2013. szeptember 25., szerda

Évközi 25. hét szerda





Dávid király Isten szíve szerinti uralkodó volt. Nem azzal érdemelte ki ezt a nemes és szép címet, hogy nem volt semmi hibája. Sajnos volt. Bűnt követett el azzal, hogy uralma tetőfokán egy egész országát érintő pontos népszámlálást tartott. Látni akarta, milyen sok alattvalója van. Isten kemény büntetést küldött népére: olyan járványt, amelyik megtizedelte sorait, de megbocsátott Dávidnak, mert bűnét, a kevélységet belátta, megbánta. Uralkodás idején Isten minden parancsát komolyan vette. Fia és utóda Salamon a világ legbölcsebb királyának számított. Messze földről is elutaztak hozzá, hogy lássák őt és alkotásait, szerették hallgatni bölcs okfejtéseit. Nősülési vágya azonban kielégíthetetlen volt. Hétszáz fő és háromszáz mellékfelesége volt. Sok asszonya között akadt bőven pogány királylány is. Amit Isten szigorúan tiltott, öregedve már nem vette komolyan: aki megtetszett neki a pogányok között, feleségül vette, meghagyva őket bálványimádónak,sőt a fa, fém,kőbálványaik is mind ellepték az udvart, a tehetősebbek a szomszéd hegyeken és dombokon építettek saját bálványtemplomot vagy kikönyörögték férj uruktól, az igaz Isten egykori kegyeltjétől, hogy ő építsen. Így kezdődött az ország romlása. Előbb elvette az Úr Salamon utódjától, Roboámtól a lakosság több mint felét: tíz törzset. Ennek királya egyenesen rákényszerítette alattvalóit a bálványimádásra, hogy ne járjanak a jeruzsálemi templomba imádkozni és áldozatukat felajánlani Jahve-nak, atyáik Istenének. A tíz törzset büntetésül Ninive rohanta le és szórta szét birodalmában (Kr.e. 722). A déli zsidóállam Jeruzsálemmel az élén 587-586-ban lett martaléka a babiloni birodalomnak. Majd következett a hetven éves fogság, a perzsák és a médek elvették Babilon minden tartományát a fogoly népekkel együtt. A perzsákat Dániel próféta könyörgései és böjtjei érdeméből arra hangolta Isten, hogy engedje haza azokat a zsidókat, akik haza akarnak költözni. Még azt is megtette egymás után több perzsa király, hogy a jeruzsálemi városrészt, majd a templomot is segítsék felépíteni a környék perzsa helytartói. Az adománylevelek fontos királyi kérést is tartalmaztak: Ha fel tudjátok építeni otthon a mennyei igazi Isten templomát, mutassatok be Neki áldozatokat és Hozzá imádkozzatok értem és családomért! Ezdrás könyvének ma olvasott részletéből viszont arról értesülünk, hogy a visszatért fiatal zsidó férfiak ott folytatták a pogány lányokkal kötött házasodást, ahol apáik a fogság miatt abbahagyták. A helytartó nagyon elkeseredett e miatt. Hallottuk alázatos, bocsánatért esedező imáját. Talán mi is megérezzük, hogy őseink és a magunk vétkeiért elszenvedett romlást, a két világháború súlyos vér- és anyagi veszteségeit, az igazságtalan idegen megszállás hosszú-hosszú évtizedeit csak alázatos vezekléssel, tiszta katolikus hittel és önzetlen szeretettel tudjuk jóvátenni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése