Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a bölcsesség és az értelem lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta rá.
Az isteni ígéretek hordozója a zsidó nép volt, mert Isten velük kötötte szövetségét, ezért a Messiás is hozzájuk érkezett. A szövetség kötés előtt a zsidó nép nyomorult sorsban tengette életét, pedig ennél többre volt hívatott. Huzamosabb ideig azonban a szövetség kötés után sem voltak képesek tartósan hűek maradni Istenhez, mert ahogy az rájuk tekintet és felemelte őket, úgy ők azonnal elbízták magukat és megfeledkeztek róla. Isten mindezek dacára hű maradt szövetségéhez évezredeken keresztül, pedig a kiválasztott nép gyarlósága az égbe kiáltott. Így történhetett meg az, hogy a Megváltó mégis közéjük született, akárcsak évezredeken át a próféták, akik újra és újra a helyes útra igyekeztek őket téríteni. Sikertelenül. Jézus azonban több, mint Mózes, vagy a többi próféta, ő Isten maga. Ezért az ószövetségi ígéreteknek igazi értelmét csak ő magyarázhatta, csak ő oktathatta. Jézus Krisztus nem eltörölni akarta a törvényt, hanem teljessé tenni. Azt is hangsúlyozta, hogy ne a törvény betűjét nézze az ember, hanem arra gondoljon, hogy Isten a törvénnyel segíteni akarta. A törvény az emberért van és nem az ember a törvényért. Irányt mutat nekünk és ösztönöz a jóra. A vele való egységet úgy valósíthatjuk meg, ha Isten akaratát teljesítjük. Hagyjuk, hogy ő formáljon, és ne mi akarjuk formáljuk őt a saját képünkre. A kiválasztott zsidó nép ezt nem érhette meg, ezért Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia kiterjeszti azt az egész emberiségre. De ezt csak ő tehette meg egyedül és ehhez rendelte eszközként az Egyházat. Az Egyház, akár a törvény nem önmagáért van, hanem az őt kereső emberekért. Benne, az ő oltalma alatt vagyunk csak képesek növekedni és befogadni az isteni tanításokat. Vajon befogadjuk-e? Növekszünk-e általa?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése