2013. szeptember 27., péntek

A MAGYAROK NAGYASSZONYA IV.



Elhangzott A MAGYAROK NAGYASSZONYA tiszteletére szentelt templomok közös lelkigyakorlatán 2013.szeptember 21-én.

Át kell alakítanunk gondolkodásunkat Szent István királyunk példájára

negyedik rész

Szent István a Nagyboldogasszonynak, a Magyarok Nagyasszonyának a pártfogoltja volt, aki a világ Megváltójának az Édesanyja, az Istenemberé, az igazság, az igazságosság és szeretet Uráé. Jézus Egyháza által arra tanít bennünket, hogy az Atya akarata szerint tesz mindent. Ezt ünnepélyesen meg is fogalmazta az utolsó vacsorán: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben (megtestesülten is), amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett”. (Jn 17,1b-5) Majd tanítványaiért és azokért könyörög, akik hinni fognak neki: „Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban”. (17-19) Ezt a küldetést a kereszthalál percében Édesanyjára bízta: „Asszony, nézd a fiad! (János minden hívét képviseli). Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád!” (és minden benne hívőé). (Jn 19,26-27a) Mária Gézának ezt idézi: A te fiad az én Fiam előtt érdemeket szerez: egész népét és országát rajtam keresztül neki adja „Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, melyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek”. István ezer év óta épen maradt kéz ereklyéje arra figyelmeztet: sok gyermekét ölelte, simogatta. Egész népének sorsát irányító jó törvényeket írt, amelyek biztos alapokat adtak. Ez a kéz, ha kellett, kardot rántott és harcolt. Ez a kéz jelölte ki országa útját, nemcsak munkát adott és általa bőséges kenyeret, hanem esténként kenyeret osztott azoknak, akik dolgozni már nem tudtak. Ez a kéz tudott ráncos arcokat simogatni, ezért nem pusztult el. Szent Istvánról népe nem feledkezett meg, ma is visszasírja: „ Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy István király, Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben teelőtted sírván”(Ho 294. A 1) Kétezer éve tudjuk: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”,mint Jézusé.Vissza Jézushoz,Nagyasszonyunkhoz,Szent Istvánhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése