2019. szeptember 5., csütörtök
Útravaló – 2019. szeptember 5.
„Bocsánatot kérünk” – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gyermekvédelmi közleménye
„Bocsánatot kérünk” – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gyermekvédelmi közleménye
Az alábbiakban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) gyermekvédelmi közleményét olvashatják.
Az
utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a közvélemény egyre fontosabbnak tekinti
az ifjúság- és gyermekvédelem témáját az élet minden területén. A Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia kijelenti, hogy mindenütt, különösen pedig az
Egyházban elfogadhatatlannak tartja és minden lehetséges eszközzel fellép a
kiskorúak bántalmazása és a sérelmükre elkövetett szexuális visszaélések ellen.
Sajnálattal és együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet
szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen jóvátehetetlen cselekedetek áldozatainak
lelki békéjéért, a sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot
kérünk.
Akiről
ilyen cselekedet bebizonyosodik, annak nincs helye a papság sorában. Az egyházi
jog lehetővé teszi a legsúlyosabb büntetés alkalmazását számos olyan esetben
is, amelyek a világi jog szerint nem büntethetők.
Az MKPK
üdvözli Ferenc pápa 2019. május 7-én kelt Vos estis lux mundi kezdetű rendelkezését, amely a gyermek- és
ifjúságvédelem kapcsán előírja, hogy az egyházmegyéknek a bejelentések
kezelésére állandó rendszert kell felállítaniuk egy éven belül, amely könnyen
elérhető.
Ennek
szellemében az MKPK tagjai határozatot hoztak annak a szolgálatnak a
felállításáról, amely az egyes egyházmegyék területéről fogad minden olyan
panaszt, amely az egyházi személyek által történt bántalmazással vagy szexuális
visszaéléssel kapcsolatos, különös tekintettel a kiskorúak és sebezhető
személyek védelmére, hogy az ilyen eseteket az egyházmegyék, illetve a
szerzetesrendek minél előbb kivizsgálhassák és a sértettek segítséget kapjanak.
Pécs,
2019. szeptember 4.
a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia
Évközi huszonkettedik hét csütörtökje
Évközi huszonkettedik hét csütörtökje
Az első
tanítványok meghívását Jézus tanítása előzi meg. Az esemény helyszíne a
Genezáreti- tó partja, vélhetően Kafarnaum közelében. Az előzményekben azért
mentek és azért vitték betegeiket az emberek Jézushoz, hogy számukra gyógyulást
kérjenek. Most más szándékkal érkeznek, hallgatni akarják tanítását. Jézus
tanítását itt nevezi először Lukács evangélista „Isten szavának.” Ez a
kifejezés nem csak az evangélista személyes hitvallásának tekinthető, hanem az
emberek vélekedését is tükrözi. A nép felismeri, hogy Jézus tanítása olyan
bölcsességet sugároz, amelyet más tanítóknál nem tapasztaltak. Felismerik, hogy
olyan erő rejlik szavaiban, amely felülmúlja az emberi képességeket. Jézus
szavának különleges ereje van.
Ez a gondolat segít minket annak megértésében, hogy az elsőként meghívottak miért is mondanak azonnal igent, miért fogadják el rögtön a meghívást. Ők is érzik ugyanis az Úr szavainak különleges, magával ragadó erejét. Nem szükséges kérdéseket feltenniük és nincs idő a késlekedésre. Bizonyára ezt gondolják magukban: Aki így tud tanítani, annak érdemes tanítványává lenni. Mégpedig nem holnap vagy később, hanem ma. Bűnös vagyok és méltatlan vagyok, de az Úr megváltoztatja életemet.
Az első tanítványok bátorsága nekem is erőt ad: Uram, követni akarlak téged! A tanítványod, a követőd szeretnék lenni, mert szavad az Isten szava, tanításodban Isten szól hozzám.
© Horváth István Sándor
Ez a gondolat segít minket annak megértésében, hogy az elsőként meghívottak miért is mondanak azonnal igent, miért fogadják el rögtön a meghívást. Ők is érzik ugyanis az Úr szavainak különleges, magával ragadó erejét. Nem szükséges kérdéseket feltenniük és nincs idő a késlekedésre. Bizonyára ezt gondolják magukban: Aki így tud tanítani, annak érdemes tanítványává lenni. Mégpedig nem holnap vagy később, hanem ma. Bűnös vagyok és méltatlan vagyok, de az Úr megváltoztatja életemet.
Az első tanítványok bátorsága nekem is erőt ad: Uram, követni akarlak téged! A tanítványod, a követőd szeretnék lenni, mert szavad az Isten szava, tanításodban Isten szól hozzám.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk,
Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen
átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük
jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk
kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben
van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk
nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy
az evangéliumhoz méltóan éljünk!
2019. szeptember 4., szerda
Útravaló – 2019. szeptember 4.
Útravaló – 2019. szeptember 4.
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Jézus
Péter házába tér be, ahová zsinagógából érkezik; és zsinagógákba megy tovább,
hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse (Jn 11,52) az Egyházba. Szava, gyógyító
és a gonosz hatalmát megtörő ereje Isten közelségét teszi jelenvalóvá népe
számára. Ezt a jézusi működést és közelséget előbb nekünk kell
befogadnunk, aminek első pontja a Mesterre szánt – életállapotunknak
megfelelően kiszakított – idő, ahonnan erőt merítünk hivatásunk
teljesítéséhez. Előbb meg kell nyílnunk arra, hogy Isten szólhasson
hozzánk, minket gyógyítson, és bennünk törje meg a gonoszság erőit,
majd engednünk kell, hogy Krisztus általunk folytassa, amit velünk és
bennünk művelt.
„A Lelket ne oltsátok ki” – Diakónussá szentelték Orosz István Mokioszt
„A Lelket ne oltsátok ki” – Diakónussá szentelték Orosz István Mokioszt
A görögkatolikus egyházi év első napján, szeptember 1-jén a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, Szocska A. Ábel a kállósemjéni görögkatolikus templomban diakónussá szentelte Orosz István Mokioszt.
A fiatal
alszerpap diakónussá szentelését sokan kísérték figyelemmel, az egykor Rómában
vele együtt tanuló latin és görögkatolikus rítusú papok, diakónusok, kispapok;
a kállósemjéni hívek mellett többek között az ópályi és hodászi közösségek;
húsz papi szolgálattevő, köztük édesapja, Orosz István atya, apósa, Tóth Elek
atya, Papp Tibor főhelynök, valamint Tóth Tamás, a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia titkára, illetve a templomban és kertjében
összegyűlt hívek.
Szocska
Ábel püspök néhány hónappal ezelőtt tett kánoni látogatást a kállósemjéni
közösségben, akkor és most is szeretettel fogadták a hívek a főpásztort, aki
tanításában ezúttal egy Szent Pál-i gondolatot állított a középpontba: „A
Lelket ne oltsátok ki” (1Tessz 5,19).
A
megyéspüspök a szertartáson végzett diakónusi feladatok közül egy mozzanatot
emelt ki, mely a hívek elől elzártan, a behúzott függönyök és bezárt ajtók
mögött történik: a szerpap forró vizet visz a szertartást végző papnak, aki azt
ráönti a már egyesített szentségre. E forrásban lévő víz liturgikus megnevezése
a zeon, melynek jelentése: ami forr, buzog, amiben élet van.
A
szentírási igeszakasz és a liturgikus cselekvés összefüggésére a következőképp
világított rá Szocska Ábel: a zeon használatára azért van szükség, hogy a hívek
ne hideg adományokat vegyenek magukhoz a szentáldozáskor, hiszen az élő
Krisztusban részesülnek. Ez a melegség, buzgóság, tűz átjár minket.
„Az
ember életét betölti a buzgóság, elszántság, lelkesedés, mikor valamilyen
különleges esemény történik: a diakónusszentelés is ilyen erővel visz tovább az
Isten felé. De előfordulhat, hogy ez a buzgóság alábbhagy, kihűl” – ennek
magyarázatát az egyházatyák tanításai alapján összegezte: a saját gyengeségünk,
hiúságunk; a környezet hatása; esetleg, hogy tudatosan elfojtjuk a
lelkiismeretünk szavát. Ez mind abba az irányba visz, hogy elfordulunk az
Istentől, lelkesedésünk tüze alábbhagy, felszínes keresztényekké válunk.
„Mit
tegyünk, hogy a buzgóság ne lankadjon az életünkben?” – tette fel a kérdést
Szocska Ábel püspök, s a választ egy hasonlattal adta meg: azt, amit egy
áthűlt, átfázott ember felmelegítéséért tennénk. „Térjünk be egy meleg szobába:
lelki értelemben a templomba, az egyház közösségébe, hogy az Istentől kapott
tűz lángra lobbanjon újra. Egy forró tea: a lelkiatya gondolatai; a kályha,
mely meleget ad: a Szentírás; zsibbadt részeink dörzsölése: a karitatív
jócselekedetek; a gyógyszer: a szentségek – ha kezd kihűlni a tűz, ezek
segítenek, hogy a Lélek ne oltódjon ki. A forró zeon minden szertartáson
emlékeztessen a Lélekre, mely benned kell, hogy buzogjon” – tanította Orosz
István Mokioszt, s vele a hallgatóságot is.
A
prédikáció után az oltárra helyezték az adományokat, a diakónusjelölt ezek
mellé hajtotta oda fejét, melyre a főpásztor ráborította omoforját, kereszt
alakban megjelölte, s kézrátételével, csöndes és fennhangon mondott imáival a
Jóistennek ajánlotta. A diakónusi öltözék és jelvények felöltése után az új
diakónus megkezdte szerpapi szolgálatát.
A
szertartás végén Szocska Ábel tájékoztatta a híveket az újszentelt
megbízatásáról: Orosz István Mokiosz püspöki diakónusként és személyi
titkárként szolgál szeptember 1-jétől a püspöki hivatalban.
Orosz
István Mokiosz szentelése után elmondta, hogy a János evangéliumában olvasható
szeretetre való felszólítást szeretné magáévá tenni, s életével tanúságot adni
az Úr irántunk megnyilvánuló szeretetéről –, ezért választott jelmondata is
innen való: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha
szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn13, 35).
Orosz
István Mokiosz 1991. május 9-én született Debrecenben, papi családban
nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Szent Imre Katolikus
Gimnáziumban végezte.
Áldozópap
édesapja mellett gyermekkorának szerves része volt a folytonos
ministránsszolgálat, ám a meghívás a gimnázium utolsó évében, egy ifjúsági
zarándoklaton érkezett hozzá, ekkor döbbent rá, hogy az út számára az Istenhez
a papi hivatáson keresztül vezet. Az érettségi után 2010-ben felvételt nyert a
Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. Az előkészítő évet Budapesten, a Központi
Papnevelő Intézetben töltötte, majd két évet a Szent Atanáz Görögkatolikus
Hittudományi Főiskolán.
Képzése
2013-tól Rómában a Pápai Német-Magyar Kollégiumban folytatódott. A Pápai
Gergely Egyetemen szerzett teológia diplomát 2016-ban. Közvetlenül ezután a
Pápai Lateráni Egyetem Szent Ágoston Patrisztikus Intézetében folytatta
tanulmányait, ahol 2019-ben szerzett licenciátust.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)