2010. június 12., szombat

XVI. Benedek imája a papságért



„Szeplőtelen Anya, a kegyelemnek ezen a helyén, a te Fiad Jézus, legfőbb és örök Pap által egybehívva, mi fiak a Fiúban, a te papjaid, a te anyai Szívednek szenteljük magunkat. Tudatában vagyunk, hogy Jézus nélkül semmi jót nem tudunk tenni, és hogy csak őáltala, ővele és őbenne leszünk az üdvösség eszközei a világ számára.

Szentlélek Jegyese, nyerd el a Krisztusban való átalakulás felbecsülhetetlen adományát. A Szentlélek ugyanazon hatalma által, mely szárnyaival beárnyékolva Téged az Üdvözítő Anyjává tett, segíts bennünket, hogy Krisztus, a te Fiad, megszülessen bennünk. Így újuljon meg az Egyház megannyi pap által, átváltoztatva a kegyelem által, mely újjáteremt mindent. Irgalmasság Anyja, a te Fiad hívott meg minket, hogy olyan legyünk, mint ő, a világ világossága és a föld sója. Segíts bennünket hathatós közbenjárásoddal, hogy meg ne fogyatkozzon fölséges hivatásunk, és ne engedjünk önzéseinknek, a világ hízelkedésének és a Gonosz csábításának. Védelmezz bennünket a tisztaságoddal, őrizz bennünket az alázatoddal, és takarj be minket anyai szereteteddel, mely megannyi neked szentelt lélekben ragyog, akik számunkra valóságos lelki anyákká lettek.

Egyházunk Anyja, mi papok pásztorok szeretnénk lenni, akik nem magukat legeltetik, hanem Istennek adják magukat testvéreikért, hogy megtalálják ebben boldogságukat.

Nem csak szavakkal, hanem életünkkel akarjuk alázattal ismételni napról napra a mi „íme, itt vagyok” válaszunkat. Általad vezetve, az Isteni Irgalmasság apostolai szeretnénk lenni, akik örömmel ünneplik minden nap az oltár legszentebb áldozatát és akik örömmel szolgálják azokat, akik a Kiengesztelődés Szentségét kérik. Kegyelemnek Szószólója és közvetítője, aki egészen elmerültél Krisztus egyetlen, egyetemes közvetítésében, kérj Istentől számunkra teljesen megújított olyan szívet, mely szereti az Istent teljes erejével és szolgálja az emberiséget, ahogyan azt te tetted. Ismételjed az Úrnak a „nincs több boruk” hatékony szavad, azért, hogy az Atya és a Fiú reánk leheljék mintegy a Szentlélek új kiáradását. Félelemmel és hálával eltelve a te állandó köztünk való jelenlétedért, az összes pap nevében én is kiáltani akarom: „Hogyan lehet az, hogy az én Uram Anyja jön hozzám (vö: Lk 1,43). Örökre Mianyánk, ne fáradj bele, hogy meglátogass, vigasztalj és megtarts bennünket. Jöjj segítségünkre és szabadíts meg bennünket minden veszedelemtől, mely ránk nehezedik. A ráhagyatkozás és megszentelődés e szavaival szeretnénk befogadni téged a legmélyebb és leggyökeresebb módon, mindörökre és teljesen, a mi emberi és papi létezésünkbe. Jelenléted virágoztassa ki magányaink pusztáját és ragyogtassa a napot sötétségeink fölé, térítse vissza a derűs időt vihar után, hogy minden ember meglássa az Úr üdvösségét, aminek Jézus a neve és az arca, és aminek visszfénye a veled összeforrt szívünkben tükröződik. Úgy legyen, ámen! "


Június 12. szombat



Hadd örvendjen szívem, hogy megszabadítasz,
énekelek majd neked, Uram, mert gondomat viseled,

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe arra, hív bennünket, hogy mi is tárjuk fel szívünket Isten előtt. Mária attól a pillanattól kezdve, hogy az angyali üdvözlet elhangzott, elfogadta Isten útját és tervét, megnyitotta a szívét előtte. Erre a nyitott szívre ölelte Isten Fiát a betlehemi éjszakán, és amikor tizenkét évesen Jeruzsálemben maradt, és aggódva kereste, később pedig a lándzsával átszúrt, kivérzett isteni szívet ott a Golgotán a kereszt tövében. Szűz Mária így minden megkeresztelt ember példaképe lett és nemcsak az édesanyáké, hanem valóban minden emberé, férfié és nőé egyaránt. Tudunk-e ilyen Máriává válni? Igent mondani Isten útjára és akaratára bár mit rejtegessen az a számunkra. Betudjuk-e fogadni Jézust életünkbe, és tovább adni őt embertársainknak? Mindezt úgy, olyan egyszerűen, tisztán, ahogy az Mária tette ünnep és hétköznapok alkalmával, jóban, rosszban, örömben és bánatban. Szeplőtelen szíve lett mindannyiunk példaképe.


2010. június 11., péntek

Június 11. péntek



Szívének minden gondolata az nemzedékről nemzedékre,
hogy kimentse lelkünket a halálból,
és táplálja őket az éhínség idején.

A mai napon zárja be a papság évét XVI. Benedek pápa, amelyet a szent ars-i plébános, Vianney Szent János halálának százötvenedik évfordulójára hirdetett meg. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába - bátorította tanítványait Jézus Krisztus. A mai napon soha még nem látott papi jelenlét várható Rómában. A felhívás körbejárta a világot és a lélek aratómunkásai sorba álltak. A példátlan erejű összefogás és megmozdulás üzenet a szekularizálódott világ felé. Ha üldöztök is, ha támadtok is, ha a vérünket is kéritek mi itt vagyunk, mi nem futunk el, mi a ti lelkeitek üdvösségéért éljük napjainkat nemzedékről nemzedékre. S bár befejeződik ma ez a kiemelt időszak, de kérünk mindenkit, hogy ne szűnjön meg imádságunk a papokért, szerzetesekért, szerzetesnővérekért és mindazokért a világi segítőkért, akik az Egyházért dolgoznak az aratáson. XVI. Benedek pápa egyik elmélkedésében ezt írja: "Isten anyja előtt két okból is nagyon kedvesek a papok. Egyrészt, mert ők hasonlítanak legjobban fiához, Jézus Krisztushoz, másrészt, mert az ő Fiát, Krisztust hirdetik és tanúságot tesznek róla a világban. Szűz Mária közbenjárását kérve imádkozzunk továbbra is, hogy Szűz Mária minden papot tegyen hasonlatossá Szent Fiához."


2010. június 10., csütörtök

Június 10. csütörtök



Üdvözlégy, Szűz Mária, szeretet forrása,
Akit túláradó kegyelem ékesít,
szűzi méhedben hordoztad Krisztust,
a valóságos Istent és a valóságos embert.

Jézus, ma arra szólít fel bennünket, hogy nézzünk önmagunkba, nyúljunk le lelkünk gyökeréig, amikor tetteink indítékain gondolkodunk. Az ember ugyanis képes becsapni, félrevezetni önmagát, de még környezetét is. A vitában, a perben, ellentétben állók képesek úgy sorolni az eseményeket, hogy önmagukat igazolják, hogy a végén nekik legyen igazuk. A jó látszatok alá sok mindent belehet seperni, belehet indokolni. De igazából mi lakik a szívünkben, mi irányítja gondolatainkat és tetteinket? A bűn gyökere a harag, az indulat és a rosszakarat. Az ilyen ember nem lehet kedves sem ember, sem Isten előtt. Még akkor sem ha éppen úgy, mint bárki más imádkozik, áldozatot hoz, de mindez nem őszinte szívből fakad, csupán azért, hogy környezetét becsapja, ámításaival elvakítsa. Ismerjük-e valódi önmagunkat? Vissza kellene-e fordulnunk az oltártól? Vajon van-e a szívünkben harag, keserűség családunk, rokonaik, munkatársaink felé? Istenhez csak tiszta lelkülettel, őszinte szívvel lehet közeledni és még akkor is mérhetetlen bűnbánattal, alázattal.


2010. június 9., szerda

Június 9. szerda



Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a bölcsesség és az értelem lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta rá.

Az isteni ígéretek hordozója a zsidó nép volt, mert Isten velük kötötte szövetségét, ezért a Messiás is hozzájuk érkezett. A szövetség kötés előtt a zsidó nép nyomorult sorsban tengette életét, pedig ennél többre volt hívatott. Huzamosabb ideig azonban a szövetség kötés után sem voltak képesek tartósan hűek maradni Istenhez, mert ahogy az rájuk tekintet és felemelte őket, úgy ők azonnal elbízták magukat és megfeledkeztek róla. Isten mindezek dacára hű maradt szövetségéhez évezredeken keresztül, pedig a kiválasztott nép gyarlósága az égbe kiáltott. Így történhetett meg az, hogy a Megváltó mégis közéjük született, akárcsak évezredeken át a próféták, akik újra és újra a helyes útra igyekeztek őket téríteni. Sikertelenül. Jézus azonban több, mint Mózes, vagy a többi próféta, ő Isten maga. Ezért az ószövetségi ígéreteknek igazi értelmét csak ő magyarázhatta, csak ő oktathatta. Jézus Krisztus nem eltörölni akarta a törvényt, hanem teljessé tenni. Azt is hangsúlyozta, hogy ne a törvény betűjét nézze az ember, hanem arra gondoljon, hogy Isten a törvénnyel segíteni akarta. A törvény az emberért van és nem az ember a törvényért. Irányt mutat nekünk és ösztönöz a jóra. A vele való egységet úgy valósíthatjuk meg, ha Isten akaratát teljesítjük. Hagyjuk, hogy ő formáljon, és ne mi akarjuk formáljuk őt a saját képünkre. A kiválasztott zsidó nép ezt nem érhette meg, ezért Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia kiterjeszti azt az egész emberiségre. De ezt csak ő tehette meg egyedül és ehhez rendelte eszközként az Egyházat. Az Egyház, akár a törvény nem önmagáért van, hanem az őt kereső emberekért. Benne, az ő oltalma alatt vagyunk csak képesek növekedni és befogadni az isteni tanításokat. Vajon befogadjuk-e? Növekszünk-e általa?


Június 8. kedd



Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,
aki égő lámpásával ment Krisztus elé.

"Ti vagytok a föld sója." A sós köveket összeszedték a Holt-tenger partján, és amikor főztek, mindig beletették az ételbe. Amikor pedig már ízét vesztette, a sok főzéstől sótlanná vált, egyszerűen kidobták az utcára. A bolygónk, a Föld éppen ilyen sótlan kődarab volna, az emberi élet és főként az emberi lélek nélkül. Ez az alap oka annak, hogy minden embernek, aki megszületik ezen a bolygón küldetése van a világ felé. Azzal, hogy éljük az evangéliumot, magunk is a föld bolygó sójává, ízévé válunk. Ezen keresztül megérezhetjük a krisztusi élet ízét, és szeretetben élhetővé válik az életünk. Átjárja Isten jelenlétének az íze. Jézus azt mondja, ha sótlanná, íztelenné válunk, nem vagyunk már jók semmire és bennünket is egyszerűen kihajítanak az útvára. Céltalann válik életünk, csak vegetálunk, és nem élünk igazán. Az igazi jó cselekedett olyan, mint a világosság. Világít azoknak is, akik örökké sötétben járnak. Gondoljunk csak bele, hogy vajon van-e íze a mi életünknek? Vagy már kidobott kövek módjára heverünk az utcán. Gondoljunk csak bele, vajon mi világosságban élünk, hogy világíthassunk másoknak is? Vagy pedig sötétben, tapogatózva élünk és arra várunk, hogy majd valaki más a közelünkben világosságával megvilágítja a mi életünket is.


2010. június 8., kedd

Június 7. hétfő



Bizakodj az Úrban és jót cselekedj,
akkor megmaradsz földeden és biztonságban élhetsz.
Örömedet az Úrban keresd,
ő majd teljesíti szíved vágyait.

Jézus működése kezdetén megmondja országának alaptörvényét, a nyolc boldogságot. Ebben szemléletváltozásról van szó. Hogyan tartsuk boldognak a szegényt, vagy aki éppen sír, aki irgalmas, tiszta szívű, amikor éppen ellenkezője látszik örömnek az emberi megítélésekben? Jézus azonban sohasem követel tőlünk lehetetlen, vagy teljesíthetetlen dolgot. Vannak nyelvészek, akik az arámi "asré"-t így fordítják: éljen, hurrá, brávó. Mintha éppen egy sportversenyen ünnepelnénk a győztest. A győztes persze kifulladt, és nehezen tükröződik rajta a boldogság. Fáradt, a végtelenségig kimerült, mégis utánozhatatlanul boldog. Ez a szemlélet kiemel az emberi egyszerűség korlátai közül, és Istenhez tesz hasonlóvá. Csak ő tudja függetleníteni magát az e világi dolgoktól, és elvezet bennünket Isten gyermekeinek boldogságára. Már az ókori görögök is az olimpián győztes versenyzőnek az isteneknek kijáró győzelmi koszorút adták elismerésük jeléül. Azaz ember, aki ezeknek az alaptörvényeknek képes megfelelni, és a létezés nehézségein keresztül el tud jutni a boldogságokra azaz ember valóban megérdemli és meg is kapja a mennyei koszorút.