Az emberiség bűne nagy elégtételt
kíván – nagypénteki liturgia Esztergomban
Erdő Péter bíboros vezette a
nagypéntekiszertartást az esztergomi bazilikában március 25-én. A főpásztor
szentbeszédét teljes terjedelmében adjuk közre.
Krisztusban
Kedves Testvérek!
Hallottuk
Krisztus szenvedésének drámaian fájdalmas és mégis felemelő történetét. Jézus
kereszthalála által váltott meg minket. De miért felelt meg a szabadításnak ez
a szörnyűséges módja minden másnál inkább a mindenható Isten tervének? Miért
kellett Jézusnak mindezt elszenvednie (vö. Lk 24,25-26)? Másként nem tehette
volna? Szent Ágoston szerint ennek öt fő oka volt.
Az
első, hogy így mutatta meg legjobban szeretetét az emberi nem iránt. Így
ismerhette meg az ember, hogy milyen felfoghatatlan szeretettel vesz körül
bennünket az Isten. Szeretett minket, és vérével megtisztított a bűntől (vö.
Jel 1,5-6). Hiszen nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki
életét adja barátaiért (vö. Jn 15,13). Ez azonban az alacsonyabb szintű
szeretethez képest kiemelkedő fokozata az odaadásnak. De a gazda viszonya
szolgájához nem egyszerű barátság, ezért ha az Úr életét adja a szolgájáért –
mintha barátja volna –, ez különleges odaadást jelent. Ezért énekli az Egyház a
húsvéti gyertya öröménekében szinte a meglepetés megrendülésével Istenhez
fordulva: „hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte”. Amikor pedig
valaki nem a barátjáért, de még csak nem is a szolgájáért, hanem az
ellenségéért adja az életét, ez az emberi mértéken szinte túllépő, annak
korlátait szétfeszítő szeretet felvillanása. Erről mondja Szent Pál apostol a
Rómaiakhoz írt levélben: „Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk,
a meghatározott időben meghalt a gonoszokért. Pedig az igazért is alig hal meg
valaki, legfeljebb a jótevőjéért adja életét az ember. Isten azonban azzal
bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus
meghalt értünk” (Róm 5,6-9). Jézus tehát a kereszten akart meghalni, hogy ez a
szenvedés, amely a legnagyobb gyalázat volt, a legnagyobb szeretet jelévé
váljon. Kitárta karját a kereszten, hogy átöleljen minket.
A
második ok, amiért Isten Krisztus kereszthalálát választotta megváltásunk
eszközéül az volt, hogy jóságosan magához vonzzon minket. János evangéliuma
szerint Jézus ezt mondja saját kereszthalálára utalva: „Amikor majd
felmagasztalnak, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). A szeretet vonzza a
szeretetet.
Harmadszor:
Isten a kereszthalált választotta a megváltás eszközéül, mert a legdrágább és
legnagyobb áron akart megváltani minket. Szent Péter apostol első levelében
olvassuk: „hogy nem mulandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg öröklött,
értéktelen életmódotokból, hanem a hibátlan és szeplőtelen báránynak,
Krisztusnak drága vére” (1Pét 1,18-19). Ezt pedig azért tette, hogy lelkünket,
amelyet ilyen drága áron szabadított meg, kötelezze hogy neki szolgáljunk, és
ne a bűnnek. Ezért mondja Szent Bernát: Isten Fia más módon is megszabadíthatta
volna az embert, de inkább akarta a kereszthalált, hogy a rajta esett sérelem
még inkább szeretetre kötelezzen minket. Hiszen nagyobb hálára indít minket a
megváltás nehéz és veszedelmes volta, mint a teremtés. A teremtést ugyanis –
mely szintén felfoghatatlan titok – könnyűnek érezzük, mert természetesnek
vesszük a nekünk adott világot. Gondoljunk bele, hogy milyen nagy volt az
üdvösségünk ára! Nem egy szempont a sok közül, hogy az életünk megfeleljen
Isten tervének és szeretetének, hanem az egyetlen, ami ezen a világon igazán
fontos.
A
negyedik ok, amely Szent Ágoston szerint megvilágítja, hogy miért választotta
Isten a kereszthalált megváltásunkra, Krisztus követésének édessége. A
szenvedés keserűsége ugyanis édessé teszi, ha engedelmeskedhetünk neki
bűnbánatban és jócselekedetekben, vagy a földi szenvedések elviselésében.
Krisztus tudta, hogy a bűnös ember csak bűnbánat és viszontagságok vagy
büntetések elviselése árán szabadul meg igazán, vagy akkor, ha nehéz
jócselekedeteket vállal magára. Mert a szabadulást nem a saját tetteinknek
köszönhetjük, de a gyakorlatban is átélt megtérés nyitja meg a szívünket Isten
irgalmának befogadására. Hogy tehát Isten számunkra a nehéz helytállást is
kívánatossá tegye, saját példájával járt előttünk, amikor elvállalta a
szenvedést és a keserű halált. Ha Krisztus szenvedését tartjuk szemünk előtt,
nincs olyan nehézség az életben, amit hozzá társulva ne tudnánk szeretettel
viselni.
Az
ötödik nagy okát a kereszthalál választásának az egyházatyák abban látják, hogy
az emberiség bűne nagy elégtételt kíván. Canterbury Szent Anzelm megrendülten
mondja: „Nem illett, hogy Isten a maga országában valamit rendezetlenül
hagyjon. De ha a bűnt büntetlenül engedné el, elégtétel nélkül, és így
rendezetlenül, ezzel szabad utat nyitna az igazságtalanságnak, ha puszta
irgalomból bocsátaná meg a bűnöket. Tehát az emberi nem megváltása és
szabadulása az igazságnak megfelelően Krisztus szenvedése és engedelmessége
által nyerte el a megváltást, így kapcsolta össze Isten bölcsessége és
szeretete a teljes igazságosságot a teljes irgalommal.
Irgalom és igazság Ura, szenvedő és mindhalálig engedelmes Krisztus,
nyisd meg szívünket a viszontszeretetre, add, hogy eljussunk a boldogságra,
amelyet nekünk készítettél! Ámen.