Évközi 6. hét kedd

Évközi 6. hét kedd

Ha a tegnapi evangélium kapcsán elcsodálkoztunk a farizeusok hitetlenségén, akkor még inkább meglepődünk a mai szövegrészen, amelyben maga Jézus nevezi érzéketlennek, értetlennek tanítványait. A kenyérszaporításra adott válasz a farizeusok részéről az, hogy újabb csodát akarnak, de kérésük hitetlenségükről árulkodik. A tanítványok reakciója sem sokkal jobb a kenyérszaporítás csodájára, hiszen kevésnek tartják a náluk lévő egyetlen kenyeret. Pedig ők látták, miként lett a néhány kenyérből oly sok, hogy több ezer ember jóllakhatott belőle.
A történetből láthatjuk, hogy a tanítványok csak lassan, fokozatosan jutnak el a hitre. Jézus nem megszégyeníteni akarja őket, hanem arra hívja fel figyelmüket, hogy vegyék észre cselekedeteinek, csodáinak jelentőségét. Vegyék észre, értsék meg, hogy a csodák a messiási idők jelei. Az Úr arra akarja nevelni őket, hogy higgyenek benne. Ha ő egyszer képes volt csodát tenni, akkor más alkalommal is képes rá, tehát a tanítványoknak nincs okuk aggodalmaskodásra az ennivaló miatt. Ugyanakkor nem csak a testi táplálékot köszönhetjük az isteni gondviselésnek, hanem a lelki táplálékot is ő adja nekünk. Fogadjuk el az Úr kezéből a megszentelt kenyeret, az Oltáriszentséget, amely valóban az ő teste, lelkünk tápláléka.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt! Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
Canisius Szent Péter