten emberek iránti szeretete és teremtő aktusa. Napjainkban az Egyháznak új lendületet kell adnia az élet humanizmusának, mely Istennek az emberi teremtmény iránti szenvedélyes szeretetéből fakad. Meg kell érteni ezt az életet, támogatni és védelmezni kell, mert Isten feltétel nélküli szeretetéből származik.

Huszonöt évvel ezelőtt jött létre a Pápai Életvédő Akadémia Szent II. János Pál pápa döntése alapján, melyet előkészített Isten szolgája Jérôme Lejeune francia orvos munkája. Ő előre felhívta a figyelmet, hogy a bioetika területén küszöbön állnak olyan változások, melyeket az Egyháznak is figyelemmel kellene kísérnie. Az akadémia ennek megfelelően elkötelezte magát a kutatás, az oktatás és a kommunikáció terén, hogy nyilvánvalóvá tegye: a tudomány és a technika, ha az ember és alapvető jogainak a szolgálatában áll, hozzájárul az emberiség átfogó fejlődéséhez és Isten üdvözítő tervének megvalósításához – idézte Ferenc pápa a levelében a Vitae mysterium (Élet titka) kezdetű alapító motu propriót.

2016-ban új szabályzatot fogalmaztak meg, hogy az akadémia új lendülettel fogjon neki az egyre égetőbb kérdések megválaszolásának korunkban, amit főként a tudományos-technikai újítások és a globalizáció jellemez. A Szentatya levelében figyelmeztet a közömbösség kultúrájának veszélyeire. Jelenleg növekszik a távolság az egyén önnön jólétének megszállott biztosítása és az emberiség közös boldogulása között. Ezzel együtt erősödik a feszültség az egyén és a közösség között.

Ferenc pápa levelében utal az ellentmondásra, hogy bár az egész világ ellátását biztosítani képes gazdasági és technológiai erőforrások rendelkezésre állnak, azok felhasználása kevesek jólétét biztosítja. A humanizmus soha nem lehet azonos a hatalom akarásának ideológiájával. A keresztény emberek feladata, hogy odafigyeljenek a népek szenvedéseire. A különféle torz ideológiákkal szemben az emberi életnek abszolút értéke van, melynek megértéséhez Isten emberszeretetéből kell kiindulni.

A pápa sürgeti az emberek és népek közötti testvéri és szolidáris emberiesség megvalósítását. Az emberi család az Atya bőséges életének jele, és az Egyház útjai végeredményben az emberhez vezetnek – ahogy azt Szent II. János Pál pápa tanította. Ebből ered az Egyház feladata, hogy védelmezze az életet, és soha ne mondjon le a betegekről, hanem ápolja őket és gondoskodjon róluk.

Évközi első hét péntekje

Évközi első hét péntekje

Szent Margit mai ünnepén az evangéliumban Jézus példabeszédét olvassuk a tíz szűzről. Közülük öten mindenre, még a vőlegény esetleges késésére is felkészültek, s jutalmuk az lett, hogy bejutottak az ünnepségre. A másik öt viszont felkészületlenül érkezett, nem gondoskodtak megfelelő mennyiségű olajról lámpásaik számára, s mulasztásuk, felkészületlenségük miatt lemaradtak az ünnepségről, ahová később sem juthattak be. A mindennapok állandó munkája miatti fáradtság, az egykedvűség vagy a reménytelenség olyan kísértések az ember számára, amelyek csökkentik az éberséget és könnyen elvonják figyelmünket végső célunkról, az üdvösségről.
Szent Margit élettörténetét olvasva megdöbbenünk azon, hogy mennyi vezeklést, önsanyargatást, mások által alantasnak minősítet munkát vállalt, miközben zokszó nélkül tűrte a megaláztatásokat. Soha nem hivatkozott királyi származására vagy méltóságára, hanem mindent elviselt annak ismeretében, hogy ez szolgál önmaga üdvösségére és magyar népe javára. A Krisztussal való találkozás és azonosulás buzgó vágya éltette őt. A szüntelen imádkozás, a vezeklés és az alázatos szolgálat mind-mind a Krisztus iránti szeretetből fakadt. Életszentsége, életpéldája indítson minket arra, hogy soha ne aludjon ki bennünk az üdvösség utáni vágyakozás lángja! Ne engedjünk a világ sodrásának, hanem válasszuk, kövessük mindig Krisztust!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.

Ferenc pápa: Isten szava nem ideológia, hanem élet!

A Szentlélek világosítson meg minket, hogy ne legyen gonosz a szívünk; ne legyen kemény, mert az gyávasághoz, sem megátalkodott, mert az ideológiák gyártásához vezet! Ne hagyja magát elcsábítani, mert langyos kereszténnyé tesz! – buzdított Ferenc pápa a január 17-én bemutatott reggeli szentmisén.

„Vigyázzatok, testvéreim, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek! Senki közületek el ne szakadjon az élő Istentől!” (vö. Zsid 3,7–14). Ezt a kemény üzenetet, figyelmeztetést bízza ránk a Zsidókhoz írt levél mai szakasza, mely a keresztény közösség minden tagjához szól, legyenek azok papok, apácák vagy püspökök. Mindenkinél fennáll ugyanis a veszély, hogy gonoszságra hajlik a szíve – mondta csütörtök reggeli homíliájában a Szent Márta-házban Ferenc pápa. – De mit is jelent számunkra ez a figyelmeztetés?

A Szentatya három szót emelt ki a szentleckéből, mely segít megérteni az üzenetet: keménység, megátalkodottság és csábítás. A kemény szív zárt, nem akar növekedni, védekezésre rendezkedik be, bezárkózik. Az életben sok minden előidézheti, például egy nagy fájdalom, mert az ütések megkeményítik a bőrt – jegyezte meg a pápa. – Ez történt az emmauszi tanítványokkal és Tamással is. Aki leragad ennél a visszás viselkedésnél, az gyáva lesz, a gyáva szív pedig gonosz.

Tegyük fel magunknak a kérdést: „Kemény a szívem? Bezárkózott? Hagyom, hogy növekedjen a szívem? Félek attól, hogy növekszik?” Növekedni mindig a próbatételeken, a nehézségeken át tudunk, mint gyermekkorunkban. Úgy tanulunk meg járni, hogy közben elesünk. És hányszor elestünk gyerekként, amíg négykézláb helyzetből felálltunk, és járni tanultunk! De a nehézségek fejlesztenek minket – hangsúlyozta Ferenc pápa. A keménység és a bezárkózás kapcsán megállapította: aki kitart ebben, az gyáva. A gyávaság csúf tulajdonság egy keresztény embernél: azt jelenti, hogy nem mer élni, bezárkózik.

A második szó, melyet a pápa elemzett: a megátalkodottság. Kifejtette: Isten szava – a Szentléleknek hála – nem ideológia. Élet, ami növel, mindig előrevisz, és megnyitja a szívet a Lélek jelei, az idők jelei előtt. A makacsság azonban büszkeség is, gőg. Az ilyen keményfejűség nagyon sokat árt: a bezárt szívűek, a kemények gyávák. A makacsok, megátalkodottak – ahogy a szöveg fogalmaz – ideológiagyártók.

Makacs a szívem? Gondolja végig mindenki – buzdított a Szentatya. – Képes vagyok másokat meghallgatni; és ha másként gondolom, azt mondani, hogy „Nézd, én így gondolom”? Képes vagyok a párbeszédre? A megátalkodottak nem képesek a párbeszédre, mert mindig az eszmékkel védekeznek: ideológusok. Az ideológiák pedig sokat ártanak Isten népének, oly sokat! Mert kizárják a Szentlélek működését.

Az utolsó kifejezés, amiről a pápa homíliájában elmélkedett: a csábítás. Hogyan tudjuk elkerülni a veszélyt, hogy gonoszságra hajló legyen a szívünk? Oda kell figyelnünk a csábítás jeleire. Az ördög, a nagy csábító, bűnre csábít minket. Nagy teológus, de hit nélküli, gyűlölettel teli, aki be akar lépni a szívünkbe, és uralni akarja azt – és érti a dolgát. A gonosz szív az, amelyik hagyja magát elcsábítani, és a csábítás megátalkodottá teszi, bezárkózásra és sok más dologra sarkallja. A csábítással vagy megtérsz, változtatsz az életeden, vagy megpróbálsz kompromisszumot kötni: kicsit itt, kicsit ott, kicsit erre, kicsit arra. „Igen, igen, én követem az Urat, de tetszik ez a csábítás, csak egy kicsit…” És aztán elkezdesz kettős életet élni. Ahogy Illés mondta Izrael népének: „kétfelé sántikáltok”. Két lábbal sántikálnak anélkül, hogy az egyik stabil lenne. Ilyen a kompromisszumos lét: „Igen, igen, én keresztény vagyok, követem az Urat, igen, de ezt hagyom belépni…” Ilyenek a langyosak, akik mindig kompromisszumot keresnek: megalkuvó keresztények. Mi is sokszor kötünk kompromisszumot. Amikor az Úr megmutatja az utat, kijelöli a parancsolatokkal, a Szentlélek sugallatával, de nekünk valami más tetszik, és igyekszünk két úton járni, kétfelé sántítva.

Fohászkodjunk a Szentlélekhez, hogy világosítson meg minket, hogy ne legyen gonosz a szívünk: ne legyünk keményszívűek, mert gyávák leszünk; se megátalkodott szívűek ne legyünk, ami lázadáshoz, ideológiák gyártásához vezet; ne engedjünk a csábításnak, ne legyünk a csábítás rabjai, mert az megalkuvó kereszténnyé tesz minket! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 17.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

Aki olvasta az Ószövetségi Szentírást, az emlékszik a Meriba és Massza vizénél történt lázadásra. Arra, amikor az Egyiptomból megszabadult nép Isten ellen lázongó tagjainak keménynyakúsága miatt nem juthatott be az ígéret földjére. Negyven év bolyongása után már egy új nemzedék léphetett be oda. Előkép ez a földi zarándokútját járó emberiség számára. Isten ellen sokszor lázadozunk hitünkben, s emiatt elveszíthetjük a Jézus Krisztus által nekünk szerzett örök nyugalmat és boldogságot, az üdvösséget. Ma Remete Szent Antalnak, a remeték egyik nagy szentjének emléknapja is van. Kérjük pártfogását, hogy amíg ennek a világnak sok veszélyt jelentő sivatagában járunk, megmaradjunk hitünk állhatatosságában.

(Mk 1,40–45)