2013. szeptember 27., péntek

A MAGYAROK NAGYASSZONYA IV.



Elhangzott A MAGYAROK NAGYASSZONYA tiszteletére szentelt templomok közös lelkigyakorlatán 2013.szeptember 21-én.

Át kell alakítanunk gondolkodásunkat Szent István királyunk példájára

negyedik rész

Szent István a Nagyboldogasszonynak, a Magyarok Nagyasszonyának a pártfogoltja volt, aki a világ Megváltójának az Édesanyja, az Istenemberé, az igazság, az igazságosság és szeretet Uráé. Jézus Egyháza által arra tanít bennünket, hogy az Atya akarata szerint tesz mindent. Ezt ünnepélyesen meg is fogalmazta az utolsó vacsorán: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben (megtestesülten is), amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett”. (Jn 17,1b-5) Majd tanítványaiért és azokért könyörög, akik hinni fognak neki: „Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban”. (17-19) Ezt a küldetést a kereszthalál percében Édesanyjára bízta: „Asszony, nézd a fiad! (János minden hívét képviseli). Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád!” (és minden benne hívőé). (Jn 19,26-27a) Mária Gézának ezt idézi: A te fiad az én Fiam előtt érdemeket szerez: egész népét és országát rajtam keresztül neki adja „Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, melyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek”. István ezer év óta épen maradt kéz ereklyéje arra figyelmeztet: sok gyermekét ölelte, simogatta. Egész népének sorsát irányító jó törvényeket írt, amelyek biztos alapokat adtak. Ez a kéz, ha kellett, kardot rántott és harcolt. Ez a kéz jelölte ki országa útját, nemcsak munkát adott és általa bőséges kenyeret, hanem esténként kenyeret osztott azoknak, akik dolgozni már nem tudtak. Ez a kéz tudott ráncos arcokat simogatni, ezért nem pusztult el. Szent Istvánról népe nem feledkezett meg, ma is visszasírja: „ Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy István király, Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben teelőtted sírván”(Ho 294. A 1) Kétezer éve tudjuk: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”,mint Jézusé.Vissza Jézushoz,Nagyasszonyunkhoz,Szent Istvánhoz.

352. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.27. Péntek

Bölcsesség és bolondság

Miután a kereszténységet Isten Nagy Konstantin közbejöttével felszabadította a kétszázötven éves véres üldözések átka alól, és a római birodalom területén polgárjogot nyert a Milánói császári rendeletben (313), megindult a fejlődés mind a keleti, mind a nyugati kereszténységben. Sok fiatal tehetség kezdte tanulmányozni az evangéliumot, az egyházi tudományosság magasabb iskolákon is művelhető volt. Ebben az időben kezdte tanulmányait a rendkívüli tehetséges két jó barát, Vazul és Nazianzi Gergely. A kezdeti bizonytalan érdeklődések után hirtelen a hittudomány felé fordult Vazul figyelme. Akkor írta le a benső szellemi fordulatot:„mintha álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy a világ fejedelmeinek, kik immár semmivé lettek, bölcsessége hasznavehetetlen”. A világ fejedelmei nyilván a görög filozófiai gondolkodás nagyjai voltak: Plátón és Arisztótelész. Őket később a keresztény teológia fogalmainak kidolgozásakor újra felfedezték, és alkalmazták is, de nem a tartalmuk, hanem a tudományos módszerük miatt. Reméltem, hogy 1989. után sok nagy magyar tehetség kezdi tanulmányozni a katolikus hittudományt. Akadtak, de kevesen. Segítsük ifjainkat elmélyülni a hittudományok gyönyörűséges mélységeiben! Az új értelmiségnek nem szabad függnie mástól, csak az igazságtól. Ez pedig a kinyilatkoztatás feldolgozása.

2013. szeptember 26., csütörtök

Évközi 25. hét csütörtök



„magad is tégy jót, ha teheted"

A Példabeszédek és a Prédikátor könyvéből életünk okos viteléhez bölcs tanításokat olvashatunk. Figyeljük meg és kövessük a Szentlélek megfontolandó jó tanácsait!„Ne tartsd vissza a jótéttől azt, akitől telik, és magad is tégy jót, ha teheted" (27) Jót tenni, nem üzletet kötni, hanem szeretetből adni a rászorulónak, ez biztosan bölcs dolog. Az adakozó ugyan nem növeli rögtön saját vagyonát, amikor alamizsnát ad, mert birtoka csökken az adomány összegével, de ez a szeretet befektetése. Ha cserébe földi értéket kapott volna, az gazdagabbá tenné valamicskével, de bölcsebben cselekedett, mert a szükségből kimentette embertársát, és ezt Isten a mennyei örökségéhez bejegyzi. A földi érték itt marad halála után, a jótétemény pedig örökre szóló értéktöbblet.„Ne mondd barátodnak: Menj és jöjj vissza, majd holnap adok, - amikor tüstént adhatnál". (28) „Kétszeresen ad, aki gyorsan ad", - tartja az okos közmondás. A bölcs is ilyesmire utal. Ha van miből adnod, egyszer adsz a barátodnak, mint rászorulónak, és ezzel mennyei valutád gyarapszik, másrészt növeled barátságtok értékét, mert nem alázod meg újabb zörgetéssel.„Ne tervezz gonoszat barátod ellen, holott az megbízik benned".(29) Bárkinek tesz az ember valami kárt, az rossz, kellemetlen. Ha ilyesmit olyan okoz, akiben megbízunk, az duplán rossz, sőt bátran mondhatjuk azt is, hogy gonosz, amennyiben az illető eddig barátunknak számított. A bizalmat felcsúfolni igen ostoba dolog.„Ne perelj senkivel sem ok nélkül, ha neked semmi rosszat nem tett. Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és ne kövesd útjait, mert az Úr utál minden elvetemültet, de az igazakat barátságára méltatja". (30-32) A pereskedés még abban az esetben is kerülendő, ha lenne rá ok, mert a vitás ügyeket testvéri módon, közös megegyezéssel egymás között kell elintézni az istenfélőknek. A per ugyanis csűrés-csavarás nélkül ritkán történik. A pereskedők könnyen elvesztik az igazságkeresés követelményét, és hamar átcsaphatnak a maguk igazának keresésébe. Ha más nem, a szeretet az gyakran sérül a peres eljárásokban.„Szegénységet küld az Úr a gonosz házára, de áldott az igazak hajléka".(33) Úgy is fogalmazhatnánk ezt a bölcsességet, hogy Isten a jó embereket, családjukat és hajlékukat is megáldja. Az áldás Isten kegyelmének árasztása emberekre és birtokukra. Isten a megáldottakat védelmébe veszi a rossz hatásokkal szemben, lerontja az átok erejét. A korai esővel érzékelteti az ószövetségi ember. A száraz keleti tájakon, sivatagok közelében mennyire várják erdők, mezők, emberek, állatok az üdítő csapadékot, amelyet csak Isten tud küldeni. „Csúffá teszi azokat, akik gúnyolódnak, de az alázatosakat kegyben részesíti".(34) A gúnyolódás az egyik legkártékonyabb sátáni fegyver. Olyan, mint a vegyszerek között a méreg. Szétmar mindent. A gőgös sátán alattomos manővereit az áldó Isten közömbösíti, és alázatos szolgáit javakkal áldja meg.

351. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.26. Csütörtök

Ami többet ér

Mindennél többet ér, ha Jézus köztünk van. Akkor mindenünk megvan. Ha pedig nincsen köztünk, akkor nem egy nemzet, de még egy szűk családra való ember sem ér semmit, mert nem tudnak összetartani. A második világháború után nyakunkra ültették Európa és a velük tartó nagyhatalmak ellenségeinket. Fájó szívvel kellett látnunk, hogy többet ártanak nekünk saját polgártársaink, min az ellenségeink. Keserű szájízzel kellett emlegetnem Tompa Mihály A gólyához című verséből: „a kidőlt fában őrlő szú lakik, Honfi honfira vádaskodik. Testvér testvért, apát fiú elad. Mégis ne szóljon erről ajakad! Nehogy ki távol sír e nemzeten, Megutálni is kénytelen legyen ” Nem mertem eddig rá gondolni sem: Jézus ennyire nincsen közöttünk Mária országában? Pedig valóban csak ezzel magyarázható, hogy egy nagy múltú nép ölbe tett kezekkel nézze, hogy kótyavetyélték el országa minden javát. Nem hiába imádkozom tehát naponta: Istenem, Atyám, add vissza hitetlenné vált magyar testvéreim hitét! Add vissza népemnek a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalmát és tiszteletét! Add meg a kegyelmet, amit sosem kaptunk meg eddig: hogy magyart a magyarral se belső, se külső ellenség ne tudjon többet összeugrasztani 

2013. szeptember 25., szerda

Évközi 25. hét szerda





Dávid király Isten szíve szerinti uralkodó volt. Nem azzal érdemelte ki ezt a nemes és szép címet, hogy nem volt semmi hibája. Sajnos volt. Bűnt követett el azzal, hogy uralma tetőfokán egy egész országát érintő pontos népszámlálást tartott. Látni akarta, milyen sok alattvalója van. Isten kemény büntetést küldött népére: olyan járványt, amelyik megtizedelte sorait, de megbocsátott Dávidnak, mert bűnét, a kevélységet belátta, megbánta. Uralkodás idején Isten minden parancsát komolyan vette. Fia és utóda Salamon a világ legbölcsebb királyának számított. Messze földről is elutaztak hozzá, hogy lássák őt és alkotásait, szerették hallgatni bölcs okfejtéseit. Nősülési vágya azonban kielégíthetetlen volt. Hétszáz fő és háromszáz mellékfelesége volt. Sok asszonya között akadt bőven pogány királylány is. Amit Isten szigorúan tiltott, öregedve már nem vette komolyan: aki megtetszett neki a pogányok között, feleségül vette, meghagyva őket bálványimádónak,sőt a fa, fém,kőbálványaik is mind ellepték az udvart, a tehetősebbek a szomszéd hegyeken és dombokon építettek saját bálványtemplomot vagy kikönyörögték férj uruktól, az igaz Isten egykori kegyeltjétől, hogy ő építsen. Így kezdődött az ország romlása. Előbb elvette az Úr Salamon utódjától, Roboámtól a lakosság több mint felét: tíz törzset. Ennek királya egyenesen rákényszerítette alattvalóit a bálványimádásra, hogy ne járjanak a jeruzsálemi templomba imádkozni és áldozatukat felajánlani Jahve-nak, atyáik Istenének. A tíz törzset büntetésül Ninive rohanta le és szórta szét birodalmában (Kr.e. 722). A déli zsidóállam Jeruzsálemmel az élén 587-586-ban lett martaléka a babiloni birodalomnak. Majd következett a hetven éves fogság, a perzsák és a médek elvették Babilon minden tartományát a fogoly népekkel együtt. A perzsákat Dániel próféta könyörgései és böjtjei érdeméből arra hangolta Isten, hogy engedje haza azokat a zsidókat, akik haza akarnak költözni. Még azt is megtette egymás után több perzsa király, hogy a jeruzsálemi városrészt, majd a templomot is segítsék felépíteni a környék perzsa helytartói. Az adománylevelek fontos királyi kérést is tartalmaztak: Ha fel tudjátok építeni otthon a mennyei igazi Isten templomát, mutassatok be Neki áldozatokat és Hozzá imádkozzatok értem és családomért! Ezdrás könyvének ma olvasott részletéből viszont arról értesülünk, hogy a visszatért fiatal zsidó férfiak ott folytatták a pogány lányokkal kötött házasodást, ahol apáik a fogság miatt abbahagyták. A helytartó nagyon elkeseredett e miatt. Hallottuk alázatos, bocsánatért esedező imáját. Talán mi is megérezzük, hogy őseink és a magunk vétkeiért elszenvedett romlást, a két világháború súlyos vér- és anyagi veszteségeit, az igazságtalan idegen megszállás hosszú-hosszú évtizedeit csak alázatos vezekléssel, tiszta katolikus hittel és önzetlen szeretettel tudjuk jóvátenni. 

350. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.25. Szerda

Isten „törvénye"

Szent Pálnak megakadt a szeme korának versengésén. Egymás után kapta ugyanis az Egyház tagjaiban a Szentlélek különböző adományait. Boldog volt, aki ezek egyikében részesült: betegek gyógyítása, prófétálás, idegen nyelveken beszélés vagy ezek megmagyarázása. Ebből aztán később versengés is támadt: ki kapott nagyobb ajándékot? Pál felsorolja ezeket a rendkívüli kegyelmeket, un, karizmákat az 1 Kor 12,28-30. Elismeri fontosságukat. Aztán azt írja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra. Emellett még egy kiválóbb utat is mutatok nektek" (31) Aztán megírja a szeretet csodálatos himnuszát (13,1-12) Ennek befejezéseként pedig ezt írja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet". (13) A hit, remény és szeretet a három isteni erény, mert Istenhez emel bennünket, közvetlen tárgyuk az Isten. Mindegyik nagyon fontos számunkra. „Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek". (Zsid 11,6) „a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt (ad), a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által." (Rom 5,4-5) Ezek tehát fontosak számunkra, de a legfontosabb a szeretet. A szeretet ugyanis Isten lényegét jelenti: „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne". (Jn 5,16) Ezt azért írhatja így az apostol, mert az Atya öröktől fogva születő Fiának azonnal odaadja fenntartás nélkül egész istenségét, az isteni természetet. A Fiú ugyanígy visszaajándékozza Atyjának és ketten ajándékozzák közösen a Szentléleknek. Ez az isteni lényeg, ezt tette meg Isten az ember minta okának az teremtéskor. Az ember akkor okos, ha önzés nélkül mindig mindent odaajándékoz azoknak, akiket Isten melléje rendel, mert Isten ezt tekinti igazán értéknek, és ennek megfelelően adja majd a mennyben az örök boldogság mértékét.

2013. szeptember 24., kedd

Szent Gellért vértanú püspök



Szent Gellért csanádi püspöknek és vértanúnak a három ifjú himnuszáról szóló elmélkedéséből

A Szentírás a szentek kifogyhatatlan tápláléka, és szent éhsége
Nagyon kevesen tudják, sőt talán senki sem tudja egészen felfogni, hogy mekkora erő van a Szentírásban. Nézzétek, kedves testvéreim, milyen csodálatosak és milyen drágák a Szentírás sorai, és mindig szent vágyat ébresztenek. A szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége ez. E kimeríthetetlen bőség nem hagy maga után semmi kívánnivalót, de még inkább értékesebb gyakori határozottsága. Méltán, mert egyrészt a Szentírásból szerzi meg az ember az üdvösség ismeretét, másrészt pedig maga a Szentírás mindazokat, akik hisznek, és hitük szerint cselekednek, el is vezeti az örök életre. A Szentírás a múltat változtatás nélkül írja le, a jelent meg jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövőt pedig már mintegy megtörténtet mondja el. A Szentírás minden lapjáról az igazság szól, minden lapján az isteni erő tündöklik, és minden lapja a jövőt tárja fel az emberi nem előtt. Mint ahogy az a földön is szokott lenni, a mi meglevő felfogásunknak megfelelően példabeszédekben és elrejtve közli velünk az isteni igazságokat, amint azt a 77. zsoltár is mondja: Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, ami rejtve volt a világ teremtésétől fogva (Zsolt 77, 2) Hogy elénk tárjon minden isteni ajándékot, a Szentírás megtanít bennünket a Szentháromság hódolatteljes ismeretére is, amelyet a bálványok tiszteletére fordított annyi évszázadon át nem ismert meg ez a szomorú sorsú, elvakult emberiség; tudniillik az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, mint egy Istent és minden teremtmény Alkotóját és Kormányzóját, aki képes volt megteremteni mindazt, amit csak akart, és ami csak látszik az égen és a földön. Ha azt kérdezed, hogy ő milyen jó, halld meg ilyen röviden összefoglalva: Menedék a nyomorúság válságos napjaiban (Zsolt 9, 10). Ha a hatalmát kérdezed, halld: Ki állhat ellen a te hatalmadnak? ( Zsolt 75, 8). Ha igazságát kérdezed, halld: Igazságosan megítéli a földkerekséget (Zsolt 95, 13). a Szentírás egészen világosan tanítja, hogy Isten mindenütt jelen van. Így mondja a Zsoltáros: Lelked elől ugyan hova mehetnék? Színed elől hová futhatnék? Ha fölhágok az égbe, odafönn vagy, ha leszállok az alvilágba, odalenn talállak (Zsolt 138, 7-8), és így tovább, amint a Szentírás az ő nagyságáról szól. Ezeket a szent iratokat, amint jól tudod, nem emberi értelem találta ki, hanem isteni erő íratta le szent emberek által. Ezt akkor lehet igazán megérteni, amikor egy hívő lélek megbizonyosul arról, hogy a Szentírást, mint igazságot, és mint a lélekre nézve hasznosat lehet hirdetni. Mi az, ami lelkileg hasznos és drága, amit meg nem találsz a Szentírásban, ha a tiszta lélek értelmével figyelsz rája Szentírás minden egyes felolvasása nem üresen elhangzó szó, és nem is késlekedik annak a megvalósításában, amit ígér, mert akik engedelmeskednek neki, azoknak meghozza az örök üdvösséget, a gőgösöket pedig, akik ellene mondanak, örök büntetéssel sújtja. Ezért is kapjuk azt a figyelmeztetést, hogy a Szentírás szavait nemcsak meghallgatni kell, hanem üdvös cselekedetekkel az embernek teljesítenie is kell azokat. Egyszer ugyanis az Isten és az embertárs iránti szeretetre figyelmeztet bennünket, máskor meg arra, hogy a világ mulandó dolgait túl ne értékeljük, ismét máskor meg azt csöpögteti beléd, hogy meg ne feledkezzél arról a hazádról, amely majd örök lakóhelyed lesz. Türelemre int, reményt nyújt, dicséri az üdvös alázatosságot, és mindig elítéli a romlásba döntő gőgösséget, de gyakran ajánlja a jámbor alamizsnálkodást. Eddigi minden jótéteményét felülmúlva a Szentírás akkor a legirgalmasabb, amikor tanúsítja, hogy a mi ítélő Bíránk elfogadja a bűnbánatot, és tanítja, hogy a mi jóságos Megváltónk megbocsát; sőt a Szentírás elriaszt a bűntől, hogy megjavítson bennünket, ítélettel fenyeget, hogy irgalmazhasson, és megparancsolja: úgy éljünk, hogy méltók legyünk az angyalok társaságára, és legyen meg bennünk az, ami a legdrágább és örök értékű, hogy Isten legyen minden mindenben (1 Kor 15, 28), továbbá hogy meglássuk őt színről színre, és töltekezzünk dicsőségének bőségéből, és ne legyen már többé semmi kielégítetlen Vágyunk. Ki lenne az, aki nem akarna az ilyen parancsoknak szót fogadni, hacsak nem az, aki mindenáron az örök kárhozatba akar rohanni? Minden esztelenséget és minden butaságot felülmúl az, ha valaki saját Megváltója parancsait semmibe veszi, és ugyanakkor legkegyetlenebb ellensége csábításait követi. Ahány szó, annyi jutalom; ahány ítélet, annyi büntetés. A Szentírás nem szűnik meg hasznos tanításokat adni, csak akkor, ha kivágják a nyelvet, és az hallgat. Mindezeket nagyon kell tudniuk azoknak, akik követni akarják Krisztust, és győzelmet akarnak aratni testük felett, amelyben nem uralkodik a Szentlélek. Végül is azt akarja a Szentlélek, hogy övéi fel legyenek fegyverezve a láthatatlan támadások ellen is, hogy legyőzzék azt a gonosz szellemet, amely Sault gyötörte. Ennek a gonosz szellemnek az elűzéséhez, mint már mondottam, főként Dávid lantjára van szükség, azaz Krisztus drága tanítására és ennek a megvalósítására. Ez teszi az Istenben hívőket jólelkűekké. 

349. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében

2013.09.24.Kedd

A világ életéért

A Római Katolikus Anyaszentegyház Jézus Krisztus édesanyját vallja Édesanyjának. Ezért a Kisded születésének nyolcadára a Mária istenanyasága ünnepet helyezte a liturgikus reformok során. Az, aki egyedül volt méltó szűzen foganni az Isten Fiát, megrettent a küldetés rendkívüli nagyságától. Az angyal biztatja: „a Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”. (Lk 1,35-37). így kérik a világ katolikusai a Szűzanyát január elsején, az új polgári év kezdetén, legyen közösségünk, vagyis mindnyájunk igaz édesanyja. Kérjük, szüljön újjá minket, gyarló embereket, hogy Jézus testvérei, társörökösei lehessünk. Neki biztos hatalma van ehhez, hiszen a kereszt tövében állt, amikor Jézus átszúrt oldalából megszületett az Egyház, és Fia kifejezetten az ő fiává rendelte János apostolt, vele pedig –ősi reményünk szerint-, minket, a többi embert, akit a hitük és a keresztségük az Atya gyermekévé avatott. Mi, magyarok, külön bizalommal erősítve keressük a hozzá fűző szálakat, hiszen Ő maga ajánlotta fel ezt a rendkívül nemes kapcsolatot Géza nagyfejedelem álomlátásában. Kérjük odaadó és merész vállalkozására a Szentlélek erejét, de merjük kérni a magunk jussát is, hiszen a történelem során ezer éve hűen védtük Fia titokzatos testét, az európai kereszténységet. Most ugyan elfogyott az európai kereszténység, nem kell néki Krisztus, de azért a magja mégis megmaradt, mi pedig templomaink oltáránál, mint ő az apostolokkal és a kevéske Krisztus-hívővel együtt az utolsó vacsora termében, könyörögjünk, hogy Fia Szentlelke szálljon ránk, tegyen okossá és erőssé, hogy testi, szellemi koloncoktól megszabadultan álljunk a Szentlélek rendelkezésére.

2013. szeptember 23., hétfő

A MAGYAROK NAGYASSZONYA III.



Elhangzott A MAGYAROK NAGYASSZONYA tiszteletére szentelt templomok közös lelkigyakorlatán 2013.szeptember 21-én.

Át kell alakítanunk gondolkodásunkat Szent István királyunk példájára

harmadik rész

Szent István király országot alapít, mégpedig keresztény országot
Géza fejedelem, Szent István király édesapja is belátta, hogy a régi beidegződés nem maradhat tovább a magyarság életének alapja. A régi életmód: vándorélet, halász, vadász, állattenyésztő világ, az óriási ázsiai sztyeppék világa, a Szentírásból is ismert valóság. Hatalmas rétek egy nép vagy család birtokában. Amit családon belül nem tudtak hasznosítani, azt bérbe adták. Így élt Ábrahám és összes rokona. Ábrahámnak a megtérése után az Úr saját földet ígért. Ábrahám kikönyörögte Istentől a biztos birtoklást jelentő ígéretet: földtulajdont és fiúgyermeket (Ter 15,1-21: tied lesz utódaidban Kánaán földje) Vannak nyomok, amelyek arra utalnak, hogy őseink is ezen a vidéken éltek Ábrahám idejében. Ennek a vándoréletnek ideje végkép lejárt, amikor a Gondviselés a Kárpát-medencébe vezette rokonságunk hét törzsét. Szomszédaink jól szervezett országok voltak. Minden bizonnyal tartalékföldnek nézték ezt a gyönyörű földet a szomszédok, mert a XX. században le is harapták ősi földünk 2/3-át. Szent István nagyon jól látta ezt, de bízott a Mennyei Királynőben, és megértette, hogy nekünk is erős országot kell létrehoznunk. Ennek első lépése volt a törzsek egy nemzetté alakítása és letelepítése. A sátortáborok helyett házak emelkedtek az alkalmas terepeken. Városok és falvak épültek. Megyéket, közigazgatási rendszert hozott létre. Fenntartotta a harcosok csoportját, mind a nyugatról, mind a keletről jövő támadásokkal szemben készen kellett lenni a védekezésre. Nemcsak magunkat, hanem az egész európai kereszténységet védenünk kellett, mert akkor Európa minősült Jézus Krisztus titokzatos testének. A kereszténység itt élt szervezetten. Mária országa Jézus Egyházának védőbástyája lett, amíg Európa egységesen keresztény volt. Ez a korszak, ez a védelem a XX. századig tartott, tehát ezer évig. Hősiesen eleget tettünk vállalt küldetésünknek. Mi, akik Európában majdnem utoljára lettünk keresztény néppé, majdnem egyedül maradtunk keresztények. XII. Piusz pápa (1939-1958) kénytelen volt kimondani: „Európa missziós területté vált”.a magyar állam sokáig volt erős, mert erősek voltak az alapok: a nemzet és a kereszténység. A nemzet erősödött létszámban is. A természetes fejélődés mellett Szent István szívesen befogadott idegeneket. Különösen sokat köszönhetünk a szerzetesrendek betelepülésének. Az első évtizedekben a bencések, majd később az újonnan alapított rendek is letelepedtek hazánkba. Szellemi kultúrájuk, bővítette a mi ősi kultúránkat. Tanították a plébániai iskolákban az írást-olvasást, a számtan alapjait. A kolostori iskolákban középiskolás módszerekkel a szakosítás is elérhető volt. A szerzetesektől tanulták gazdáink a földművelést és az ipart. A vallási oktatásban óriási előnyt jelentett ősi egyistenhitünk. A mi népünk sohasem volt bálványimádó. A szellemi létű egy igaz Istent imádta népünk. Viszont fontos volt a megváltás hite. Az egy Istenben meg kellett ismerkedni a Szentháromsággal, a megváltással, a Jézus alapította hét szentséggel. Templomokat mindenütt építettek, a papok miséztek, hit oktattak. Néhány évtized alatt keresztény lett a népünk. A vallási törvények ismertek lettek, megszentelték a család életét, a közéletet. Berzsenyi később írt verse csak rögzítette a szentistváni alapokat: „Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, Mely, ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed”. Természetes volt, hogy az ősi magyar törvények is mind érvényesek maradtak. Hazánk Magyar-ország az óta is

348. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében

2013.09.23. Hétfő

Isten és az emberek között

Ősrégi megfogalmazás volt: A pap közvetítő Isten és az emberek között. Amikor még nem voltak nagy emberi közösségek, de még az Isten teremtette családi közösség is az ősszülőkből állt, természetesen ennek is kellett tartania, mint közösségnek is a kapcsolatot Istennel. Aztán amikor megnövekedett az emberek létszáma, Isten magához kapcsolt szövetséggel egy népet, a zsidóságot. A vele való érintkezésre, kapcsolattartásra megszervezte a közösségi áldozatokat, és ezek végzésére meg az Isten és a zsidó nép hivatalos kapcsolattartására rendelte el a papságot. Amikor pedig elérkezett az idő, hogy Isten kiengesztelődjék a bűnös világgal, elküldte Fiát emberalakban. Az Ő küldetésének tartalmához hozzá tartozott, hogy legyen Megváltó, főpap, az összes nép királya és Bírája is. Jézus Krisztus tehát mindenkiért meghalt, mindenkinek megszerezte a jogot és lehetőséget, hogy általa kiengesztelődjék Istennel, higgyen a Szentháromságban, keresztelődjék meg Jézus parancsa szerint, tartsa meg a parancsokat: egyszóval: éljen egyénileg és közösségben is Isten előírása szerint. Ehhez föltétlenül szükség van a krisztusi papságra, hogy tanítsa az embereket hitből élni. Kellenek a papok arra is, a gyarlóságot ellensúlyozni, az elkövetett bűnöktől megtisztulni lehetőségük legyen. A bölcsőtől a sírig, sőt azon túl a mennyországig a papság dolga, joga és kötelessége közvetíteni Isten és emberek között. Mivel ez a közvetítés a legnagyobb méltóság: Isten és az emberek között rendezi a kapcsolatot, szükséges, hogy fogadjuk el közvetítőnek azt, akit Isten kijelölt. Másrészt azt sem szabad elfelednünk, hogy egyénileg is, közösségileg is el kell fogadnunk, hogy rászorulunk a törvényes közvetítőre, ahogyan azt az Úr rendelte.
 

2013. szeptember 22., vasárnap

A MAGYAROK NAGYASSZONYA II.



Elhangzott A MAGYAROK NAGYASSZONYA tiszteletére szentelt templomok közös lelkigyakorlatán 2013.szeptember 21-én.

Át kell alakítanunk gondolkodásunkat Szent István királyunk példájára

második rész

István király Mária országát alapítja és építi fel

Géza halála után fia, Vajk veszi át az átalakuló magyarság kormányzását. Ősei nyomán jár: önálló nép vagyunk, csak önálló ország lehetünk. Tudja jól, hogy a németek nyugat-római császársága nagyon szeretné a magyar hont vazallusává tenni. Vajk fejedelem még a keresztény papokat sem onnan kéri a nép megtérítésére. A kelet-római császárság szintén leigázná a magyar népet áhítozik, de Vajk fejedelem oda sem ígérkezik el vazallusnak. Keresztény népet akar nevelni független államban. Ezért a római pápához fordul, királyi koronát kér tőle, mint ahogy Mária királynak nevezte, de ezt nem földi úrtól, hanem Jézus Krisztus földi helytartójától kéri. Istentől és Egyházától akar csak függeni. A korona, amit II. Szilveszter pápa küld,nem csupán ékszer, hanem ereklye lesz az egész történelmünk során. Történelmi forrás szerint a koronázás 1000 augusztus 15-én történt Székesfehérvárott, abban a csodálatos templomban, amelyet a fényes katedrálisok nyugati hazájából jött zarándok sem győzött magasztalni.István király elrendelte, hogy népe telepedjék le városokban és falvakban. Tíz püspökséget és egy érsekséget alapított. A királyi központot Esztergomban alakította ki, ott lakott, ott volt a politikai központ. Országa akarata szerint a Mennybevitt Szűzanya országa lett és az ország vallási központjának Székesfehérvárt jelölte ki. Oda nem szánt püspökséget, csak a Magyarok Nagyasszonyát és a templom mellé papi közösséget rendelt. Elrendelte, hogy ott legyen a magyar keresztények nemzeti zarándokközpontja. A búcsúra, augusztus 15-re oda zarándokolt, és királyi törvénylátó napokat tartott. Meghallgatott minden panaszost és ügyüket a törvény szerint rendezte.1015-ben ezen a búcsún vett részt Gellért, a velencei bencés monostor apátja, akit Mór, pécsváradi bencés apát hívott meg a nemzeti zarándoklatra. A magas rangú vendég ámuldozott: Mekkora tömeg gyűlt össze! Ez mind magyar? És keresztény? Hisz csak pár éve tanítják és keresztelik a magyarokat! A másik kérdése: Annyit imádkoznak és énekelnek a zarándokok, de nem hallottam még egyszer sem Mária nevét! Mór püspök mosolyogva válaszolt: Igen, mi magyarok csak Nagyasszonyunknak szólítjuk Őt, ami Királynőt jelent. Megígérte még Géza fejedelemnek, hogy születendő fia, a most már király István, annyi jót tesz Fiáért, Jézusért, hogy mindig Patrónája lesz a magyaroknak. A király felkérte Gellértet a következő búcsú szónokának. A „Napba öltözött Asszonyról” beszélt Gellért apát azon búcsún. A király látva, hogy kiváló Mária-tisztelő, felkérte,hogy legyen Imre herceg nevelője, majd csanádi püspökké választotta a szent király. A lázadó pogány magyarok szeges hordóban lökték le a Kelen hegyről, mely ma az ő nevét viseli.„Pannóniát István, a Szent király a Boldogságos Szűz családjának nevezte, olvasható Szent Gellért életrajzában. (Vita S. Gerardi 333) A koronázását azért tartotta Székesfehérvárott hogy jelezze, kinek az oltalma alatt akar uralkodni, amint már édesapja álma előre jelezte. „Szűz Mária ezen a napon az ország pártfogójává választatott”. (Szerelmey Miklós: Magyar hajdan és jelen 18b) Igen, nagyon szép volt a „hajdan”, és mivé lett a legújabb „jelen”?

347. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.22. Vasárnap

Szentháromságos életstílus

Alapvető fontosságú szentírási idézet: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” (Ter1,26.) Ez az idézet természetesen nem kifejezett szavakkal szól a Szentháromság titkáról, vagyis nem az a célja, hogy kinyilatkoztassa a legnagyobb hittitkot. Azt sokkal később Jézus Krisztus mondja el az Újszövetség idejében. Az említett szöveget Mózes jegyezte le, amikor Isten látomásban megmutatta neki a teremtés történetét. Az ember megalkotását kiemelt mintaként említi azzal a céllal, hogy bemutassa, az embernek megalkotásával Istennek konkrét célja
hogy tudatosan két neműnek teremti:férfinak és nőnek, kihangsúlyozva, hogy a férfi és az asszony (anyagi test és szellemi lélek), „hús az én húsomból, csont az én csontomból”, (2,23) A férfi testéből való az asszony, Isten ugyanúgy szellemi lelket teremt neki is, mint Ádámnak. A két személy a házasságban szoros kapcsolatba kerül, egyetlen szervezetet alkotnak, kizárólag egymás boldogítására élnek, mint ahogy az Isteni Személyek teszik. Az egész Egyháznak is új életformát biztosít ez a tudat:ahogy a három isteni Személy megosztja az istenséget. Helyesebben nem megosztásról van szó, hanem csorbítatlan odaajándékozásról: az Atya öröktől fogva születő Fiának adja istenségét teljesen, a Fiú visszaajándékozza az Atyának, és az így tökéletesen közös tulajdont együtt ajándékozzák a harmadik isteni Személynek. Majd, a teremtett világ, illetőleg annak képviselője, az ember felé osztják ennek a tökéletes közösségnek áldásait.Korunkban nem csak az általános szeretetközösség, hanem még a legintimebb formája, a család is válságban van. Ne csodálkozzunk ezen: aki a mintát megtagadja, álságosan átalakítja, a legtökéletesebb szeretet helyett az önzés foglya lesz, nemhogy boldog nem tud lenni, de vegytiszta paródia lesz belőle.