2019. augusztus 16., péntek

Útravaló – 2019. augusztus 16.



Útravaló – 2019. augusztus 16.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Augusztusban Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.


Egyszer valaki úgy magyarázta el, hogy ők azért nem kötöttek egyházi házasságot, mert az szentség. És ha elválnak, szentségtörésben élnének (sic!). Akkor már inkább így élnek,
bár tudják, hogy ez is bűn – de mégse szentségtörés! Elképedtem ezen az okfejtésen. Azt hiszem, egyetlen olyan emberi tényező sincs, mint a férfi és a nő kapcsolata. Ha ebben az ember magára marad, akkor eltéved. Ezért is érdemes odafigyelni nekünk, keresztényeknek arra, hogy mit mond erről az elemi fontosságú kérdésről az Úr. Még az apostolok is lazábban gondolkoztak erről. Érdemes megfontolni Jézus szavait: „Kezdetben nem így volt” – és visszamenni a kezdethez, hiszen onnan egészen jól látszanak a dolgok.



Az EU Püspöki Konferenciáinak Bizottsága: Az Európai Bizottság nevezzen ki egy ifjúsági koordinátort



Az EU Püspöki Konferenciáinak Bizottsága: Az Európai Bizottság nevezzen ki egy ifjúsági koordinátort

Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) augusztus 12-én, hétfőn közleményt adott ki az ifjúság nemzetközi napja alkalmából.


„A fiatalok az Európai Unió lakosságának közel egyharmadát jelentik. Sokan közülük bizonytalanságban, frusztrációban és marginalizálódva élnek a nagyarányú munkanélküliség miatt. Ez megakadályozza, hogy teljes mértékben hozzájáruljanak a társadalom fejlődéséhez, és megakadályozza, hogy álmodjanak és reméljenek” – olvasható az ENSZ által bevezetett világnapra megjelentetett COMECE–közleményben.
A 2018-as ifjúsági szinódus tapasztalata alapján az uniós püspöki karok képviselő-szervezete emlékeztet Ferenc pápa Christus vivit kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítására. Ebben a pápa hangsúlyozza, hogy több teret kell adni a fiatalok hangjának, akik világunk jelenét és jövőjét képviselik, illetve ők a változás és az átalakulás katalizátorai. Ennek jegyében 2019 áprilisában a COMECE tanácskozást szervezett a fiatalok társadalmi részvételéről, és a katolikus ifjúsági szervezetekkel együttműködve létrehozott egy platformot, amelynek célja, hogy segítse a fiatalokat az EU intézményeivel folytatott párbeszédben.
Ezért a COMECE örömmel üdvözli az EU új stratégiai javaslatát, amellyel a fiatalok felé fordul. Arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy valósítsa meg stratégiáját, és nevezzen ki egy ifjúsági koordinátort azzal a céllal, hogy uniós szinten képviselje a fiatalok hangját.


Évközi tizenkilencedik hét péntekje



Évközi tizenkilencedik hét péntekje


A mai evangéliumi részletben farizeusok járulnak Jézushoz és a válásról, a feleség elbocsátásáról kérdezik őt. Lehet-e jogos indok arra, hogy a férj elbocsássa feleségét? A szentírástudósok szerint Jézus korában komoly vita folyhatott a kérdésről, ezért megkérdezik Jézus véleményét. Máté evangélista szerint a kérdezők „próbára akarták tenni” Jézust, ami ez esetben azt jelenti, hogy válaszában, kijelentéseiben akartak olyat találni, ami kifogásolható. Jézus tulajdonképpen kissé kikerüli a közvetlen válaszadást, mégpedig azért, mert nem a mindennapi viták szintjén kereste a megoldást. Feleletében világosan rámutat az embert megteremtő Isten eredeti szándékára. Isten akarata szerint a férfi és a nő egységet alkot a házasságban, s ezt az egységet nem szabad megsérteni, hanem védelmezni szükséges.
Lehet, hogy a házastársak követnek el hibákat, amelyek sértik a másikat, az évek és évtizedek során ez elkerülhetetlen, de ezek megoldása nem a házastársi kapcsolatból való kilépés, hanem a megbocsátás, az egymással való teljes kiengesztelődés. Egyedül ez lehet az alapja a házastársi kapcsolat megújításának. Ez az igazság az évszázadok során nem változott. Régen is és ma is a család alapja a férfi és a nő felbonthatatlan szeretetén alapul, ez biztosítja tartós közösségüket és ad számukra erőt a hűség megtartásához.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.


2019. augusztus 15., csütörtök

Útravaló – 2019. augusztus 15., Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)



Útravaló – 2019. augusztus 15., Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Augusztusban Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.


Ha anyát temetünk, a fiak nehéz könnyekkel sírnak. Mi minden járhat a fejükben! Néha feljajdul egy-egy: „Ne, még ne tegyék le! Várjatok!”
Van egy Fiú, aki meg tudta akadályozni, hogy édesanyját letegyék. Nem letették, hanem fölvették. Ezt ünnepeljük ma, Nagyboldogasszony ünnepét, Mária mennybevételét. Mintha egyfajta viszonzás volna, amit Mária kap Fiától azért, amit földi életében ő nyújtott neki. Az örvendetes rózsafüzér titkaiban imádkozzuk át az eseményt, ami a második isteni személy megtestesülésének és világra jöttének körülményeit taglalja: méhébe fogadja, hordozza, világra hozza, bemutatja az Úrnak, megtalálja a templomban. Olyan sor ez, amin a magzati létből indulva az ifjúvá válás lépéseit nemcsak megfigyelhetjük, hanem magunk is tanulhatjuk. Az Ige testté lőn – mondjuk az imádságban, ugyanakkor pedig valljuk, hogy a test megdicsőülésében, a feltámadás eseményében visszafordul mindez. A test leveti a romlandóságot, és felölti a romolhatatlanságot. Mária mennybevétele így azt jelenti, hogy nemcsak ő fogadta be a mennyet, hanem a menny is befogadta őt.
Van a férfiemberben olyan érzés, ami őt az anyjához köti, és gyakran a feleségét is úgy választja meg, hogy tulajdonságaiban hasonlítson a Mamára. A cölibátusban élő latin papság éppen ezért Máriában az örök női ideált látja, úgy is, mint anya, és úgy is, mint társ. Érdemes volna visszamenni a teljes soron a Római Katolikus Egyház Mária-tiszteletének értelmezésében: nem lehetne tagadni, hogy a Boldogságos Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja minden pap számára azért vonzó, mert magától az Úrtól örökölte ezt az attitűdöt. Akinek módja van megfigyelni, azt is észreveheti, hogy a cölibátusban élő papok akkor lesznek teljes mélységében Mária-tisztelőkké, amikor saját édesanyjuk már nem él. Ezt persze az anyák tudják, és mivel minden nő, aki anya, azt is tudja, hogy fiát csak akkor tarthatja meg, ha lemond róla, így szívesen statisztálnak fiuk Mária-tisztelete mellett azért is, hogy el ne veszítsék gyermeküket.
És mindez ott kezdődik, amiről a mai evangélium beszél. Két kismama találkozásánál, akik (már-még) ott hordozzák méhükben magzatukat. Mindketten megszenvednek érte. Egyikük azért, mert már idős, másikuk azért, mert túlzottan fiatal ahhoz, ami történik. Mária és Erzsébet találkozásában kezdődik el az, ami a történelem során a papi édesanyák és Szűz Mária között feszül. Mindegyikük azt érzi, hogy a lelkétől lelkezett gyönyörű magzat senki másé nem lehet, csak övé. Arany Toldijának 12. énekében a 17. strófa szól erről, amikor Miklós legyőzi a cseh vitézt, és a nagy üdvrivalgás és éljenzés közben egyszer csak megjelenik Miklós édesanyja: „Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta, / Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta, / Szemökből a zápor bőségesen hullott, / Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott: / „Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom, / Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom; / Be szép vagy! be nagyon illel leventének! / Isten sem teremtett tégedet egyébnek.”
Így tekintve a mai ünnepet, az visszahoz valamit a féltő anya–gyermek kapcsolatból. Tekintsük úgy Mária mennybevételét, mint választ a mostoha létre, amely még a legbensőségesebb kapcsolatot is kikezdi.


Erdő Péter Nagyboldogasszony ünnepén: Nem íróasztalnál született elmélet, nem ideológia a hitünk



Erdő Péter Nagyboldogasszony ünnepén: Nem íróasztalnál született elmélet, nem ideológia a hitünk

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén, az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét. Ezt követően megáldotta a Debrencenbe induló Szent koronát és Szent László lovagkirályt megjelenítő virágkocsikat.



Krisztusban Kedves Testvérek!
Nagyboldogasszony napja van, Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük. Tudjuk jól, hogy hittételként csak XII. Piusz pápa hirdette ki azt az igazságot, hogy a Szűzanya földi életének vége után testestől-lelkestől felvétetett a mennybe, ahol az örök dicsőségben Szent Fiának jobbján ül. Ám vallották és hirdették ezt a dogma kihirdetése előtt is hosszú évszázadokon át. Különös módon ábrázolták Szűz Mária elszenderedését. Szépnek, harmonikusnak mutatták be azt a pillanatot, nem pedig úgy, mint a többi ember megkínzott haldoklását. Már a 12. század óta liturgikus ünnepet szenteltek augusztus 15-én a Szent Szűz mennybevételének.
Mária mennybevételének titkával is hasonló a helyzet, mint sok más hitigazsággal, amelyet az Egyház a történelem során fogalmazott meg egyre pontosabban. Ám ezek nem késői elméletekből fakadtak, hanem az egyházi közösségnek az apostolok és utódaik által elfogadott hitét és gyakorlatát fogalmazták meg pontosabban. Az igaz hitre érzékeny keresztény közösség sajátos hitérzékkel rendelkezik, amely szervesen illeszkedik a Szentíráshoz, a Szent Hagyományhoz és az apostoli igehirdetéshez. Méltán szól a teológia a hívők érzékéről (sensus fidelium). Ilyen értelemben beszél Boldog John Henry Newman, akinek a szentté avatására idén ősszel kerül sor. (Vö. P. J. H. Newman, Konzultáció a hívekkel hittani kérdésekben, Bp., 2019, 17–19 stb.)
Hasonlóan gondolkodtak erről a régi magyar teológusok és hitszónokok is. A maga korában, a 18. században, modern gondolkodásúnak számított például Molnár János jezsuita atya. A korszellem azonban olyan volt, mint a vihar, nem elégedett meg a nyitottsággal, hanem az abszurdumig, az elfogadhatatlanságig túlozta a kezdetben helyesnek látszó felismeréseket is. Hiába számított tehát sok korabeli magyar szerzetessel együtt haladó gondolkodásúnak Molnár János, mégis előbb az ő rendjét, a jezsuitákat oszlatta fel külső nyomásra az Apostoli Szentszék, később II. József, a kalapos király majdnem az összes rendet betiltotta. Nos, ez a Molnár János írja Nagyboldogasszony ünnepéről, hogy Szűz Mária testi, lelki boldogságra jutott és a Mennyek Királynéja lett. Elismeri, hogy erről a Szentírásban vagy a zsinatokon nincs világos megfogalmazás vagy hittétel, mégis „ha ez ellen valaki száját merné tátani, azt széles e világ igaz püspökei, a templomoknak és a főiskoláknak tanító doktorai nyelvvel, tollal, könyvvel addig nyomnák és kergetnék, amíg meg nem vallaná azt, amit az egész kereszténység szokása vall, hirdet, prédikál”. (Molnár J., Egész esztendőnek vasárnapira és innepire szólgáló prédikátziók, Pozsonyban és Kassán 1777, 514.)

Mária mennybevételének ünnepe gyönyörűen példázza katolikus hitünk jellegét. A Szentírás, a Szent Hagyomány, a liturgikus élet gyakorlata, a hívő meggyőződés szerves egységben őrzi azt a gazdagságot, amit Isten Krisztus üdvözítő művével az emberiségnek ajándékozott. Nem íróasztalnál született elmélet, nem ideológia a hitünk, hanem szerves, élő, történelmi valóság, amely az Egyház közösségében él a Szentlélek indításai szerint. Szerepe van ebben a tanúságtételben a képzőművészetnek, a zenének, a költészetnek, főképpen pedig magának a liturgiának, hiszen a közös istentisztelet szabálya egyben a hit szabálya is.
Szűz Mária közössége Szent Fiával valódi egység itt a földön. De ez nem szűnhetett meg a halállal sem. Jézus Krisztus Isten és ember találkozásának szentsége. Vagyis jele és megvalósítója is. De Szűz Mária sajátos szerepe jelzi a mi hivatásunkat is. Mert az egész Egyház Krisztus teste. Mi, keresztények Krisztus tagjai vagyunk. Ő előttünk járt a halálban és a test feltámadásában, de minket is az idők végén arra hív, hogy testileg-lelkileg részünk legyen az örök boldogságban. Hisszük a test feltámadását. Szűz Máriáról pedig azt valljuk, hogy már most, megdicsőült testében is Szent Fiával együtt részesedik az örök boldogságban.
Nem nagyon távoli mindez? Van ennek köze szétszórt mindennapi életünkhöz? Olyan közeli és távoli, mint bármelyik más korban volt a történelem során. Mert mindennapi gondok gyötörték az embereket régen is. Éhínség és háborúk, különböző betegségek, korai halálozás, intrikák és gonoszkodások. Csak távolról látszik nyugalmasnak a régi emberek élete. Ha pedig belegondolunk a mai körülményeinkbe, most sem kiszámítható az emberiség helyzete. Vannak ugyan folyamatok, amelyek tőlünk függenek. Óvhatjuk a teremtett környezetünket, kötelességünk is kerülni az értelmetlen pazarlást vagy a szennyezést. De a kozmikus erőknek Földünk is ki van téve. A természet nagy folyamatai közül sok van, amelyet nem tudunk befolyásolni. Nem is az adja az életünk biztonságát, hogy mindent eltervezünk és irányítunk a földön, hanem az, hogy az egész létünk célját és értelmét megtaláljuk. Ez a cél pedig nem önáltatás, hanem a mindenható Isten nagyszerű terve, aki boldogságra hívott mindannyiunkat. Arra szánt, hogy egész lényünkkel átélhessük a vele való közösséget, vagyis eljuthassunk abba az országba, ahová a Boldogságos Szűz Mária már testestől-lelkestől felvétetett. Ámen.
*

Erdő Péter bíboros a szentmisét követően megáldotta a bazilika mellett kiállított a Szent Koronát és Szent László lovagkirályt megjelenítő virágkocsikat. A két kompozíció péntek este érkezik Debrecenbe, hogy augusztus 20-án a jubileumi karnevál menetben végigvonuljanak a városon.