2010. december 24., péntek

Jézus Krisztus születése


Jézus Krisztus születésének főünnepe


Karácsonyi éjféli mise


Örvendezzünk az Úrban mindnyájan,

Mert megszületett Üdvözítőnk:

Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség.


Könyörögjünk!

Istenünk, te az igaz világosság felragyogásával tetted fényessé ezt a legszentebb éjszakát. Kérünk, hogy akik Fiad megtestesülésének tündöklő titkát megismertük a földön, az ő örömeit is elnyerjük a mennyben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

A kinti a sötétség, a felhőkkel terhelt borult ég, és a szomorúan könnyező ég különleges hangulatot ad a mai éjszakának. A fákon felrögzített világító fehér fények vibrálása, a lakóházak ablakain keresztül kivilágló szebbnél-szebb karácsonyfák fénye, a tétován füstölgő kémények mind-mind ezt a pillanatot szolgálják. Most mi nem láthatjuk azt a csillagot, de tudjuk, hogy ott van a felhők mögött és utat mutat nekünk.

Az Anyaszentegyház Urunk, Jézus Krisztus születésének nagy ünnepére minden papjának engedélyezi, hogy három szentmisét mondjon. Ezzel követi a karácsony megünneplésének eredeti szándékát: nemcsak emlékezni akar, hanem az Úr megváltást hozó áldozatával jelenvalóvá akarja tenni a szent eseményeket: éjfélkor a betlehemi barlangban felidézni a Kisded születését, hajnalban ugyanott visszaidézi a pásztorok látogatását, utána pedig elzarándokol a közösség Jeruzsálembe, ahol Jézus szent Testét és Vérét feláldozta értünk. Az éjféli misében bemutatkozik Jézus azzal az emberi testtel, amelyet a Szentlélek alkotott az Isteni Ige számára a Boldogságos Szűz Mária testéből, majd egyesítve a semmiből teremtett ember-lélekkel létrehozta Jézus emberségét. Betlehemben a születéskor befejeződik a názáreti történet, és egy másik régóta várt történet kezdődik meg. Sok olyan arcot látni ilyenkor a padokban, akiket máskor nem, miért is jönnek el ilyenkor az emberek, és miért is nem másik alkalmakkor? Úgy gondolom, hogy kettős válasszal lehet válaszolni erre a kérdésre: Egyrészt a szenzáció, a nem mindennapiság titokzatossága vonza őket, mint a pillangókat az éjszakában világító lámpatestek. Másrészt azért titkon minden ember ott motodzik annak lehetősége, hogy mi van akkor, ha tényleg akkor annak idején az Isten Fia született közénk, és valóban a Megváltás műve kezdődött el ezzel. Láthatatlan, felfoghatatlan dolog ez nem is lehet másként elfogadni és meglátni csak a hit szemével.

Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat, teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.

Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek” (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult, eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket, akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.

A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus Krisztust!


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, örvendezve ünnepeljük ma Megváltónk születését. Kérünk, add kegyelmedet, hogy hozzá méltó életünkkel dicsőségedben is részesedjünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!


2010. december 23., csütörtök

Advent negyedik hetének péntekje


Advent negyedik hetének péntekje


Karácsony vigíliája


Ádám és Éva emléknapja


Íme, elérkezett már az idők teljessége,

Amikor Isten elküldte Fiát a földre.


Könyörögjünk!

Kérünk, Urunk, Jézus, siess, és ne késlekedj! Eljöveteled vigasztaló öröme töltsön el minket, akik szerető jóságodban bízva bízunk. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

A mai nap az én életemben mindig a legszebb nap. Szinte egy éven át tartó várakozás és vágyakozás teljesedik be, a legszentebb örömmel a családjaink életében. Ehhez hasonló öröm, amikor saját gyermekünk születésére várunk. Titokzatos, sejtelmes, kicsit borzongással teli. Nálunk a konyha illatai csábítóan támasztják alá a várakozás utolsó pillanatait: a tűzhelyen forr a finoman erős halászlé, a sütőben a mákos és a diós bejgli édesen vaníliás illata fut ki, a kandallóban vidám lángok, pajkos fénnyel táncolnak, a pincéből felkerülnek a legfinomabb borok, az üvegtálakban a gyümölcsöktől megrakott bólé szesze illata várakozik, a gyerekek már alig bírnak magukkal, nem kicsik már, de az ünnep hangulata egyszerűen szétfeszíti türelmüket. A csodaszép karácsonyfa tartójába kerül, és a szobában megkezdődik a közös díszítés munkája. Mindenki ki veszi belőle a részét, mindenki hozzátesz valamit annak szépségéhez. A háttérben a jól ismert kedves karácsonyi dallamok szólnak, majd felgyulladnak a fán a fények, és átadjuk egymásnak az apró ajándékokat. A béke és a szeretet hangulata tölti be a családot, és hogy csatlakozzunk Zakariáshoz, hálát adni Istennek a Benedictussal, este közösen részt veszünk a szentmisén, ahol a nagy közösségben is megünnepeljük a mi Urunk, Jézus Krisztus születésének ünnepét. Hetek óta először ismét felcsendül a dicsőség jól ismert fülbemászó dallama és szövege. Az elkövetkezendő éjszaka az első és egyetlen éjszaka, amikor az ember úgy hajtja álomra a fejét, hogy teljes békesség honol a lelkében, mert végtelen az öröme amiatt, hogy tudja biztosan megszületett, eljött közénk az Úr, a mi Megváltónk, aki az ősszülőknek minden vétkét képes eltörölni és a kígyó fejét megtaposni. Ezen az éjszakán, majd úgy alszunk el, hogy nem félünk, mert tudjuk bekövetkezett már a Szent virradat, eljött az igazság napja, az örök világosság fénye, felragyog minden embernek, akik a halál sötét árnyékában élnek! Mondjuk el Testvéreim újra és újra Zakariás énekét, amely a papi zsolozsma mindennapi imájává lett, latin elnevezéssel a Benedictus, amely így kezdődik: Áldott legyen az Úr! A reggeli imádságba remekül illeszkedik, és állandó, változatlan szövegét a rendszeresen imádkozók már fejből mondják. Tudom jól, hogy már igen kevesen vannak, akik használják a zsolozsmát, pedig ennek elmondásához nem kell feltétlenül pap, nem kell hozzá templomba menni, csupán kicsit korábban kell kelni és még munka előtt ellehet végezni. Minden karácsonykor bízom abban, hogy majd egyre többen felismerik a zsolozsma jelentőségét és szépségét! Minden karácsonykor bízom abban, és kérem az Urat érte, hogy adjon itteni népének imádságos lelkületet, hogy ne mindig másokra várjon, hanem kezdjük el végre az új evangelizációt, a visszatérést az imádsághoz és a hálaadáshoz. Itt Bátán valamikor a bencés szerzetesek zsolozsmás éneke betöltötte a Klastrom-hegyet és magát a települést is, olyannyira, hogy Jézus Krisztus vérző teste jelen akart lenni fizikai megnyilvánulásban és a csodában is. A mai elhitetlenedett világban tudom, hogy nagy kérés ez, de én elkezdtem, az én családom elkezdte és remélem, hogy mind többen elkezdik ezt odahaza. Miért kell ezt újra tennünk? Amiért Zakariás is hálát ad Istennek a Messiás eljöveteléért, és hogy ennek a Messiásnak, a Magasságbelinek az ő fia lehet a prófétája. Mi, kedves Testvéreim, már nem lehetünk a Szent Család, nem lehetünk Istenszülők, de Zakariás és családja lehetünk. Gyermekeink még lehetnek próféták, még lehetnek Isten szolgái. Mert ez a szolgálat valóban nagy kitüntetés annak, akinek egészen sokáig úgy alakult az élete, hogy nem lehetett gyermeke, még nagyobb kitüntetés annak, aki van, mert Isten legnagyobb ajándéka a gyermekáldás. Tekintsünk ezért a Benedictust, mint Zakariás és a mi saját gyermekünket. Jóllehet tudjuk, a szöveg sem az. Azonban mialatt Erzsébet méhében formálódott János, az alatt Zakariás néma szájában ez az imádság, hogy együtt haladjanak az Úr előtt. Vegyük hát, Testvéreim imádságtól néma ajkainkra mi is a hálaadás énekét és ezen a napon, ezen a szent ünnepen ne magunkra gondoljunk végre, hanem ma mindig másra, másokra, a születendő Megváltóra, a Szent Családra, a mi Családjainkra és minden embertársunkra legyen az keresztény, vagy sem, legyen az fehér, vagy sem, fogadjuk el végre, hogy mind egy nagycsalád vagyunk, Isten gyermekeinek családja!

Ezekkel a gondolatokkal és benedicticusi lelkülettel kívánok minden Testvéremnek áldott, békés, családi melegben eltöltött Szent Karácsonyt!


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, a szentáldozásban felüdültünk a te csodálatos ajándékod által. Add, hogy mi, akik szent Fiad születésének tiszteletre méltó ünnepét várjuk, az ő örök ajándékaiban is örvendező szívvel részesedjünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!


Advent negyedik hetének csütörtökje



Advent negyedik hetének csütörtökje



Római Szent Viktória vértanú szűz emléknapja



Gyermek születik nekünk,
és az ő nevét így hívják: Erős Isten.
Áldást nyer benne a föld minden nemzetsége.



Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, Fiad földi születésnapjára készülve egyre közelebb jutunk karácsony ünnepéhez. Kérünk, hogy irgalmazzon nekünk az örök Ige, aki Szűz Máriától testté lett, és köztünk élt. Aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretett Testvéreim!

Ma elérkezett az idő. Advent utolsó hagyományos köznapját tartjuk. Templomainkban a karácsonyfák fel vannak már díszítve, a fényfüzérek meleg fényt árasztva várják a Megváltó kisded születésnapját. Római Szent Viktória vértanú szűz emléknapja is van egyben, de ünnepeinkben ilyenkor már a szentek kissé mindig hátrább kerülnek. Viktória korában, Rómában a fiatalok között kétféle életeszmény harca alakult ki. A pogány ifjak erkölcstelen tobzódásai mellett egyre több keresztény ifjú kereste az aszketikus, önmegtartóztató életet, mint egy válaszul a máik oldal kilengéseire. Ilyen volt Viktória is, aki Jézus Krisztust választotta vőlegényének, mert ezt a tisztaságot kereste egész élete folyamán. Egy alkalommal szülei, akik vallásos keresztények voltak mégis egy pogány ifjút ajánlottak leányuknak házastársul. Viktória jól nevelt volt, így nem tiltakozott, de remélte, hogy férjét majd megtérítheti a kereszténység számára. Anatólia nevű barátnője azonban jól ismerte az ifjút és léha életét, és Viktória is apró jelekből hamar kiismerte jegyesét és elutasította a vele való házasságot. Az ifjú bosszúból maga kísérte a vérpadra menyasszonyát, akinek jelmondata: A házasság egy életre szól! És ennek az egy életre szóló házasságnak kell mindig eredménye legyen a gyermekáldás. Ahogy az idei adventunk is eltelt, úgy teltek el Erzsébetnek a napjai is. A szomszédok, a rokonok, akik eddig nem hitték, hogy ennek a házaspárnak gyermeke lesz, most együtt örültek velük és adtak hálát az Úrnak nagy irgalmasságáért. Láthatjuk, hogyan lesznek néhány perc alatt az örvendező szomszédokból félelemmel eltelt szomszédok? Mindegyikükben felmerül a kérdés: talán nem jól ismerték megelőzően a házaspárt? Vagy egy már nem is remélt gyermek születése mindenki lelkén felhúzza a redőnyt, és betudnak mosolyogni egymáshoz a szomszédok akkor is, ha nem egészen illenek össze. Tudjuk nagyon jól, hogy egy gyermek sok mindent képes elfeledtetni a családban, ami addig rosszul, vagy éppen sehogy sem működöt. Tény, hogy Szent Lukács evangélista leírja: János születésének örültek még a szomszédok is. A keresztelőn azonban valami megváltozott. A gyermek a János nevet kapta, a néma Zakariás pedig ismét megszólalt. Ezek a dolgok így együtt már nehezen elfogadhatók voltak mind a szomszédoknak, mind a rokonságnak. A fiúnak apja nevét kellett volna kapnia, a néma apának pedig némának kellett volna maradnia. Az emberi logika e párhuzam mentén tudta volna csak az eseményeket elfogadni. Amikor azonban az események nem emberi elvárások szerint haladtak tovább a szomszédokat félelem szállta meg. Félelem attól, hogy megérezték ebben a történetben az Istent, a mennyei beavatkozást. Ezt már nem tudták elfogadni, nem tudták örvendezve feldolgozni. Túl közel kerültek hozzájuk, mint szomszédok. Egy idősödő pár még elmegy szomszédnak, mert ez hétköznapi dolog, de egy próféta az már egy kicsit túl sok az emberek számára. Pedig a jelek és a körülmények nagyon egyértelműek. Gyermek születik ott, ahol már nem születhetne, beszélni kezd a néma, amikor hallgatnia kellene, és a gyermek nevét sem ők adják, hanem egy angyal. Szó mi szó a történet igen érdekesen kezdődik! Sőt minden jel arra utal, hogy a történet, amelyre évszázadok vártak végre elkezdődik! Holnap Testvéreim, holnap a Történet valóban megkezdődik!



Imádkozzunk:

Istenünk, mennyei eledellel tápláltál minket. Kérünk ajándékozz meg irgalmasan a te békéddel, hogy szeretett Fiad eljövetelekor égő lámpákkal, méltóképpen vonuljunk eléje. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!


2010. december 22., szerda

Advent negyedik hetének szerdája



Advent negyedik hetének szerdája



Cabrini Szent Franciska rendalapító apáca emléknapja



Emeljétek fel fejeteket, kapuk,
táruljatok föl, örök kapuk:
a dicsőség királya bevonul.



Könyörögjünk!

Istenünk, te megszántad az embert, amikor bukásával halált érdemelt, és úgy határoztál, hogy Egyszülöttedet küldöd megváltásunkra. Add, kérünk, hogy akik alázatos szívvel valljuk a megtestesülés titkát, részesedjünk a megváltás kegyelmében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretett Testvéreim!

Mindannyian tudjuk, hogy Európában legvallásosabb nemzetek közé tartozik az olasz nép. Mégis a XIX században olyan szegénység és olyan nincstelenség nehezedett rájuk, akár az evangéliumi zsidó nép körében Jézus Krisztus korában. Ennek hatására a korábban felfedezett Amerikai kontinens lett az ígéret földje, amely vonzotta az új életben reménykedőket. Az olasz bevándorlókat azonban furcsa módon a lelkipásztoraik nem követték az új hazába. Amerikában élő sok ír szerzetes és pap látta el a bevándorlók hit igényeit. XIII. Leó pápa azonban olasz apácák egy csoportját az új hazába küldte missziós küldetéssel. A Jézus Szíve missziós nővérek társasága élén így került Amerikába a mai nap szentje Cabrini Szent Franciska. Franciska leginkább a latin anyanyelvű nemzetiségűek között végezte tevékenységét, amelynek révén halálakor, már mintegy 1500 nővér szolgált a rendben. New York nyomornegyedeinek missziója igen kemény munkát adott Franciskának, amely révén ő lett az USA első női szentje. Ezt a hatalmas munkát nem tudta volna véghez vinni, hanem Szűz Mária lelkületével és odaadásával végezte volna. Több, mint ötezer árva gyermeket neveltek és házaikban százezer szegény beteget kezeltek. Szűz Mária szemében Isten az alacsony sorsúakat felemeli. Erejét mutatja azok iránt, akiket kihasználnak egy olyan világban, amelyben sokakat szolgasorban tartott a vérlázító méretű szegénység és eladósodás, valamint az ellátórendszereknek való kiszolgáltatottság. A mai modern korban újra és újra átéljük ezeket az eseményeket. Részlet van a házon, de már a tatarozáson is, részlet az autón, részlet a tévén és a számítógépen. Fizetjük a villanyt, a gázt, a telefont, a kábeltévét, a vizet, a szemét elhordását. Még éppen a levegőért nem fizetünk, de úgy gondolom, hogy hamarosan ez is be fog következni. Szűz Mária úgy mutatkozik, mint szabad személy, aki maga választja szolgálatát, és nem olyan, mint mi, akiknek előírják a szolgaságot. Egy olyan világban, melyben a legnagyobb küzdelem az elegendő ételért folyik, Mária arról az időről énekel, amikor majd a szegények betelnek Isten javaival és nem azért húzzák az igát, hogy más emberek által ránk erőltetett szolgáltatásait kitudják fizetni. Akkor, amikor burjánzik a családok szétverése, a homoszexualitás törvényerőre emelkedik, amikor természetes a nők szexuális megalázása, Mária akkor arról énekel, hogy Isten felemel minden megalázottat, és visszaadja méltóságukat. Testvéreim, ez a világ már elkezdődött, ha nem is másutt, de Máriában igen.



Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, erősítsen minket Fiad szent testének vétele, hogy közelgő Megváltónk elé méltó jó cselekedetekkel járuljunk, és megkapjuk az örök boldogságot. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. december 21., kedd

Advent negyedik hetének keddje



Advent negyedik hetének keddje



Canisius Szent Péter egyháztanító, áldozópap emléknapja



Csakhamar eljön Urunk és Királyunk:
neve Emmánuel lesz,
mert ő a velünk lakó Isten.



Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped kérő imáját. Örvendezve várjuk Egyszülöttedet, aki emberi testben eljött közénk. Add, hogy amikor dicsőségben újra eljön, elnyerjük tőle az örök élet jutalmát. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Azok az emberek, akik családban nőnek fel, de legfőképpen azok, akik maguk is családot alapítanak átélhetik azokat az örömeket, azokat a mindennél többet érő csodákat, amelyek egy gyermek születését, megérkezését kísérik. Ahogyan a Szent Család, ahogyan Zakariás és Erzsébet, úgy mi is, akiket gyermekáldással tüntetett ki a Mindenható Isten pontosan tudjuk milyen érzés az, amikor a magzat először mozdul meg, először rúg édesanyja pocakjában. Mi édesapák ugyancsak akkor érezzük ezeket az első mozdulatokat, ha a kezünket feleségünk pocakjához érintjük, de az édesanya az első mozdulatokat is olyan boldogsággal és izgalommal ismeri fel, amelyhez kevés dolog fogható. Egy új élet világra hozása, a földi élet legszebb, legszentebb és legcsodálatosabb eseménye. A kilenc hónapos várakozás minden napja új és újabb élményeket jelent. Keresztelő Szent János a kisdedek türelmetlenségével kezd el dörömbölni, és Erzsébet az idős anyuka, aki már lemondott erről az érzésről a kisgyermekes anyukák éberségével azonnal tudja, hogy valami történik, és Máriát meglátva örömmel kiált fel a mai Szent Lukács által leírt evangéliumi szakaszában. Anya és gyermeke örömükben teljesen együtt reagálnak a váratlan eseményre. A titkok ismerői ők, akik angyalok által lettek beavatva a Megváltás kezdetének történetében. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy Erzsébet Máriát áldottnak nevezi az asszonyok között, és áldottnak az ő méhe gyümölcsét. Mária is megszólal, és hálát mond Istennek ebben a jelenetben, ahogy minden bizonnyal sokszor hálát adott Istennek a várakozás idejében, és később a gyermek nevelés idején is, mert olyan gyermeket hozott a világra, amely minden édesanya álma. No nem azért, mert mindenki Isten gyermekét akarná világra hozni, hanem azért, mert ő gyermeknek is olyan volt, amilyen minden szülő álma. És higgyétek el, Testvéreim, hogy valójában minden gyermek, amely világra születik Isten gyermeke és nekünk szülőknek éppolyan figyelemmel kell feléjük fordulnunk, mintha magát Jézus Krisztust nevelnénk fel. Visszatérve az evangéliumhoz egy valaki hallgat a jelent során ezen a négy személyes találkozón, ahol a két édesanya és a két gyermek először találkozik össze. Jézus Krisztus itt alig pár hetes még, de nem ezért hallgat, hanem azért, mert ő már így magzatként is pontosan tudja, hogy ebben a pillanatban nem neki kell megszólalnia, neki csak be kell gyűjtenie az Istenségnek járó üdvözleteket és hála szavakat. Jó harminc év múlva pedig, talán éppen erre a helyzetre utalva mondja Szent Jánosról azt, hogy asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb. Az Úr válasza nem marad el, tehát ha utóbb is, de van válasz mindenre az életünk során. És, ha nem sajnáljuk tőle és édesanyjától a dicséretet főleg ilyenkor Advent és Karácsony idején, akkor előbb-utóbb mi magunk is dicséretben részesülünk. A várakozás utolsó napjaiban, a lelkünk, ha nem is akarjuk, akkor is titokban ujjongva készül már a Megváltó Gyermek születésére! Ha sokan tagadják is, de eredménytelenül, mert ezekben a napokban, hetekben minden teremtett ember lelke ennek a magzatnak a megszületését várja!



Imádkozunk:

Istenünk, a mennyei eledelben való részesedés legyen népednek állandó védelmére, hogy fölségednek teljesen átadva magát, teste-lelke bőségesen megkapja üdvözítő kegyelmedet. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. december 20., hétfő

Advent negyedik hetének hétfője



Advent negyedik hetének hétfője



Alexandriai Szent Teofil vértanú emléknapja



Vessző kél majd Izáj törzsökéből,
és Isten dicsősége betölti a földet:
minden ember meglátja a Szabadítót,
akit Isten küldött.



Könyörögjünk!

Istenünk, az angyali üdvözletkor a te végtelen, örök Igédet úgy fogadta a Szeplőtelen Szűz, mint Isten szent Temploma, melyet elárasztott a Szentlélek fénye. Engedd, kérünk, hogy példáját követve alázattal vállaljuk szent akaratod teljesítését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Már csak néhány nap, már csupán néhány óra és felragyog ránk éjféli fény, és ahogy a bevezetőben is mondottam: minden ember megláthatja a Szabadítót. Máté evangélista után ma Lukács, a népek evangélistája szemszögéből is megismerhetjük a Megváltás kezdetének történetét. Mindegyikünkben felmerülhet a kérdés, honnan tudhatott Szent Lukács evangélista erről az eseményről, hogy ilyen határozottsággal és részletességgel képes megírni annak történetét? Honnan tudhat erről egyáltalán bárki is a Szent Család tagjain kívül? Van rá felet, van rá logikus magyarázat. Atyád, aki a rejtekben is lát - említi Máté pontosan megadva a választ a bennünk és a kétkedőkben felmerülő kérdésre. Ugyanaz az Atya bizonyos értelemben, és bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy az ő rejtekébe is beláthasson egy némely, de leginkább a kiválasztott ember. Az Isten intimitása ellenére, vagy éppen azért, semmi sem hasonlítható az angyali üdvözlet jelentőségéhez. Nem véletlen hát, hogy gyakorlatilag ami felhangzott az angyal szájából, azóta, mi hívő emberek ismételjük azt naponta évezredeken keresztül. Mózes és az Úr találkozása a szövetség megkötésénél úgy történik, hogy Mózes felmegy a hegyre. Itt az újszövetségben egy egészen más szövetség megkötése kezdődik az ember és az Isten között. Vehetjük úgy is, hogy az ószövetséggel elbukott zsidó nép helyébe Isten belátja, hogy nem lehet csupán egy népet a többi fölé helyezni, hanem egyenlően kell kezelni minden nemzetet. Itt az újszövetség keletkezésénél maga az Isten, az Úr jön le egy leányához. Hirül adn az Örömhírt, beszélni a kinyilatkoztatásról - nem indiszkréció, sokkal inkább olyan kötelesség, amely Atya és Gyermekei között létezett, létezik és létezni fog, amíg anya szül gyermekeket. Így tudhat az eseményről Szent Lukács evangélista, így tudhatunk róla mi mind keresztény katolikus hívek. De vajon meg is értjük-e, amiről tudunk, vagy jó szokásunkhoz híven elsiklunk fölötte és éljük tovább jelentéktelen, anyagias életünket. Fogadjuk el Testvéreim teljes szívből, amit az angyali üzenet közvetít számunkra. Mert mennyire másként és többet értünk meg abból, amit elfogadunk, mint abból, ami egyik fülünkön bemegy, a másikon pedig kimegy. De ne csak úgy fogadjuk el, mint az adófizetés kötelezettségét, sajnálatos muszályként, ne csak úgy általában, hanem magunkra nézve egyetlen üdvözítő dolognak, mint a levegő belégzését, mint a táplálék elfogyasztását, mint az ital szomjoltását! Így lett a Szűz áldott! Így lett a születendő gyermeke a Megváltó! Így lettünk mi Isten gyermekei, Jézus Krisztus testvérei! Így lettünk felszabadítva az ősi átok alól! Így nyerhetjük el egyedül az örök életet! Így juthatunk be a Mennyei Jeruzsálembe!



Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, hatalmad oltalmazzon minket, akiket mennyei adományaiddal táplálsz, hogy szentségedben részesedve igaz békességnek örvendjünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Advent negyedik vasárnapja



Advent negyedik vasárnapja



Boldog V. Orbán pápa emléknapja



Harmatozzatok, egek, onnan felülről,
és ti, felhők, hullassátok közénk az igazat!
Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!



Könyörögjünk!

Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Mai elmélkedésemet egy rövid mese végével kezdeném. Ma amikor meggyújtjuk a negyedik adventi gyertyánkat is otthonainkban erre a kis történetre gondoljunk: Volt egyszer, hol nem volt, volt négy gyertya, ahogy az a mesékben szokott lenni. Ez a négy gyertya egy kis fiú családjánál volt elhelyezve, de amikor egyszer bement a szobába a három addig meggyújtott gyertya már csonkig leégett és elaludt. A kisfiú sírva fakadt a látványtól. A negyedik gyertya azonban váratlanul így szólt hozzá! Ne félj, mert amíg nekem van lángom, amíg engem meglehet gyújtani, addig mindig égni fog a másik három is, mert én vagyok a REMÉNY! A gyermek szeme a könnytől csillogva felragyogott, megragadta a negyediket és meggyújtotta vele a többit. Add hát Urunk, hogy ez a negyedik gyertya, a REMÉNY gyertyája soha ki ne aludjon! Hadd legyen ez az eszköz a kezünkben, amely segít megőrizni a gyermekeink szívében a hit, a szeretet, a béke és a remény lángját!

Kicsit szeretnék a tegnapi elmélkedéshez csatlakozni. Arról beszéltünk, hogy milyen jó és fontos, ha a hirtelen adódó problémáink lereagálása előtt alszunk rá egyet, hogy az éjszaka sötétségének elmúltával a hajnal fényénél megvilágosodva hozhassuk meg döntéseinket. Makay Ida költőnőnk Kérdés éjszaka című versében így ír erről:

"Majd megjelensz-e álmon innen is,
földerengsz-e a vágy alatti mélyből?
Lesz-e erőm, hogy lényeged kivésem
a mozdulatlan tömbű szenvedésből?

Lesz-e igém, hogy szólhassak veled,
vagy így maradsz már örökre bezárva
a tiltó- meg a tagadószavaknak
irgalmatlan-szép, halott nyelvtanába?"

A sorok olvasása és hallgatása alatt is szinte érezni lehet, hogy az álom lelassult, mozdulatlan, szinte mélytengeri világából szeretne fölkelteni és előhívni valakit, aki csak ott létezik: benne és bennünk. A rövid vers többi sora is csupa kétség afelől, hogy vajon álmom innen mi van azzal, aki nekünk csak álomban létezik: velünk marad-e, ha reggelre kelvén felébredünk?

Szent Józsefet éjjel-nappal a Gyermek foglalkoztatta most már, hogy az angyaltól megtudta, hogy kitől és miért kell erre a világra születnie Mária által. Csoda-e, ha álmon innen és azon túl is csak ő van számára. És csoda-e, ha álmon innen alig lát, alig hall - az álom lesz a nyilvánvaló lét, a hallható szó, és a látható kép. József képi világában egyszersmind az álomvilág összeér a valósággal, és annak határán megmutatkozik maga az Isten. Ez a szerény, egyszerű ember beéri, és sokra viszi az álommal: szava sincs, nem beszél se mással, de még magában sem: csak gondolkodik, álmodik és megcselekedve teszi a dolgát. Felismerése, hogy jegyese Mária, a Megváltót hordozza szíve alatt, nem töprengés gyümölcse, hanem a kinyilatkoztatás.

A gyerekek játékaikon keresztül készülnek fel arra a szerepre, hogy felnőve, majd ők is szülők legyenek. A fiúk küzdenek, harcolnak, katonák a mindennapok szürke vértelen háborújában, mint ahogyan nekik kell talpon maradniuk a családban, mint férjek és apák. A kislányok babáznak, főznek, varrnak és ábrándosak, olyan játékokat játszanak, amelyek a feleség, illetve az anyaszerepre készítik fel őket. Játsszák majdani szerepüket, melyet igazán akkor értenek meg, amikor nekik maguknak is gyermekük születik. Arra a szülői szerepre azonban, ami Máriának és Józsefnek jutott, bizonnyal egyikük sem készült fel. A nagy csodákra, a nagy álmok megvalósulására nem tudunk igazán felkészülni sohasem - akárhogy is, de mindig váratlanul és készületlenül ér bennünket, ettől aztán úgy érezzük, hogy elégtelenek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek eleget tenni a csoda elvárásainak. Így József is, amikorra megértette, hogy mi is történik, kis híján elbocsátotta Máriát. Még jó, hogy nem volt forrófejű, hirtelen, meggondolatlan. Szent Máté evangélista a zsidókhoz szóló igehirdetést írja le. Ezért Jézus születése és származása körül is inkább József szempontjait érvényesíti. József kritikus töprengése és önemésztő magatartása csoda hírüladásának ellenvetései közé tartózik. Éppen úgy, mint Mária zavara vagy Zakariás ellenkezése. József végső soron Máté evangélista szemléletében mintája annak a zsidó férfinak, végső soron magának a zsidóságnak, aki küzdelmek révén ugyan, de végül készséggel elfogadja, hogy a Messiás így jön el.

Készülni a karácsonyra mindenkinek mást jelent, ahogy mást jelentett annak idején Szent Józsefnek és Szűz Máriának az igen kimondását. Szent József emberi drámája a mi küzdelmünk is: elfogadjuk-e, hogy az Úrtól van minden? Az angyal megparancsolta neki, hogy mit tegyen, és az engedelmességben lett szabad. Nekünk sem kellene más egyéb, mint elfogadni és igent mondani: álmon innen is! Hetek, napok óta mindenféle programokon és rendezvényeken, óvodától egyetemig, munkahelyektől szociális otthonokig felgyulladnak a karácsonyi fények, a négy fény: a hit, a szeretet, a béke és a remény! Mindegyik ünnepségnek és annak fényének a lényege az, hogy valami többet szeretnénk, készülünk és várjuk, hogy megjelenjék álmon innen is, minden vágyunk és álmunk! Nehéz lenne ilyenkor elhitetni bárkivel, hogy a kereszténység idegen az európai kultúrától és mégis amikor alkotmányt írnak és alkotnak rendre elfeledkeznek Európai államai a kereszténységről, államaik alapjairól! Reméljük, hogy mi magyarok, most amikor új alkotmányt akarunk írni a jövő nemzedékeinek, akkor nem feledkezünk meg erről kereszténységről, arról a királyról, aki koronáját, országát, szent jobbját felajánlotta az Istenszülő Szűz Máriának a Magyarok Nagyasszonyának.



Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, magunkhoz vettük örök megváltásunk zálogát. Kérünk, hogy minél inkább közeledik karácsony ünnepe, annál nagyobb odaadással készüljünk szent Fiad csodálatos születésének méltó megünneplésére. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!