2018. február 23., péntek

Nagyböjti kalendárium – 2018. február 23.



Nagyböjti kalendárium – 2018. február 23.


Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!


„Prófétája által szól az Úr: Ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg.

Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, és az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,21-23)
Urunk, Istenünk, add meg híveidnek, hogy töredelmes szívvel készüljünk Húsvét ünnepére. Engedd, hogy a magunkra vállalt nagyböjti önmegtagadás
mindnyájunk lelki javára váljék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.



A csütörtök délelőtti elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán: Aki hisz Istenben, hisz az irgalmasságban



A csütörtök délelőtti elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán: Aki hisz Istenben, hisz az irgalmasságban


A pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán a Róma közeli Aricciában február 22-én nyolcadik elmélkedésében José Tolentino a tékozló fiú példabeszéde kapcsán Isten határtalan irgalmáról beszélt, aki nem méricskél, hanem túláradóan szeret, együtt érez velünk, esendő emberekkel, és megbocsát.


A tékozló fiúról szóló példabeszéd bármelyikünk családjáról szólhat, amennyiben leképezi a testvérek közötti és a szülő–gyerek viszony problémáit, rámutat az emberi kapcsolatok törékenységére – mondta José Tolentino Mendonça portugál pap költő a február 22-én délelőtt elhangzott elmélkedésében.
Nem csak szép, harmonikus és megoldott dolgok rejtőznek a bensőnkben; vannak ott elfojtott érzések, tisztázandó kérdések, betegségek, elszakadt szálak is; szenvedések, emlékek, szünetek, melyek arra várnak, hogy Isten begyógyítsa őket. Korunkat az elhajlás iránti vágy uralja, ami belőlünk, „tékozló fiúkból” könnyű ítélkezést, szeszélyeket, hedonizmust vált ki. Mindez a fogyasztói társadalom diktálta csalóka örvényben fejlődik ki, ami minden igény kielégítését ígéri, a boldogságot a jóllakottságban határozva meg. El vagyunk telve, megelégedettek, jóllakottak, háziasítottak vagyunk. De ez a kielégülés, amit a fogyasztással érünk el, a vágy börtöne – figyelmeztetett Tolentino atya.
A fiatalabb fiú szabadságvágya, téves lépései és hatalmi képzelgései mellett ott vannak az idősebb fiú olykor beteges elvárásai, melyek gyakran belénk is férkőznek. A testvérkapcsolat megélésének nehézsége, hogy megpróbálja befolyásolni apja döntéseit, nem képes örülni a másik javának, lappangó sértettséget táplál benne, és képtelenné teszi az irgalmasság logikájának befogadására. És megjelenik az irigység: ez is a vágy betegsége; a szeretet hiánya; meddő és boldogtalan követelés. Az idősebb fiú nem tudja megoldani az öccsével való kapcsolatát, ezért agresszív, falakat épít, és erőszak gyötri.
Az irigység ellentéte a hála, ami építi és újjáépíti a világot – mutatott rá a pápa lelkigyakorlatának szónoka. A két fiú alakja mellett megjelenik az apa – mint az irgalmasság ikonja. Két gyermeke van, tudja, hogy másként kell viszonyulnia mindegyikhez, egyedi módon tekintve rájuk. Az irgalmasság nem azt jelenti, hogy annyit adunk a másiknak, amennyit megérdemel. Az irgalmasság együttérzés, jóság, megbocsátás; amikor többet adunk, túl a megérdemelten; a szeretet túlcsordulása, mely begyógyítja a sebeket. Az irgalmasság Isten egyik attribútuma. Aki hisz Istenben, hisz az irgalmasságban. Az irgalmasság evangélium, mely felfedezésre vár – hangsúlyozta nyolcadik nagyböjti elmélkedésében a portugál pap költő.


Nagyböjt első hetének péntekje



Nagyböjt első hetének péntekje


A mai evangéliumban az egyes ószövetségi törvények felidézése után Jézus sorra megfogalmazza elvárásait tanítványaival, követőivel szemben, mintegy új parancsot adva. A krisztusi új törvény nem törli el az ószövetségi törvényt, hiszen annak a maga idejében megvolt az értelme és célja, de tökéletessé akarja azt tenni abban az értelemben, hogy visszataláljon eredeti céljához. A törvényhez kapcsolódó farizeusi törvénymagyarázatok az évszázadok folyamán kissé eltérítették azt az isteni szándéktól. Amikor Jézus a törvények hiteles értelmezőjeként, magyarázójaként lép fel, akkor mindig az a szándék vezérli, hogy rávilágítson a helytelen értelmezésekre és megmutassa, mit is kell tennie az embernek, hogy vallásossága Istennek tetsző legyen.
Azért kell az isteni törvényeket ismernünk, helyesen értelmeznünk és megvalósítanunk, mert ez vezet minket az örök életre, az üdvösségre. Nem nekünk kell kitalálnunk azt, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében, hanem követnünk kell Isten útmutatásait, amelyek az ő parancsaiban mutatkoznak meg. Ne elviselhetetlen teherként és ne megvalósíthatatlan feladatként tekintsünk a parancsokra, hiszen azok lelkünk javát szolgálják. A törvények Isten akarata szerinti megtartása azt jelzi, hogy komolyan vágyakozunk és törekszünk az üdvösségre.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége.
 


2018. február 22., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – 2018. február 22.



Nagyböjti kalendárium – 2018. február 22.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Magasztaljátok őt minden élőlény előtt, mert ő a mi Urunk, ő a mi Atyánk és ő a mi Istenünk örökkön-örökké. Megfenyített titeket vétkeitekért, de meg is gyógyít, mert jóságos, és összegyűjt titeket minden nép közül, akik közé szétszórt titeket. Ha hozzátértek teljes szívetekből és lelketekből, és az igazságot cselekszitek színe előtt, akkor felétek fordul és nem rejti el többé előletek arcát.” (Tób 13,4-6)
Urunk, Istenünk, add, hogy mindig helyesen gondolkodjunk és a jót készségesen meg is tegyük. Így mi, akik nálad nélkül létezni sem tudunk, segítségeddel tetszésed szerint élhetünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


A szerda délutáni elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán – A szomjúság éltető itallá lehet



A szerda délutáni elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán – A szomjúság éltető itallá lehet

Február 18. és 23. között a Róma-közeli Aricciában tartják Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatát. Ha figyelmessé tesszük magunkat a hallgatásra, a szomjúság a lelkiélet tanítómesterévé válik – hangzott el február 21-én délután José Tolentino Mendonça hetedik elmélkedésében.

Az életünkben tapasztalt belső szomjúság nem csak arra való, hogy helyes válasszal oltsuk: tanulhatunk is belőle, egészen addig, hogy a szomjúság éltető ital lesz számunkra. Mindezt fellelhetjük Jézus életében is, főként pusztai megkísértésében és szenvedésében. Isten akaratának betöltésében, akár a szomjúságot is hasznosítva, nem az emberi gyöngeség és törékenység áll az utunkban, hanem önzésünk és gőgünk – hangsúlyozta a lelkigyakorlatot vezető José Tolentino Mendonça portugál pap költő.
Az Egyház nem zárhatja magát elefántcsonttoronyba, s nem kell új gyakorlatokat és magatartásformákat kialakítania, hogy így legyen a „szentnek őrzője”, hanem tanítvánnyá kell lennie. Így a nem hívők is a hitélet meglepő frissességére találhatnak. Különben fennáll annak a veszélye, hogy miközben másokkal nehéz gyakorlatokat végeztetünk, mi magunk ülve maradunk. Vigyáznunk kell, mert ez lelki, benső sorvadáshoz vezethet – intett hetedik elmélkedésében a lelkigyakorlat vezetője.
Tolentino Gustavo Gutiérrez perui domonkos teológus A kútból inni. A nép lelki útja című könyvére utalva kifejtette: a kút a közösség konkrét lelki élete – esetlegességével és korlátozottságával. Az emberiséget nagy fáradsággal szeretnénk átölelni, azt az emberiséget, amit Jézus már valójában átölelt. Ő szeretettel hajol a konkrét valóság fölé.
A szomjúság a spirituális növekedés útját jelzi – emelte ki nagyböjti tanításában José Tolentino Mendonça. Sokat kell küzdenünk, hogy legyőzzük a tökéletes dolgok megszállott keresését, valamint azt a rossz hajlamot, hogy a valóságot hamis képekkel fedjük el. Thomas Merton lelki író szerint Krisztus éppen azáltal akart azonosulni velünk, amit mi nem szeretünk. Magára vette nyomorúságunkat és szenvedéseinket. Szent Pál így beszél a hit paradoxonáról: „akkor vagyok erős, amikor gyenge vagyok”. A bennünk lévő isteni élet legfőbb ellensége nem az emberi gyöngeség és törékenység, hanem a keménység és a merevség; nem a törékenység és a megaláztatás – ellenkezőleg: a gőg, az önelégültség, az önigazolás, az elszigetelődés, az erőszak, a hatalom önkívülete. Az erő és a kegyelem, amire oly nagy szükségünk van, nem a miénk, hanem Krisztusé.
Ha megnyílunk a hallgatásra, a szomjúság a lelkiélet értékes tanítómesterévé válik – emelte ki Tolentino atya. Majd Jézus hármas pusztai megkísértéséről szólt. Az első kísértés kapcsán kiemelte: Jézus ismeri az emberi élet szükségleteit, de emlékeztet arra, hogy nem csak kenyérrel él az ember; válasza nem menekít ki minket a valóságból, hanem arra indít, hogy olyan lehetőségnek tekintsük, melyet a Szentléleknek kell betöltenie. A második kísértéssel szemben – melyet ahhoz hasonlított a szónok, midőn a pusztai vándorlás során Mózestől vizet követelt a nép – Jézus a csend, az elhagyatottság és a szomjúság mint imádság útját jelölte meg. A harmadik kísértést azzal utasítja el Jézus, hogy „csak Urunkat, Istenünket imádhatjuk”, mindig szem előtt tartva azt, ahogyan a Feltámadott küldi tanítványait misszióba: „Én kaptam minden hatalmat a mennyben és a földön” (Mt 28,18). A sátán a „látszat hatalmával” kísért, míg a föltámadt Isten Fia hatalmának része a kereszt, önmaga felajánlása. A legnagyobb kísértés abban áll, hogy a kereszt titkától akar eltávolítani, és így a testvérek szolgálatától is eltávolít.
Mi azonban hatalom és birtoklás nélkül maradjunk egyszerűen pásztorok! – zárta hetedik elmélkedését José Tolentino Mendonça atya a Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára Aricciában tartott lelkigyakorlat negyedik napján.