Hogy Tégedet a mennyei
dicsőségben a Te szenteiddel mindörökké áldjunk és felmagasztaljunk (Dániel
3).
Ments meg, Uram minket!
Jézus
nem azt mondta, hogy közösséget építek, de azt tette: Vele való közösségre
hívott meg bennünket, kiszólít bennünket egyenként a tömegből! A tömegnek
mondta ezt: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét
és kövessen engem.” Aki követi Őt, az Benne válik közösséggé!
Csak
gyanítom, hogy Jézus számára a halál kifejezés, nem ugyanazt jelenti, mint
amire mi használjuk e fogalmat.
Jézus
azt állítja, hogy „… vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a
halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.” Mondja
ezt akkor, amikor talán a tömeg, még a szelét sem érzi annak, hogy milyen
végzetes útja Jézusnak ez a Jeruzsálembe indulása. És ennek a mondatnak, itt
nincs vége. Nem befejezett mondata ez Jézusnak. A kereszten Jézus hatodik
gondolata, mondata, csak ennyi: „Beteljesedett!” Ez is hozzá tartozik az előbbi
kijelentéséhez. Valami beteljesedett, de ez még mindig nem az Isten országának
eljötte!
Isten, a
megtestesülésével kifejezendő szándéka még mindig nem éri el a tetőpontját a
kereszthalállal. Bár beteljesedett ott valami, de ami beteljesedett, az is csak
azért, hogy tervéhez megnyerje, vagy pontosabban megszerezze az Ember bizalmát:
mert az Isten országa nem jön el szembetűnő módon, ahhoz minden egyes embernek
személyében kell ugyanazt az utat megtennie, amit megtenni kénytelen,
kelletlen, de hajlandó volt Jézus, Aki emberré lett Isten! Így szenvedte el
azt, ami az Ő számára elrendelve volt, emberként, példát adva rá, hogy bár nem
ugyanezt, de személyes szenvedésünk felvállalása nélkül nem érhetünk el utunk
végcéljához, Isten országához. Ott teljesedik be a halál, ahol az Élet
kezdődik! A halál, szenvedéssel éri el kiteljesedését, ahol minden mi mulandó,
mi megsemmisülésre vár, kiéghet az Emberből, hogy megmaradhasson, pontosabban,
hogy felemelhesse, felmagasztalhassa Isten magához azt, ami örökkévaló, mert
Neki ajándékozott ebből a mulandóságból. Vagyis részét képezi, képezheti Isten
országának. Valami belőlem, ami a Szeretet részeként fontos az Isten számára,
mert képes voltam Neki, Érte és Vele tenni ebben az életben.
Korábban
Egyházunk igen hangsúlyosan, ma már halkabban emlegeti a tisztító tűz szerepét,
létét. Talán azért, mert nem értjük tisztán, mit is szolgál, mit kezdhetünk
vele, mi dolgunk vele, ebben az életben. Én úgy vélekedek róla, itt, és most,
hogy talán az a szenvedés, ami mindannyiunkra vár, ez élet után is, ahhoz, hogy
mikorra eljön Isten országa, addigra kiégjen belőlünk az örök érték, az a
parányi jó, amit Isten többre tart mindennél, belőlem. Minden gyarlóságomnál,
minden bűnömnél, amit életemben elkövettem, ami elnyomott, és elnyomja a jóra
való képességemet. Mert semmi sem múlik el nyomtalanul, és semmi sem tehető meg
nem történtté. Amit elkövettem, amit el kell szenvednem - mikorra rádöbbenek, hogy
vétkeztem, hibáztam, értetlen és buta voltam, alkalmatlannak bizonyultam.
Nem
érhetek el halálomra, míg alkalmassá nem leszek az örök életre! Mert Isten azt
akarja, hogy örök életem legyen! Megmentésemre szól a szövetsége, melyet
Jézusban újít meg a számomra! De jó, hogy újszövetségi ember lehetek!
Az
ószövetségi ember nyelvezete bűnei miatt összekeveredett, már nem értették
egymást. Mert Isten nem tudta másképpen lelassítani az Ember bűnének terjedő
fertőzését, csak úgy, ha összezavarja nyelvezetét. Ha nem értik egymást, talán
nem tudják egymást bűnükkel fertőzni. A nyelvek összekeveredését Jézus lett az,
aki újra megtisztította, Általa újra egy nyelven beszélhetünk! Értjük már, hogy
mi tesz, tehet bennünket közösséggé, hogy többé ne tömeggé legyünk, hanem
közösséggé?!
Teremts
bennem új szívet Istenem, hogy a Lélek erejéből képessé legyek újjá születni
ma, és minden napon, mit ez után megadsz a számomra! Ámen