Megdöbbentő szeretet!
„Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal
nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket,
hogy úgy mondjam, jobban, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját
magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna
teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló
élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mivel elárultam volna szeretetemet,
szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, aki szeretek, ahelyett, hogy Én
magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni
gyermekeimnek."Mindent a szeretet vezetett! Igen, a Szeretet az, amit
tudtotokra akarok adni. Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Emlékeztetni
akarlak benneteket rá, hogy megtanuljatok engem olyannak megismerni, amilyen
vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák, egy olyan Atyától, aki
benneteket ennyire szeret. És lássátok, ebben a történetben még csak az első
évszázad első lapjánál tartunk, és folytatni szeretném egészen napjainkig, a
XX. századig. Mit kíván tőlünk az Atya?„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint a
ti mennyei Atyátok tökéletes". (Mt 5,48) Lehetetlen kívánság? Olyan
tökéletes, mint a végtelen Isten, nem lehet az ember. De Jézus megmagyarázza a
lényeget: tökéletes, mint a mennyei Atya, aki „fölkelti napját a gonoszokra és
a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek." (45) Gyakorlatilag tehát
azt kívánja az Úr, hogy sajátítsuk el az Atya stílusát, tegyük mi is a jót
mindenkivel. így leszünk hozzá hasonlók, így ismer majd el minket gyermekeinek
a halál pillanatban is, amikor magához hazahív. Ez az elgondolás egybeesik a
fentebb mondottakkal, hogy minden ember egy isteni vonást kell, hogy megvalósítson
életével. Így érthető az is, hogy Jézus az utolsó ítéletről mondott
példázatában csupán arra utal, hogy a jócselekedetekben mennyire voltunk
pontosak és serények. Honnan tudjuk, hogy a rengeteg tennivalóból, ami
életünkben feladatként jelentkezik, illetőleg feladatunk lehet, mi a mi
teendőnk? Hiszen nem ismerjük a képet, amit az Atya tervezett rólunk, aminek
egy-egy részletét kell elkészítenünk napról-napra.Szent Pál megjegyzi, hogy nem
tudja, mihez kell segítséget kérnie, de szerencsénkre a Szentlélek ismeri az
Isten mélységes titkait, a mi élettervünket is, így tud rajtunk segíteni. A mi
dolgunk tehát az, hogy reggeli imánkban kérjük az Ő segítségét, mutassa meg,
mit kell tennünk a cél érdekében kötelességteljesítéssel és egyéni
jótéteményekkel, hogy a végső kompozíció mai részlete tökéletes legyen,
beleilleszkedjék a nagy műbe. Aki érti Isten akaratát, és egész életében ennek
megfelelően igyekszik tenni a jót, a halál pillanatában, amikor a lélek kilép a
testből, mindent a szellemi szemmel lát, látja a neki szőtt isteni tervet, és
mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított. Ha a kettő egyezik,
csodálatos boldogság tölti el, és hallja az Úr dicsérő szavát. Aki viszont nem,
vagy csak hézagosan tette a jót, megrémül a látványtól: fércmunka vagyok, nem
méltó arra, hogy Isten gyönyörű világába, a szentek tökéletes társaságába
bekerüljek. Ha lehet retusálni a tisztítótűzben, az isteni irgalom ezt az
utolsó irgalmasságot is elvégzi rajtunk. De azért az az igazi, ha az életmű
maga tökéletes. Rajtunk múlik. Igaz katolikus szeretettel arra kell
törekednünk, hogy ezt a nagy tervet mindenkivel ismertessük, akivel szót lehet
érteni a lelki dolgokról. Valamikor majd szívből áldanak érte. Isten rajtunk
keresztül minden embernek üzen, a nagy bűnösöknek is, akik talán már nem is
merik remélni, hogy Urunk szóba áll velük:„Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam
teremtményeimhez és helyreigazítsam elképzelésteket egy rettenetesen igazságos
Istenről. Azt látom ugyanis, hogy az emberek mind anélkül élik végig életüket, hogy
bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz, aki tudatni akarná velük egyetlen
vágyát, azt, hogy megkönnyítse földi életük útját, hogy azután a mennyben egy
teljesen isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyítéka annak, hogy a többi lélek
sem ismer Engem jobban, mint ti. Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a
tieteket. De most, hogy ezt a Világosságot adom nektek, maradjatok a
Világosságban és vigyétek el a Világosságot mindenkihez. Ez alkalmas eszköz
lesz megtérések elérésére, és ha lehetséges, a pokol kapujának lezárására is,
mivel megismétlem itt ígéretemet, amely sohasem kevesebb, és amely így hangzik:
MINDAZOK, AKIK ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉG HA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM
FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN."
(49) Ez a kép Atyánk végtelen irgalmáról annyira szép, hogy megdöbbenti és
megdobogtatja nagyon is emberi módon érző szívünket, amely magunk és mások
üdvösségéért egyaránt aggódik. Jézus megerősíti Faustyna M.Kowalska nővérnek
adott üzenetében: „Nagy kegyelmeket ígérek neked és mindazoknak, akik hirdetni
fogják nagy irgalmasságomat. Haláluk óráján magam oltalmazom őket, mint saját
dicsőségemet. Ha a lélek bűnei éj sötétek lennének is, de ha a bűnös
irgalmasságomhoz folyamodik, ezzel a legnagyobb dicsőítést adja meg nekem, és
keserves szenvedéseimet dicsőíti. Ha valamely lélek jóságomat hirdeti, remeg
előtte a sátán, s elmenekül a pokol mélyére.„Szenved a szívem amiatt, - mondta
Jézus -, hogy még a választott lelkek sem értik meg, mily nagy az én irgalmam.
Viselkedésük egyfajta bizalmatlanság. Ó, mily nagyon megsebzi ez szívemet!
Emlékezzetek fájdalmas szenvedéseimre, és ha már nem hisztek szavaimnak,
higgyetek legalább szeretetemnek!" (Napló, 119) „Akinek van füle, hallja
meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek elrejtett mannát adok, és
egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki
ismer, csak az, aki kapja." (Jel 2,17) Isten ebben az új névben mondja ki
egész lényünket, életünket