Üdvözlégy, Szűz Mária, szeretet forrása,
Akit túláradó kegyelem ékesít,
szűzi méhedben hordoztad Krisztust,
a valóságos Istent és a valóságos embert.
Jézus, ma arra szólít fel bennünket, hogy nézzünk önmagunkba, nyúljunk le lelkünk gyökeréig, amikor tetteink indítékain gondolkodunk. Az ember ugyanis képes becsapni, félrevezetni önmagát, de még környezetét is. A vitában, a perben, ellentétben állók képesek úgy sorolni az eseményeket, hogy önmagukat igazolják, hogy a végén nekik legyen igazuk. A jó látszatok alá sok mindent belehet seperni, belehet indokolni. De igazából mi lakik a szívünkben, mi irányítja gondolatainkat és tetteinket? A bűn gyökere a harag, az indulat és a rosszakarat. Az ilyen ember nem lehet kedves sem ember, sem Isten előtt. Még akkor sem ha éppen úgy, mint bárki más imádkozik, áldozatot hoz, de mindez nem őszinte szívből fakad, csupán azért, hogy környezetét becsapja, ámításaival elvakítsa. Ismerjük-e valódi önmagunkat? Vissza kellene-e fordulnunk az oltártól? Vajon van-e a szívünkben harag, keserűség családunk, rokonaik, munkatársaink felé? Istenhez csak tiszta lelkülettel, őszinte szívvel lehet közeledni és még akkor is mérhetetlen bűnbánattal, alázattal.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése