Évközi 6. vasárnap

Évközi 6. vasárnap

Alázatos kérés

 
2014 nyarán és őszén hónapokon keresztül szerepelt a híradásokban, hogy néhány nyugat-afrikai országban ismételten megjelent az ebola vírus. A fertőzés emberről emberre terjed. A vírus által okozott vérzéses lázbetegség rendkívül veszélyes, igen magas halálozással jár, több ezer ember halt meg. A járvány megfékezése az elégtelen higiéniai feltételek miatt nagyon nehéz. A betegség megelőzése és kezelése megoldatlan, védőoltás nincs ellene. A megfertőzött személyek kezelése során alkalmazott gyógyszer még csak kísérleti fázisban van, egyesek meggyógyultak tőle, míg másoknak nem használt. Megrázóak voltak azok a felvételek, amelyek bemutatták például azt, hogy egy Afrikában megfertőződött misszionáriust, egy ottani kórház vezetőjét hazaszállították Spanyolországba. A beteg hordágyát egy átlátszó, teljesen zárt doboz fedte, körülötte tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözött orvosok. A szigetelt dobozból nem juthatott ki semmi, a fertőzött személyt csöveken keresztül lélegeztették és táplálták. Mindenkin látszódott a félelem, nehogy elkapja a betegséget. A beteget aztán elkülönített helyre vitték, senki nem érintkezhetett vele közvetlenül.
Egy leprás betegről és az ő gyógyításáról olvasunk a mai napon. A gyógyulás jelentőségének megértéséhez tudnunk kell, hogy a társadalom, a közösség kizárta a leprásokat, azaz a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében elkülönülten kellett élniük, nem érintkezhettek az egészségesekkel. E kitaszítottsághoz járult az emberek megvetése. Azt vélték ugyanis, hogy valamilyen súlyos bűnük miatt kapták a leprát Isten büntetéseként. Harmadszorra pedig az is súlyosbította helyzetüket, hogy abban a korban az orvosok nem tudták kezelni a leprát, azaz a betegségben szenvedőknek semmi reményük nem volt arra, hogy valaha is meggyógyulnak. Jézus korában körülbelül úgy viszonyultak a leprásokhoz, mint manapság az ebolás betegekhez. Abban az időben nem álltak rendelkezésre egészségügyi védőfelszerelések, azért a távolságtartás, az egészségesekkel való érintkezés tilalma volt az egyetlen eszköz a további megbetegedések megelőzésére.
A történetben szereplő leprás ember Jézusban látja azt a személyt, aki változtatni tud élethelyzetén. Így kéri az Úr segítségét: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem” (Lk 5,12). Mintha csak ezt mondaná: te meg tudsz gyógyítani engem, csak akarnod kell. Te képes vagy arra, hogy meggyógyíts engem, ha ez a szándékod. Neked hatalmad van arra, hogy meggyógyíts, ha irgalmas vagy hozzám. A leprás kérése tehát magában foglalja azt is, hogy Jézus akaratától teszi függővé saját gyógyulását, teljesen átadja magát Istennek. Ezt fejezi ki egyébként az is, hogy kérését Jézus előtt térdre borulva adja elő. Ennél a résznél Szent Lukács evangélista úgy fogalmaz, hogy a leprás beteg „arcra borulva” mondja el kérését az Úrnak (vö. Lk 5,12-16). A letérdelés és az arcra borulás ugyanazt fejezi ki, tudniillik a beteg alázatát és annak elismerését, hogy hisz gyógyítója istenségében, isteni erejében.
Tudok-e Isten előtt „arcra borulva,” alázattal kérni? Kész vagyok-e elfogadni mindenben Isten akaratát?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!