2015. február 21., szombat

Zsolozsma LXXXIV.



A Kivonulás könyvéből
 3, 1-20
Mózes meghívása és az Úr nevének kinyilatkoztatása 

Azokban a napokban Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek, és megnézem ezt a különös jelenséget: hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le a sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld!” Azután így folytatta: „Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Most tehát Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.”Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van: Ha majd kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a helyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.”Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és így szólok hozzájuk: »Atyáitok Istene küldött«, akkor majd megkérdezik: »Mi a neve?«, mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok.” Aztán folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Aki van, az küldött engem hozzátok.« Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.« Menj tehát, hívd össze Izrael véneit, és mondd meg nekik: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene megjelent nekem, és kijelentette: Letekintettem rátok, és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba.« Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához, és közöld vele: »Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk három napi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni.« De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Ezért kinyújtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.”


A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.



A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.
„Micsoda egy Isten az, ha ugyan van, aki egy kis apró csínytevésért, egy almaevésért ilyen súlyos szenvedéseket zúdít az egész emberiségre?"
 
Túl azon, hogy az ősszülők cselekedete nem kis csíny, hanem komoly lázadás Isten parancsa ellen, a bűnért járó büntetés kapcsán igen érdekes gondolatsort indíthatunk el, amely Istennek, az Atyának benső életébe vezethet el bennünket. Miután Jézusban megtapintható lett és megjelent számunkra a láthatatlan Isten az Atya, mert áldozatul odaadta önmagát Fiában az üdvösségünkért, ez a nagy ajándékozó szeretet az ősbűn keserű ténye után Istenből nem a bosszú megsemmisítő vagy elkárhoztató érzését váltja ki, hanem a legnagyobb részvétet. Tudta, hogy a sátán arra számított, hogy az ember bűnbe esése után úgy jár majd, mint ő, akit a bűne után azonnal a pokolba került. Jézus mondja: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből" (Lk 10,18) Nem így történt. Irgalom ébredt az isteni kebelben. Ezzel nemcsak az ember szenvedése kezdődik, hanem Istené is. Isten úgy tesz, (ez sejlik a Bibliából), mintha nem tudna a bűnbe esésről. A szokott alkonyati beszélgetésre ezen a délutánon is pontosan megérkezik az Úr a paradicsomba. Ádám és Éva tudja, érzi közeledtét. Isten, a mindentudó, szeretettel, barátian köszönt őket. „Ádám, hol vagy? Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem" (Ter 3,9-10) Isten csodálkozik: Elbújtál? Előlem? És félsz? Csak jót tettem veletek, csak jót kaptatok tőlem. Egyetlen okod lenne félni, ha ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél. (11) Isten szinte szájába adja a szót mondjátok már ki bűnbánattal: Uram, Atyám! Ne haragudj, engedetlen voltam, sőt, mi több, megroppant a beléd vetett bizalmam. Elhittem, hogy titkolózol, hogy féltékeny vagy, nem akarsz nekem megadni egy utolsó nagy ajándékot, hogy istenné váljak. Becsaptak. Bocsáss meg, Uram! Miután ez a beismerés elmaradt, Isten végig szenvedi a szeretet szavára hiába várva a szeretetlenség következő fokát is: Ádám nemcsak nem kér bocsánatot, de vádol is: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem" (12) A férfi számára drága kincsnek szánt asszony is tovább vádol: „A kígyó rászedett és ettem" (13)


Imádkozzunk a Kapucinus Rend tagjaiért!



február 21.

Parzhami Szent Konrád
Imádkozzunk a Kapucinus Rend tagjaiért!
  • Magyar Kapucinus Delegáció
Alapítójuk: Assisi Szent Ferenc
Rendünk küldetése: "Krisztus követése, önmegtagadásban és lelkipásztorkodásban, a legszigorúbb ferences hagyományok szerint". "Igyekezzünk életünk nagy részét az imádságnak, főleg a szemlélődő imának szentelni; a teljes szegénységet az alázat szellemével együtt ápolni. Osztozzunk a szegények, gyengék és betegek életében és őrizzük meg azt a jellemzőnket, hogy mi a nép testvérei vagyunk" ( Idézetek a Rendi Alkotmányból.)
1989-ban rendünk visszatérhetett Magyarországra. Jelenleg Budapesten és Móron vannak közösségeink, melyekben magyar és olasz testvérek élnek. Budapesten két plébánia lelkipásztori szolgálatát látjuk el, Móron ifjúsági pasztoráció a feladatunk.
Lelkiségünkből:
A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel. (Assisi Szent Ferenc: A megerősített regula (Regula bullata, 2Reg) 1.)
 


Hamvazószerda utáni szombat



Hamvazószerda utáni szombat


Az elmúlt napok böjtölésről szóló gondolataihoz új szempontot ad a mai evangélium. Jézus kijelenti: a bűnösöket jött hívni, hogy megtérjenek. A kijelentés előzménye Lévi (Máté) meghívása. Egy vámosról van szó, aki a közvélemény szerint bűnös volt, az idegen, elnyomó, római hatalom kiszolgálója. A vámszedők, az adóbehajtók köztudottan becsapták az embereket, hogy így nagyobb haszonra tegyenek szert. Jézus ezt a mindenki által megvetett, lenézett embert hívja meg, mégpedig nem azért, hogy jóváhagyja bűnös cselekedeteit, hanem hogy kiszólítsa őt bűnös életéből.
A nagyböjti időszakban Isten minket is kiszólít korábbi, bűnös életünkből. Felszólít, hogy kezdjünk új életet. Ez az időszak és maga a böjtölés is megtérésünket, lelki újjászületésünket szolgálja. Itt megértjük, hogy a böjt az egész ember, a test és a lélek sóvárgása Isten után, a bűnös ember vágyakozása a megváltó Isten felé. Böjtölésemmel elismerem bűnösségemet és kifejezem készségemet a megtérésre. Böjtölésemmel kifejezem, hogy Istentől várom a szabadítást, a megváltást, a felemelkedést, az újjászületést. Egész testemmel és lelkemmel kiáltok a mélységből, az erőtlenségből, a tehetetlenségből, a sebezhetőségből, a bűnös élet sötétségéből Istenhez, hogy teremtsen újjá. Lelkem bűnök okozta sebeit egyedül Isten képes begyógyítani.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.



2015. február 20., péntek

Zsolozsma LXXXIII.



A Kivonulás könyvéből 
2, 1-22
Mózes születése és menekülés 

Azokban a napokban egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett a saját nemzetségéből. Ez fogant, és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, és bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kis gyermeket, és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele. Amikor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta, és így szólt: „Egy héber gyerek.” A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: „Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?” „Menj!” – válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. A fáraó leánya azt mondta neki: „Vidd magaddal a kicsit, és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Az asszony elvitte a gyermeket, és szoptatta. Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, „mivel – úgymond – a vízből húztam ki” Közben Mózes felnövekedett, és elment meglátogatni a testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett, s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” – kérdezte a támadót. Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká; talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt, és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott” A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt, és megitatta juhaikat. Amikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk, és megitatta a juhokat.” „Hol van – kérdezte a leányait –, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk!”Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel – úgymond – „idegen földön jövevény voltam.” Másik fiút is szült neki, ezt pedig Eliezernek nevezte, mivel – úgymond – „atyám Istene lett a segítségem, ő mentett meg a fáraó kezéből”


Az Atya és a Fiú együttes szenvedése a megtestesülésben megvalósul



(Jn 16, 32-33)
Az Atya és a Fiú együttes szenvedése a megtestesülésben megvalósul
 
„Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk dicsségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1,14) Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki." (18) Ez a csodálatos állapot, amely a Szentháromság benső életében a Fiút az Atya keblén mutatja, ismert emberi tényre utal: a gyermek édesanyja keblén nyugodt, biztos, vidám. Megkapja az éltető táplálékot: gondtalan, vidám. Az édesanya is boldog, hiszen betölti Isten rendelését: a gyermekéért él, boldogítja őt. Ez a meghitt viszony akkor kezd gyökeresen változni, amikor a gyermek saját útját kezdi járni, amikor „elcsavarják a fejét". Bizonytalan világba kerül. Abban nem anyai jóság várja, hanem kemény munka, mostoha viszonyok. Mécs László látomása ugyan gyönyörű: „Amerre én jártam, kövek énekeltek, Mert az édesanyám üzent a köveknek, Szíve ment előttem előre követnek" (A királyfi három bánata), de az édesanya legfeljebb imádkozni tud gyermekéért, őt igazán nem helyettesíti senki. Ha aztán gyermeke sorsa mostoha, Petőfi sorai vonatkoznak rá: „Ó, ha tudná mily nyomorban élek, meghasadna szíve a szegénynek" (Kis lak áll) Az Atya pontosan tudta, milyen nyomorúság vár a földön a Fiúra, igazán együtt tud vele szenvedni. Tudja, hogy a próféták elkészítő küldetése után hiába bízik abban, hogy a Fiát majd csak becsülni fogják: elintézik őt is kegyetlenül,- mondja maga Jézus a példabeszédben. Kétszer is szól az Atya Fia érdekében hallható hangon az emberekhez: a Jordán partján: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik" (Mt 3, 17) A Getszemáni-kertben szívfacsaró élményről tudósít az evangélista: a mindenkitől elhagyatott Jézus egyetlen mentsvárát, Atyját szólongatja: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei" (Lk 22, 42. 44) Tudja, hogy ez a könnyítés nem lehetséges, az engedelmességnek mindhalálig tartania kell. De mit érezhet az Atya is, amikor nem mentheti föl a Fiát a küldetés befejezésétől? Jézusnak fölteszi a főpap a kérdést a nagytanács színe előtt: „Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?" Jézus azt felelte neki: „Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben". (Mt 26, 63-64) Jézus tudta, ha megmondja az igazságot a jelen körülmények között, akkor kigúnyolják és halálra ítélik. De azt is jól tudta, hogy ez a világ legnagyobb igazsága, a legősibb és legtökéletesebb valóság. Ha ezt megtagadja, az a legszörnyűbb tett lenne, és megbántaná Atyját, akinek képmása, akinek az isteni természet ajándékát köszönheti, akit csak Ő ismer, s ha ezt megtagadná, akkor a hazugokhoz lenne ő is hasonló, (. Jn 8, 54-55) De mindenek felett ebben a borzasztó drámában elvesztené az Atya szeretetét, örökre szóló fájdalmat okozva neki, sokszorosan túllépve az ősszülők vétkét.


Soha ne használjuk fel Istent az igazságtalanságok leplezésére



Soha ne használjuk fel Istent az igazságtalanságok leplezésére – kérte a pápa


Ferenc pápa szentbeszédet mond reggeli szentmiséjén a Szent Márta házban - OSS_ROM
A keresztények, különösen a Nagyböjtben, arra kaptak meghívást, hogy hitelesen éljék meg az Isten és az embertárs iránti szeretetet. Ez volt Ferenc pápa péntek reggeli homíliájának kulcsmondata a Szent Márta házban. A pápa óvott azoktól, aki küldenek egy csekket az egyháznak, aztán igazságtalanul viselkednek beosztottaikkal.
A nép panaszkodik az Úrnak, hogy miért nem hallgatja meg böjtjét? Ferenc pápa szentbeszédében az első olvasmány, Izajás próféta szövegéből indult ki (Iz 58,1-9a). Kiemelte, hogy különbséget kell tenni a „formális” és a „valós” böjt között. Az Úrnak az nem jelent böjtöt, ha nem eszünk húst, viszont vitatkozunk a dolgozóinkkal és kihasználjuk őket. Jézus ezért ítélte el a farizeusokat, mert számos külsődleges vallási előírást megtartottak, de a szív igazsága nélkül.
Isten és az ember szeretete összetartozik, tartsunk valódi bűnbánatot
A Jézus által várt böjt ehelyett azt jelenti, hogy leoldjuk a jogtalan bilincseket, szabadon bocsátjuk az elnyomottakat, betakarjuk a mezítelent, és igazságot teszünk. Ez az igazi böjt, amely nemcsak külsőség, nemcsak külsődleges vallási előírás, hanem böjt, amely a szívből jön.
A törvénytáblákon az Istenre és az embertársra vonatkozó törvény összekapcsolódik. Nem mondhatom, hogy „De én betartom az első három parancsolatot…a többit meg többé-kevésbé…”. Az Isten és a másik ember iránti szeretet egységben van. Tehát ha „valós”  és nem „formális” bűnbánatot akarsz tartani, akkor Isten előtt kell azt tenned és a testvéreddel, embertársaddal.
Súlyos bűn Istent felhasználni az igazságtalanságok elkendőzésére
Lehet nagy hitünk, de ha nem nyilvánul meg tettekben, halott dolog, mire szolgál? – folytatta a pápa Jakab apostolt idézve. Ha valaki minden vasárnap elmegy templomba, áldozik, megkérdezhetjük tőle: És milyen a kapcsolatod a beosztottaiddal? Feketén fizeted őket? Igazságos fizetést adsz nekik? Befizeted a járulékokat a nyugdíjra és az egészségbiztosításra?
Mennyi, de mennyi hívő ember van, akinek van hite, de felosztja a törvénytáblákat! Feltehetjük nekik a kérdést: „Szoktál adni alamizsnát?” – „Igen, igen, mindig küldök egy csekket az egyháznak”. Á, akkor minden rendben – jegyezte meg ironikusan a pápa, majd tovább kérdezett a képzeletbeli párbeszédben: „És a te egyházadban, a családodban, azokkal, akik tőled függenek – legyenek azok a gyermekeid, a nagyszülők vagy a beosztottak – nagylelkű és igazságos vagy?” Nem küldhetsz ugyanis pénzadományt az egyháznak az igazságtalanság terhére, amelyet alkalmazottaiddal elkövetsz. Ez súlyos bűn: Istent felhasználni az igazságtalanság leplezésére – nyomatékosította Ferenc pápa.
Ezt akarja velünk ma megértetni Izajás próféta az Úr nevében. Nem jó keresztény az, aki nem igazságos a tőle függő személyekkel. Nem jó keresztény az, aki nem fosztja meg magát egy számára szükséges dologtól, hogy egy  másiknak adja, aki rászorul. Ez a Nagyböjt útja, kettős jellegű, Isten és az embertárs felé irányul: tehát „valós” böjt és nem pusztán formalitás. Nemcsak annyit jelent, hogy pénteken nem eszünk húst, hogy egy-két dolgot megteszünk és aztán növeljük önzésünket, a másik kihasználását, a szegények mellőzését – mutatott rá Ferenc pápa. Van aki ha kezelésre van szüksége, elmegy a kórházba és mivel tagja egy biztosítónak, azonnal megvizsgálják. Ez egy jó dolog – jegyezte meg a Szentatya. De, mondd, gondoltál-e azokra, akiknek nincs ilyen kapcsolata a kórházzal és amikor odaérkeznek, 6-7-8 órát kell várniuk akár egy sürgős dologra is? – tette fel a kérdést.
Nagyböjtben adjunk helyet szívünkben annak, aki hibázott
Vannak itt Rómában olyanok, akik így élnek és a Nagyböjt arra szolgál, hogy gondoljunk rájuk: mit tehetek a gyermekekért, az idősekért, akiknek nincs lehetőségük rá, hogy megvizsgálja egy orvos? Vagy akik esetleg várnak 8 órát, aztán a következő hétre utalják át őket? Mit teszel ezekért az emberekért? Milyen lesz a te Nagyböjtöd? – hangzottak Ferenc pápa kérdései. „Hála Istennek olyan a családom, hogy betartja a tízparancsolatot, nincsenek problémáink…” – mondhatná valaki. De ebben a Nagyböjtben van hely a szívedben azok számára, akik nem tartják be a tízparancsolatot? Akik vétettek és börtönben vannak? „Á, azokkal én nem törődöm…” – válaszolhatnánk. A pápa ezzel kapcsolatban így folytatta a képzeletbeli beszélgetést: „Ha te nem vagy börtönben, az azért van, mert az Úr segített, hogy ne bukj el. Van-e a szívedben tehát hely az elítéltek számára? Imádkozol-e értük, hogy az Úr segítse meg őket életük megváltoztatásában? Uram, kísérd el nagyböjti utunkat, hogy a külsődleges előírások megfeleljenek a Lélek mély megújulásának. Így imádkozzunk, hogy az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet” – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Hamvazószerda utáni péntek



Hamvazószerda utáni péntek


Az ószövetségi idők zsidó hagyományában a böjt megtartása kétféle célt szolgált. Egyrészt akkor hirdettek az egész nép számára böjtöt, amikor valamilyen veszélyben Istenhez fordultak segítségért és imádságukat a böjtöléssel akarták megerősíteni. Másrészt a böjt bűnbánati cselekedet volt, a bűnösség elismerése és kifejezése annak, hogy vissza kívánnak térni Isten törvényeinek útjára. E kétféle vonatkozás a zsidó gondolkozásban szorosan összetartozott: a népet azért éri valamilyen csapás vagy fenyegetés, mert bűnös és nem él az Istentől kapott törvények szerint. Ha tehát a böjt megtartásával közelednek Istenhez, el fog múlni a veszély.
Jézus és a későbbiekben a keresztény gyakorlat új értelmet ad a böjtölésnek, amely túlmutat a korábbi nagyonis gyakorlatias, haszonelvű szempontokon. „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?” (Mt 9,15) - teszi fel a kérdést Jézus a mai evangélium szerint, amikor Keresztelő János tanítványai nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartanak böjtöt, holott ők és a farizeusok tanítványai is megtartják a böjti szokásokat. Az Úr szemében tehát a böjt szomorúságot, gyászt jelent, aminek véleménye szerint most, amíg ő a világban van, nincs itt az ideje. E ponton nyer valójában új értelmet és mély lelki tartalmat a böjt: már nem a gyász és a szomorúság kifejezése és nem csupán segélykiáltás Isten felé, hanem a várakozás kifejezése. Böjttel várjuk az Urat, a vele való találkozást.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak!
Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet! 



2015. február 19., csütörtök

Hamvazószerda utáni csütörtök



Hamvazószerda utáni csütörtök


Jézus így tanít a mai evangéliumban: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9,23). E kijelentés egyértelműen kijelöli számunkra nagyböjti lelki utunkat. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy bizonyos ételek fogyasztásától megtartóztatjuk magunkat a böjti időben. Nem lehetünk büszkék magunkra, ha hősies küzdelemben sikerült megállnunk, hogy pénteken nem ettünk húst. De az sem elegendő, ha az így megtakarított pénzünkön élelmet veszünk és valamelyik karitatív szervezet nagyböjti segélyakciójához csatlakozva felajánljuk azt a szegények javára.
Újra fel kell fedeznünk a böjt lelki tartalmát, miként erről már tegnap szó esett. Újra fel kell fedeznünk a böjtöt, mint hitünk és imádságunk egyik kifejezési formáját, Istenhez való közeledésünk egyik módját. A böjt nem lehet öncélú, nem szakíthatjuk el az imádságtól és az adakozástól, mert ez a három együtt segíti azt, hogy helyreálljon az Istennel való kapcsolatom és megújítsam embertársaimmal is kapcsolataimat. A böjt azt jelenti, hogy a testem és a lelkem együtt imádkozik, fordul Istenhez. A nagyböjti lelki út azt jelenti, hogy felveszem keresztemet és Krisztust követem. Nagyböjti lelki utam célja, hogy megérkezzek a megváltás helyszínére, ahová senki más ember, csak egyedül a keresztjét hordozó Krisztus vezethet el engem.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!



„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”



„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”
 
Az Anyaszentegyház hamvazó szerdával bűnbánati időszakot kezd. Lényege az Istenhez fordulás, mégpedig teljes szívvel, egész egyéniségünkkel, minden erőnkkel. Ezt Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben ajánlja azoknak, akik az üdvösség útját keresik. Joel próféta mai üzenete: „Térjetek hozzám teljes szívetekből böjttel, sírással és jajgatással!” Urunk, Jézus Krisztus pedig nyilvános működésének kezdetén így kínálja programját az üdvözülni kívánóknak: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Az Ószövetség is, az Újszövetség is Istenhez térést ajánl. Az Ószövetség emberi eszközöket ajánl, az Újszövetség pedig Isten kegyelmét nyújtja hozzánk érkezett Fiában. Ha Jézus tanítását figyeljük, akkor tudjuk, hogy a kettő együtt érvényes. Jézus alaptörvényében, a hegyi beszédben nyilatkozik így: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. (Mt 5,17) Az evangéliumban mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez a beteljesítés a bűnbánati gyakorlatban. Ugyanazokat az eszközöket ajánlja, mint régen tették, de igazabb lélekkel. A böjt, vagyis a koplalás egész nap vagy csak részlegesen a nap egyik szakában, mint eszköz megmarad Jézus gyakorlatában is. „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek, ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked”. (Mt 6,16-18) Nálunk tehát a lelkület az érték. Az imádság lényege az Istennel való beszélgetés. A szándék más a régi és az új személetben: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, Megfizet majd neked”(6,5-6) Miért? Mert te csak az Atyát keresed. A harmadik böjti segédeszköz az alamizsna, a jótékonykodás. „Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat”(6,1-2) Jézus tehát a böjti eszközökkel valóban Istenhez akar vinni bennünket. Ez a nagyböjt célja most is, amikor a képmutatás mesterség, sőt életművészet lett, de Isten előtt semmi értéke. Istenben mindent megtalálunk, nélküle mienk lesz és marad a nyomor.


Zsolozsma LXXXII.



Kivonulás könyve
 1, 1-22
Izrael elnyomatása 

Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: Ruben, Simeon, Lévi és Júda, Isszachár, Zebulon és Benjámin, Dán és Naftali, Gád és Áser. Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot. Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondotta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramzeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett a számuk, és fölülmúlták azt, aki meg akarta félemlíteni Izrael fiait. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle mezei munkával, azaz mindenféle kényszermunkával. Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!” A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának, és életben hagyták a fiúkat. Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket: „Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat?” Ezt felelték a fáraónak: „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki. Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessétek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben!”


Istent szolgáljuk, és ne azt, aki semmiségeket kínál nekünk.



Istent szolgáljuk, és ne azt, aki semmiségeket kínál nekünk


Ferenc pápa csütörtök reggeli szentmiséje a Szent Márta-ház kápolnájában - OSS_ROM

A keresztény embernek minden életkörülményben Istent kell választania, és nem szabad hagynia, hogy eltérítsék olyan szokások és helyzetek, amelyek eltávolítják Istentől. Ezt állapította meg Ferenc pápa a napi olvasmányok alapján, csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.
Istent választani, a jót választani, hogy ne legyünk a siker vesztesei. Hiába éljenez meg a tömeg, ha a végén csak a múló kis dolgok imádói vagyunk. A liturgia és egyben Ferenc pápa elmélkedésének középpontjában az a bibliai szakasz állt, amelyben Isten azt mondja Mózesnek: „Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain” (MTörv 30,15).
Én milyen utakon járok? Kit követek?
Mózes választása nem más, mint amit a keresztényeknek minden nap tenniük kell – szögezte le homíliájában Ferenc pápa. „Könnyebb hagyni, hogy magával sodorjon minket az élet, a helyzetek, a szokások. Végül is könnyebb „más istenek” szolgálóivá lenni:
„Választani Isten és más istenek között, akiknek nincs hatalmuk bármit is adni nekünk, csupán aprócska, múlandó dolgokat. És nem könnyű választani, mindig megvan ez a szokásunk, hogy odamenjünk, ahová az emberek, kicsit úgy, mint mindenki. Mint mindenki. Mindenki és senki. És ma az egyház azt mondja: ’De állj meg! Állj meg és válassz!’ Ez egy jó tanács. És ma jót tesz nekünk, ha megállunk és a nap során végiggondoljuk kicsit: milyen az én életstílusom? Milyen utakon járok?”.
Milyen a kapcsolatom Istennel, a családommal?
És ezzel a kérdéssel együtt még mélyebbre kell ásnunk, és megkérdezni azt is, hogy milyen a kapcsolatom Istennel, Jézussal? Milyen a kapcsolatom a szülőkkel, a testvérekkel, a feleségemmel vagy a férjemmel, a gyerekeimmel? Szentbeszédében ekkor Ferenc pápa a csütörtöki evangéliumra utalt, amelyben Jézus elmagyarázza tanítványainak, hogy egy olyan ember, aki bár rengeteget keres, de elveszti vagy tönkreteszi önmagát, semmilyen előnyhöz nem jut.
„Téves az az út, amelyik mindig a sikert keresi, a maga javát, anélkül, hogy az Úrra gondolna, a családjára gondolna. Ez a kettő a kérdés: milyen a kapcsolatom Istennel, milyen a kapcsolatom a családommal? És akármennyit is kereshet, de a végén csak vesztes marad. Kudarcot vall. Az az élet egy kudarc. Ellene vethetnék: ’De nem, mások szobrot állítottak neki, festettek neki egy képet…’ És mégis: kudarcot vallott: nem tudott jól választani az élet és a halál között”.
Bízzunk az Úrban, ő velünk van döntéseinkben
Ferenc pápa ekkor így folytatta: kérdezzük meg magunktól, „milyen a mi életünk sebessége”, és hogy „elgondolkodunk-e azokról a dolgokról, amiket teszünk”. És kérjük Isten kegyelmét arra a „kis bátorságra”, amely ahhoz kell, hogy mindennap Őt válasszuk. Segíteni fog ebben az első zsoltár szép tanácsa:
Boldog ember az, aki az Úrban bízik. Amikor az Úr ezt a tanácsot adja nekünk – ’Állj meg! Válassz ma, válassz’ – nem hagy egyedül minket. Velünk van és segíteni akar. Nekünk csak bizakodnunk kell, bíznunk Őbenne. Boldog ember az, aki az Úrban bízik. Mi most ebben a pillanatban megállunk, hogy elgondolkozzunk ezekről a dolgokról és döntést hozzunk, válasszunk valamit, tudva, hogy az Úr velünk van, mellettünk áll, hogy segítsen. Sosem hagyja, hogy egyedül menjünk, soha. A választás pillanatában is velünk van – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


2015. február 18., szerda

Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel



Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel

„Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja”
 
Amikor Urunk, Jézus Krisztus megkezdte nyilvános működését, abbahagyta addigi iparos munkáját. A teremtés első isteni terve arról szólt, hogy a látható világ legfőbb teremtménye az ember lesz: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter1,26) Isten nevében uralkodik majd a föld anyagán, az élettelenen megjelenő növény- és állatvilágon. A földön értelmével megismeri Istent, meg tanulja szeretni és szolgálni Őt önmagában és emberi teremtményeiben. Így a szeretetben komoly érdemeket gyűjthet: boldogíthatja a rábízottakat, és ezeket az érdemeket Isten a mennyei boldogságban egyenértékű örök boldogsággal jutalmazza. Ez a terv átalakult embermentő tervvé, mivel az ősszülők engedetlenségükkel súlyosan megbántották a végtelenül jó Atyát. Ezért kell Jézusnak szenvedő-megváltásra felkészülnie. Keresztelő János igehirdető helyén bemutatja őt az Atya az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”(Mt 3,17) a Szentlélek galamb képében felette lebeg. Keresztelő János tanúskodva rá mutat. Jézus onnan egy hatalmas hegyhez megy, ami tele van sok barlanggal. Egyet kiválaszt és letelepedik negyven napra. Egyedül van, az Atyjával és a Szentlélekkel. Nem kellenek szavak, együtt gondolják ugyanazt az azonos isteni értelemmel, együtt akarják a megváltás mozzanatait. Csak Jézus emberi értelmének és akaratának kell idő, amíg mindent felfog és mindent elfogad. A teste pedig emberi táplálék nélkül éli át a negyven napot. A kis barlang őrzi és bámulja. Negyven nap elmúltával Jézus felkészülten a nagy küldetésre kilép a barlangból. Íme, ott áll előtte legnagyobb ellensége, a sátán. Leskelődött eddig, most kísérteni akar. Azaz hazudni. Mert ehhez ért. Először kenyérügyben próbálkozik. El akarja hitetni Jézussal, hogy nem kell dolgozni érte. Az Isten mást mond, s neki van igaza. Másodszor az öntelt nagyságot ajánlja: Ugorjon le a templom párkányáról, és teljes a világhír. A nyak a gondolkodó fejet kell, hogy hordja, nem egy öngyilkos idegközpontot. Harmadszor megmutatja a világ összes pénzét: ha leborulsz előttem és imádsz, mind neked adom. Ezt sok szánalmas ember elhiszi, s megteszi a legnagyobb rosszat: elhanyagolja a legfőbb tennivalóját az Isten imádását, és a szerencsétlen becsapott mindent elveszít. Jézussal mi is nagyböjtöt tartunk.


Zsolozsma LXXXI.



Izajás próféta könyvéből 
58, 1-12
Az Istennek tetsző böjt 

Ezt mondja az Úristen: Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának bűneit!Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják: „Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak?T udjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol; könyörgő szavadra így felel: „Nézd, itt vagyok.”Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.


Ferenc pápa katekézise a testvéri kapcsolatokról az általános kihallgatáson



Ferenc pápa katekézise a testvéri kapcsolatokról az általános kihallgatáson

Ferenc pápa szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás során a szinódusi előkészület jegyében folytatta a család témájának elemzését, és ezúttal a testvéri kapcsolatok jelentőségéről beszélt.
A testvériség egyetemes tapasztalat
“A családról szóló katekézis útján, miután eddig az anya, az apa és a gyermekek szerepéről elmélkedtünk, most a testvérekén a sor. „Testvér és nővér”, ezek olyan szavak, melyeket nagyon szeret a kereszténység. A családi tapasztalat révén pedig minden kultúra és minden nép megérti azt. A testvéri kapcsolat különleges helyet foglal el Isten népének a történetében, mely a kinyilatkoztatást az emberi tapasztalat eleven légkörében kapja meg. A zsoltáros a testvéri kapcsolat szépségéről énekel:  „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!” (Zsolt 132,1). Ez igaz, a testvériség szép! Jézus Krisztus teljessé tette a fivér és nővér lét emberi tapasztalatát, amikor felvette azt a szentháromságos kapcsolatba és így lehetővé tette, hogy messze túllépje a családi kötelékeket és felülmúljon minden kívülállást.
A bűn megrontja a testvéri kapcsolatot
Tudjuk, hogy amikor a testvérek között az ilyen testvéri kapcsolat megromlik, akkor megnyílik az út a konfliktusok, az árulás, a gyűlölet fájdalmas tapasztalata előtt. Káin és Ábel bibliai története ennek a negatív végkimenetelnek a története. Ábel meggyilkolása után Isten megkérdezi Káint: „Hol a testvéred? (Ter  4,9a). Ezt a kérdést az Úr minden nemzedék során továbbra is megkérdezi. Sajnos, minden nemzedék meg nem szűnően ismétli Káin drámai válaszát: „Nem tudom. Talán őrzője vagyok a testvéremnek? (Ter 4,9b). Amikor megromlik a kapcsolat a testvérek között, az egy csúnya dolog, rossz az egész emberiség számára.  A családban is hány testvér veszekszik apróságok miatt, vagy egy örökség miatt, aztán nem beszélnek többé egymással, már nem is köszönnek egymásnak.
Az Úr kegyelmével a testvérek egységéért
A testvériség az egy nagy dolog, gondoljatok csak arra, hogy az összes testvér ugyanannak az anyának a méhében lakott kilenc hónapon át és így az anyának a testéből származnak. Nem lehet összetörni a testvériséget! Gondoljunk most egy kicsit azokra az ismerős családokra, ahol a testvérek szemben állnak egymással, összevesztek, kérjük az Úr segítségét ezekért a családokért, talán a mi családjainkban is vannak hasonló esetek. Az Úr segítse, hogy a testvérek egységre lépjenek és újra életre keltsék a családot! A testvérséget nem szabad összetörni!
Amikor mégis összetörik, ugyanaz történik, mint Káinnal és Ábellel történt. Amikor pedig az Úr megkérdezi Káintól, hogy hol a te testvéred, a válasz: „Én nem tudom, nem érdekel engem az én testvérem”. Ez nagyon csúnya, nagyon fájdalmas ezt hallani. Imádságainkban mindig fohászkodjunk ezekért a megosztott testvérekért.
A testvériség családi tapasztalata vezet be a világba
A testvérség köteléke, amely a családban a testvérek között jön létre, az egymás iránti nyitottságra nevelés légkörében születik meg, és ez a szabadság és a béke nagy iskolája. A családban a testvérek között tanuljuk meg azt az emberi együttélést, amit a társadalomban kell élnünk. Talán nem vagyunk mindig a tudatában, de éppen a család az, mely bevezeti a testvériséget a világba. Az érzelmek és a családi nevelés által táplált ilyen első tapasztalatból kiindulva a testvériség stílusa kisugárzik, mint egy ígéret az egész társadalomra és a népek közötti kapcsolatokra.
Isten megáldja a testvéri kapcsolatokat
Az áldás, amit Isten Jézus Krisztusban kiáraszt a testvérség ilyen kapcsolataira, elképzelhetetlen módon kitágítja azt, képessé téve arra, hogy túllépjen a nemzet, a nyelv, a kultúra, egészen a vallásig menően, minden megkülönböztetésen. Gondoljatok arra, mivé is válik az emberi kapcsolat, ami egyébként önmagában véve nagyon is különböző, amikor elmondhatjuk egymás között: Ez valóban egy testvér, ez tényleg olyan, mint az én nővérem! Ez nagyon szép! A történelem egyébként épp elégséges módon megmutatta már, hogy a szabadság és az egyenlőség, a testvériség nélkül, mennyire önző és megalkuvó, és érdekhez kötődő lehet.
A kistestvérek segítése
A testvériség a családban különleges módon felragyog, amikor azt látjuk, hogy törődéssel, türelemmel és szeretettel veszik körül a kistestvért és a kishúgot, a beteget, vagy éppen a fogyatékos testvért. Rengetegen vannak világszerte az ilyen testvérek, akik így tesznek és talán nem becsüljük meg kellőképpen a nagylelkűségüket. A nagycsaládokban pedig, ahol sok a gyermek - ma is köszöntettem egy ilyen családot, ahol kilenc gyermek él - a legnagyobb fiú- és a lánytestvér segíti az apját az anyját a kicsik gondozásában. Szép dolog, amikor a testvérek így segítik egymást a munkában.
A testvériség erős tapasztalata
Az a tény, hogy fiú- vagy lánytestvéred  van, aki szeret téged, egy nagyon erős tapasztalat, amit nem lehet sem megfizetni és semmi mással sem lehet helyettesíteni. A kisebbektől, a gyengébbektől, a szegényebbektől kell nekünk gyengédséget tanulnunk: „Joguk” van arra, hogy törődjünk velünk szívvel és lélekkel. Igen, ők a mi testvéreink, és mint ilyeneket kell őket szeretnünk! Amikor ez megtörténik, amikor a szegények úgy vannak, mintha otthon lennének, akkor a mi keresztény közösségünknek megújul az élete. A keresztények ugyanis eléje mennek  a szegényeknek és a gyengéknek, nem is egy ideológia program iránti engedelmesség jegyében, hanem az Úr szava és példája nyomán, amely azt jelzi, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ez az Isten szeretetének és az emberek közötti mindenféle igazságosságnak az alapelve.
Imádsággal a testvériség ápolásáért
Egy dolgot javasolnék nektek, mielőtt befejezném, már csak pár sor van hátra: Csendet tartva mindenki gondoljon a testvérére és nővérére, és ebben a csendben szívből imádkozzék érte. (Csend) Ezzel az imádsággal, ezzel a gondolattal most idehoztuk őket erre a térre, hogy áldást kapjanak. Köszönöm.
Ma, sokkal inkább mint valaha, a testvériséget el kell vinni a technokrata és bürokrata társadalmunkba: akkor tehát a szabadság és az egyenlőség megkapja az őket megillető jogos hangsúlyt.  Ezért ne fosszuk meg könnyű szívvel a családjainkat félelemből vagy kisebbrendűségi érzésből a fiú- és leánygyermekek tágasabb testvéri tapasztalatától. És ne veszítsük el a bizalmunkat a távlatok tágasságában, hogy a hit képes meríteni ebből a tapasztalatból, az Isten áldásától megvilágítva.
Felhívás a Közel-kelet és Észak-Afrika békéjéért
Szeretnélek arra felszólítani benneteket, hogy imádkozzunk azokért az egyiptomi testvéreinkért, akiket három napja gyilkoltak meg Líbiában,pusztán csak azért, mert keresztények. Az Úr fogadja be őket a házába, adjon erősítést a családtagjaiknak és a közösségeiknek. Imádkozzunk a Közel-kelet és Észak-Afrika békéjéért, emlékezve az elhunytakra, a megsebesültekre és a menekültekre. A nemzetközi közösség találjon békés megoldást a nehéz helyzetre Líbiában!


Hamvazószerda



Hamvazószerda
 
A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete a hamvazószerda idén február 18-ára esik.
Hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Hamvazás, impositio cinerum. A nagyböjt kezdetét jelző szertartás  A 4. századtól a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók a nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök fejükre tette a kezét. Megszórta őket hamuval, feladta nekik a ciliciumot, kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, miként az Úr a paradicsomból Ádámot, kiutasította őket a templomból. A nagyböjtben többé a templomba nem mehettek, csak az ajtóban állottak és a betérő hívek imádságát kérték. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan csupán alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval. A 10. századtól kezdve külön megáldották a hamut, melyet az előző év virágvasárnapi barkáiból állítottak elő. A nyilvános vezeklés megszűntével, a 14. századtól a hamvazás szertartása mint a nagyböjt kezdete általánossá lett. A hamvazás személy szerint szól a hívőnek. A pap az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából keresztet rajzol a hívő homlokára a hamuval, vagy a fejére hinti a hamut, a következő szavak kíséretében: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” vagy: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz, ami ezeknek a jelentőségét hangsúlyozza. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását


2015. február 17., kedd

Zsolozsma LXXX.



A példabeszédek könyvéből 
8, 1-5. 12-36
Az örök bölcsesség dicsérete 

Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? Fönt a magaslaton, az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: „Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti, balgatagok, térjetek már észre! Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság, és enyém a lelkierő. Az Úr félelme a rossznak utálata. A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem. Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. Gyümölcseim jobbak, mint az arany és a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok, és megtöltöm csűreiket. Alkotó munkája kezdetén teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő a víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Játszottam a földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között. Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”


Pápai szentmise kedd reggel a 21 vértanú kopt keresztényért



Pápai szentmise kedd reggel a 21 vértanú kopt keresztényért


"Imádkozzunk a 21 kopt vértanú keresztényért!" - Ferenc pápa miséje kedd reggel a Szent Márta házban - OSS_ROM

„Ajánljuk fel ezt a szentmisét a lefejezett 21 kopt testvérünkért, melynek egyetlen oka az volt, hogy keresztények”. Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában kedd reggel tartott szentmise elején kérte: „Imádkozzunk értük, hogy az Úr vértanúként fogadja őket, imádkozzunk a családjaikért, Tawadros (kopt ortodox pátriárka) testvéremért, aki annyit szenved! Légy az én védelmezőm, Istenem, menedékem és mentsváram, vezess engem a neved szeretetéért!”
Ferenc pápa szenvedélyes hangú homíliát tartott kedd reggel a Szent Márta házban:
„Képesek vagyunk mindnyájan a jóra, de arra is, hogy szétromboljuk azt, amit Isten teremtett”. Az özönvíz pusztításáról szóló olvasmányt szemlélve a pápa kijelentette: „Az ember képes szétrombolni a testvériséget és ebből születik a háború és a megosztottság”. Ferenc pápa kemény és határozott hangon ítélte el azokat a „halál-vállalkozókat”, „akik fegyvert árusítanak a háborúban szemben álló feleknek, hogy folytassák a háborút”.
Az ember képes lerombolni az Isten művét és szétzúzza a testvériséget
Ferenc pápa a Teremtés könyvének drámai szakaszához fűzte gondolatait, mely az Isten haragját mutatja be az ember gonoszsága miatt és ami előre jelzi az özönvíz pusztítását. A pápa keserűen állapította meg, hogy „az ember hatalmasabbnak tűnik az Istennél és képes arra, hogy szétrombolja azt, amit az Isten teremtett”. „A Biblia számos példája tanúsítja mindazt a gonoszságot, Szodoma és Gomorra példájától kezdve egészen Bábel tornya építéséig, amire az ember képes. A rossz befészkelte magát a szívének a közepébe”.
A hírek 90 százaléka pusztításról szól
„De atyám, ez a megközelítés nem túlságosan negatív? – tehetne valaki ellenvetést. De ez az igazság! Képesek vagyunk szétrombolni a testvériséget: Káin és Ábel a Biblia első lapjain! Szétrombolják a testvériséget. Ez a háború kezdete, nem igaz? A féltékenység, az irigység, a kapzsiság, a mind nagyobb hatalom vágya. Igen, ez negatívnak tűnik, de valóságos! De vegyétek csak az újságokat, mindegy melyiket, lehet baloldali, centrista  vagy jobboldali, mindegy! Meglátjátok, hogy a hírek 90 százaléka pusztításról szól. Több mint 90 százaléka! És ez napról napra!”
„Mi történik az ember szívében? – tehetjük fel a kérdést. Jézus azt mondta, hogy az ember szívéből származik minden gonoszság. A mi gyenge szívünk meg van sebezve”.
A halál vállalkozói fegyvert árusítanak a szembenálló háborús feleknek
„Mindig létezik az autonómia, a függetlenség vágya - hangsúlyozta a pápa – hogy én azt teszem amit akarok, és ha azt akarom, akkor azt csinálom. És ha háborút akarok csinálni, akkor háborút csinálok”. „De miért vagyunk ilyenek?” – kérdezte a pápa. „Azért, mert lehetőségünk van pusztítani, ez itt a probléma! Aztán a háborúban, a fegyverkereskedelemben…? De mi vállalkozók vagyunk? – lehetne szólni. Igen, de miféle? A halálé? Vannak országok, ahol fegyvert adnak el annak, aki háborúban áll, és azért adják el a fegyvert, hogy az tovább folytassa a háborút. Képesség a pusztításra! És ez nem jön közelről, tőlünk?  A szív minden belső szándéka nem más, mint a rossz! Bennünk van ez a mag, ez a lehetőség. De a miénk a Szentlélek is, aki megment! De választanunk kell, a kis dolgokban!”
A pápa óva intett a fecsegéstől, a megszólástól, akár a plébánián, akár a közösségben, amikor féltékenyég és irigység jelentkezik, amikor a plébánoshoz megyünk megrágalmazni valakit. Ez az a gonoszság, a rombolás képessége, ami mindannyiunkban megvan. Az egyház most, Nagyböjt közeledtével erről elmélkedik.
Vigyázzunk, hogy a szívünk meg ne keményedjen
Ferenc pápa ezután a napi evangéliumra figyelt, melyben „az apostolok egymással veszekednek, mert elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Az Úr arra inti őket, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától és Heródes kovászától. Ezt a két példát használja az Úr. Heródes gonosz és gyilkos,  a farizeusok képmutatók! Majd az Úr arra emlékezteti őket, hogy megtörte nekik az öt kenyeret és arra buzdítja őket, hogy gondoljanak az üdvösségre  és mindarra, amit az Úr tett értünk. De ők nem értették, mert a szívük megkeményedett ettől a gonoszságtól, ahogy így vitatkoztak egymás között, azt keresve, ki a vétkes azért, hogy elfelejtkeztek a kenyérről”.
Válasszuk a jót azzal az erővel , amit Jézus ad nekünk
„Komolyan kell vennünk az Úr üzenetét – hangsúlyozta a pápa – ezek nem idegen dolgok tőlünk, nem egy marslakó beszéde ez! Az ember képes arra, hogy nagyon sok jót tegyen!” Ferenc pápa Teréz anya példájára utalt, aki „napjaink egy asszonya volt”. „Mindnyájan képesek vagyunk megannyi jót tenni, de képesek vagyunk pusztítani is, pusztítani kicsiben és nagyban, akár a saját családunkban! Elpusztítani a gyerekeket, amikor nem hagyják felnőni őket a jóban, megsemmisíteni a gyerekeket. Éppen ezért szükséges az állandó szemlélődés, az imádság, az egymással szembesülés, hogy ne essünk ebbe a gonoszságba, ami mindet elpusztít.”
„Legyen erőnk, Jézus erre emlékeztet és ma ezt mondja: Emlékezzetek rám, hogy én értetek ontottam a véremet, emlékezzetek rám, hogy megváltottalak benneteket, emlékezzetek rám, hogy nekem van erőm végigkísérni benneteket az élet útján, nem pedig a gonosz útján, hanem a jóság, az egymás segítése útján, nem a rombolás útján, hanem az építés útján, hogy családot építsünk, várost építsünk, kultúrát, hazát.”
A böjt során imádkozzunk, hogy ne csapjanak be minket a kísértések
„Kérjük az Úrtól, hogy ma, a Nagyböjt kezdete előtt, adja meg nekünk a kegyelmet, hogy segítségével mindig ezt az utat válasszuk, és ne engedjük, hogy a kísértések elcsábítsanak bennünket és rossz útra vigyenek” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a kedd reggel tartott homíliájában.


Merjetek boldogok lenni! – pápai üzenet a 2015-ös ifjúsági világnapra



Merjetek boldogok lenni! – pápai üzenet a 2015-ös ifjúsági világnapra


A brazil fiatalok átadják a világtalálkozó keresztjét lengyel társaiknak
Virágvasárnap, március 29-én ünnepeljük a 30. ifjúsági világnapot, amelyre Ferenc pápa a nyolc boldogság témaköréből a következőt választotta üzenetéhez: „Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent” (Mt 5,8). 2016 júliusában Krakkóban kerül sor a következő nemzetközi ifjúsági világnapra.
A boldogság vágya Krisztusban teljesül be
A boldogságkeresés mindig, minden életkorban meghatározó az ember számára. Isten ültette szívünkbe a boldogság, a teljesség keresésének elnyomhatatlan vágyát. Mielőtt a bűn belépett volna az emberi történelembe, ez a boldogság teljes volt, mert semmi nem választott el minket Istentől. Egységben éltünk Istennel, az emberekkel, a természettel, önmagunkkal. Ez a harmónia azonban megtört, elvesztettük az irányt; a hatalom és az élvhajhászás a szomorúság és szorongás szakadékába taszított minket. Jézus azért jött el, hogy életével, halálával és feltámadásával megváltson minket a bűntől, és új távlatokat nyisson meg előttünk. Krisztusban beteljesülnek a jó és a szépség utáni álmaink. Csak ő válthatja valóra sok-sok kívánságunkat, a világ hamis ígéreteinek csalódása után.
Boldogok a tisztaszívűek: őrizzétek a szerelmet
Az ifjúság időszakában virágzik ki a szívekben az igaz, szép és nagy szerelem mély vágya. Ne engedjétek, hogy ezt az igaz értéket meghamisítsák, beszennyezzék! Megsebzi a szívet, amikor az emberi kapcsolatokat megrontja az önzés, az élvezet mindenáron való keresése. Ne féljetek az igazi szerelemtől, de vigyázzatok, hogy azt ne banalizáljátok pusztán szexuális síkra. Szépség, szeretetközösség, hűség és felelősség kéz a kézben járnak. Merjetek árral szemben úszni, a pillanatnyi élvezetek helyett örökre elkötelezni magatokat. Én bízom bennetek, merjetek boldogok lenni! – buzdítja üzenetében Ferenc pápa a fiatalokat.
…mert meglátják Istent az imádságban, a Szentírásban és a testvérekben
Boldogok, akik meglátják Isten arcát. De hol találkozhatunk Istennel? Az imádságban, a Szentírásban, és a testvéreink arcában pillanthatjuk meg Őt. Ezért fontos, hogy imádkozzatok! Beszéljetek úgy Jézussal, mint a legjobb és legközelibb barátotokkal. Olvassátok gyakran a Szentírást, kezdjétek az evangéliumokkal. Minden nap egy kis szakaszt, hagyva, hogy Isten szava beszéljen a szívetekhez, megvilágítsa lépteiteket. De rájöttök majd, hogy Isten arcát a testvérekben is megláthatjátok: a szegények, az éhezők, a szomjazók, az idegenek, a betegek, a bebörtönzöttek arcában.
A házasság nem ment ki a divatból. Mondjatok igent a papi hivatásra
Ferenc pápa az ifjúsági világnapra írt üzenetében a házasság, a család és a papság hivatásáról is szólt. Sokan azt hihetitek – írja a pápa a fiataloknak -, hogy a házasság kiment a divatból, pedig ez nem igaz! Éppen ezért az egész egyházi közösség most a családnak az egyházban és a mai világban betöltött küldetéséről elmélkedik (ld. családszinódus). Fontoljátok meg a szerzetesi vagy papi hivatást is. Milyen szép látni olyan fiatalokat, akik elfogadják a hívást, hogy teljesen Krisztusnak és egyházának szenteljék életüket! Ne feledjétek: Isten akarata a mi boldogságunk!
Zarándokolva Krakkó felé
Az idei ifjúsági világnap az utolsó a krakkói nagy találkozó előtt, amelyre az egész világról érkeznek majd fiatalok. Éppen harminc évvel ezelőtt alapította Szent II. János Pál pápa az ifjúsági világnapot, és ez a kezdeményezés valóban gondviselésszerűnek és prófétainak bizonyult. Adjunk hálát az Úrnak a becses gyümölcsökért, amelyeket e világnapok hoztak annyi fiatalnak. Hány életbe hozott változást, mennyi hivatás született e találkozók nyomán. A szent pápa, a világnapok védőszentje járjon közbe zarándoklatotokért Krakkó felé. Szűz Mária anyai tekintete kísérjen az úton.