2018. március 8., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 8.



Nagyböjti kalendárium – 2018. március 8.


Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!


„Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok! Ne bízzatok az ilyen hazug szavakban: »Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!« Mert ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha valóban igazságot tesztek ember és társa között, a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, ártatlan vért nem ontotok ezen a helyen, sem más istenek után nem jártok a saját vesztetekre, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.” (Jer 7,3–7)
Fölséges Istenünk, add, hogy minél inkább közeledik megváltásunk nagy ünnepe, annál nagyobb áhítattal törekedjünk Húsvét szent titkának ünneplésére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


A Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság tagjaival találkozott Ferenc pápa



A Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság tagjaival találkozott Ferenc pápa


Március 8-án délelőtt Ferenc pápa az 1951-ben, XII. Piusz pápa kívánságára létrehozott Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság százharminc tagjával találkozott a Kelemen teremben.


A Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság XII. Piusz pápa kívánságára alakult 1951-ben azzal a céllal, hogy „koordinálja a katolikus nemzeti migrációs szervezetek tevékenységét, amelyeknek létrehozásában is közreműködik; képviselje őket a nemzetközi szervezetekben, konferenciákon, továbbá technikai és tanácsadói segítséget nyújtson számukra; elősegítse a menekültek és kivándorlók szellemi és anyagi jogainak nemzetközi elismerését.”
A bizottsághoz intézett beszédében Ferenc pápa felhívta a figyelmet a bevándorlók és menekültek embertelen életkörülményeire. Aki hazája elhagyására kényszerül, sokszor megtévesztés, erőszak és visszaélés áldozatává válik. Az államoknak hatékonyabb választ kell kidolgozniuk a migrációs kihívásokra. Utalva Mózesre, aki kivezette népét a fogságból, a pápa megállapította, hogy ma egy másik nép, több millió elnyomott ember vár a szabadulásra. Ahhoz, hogy felszabadítsuk az elnyomottakat, a mai rabszolgákat és kiselejtezett embereket, nyílt és őszinte párbeszédre van szükség a vezetők között, melyben mindenki vállalja a maga felelősségét. Ehhez járul hozzá az a globális megegyezésre irányuló folyamat, amit a nemzetközi közösség indított el a menekültek, illetve a biztonságos, rendezett és szabályos migráció érdekében. Az Egyház társadalmi tanításának alapelveire hivatkozva a pápa végül arra buzdította az államokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket a globális és közös felelősség jegyében.


Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje



Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje


A mai evangéliumban Jézusnak arról a csodájáról olvasunk, amikor egy néma emberből kiűzte a gonoszt, az ördögöt. A némaság ebben az esetben a gonosztól való megszállottságnak a jele. Az ördög megakadályozza, hogy az ember beszéljen, megértesse magát másokkal. Ezért a csoda eredményét az evangélista így foglalja össze: „a néma megszólalt.” A megszólalás tehát annak a jele, annak a bizonyítéka, hogy a gonosz távozott az emberből, aki immár érthetően tud beszélni. Némasága korábban bezárta őt saját világába, korlátozta kapcsolattartási lehetőségeit, de ezeket az akadályokat az Úr csodája megszüntette.
A sikeres gyógyítás elgondolkodtatja az embereket, akikben felmerül a kérdés, hogy milyen hatalom birtokában képes Jézus ilyen tettekre? Egyesek azt gondolják, azzal vádolják meg őt, hogy a gonosz lelkek fejedelmével szövetkezve cselekszik. A vád ellentmondásos, hiszen miért segítené a gonosz Jézust abban, hogy az ő hatalmát megtörje, befolyását csökkentse? A gonosz uralkodni akar az emberen, ártani akar neki, meg akarja őt téveszteni. Ezzel szemben Isten az ember javát, boldogságát és üdvösségét akarja.
A bűn és a gonosz elleni küzdelmünk nem hiábavaló. Isten a segítségünkre siet és kegyelmével megtöri felettünk a gonosz hatalmát, hogy őt tekinthessük életünk Urának és egyedül neki engedelmeskedjünk.
© Horváth István Sándor

Imádság
Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet, hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.
 


2018. március 7., szerda

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 7.



Nagyböjti kalendárium – 2018. március 7.


Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!


„Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben életed minden napján, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is.” (MTörv 4,7–9)
Urunk, Istenünk, taníts minket önfegyelmezésre, és tápláld lelkünket szent igéddel a negyvennapos húsvéti előkészület idején. Add, hogy teljes odaadással megtagadjuk magunkat érted, és mindenkor egy szívvel-lélekkel imádkozzunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Ferenc pápa az ápolókhoz: Ne feledkezzetek meg a simogatás orvosságáról



Ferenc pápa az ápolókhoz: Ne feledkezzetek meg a simogatás orvosságáról


Ferenc pápa március 3-án találkozott az olasz szakápolók, egészségügyi asszisztensek és gyermekgondozók szövetsége (Federazione dei Collegi Infermieri Professionali, Assistenti Sanitari, Vigilatrici d'Infanzia; IPASVI) tagjaival.


A szövetség, melynek több mint négyszázezer tagja van Olaszország-szerte, a napokban tartotta első országos kongresszusát Rómában. A VI. Pál teremben lezajlott audiencián hatezer-ötszázan vettek részt.
A Szentatya beszéde elején leszögezte: Az ápolók, asszisztensek szerepe pótolhatatlan a betegek ellátásában. Közvetlen és folyamatos kapcsolatban állnak a páciensekkel, nap mint nap gondozzák őket, meghallgatják szükségleteiket, ápolják testüket. Az ápolók nemzetközi etikai kódexe négy alapfeladatot határoz meg: előmozdítani az egészséget, megelőzni a betegséget, gyógyítani és enyhíteni a fájdalmat. Legyen a kezelés megelőző, rehabilitáló vagy palliatív, az mindig magas szintű szakmai felkészültséget és folyamatos továbbképzést igényel az ápolóktól, és megköveteli tőlük, hogy lépést tartsanak a technológia és a szakma fejlődésével.
Az ápolók szakértelme azonban nemcsak a konkrét ellátásban nyilvánul meg, hanem talán még inkább az emberi kapcsolatokban. Ők állnak kapcsolatban az orvosokkal, a betegekkel és a hozzátartozókkal a kórházakban, intézetekben, az otthonokban; figyelmet, hozzáértést és vigaszt nyújtva mindenkinek. A betegek lehetnek férfiak és nők, az élet különböző szakaszában a születéstől a halálig, és minden egyes helyzet egyedi. Ezért nem elég egy protokollt követni, hanem mérlegelni kell az adott helyzetben, és minden egyes emberre külön oda kell figyelni. Ez teszi az ápolói hivatást valódi küldetéssé – mutatott rá a pápa –, s az ápolókat az emberség szakértőivé, akik humánusabbá teszik a figyelmetlen társadalmat, mely gyakran a peremre szorítja a gyengébbeket, és csak azokkal törődik, akiket hasznosnak ítél.
Ferenc pápa arra buzdította az ápolókat, egészségügyi dolgozókat és védőnőket, hogy legyenek az emberi élet és méltóság védelmének előmozdítói. Ismerjék föl a tudomány korlátait, aminek soha nem szabad háttérbe szorítania az emberi méltóságot. Vegyék észre, amikor a betegek – még ha kimondatlanul is – spiritualitásra, vallási segítségre vágynak. Ez ugyanis sokuknál hozzájárul az élet értelmének és a lelki békének a megtalálásához, mely még a betegségből való felépülésnél is sürgetőbb szükséglet.
Az Egyház a betegekben Jézust látja, aki azonosul velük, amikor azt mondja: „Beteg voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36). Jézus egész működése során közel volt a betegekhez, szeretettel fordult feléjük és sokukat meggyógyította – emlékeztetett a Szentatya. – A leprástól sem húzódott el, bár a mózesi törvény a lakott településektől távolra űzte őket. Ő azonban a törvény szívét, lényegét nézte, mely a felebaráti szeretetben foglalható össze. Megérinti a leprást, lecsökkentve a kettejüket elválasztó távolságot, és ezzel a beteg már nem kirekesztett többé az emberi közösségből, és egy egyszerű gesztus által megérzi Isten közelségét. Jézus így nemcsak testben gyógyítja meg, hanem eléri a szívét is, mert a leprás megérzi, hogy szeretik.
A pápa ezzel a kéréssel fordult az ápolókhoz: „Ne feledkezzetek meg a simogatás orvosságáról, ez nagyon fontos! Egy simogatás, egy mosoly sokat jelent a betegnek. Egyszerű gesztus, de fölemeli őt, hogy ne érezze egyedül magát, közel hozza a gyógyulást, személynek és nem számnak érzi magát. Ezt ne feledjétek!” A betegek megértéséhez vezető kulcs a gyöngédség.
A fizikai leterheltség, a megerőltető műszakok felőrölhetik a dolgozókat – folytatta Ferenc pápa, és arra biztatott, vigyázzanak az ápolók, óvják magukat a kiégéstől; a betegek pedig ne vegyék készpénznek a törődést, ők is figyeljenek az ápolókra – kérjenek, ne követeljenek!
A Szentatya végül megosztott egy személyes emléket. Húszéves korában egy ápolónő megmentette az életét. Egy olasz domonkos rendi apáca gondozta őt Argentínában, amikor a halálán volt. A nővér vitába szállt az orvosokkal, mondván: nem jó, nem elégséges az ellátás, amit adnak neki – és ennek köszönhetően ő életben maradt. „Köszönöm, nagyon köszönöm neki! Szeretném megnevezni most előttetek: Cornelia Caraglio nővérről van szó. Ő egy kiváló, bátor nő, aki még az orvosokkal is vitába mert szállni. Alázatos volt, de meggyőződéssel cselekedett. Ti is sok-sok életet mentetek meg, mert ott vagytok az emberekkel egész nap, és látjátok, mi történik a betegekkel. Köszönet érte!”
A pápa végül Isten áldását kérte az ápolókra.