Hogy Tégedet a mennyei dicsőségben a Te szenteiddel mindörökké áldjunk és felmagasztaljunk

Hogy Tégedet a mennyei dicsőségben a Te szenteiddel mindörökké áldjunk és felmagasztaljunk (Dániel 3).

Ments meg, Uram minket!

Jézus nem azt mondta, hogy közösséget építek, de azt tette: Vele való közösségre hívott meg bennünket, kiszólít bennünket egyenként a tömegből! A tömegnek mondta ezt: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Aki követi Őt, az Benne válik közösséggé!

Csak gyanítom, hogy Jézus számára a halál kifejezés, nem ugyanazt jelenti, mint amire mi használjuk e fogalmat.

Jézus azt állítja, hogy „… vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.” Mondja ezt akkor, amikor talán a tömeg, még a szelét sem érzi annak, hogy milyen végzetes útja Jézusnak ez a Jeruzsálembe indulása. És ennek a mondatnak, itt nincs vége. Nem befejezett mondata ez Jézusnak. A kereszten Jézus hatodik gondolata, mondata, csak ennyi: „Beteljesedett!” Ez is hozzá tartozik az előbbi kijelentéséhez. Valami beteljesedett, de ez még mindig nem az Isten országának eljötte!

Isten, a megtestesülésével kifejezendő szándéka még mindig nem éri el a tetőpontját a kereszthalállal. Bár beteljesedett ott valami, de ami beteljesedett, az is csak azért, hogy tervéhez megnyerje, vagy pontosabban megszerezze az Ember bizalmát: mert az Isten országa nem jön el szembetűnő módon, ahhoz minden egyes embernek személyében kell ugyanazt az utat megtennie, amit megtenni kénytelen, kelletlen, de hajlandó volt Jézus, Aki emberré lett Isten! Így szenvedte el azt, ami az Ő számára elrendelve volt, emberként, példát adva rá, hogy bár nem ugyanezt, de személyes szenvedésünk felvállalása nélkül nem érhetünk el utunk végcéljához, Isten országához. Ott teljesedik be a halál, ahol az Élet kezdődik! A halál, szenvedéssel éri el kiteljesedését, ahol minden mi mulandó, mi megsemmisülésre vár, kiéghet az Emberből, hogy megmaradhasson, pontosabban, hogy felemelhesse, felmagasztalhassa Isten magához azt, ami örökkévaló, mert Neki ajándékozott ebből a mulandóságból. Vagyis részét képezi, képezheti Isten országának. Valami belőlem, ami a Szeretet részeként fontos az Isten számára, mert képes voltam Neki, Érte és Vele tenni ebben az életben.

Korábban Egyházunk igen hangsúlyosan, ma már halkabban emlegeti a tisztító tűz szerepét, létét. Talán azért, mert nem értjük tisztán, mit is szolgál, mit kezdhetünk vele, mi dolgunk vele, ebben az életben. Én úgy vélekedek róla, itt, és most, hogy talán az a szenvedés, ami mindannyiunkra vár, ez élet után is, ahhoz, hogy mikorra eljön Isten országa, addigra kiégjen belőlünk az örök érték, az a parányi jó, amit Isten többre tart mindennél, belőlem. Minden gyarlóságomnál, minden bűnömnél, amit életemben elkövettem, ami elnyomott, és elnyomja a jóra való képességemet. Mert semmi sem múlik el nyomtalanul, és semmi sem tehető meg nem történtté. Amit elkövettem, amit el kell szenvednem - mikorra rádöbbenek, hogy vétkeztem, hibáztam, értetlen és buta voltam, alkalmatlannak bizonyultam.

Nem érhetek el halálomra, míg alkalmassá nem leszek az örök életre! Mert Isten azt akarja, hogy örök életem legyen! Megmentésemre szól a szövetsége, melyet Jézusban újít meg a számomra! De jó, hogy újszövetségi ember lehetek!

Az ószövetségi ember nyelvezete bűnei miatt összekeveredett, már nem értették egymást. Mert Isten nem tudta másképpen lelassítani az Ember bűnének terjedő fertőzését, csak úgy, ha összezavarja nyelvezetét. Ha nem értik egymást, talán nem tudják egymást bűnükkel fertőzni. A nyelvek összekeveredését Jézus lett az, aki újra megtisztította, Általa újra egy nyelven beszélhetünk! Értjük már, hogy mi tesz, tehet bennünket közösséggé, hogy többé ne tömeggé legyünk, hanem közösséggé?!

Teremts bennem új szívet Istenem, hogy a Lélek erejéből képessé legyek újjá születni ma, és minden napon, mit ez után megadsz a számomra! Ámen