Szent Klára tranzitusza: hátsó ajtón ment ki, főkapun át érkezett - P. Vértesaljai jegyzete
Assisi városának máig álló, ősi Szent Rufinus székesegyháza terén
állott egykor Klára családjának a háza, egyike a legtekintélyesebb patrícius
családnak, melyben mindent a dinasztikus érdek határozott meg. A dóm mellett
Klára 1210-ben személyesen is hallotta Francescót beszélni és ekkor megértette,
hogy miért is követik őt olyan sokan. Mert ő egész szívvel, maradéktalanul
Jézusé volt.
Ez
találta szíven Klárát és gyorsan döntött. Ő is rálép arra a jézusi útra, mely
nem ismer egyezkedést: a Teljeset, az Egészet választja, ezt a „jobbik részt”
és ezért maga mögött mindent feléget. 1211. március 18-án Virágvasárnap, Jézus
ünnepélyes Templomba vonulásakor Klára is ünnepélyesen a székesegyházba siet misére
és minthogy beavatta a tervébe a város püspökét, a szertartás során egy
megszentelt pálmaágat kapott tőle, nemcsak úgy mint a többiek, hanem főpásztori
áldásként és jóváhagyásként.
Este úgy
szökik ki a palotájukból a cselédek kapuján. Kora szokásának megfelelően a
család nemes tagjai csak egyszer léptek át ezen a kapun: haláluk után, amikor
koporsóba zárva a holttestet a dómba vitték felravatalozásra, és onnét a
temetőbe.
Klára
úgy surran ki kapun, „sicut cadaverem”, mint egy holttest. Ferenc elviszi őt
pár fiatal assisi leánnyal együtt egy közeli bencés kolostorba, de Klára tovább
keresi azt, amire Ferenc már rátalált. Kevesebbel ő sem éri be.
Ám ezért
a szegénységért Klárának hosszasan meg kellett küzdenie. Egész életében küzdött
az ideáljáért, a jézusi szegény lelkületért. Ő pedig felvette a harcot, ha
kellett még a pápa ellen is, Jézus nevében és így akarta elérni, hogy az
1215-os IV. Lateráni Zsinat rendelkezése ne akadályozza saját új életszabályuk
bevezetésében. Vagyis: sem egyén, sem közösség ne birtokoljon semmit. Éljen meg
a puszta hitéből. Klára hitt abban, hogy elvárását betölti az Úr.
És III.
Ince pápa először megadta a klarissza apácáknak a szegénység sajátos
privilégiumát, majd megfelelő jogi formula híján a Szentatya maga fogalmazta
meg a szöveget. A regula jóváhagyását pedig IV. Ince adta meg 1253. augusztus
9-én. Klára, aki 1244-től kezdve szinte egyhuzamban ágyban fekvő beteg volt,
éppen 1253. augusztus 11-én veszi kezébe. Fekvőbeteg, a szívéhez szorítja és
még aznap kisurran ebből a földi életből. Angyalok fogták kézen és már ott is
volt a mennyei dicsőségben. Másnap, amikor eltemették, nem is vették ki a
kezéből a pápai bullát. Együtt temették el. Két évvel később, 1255. augusztus
15-én avatták szentté.
Szent
Klára tranzitusza: palotájuk hátsó cselédkapuján ment ki, ám a mennyek
országába a főkapun át vezették be. Nem volt nála semmi, mégis a
Teljességet vitte magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése