Nagyböjt harmadik hetének vasárnapja
Isten
hajléka
Nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliuma a templom megtisztításának mozgalmas jelenetét állítja elénk. Egészen pontosan a templom előudvaráról van szó, amelyet a pogányok udvarának is neveztek, ahová még az idegenek, a pogányok is beléphettek, de a templom területére már csak a zsidó vallásúak. Az ünnep előtt megmozdult az élet a templom környékén. A húsvéti ünnepre a távolabbi országrészekből is érkeztek zsidók, akiknek itt volt lehetősége arra, hogy pénzt váltsanak, a templomadót ugyanis csak a helyi pénzben lehetett megfizetni. Ez magyarázza a pénzváltók jelenlétét a templom előcsarnokában. Ezen kívül itt lehetett megvásárolni azokat az állatokat, amelyek az áldozatbemutatáshoz kellettek. Érthető, hogy a távoli helyekről nem hoztak magukkal áldozati állatokat az emberek, hiszen azokat itt is meg tudták vásárolni.
Jézus fellépése nem tűr ellenkezést vagy ellentmondást. Isten házából, a jeruzsálemi templomból a legnagyobb határozottsággal távolít el mindent, ami nem része az istentiszteletnek, ami méltatlan ehhez a helyhez. A kiűzött kereskedők nem tiltakoznak, hanem szó nélkül távoznak, s ezzel elismerik, hogy tényleg semmi keresnivalójuk nem volna itt. Jézus a próféták tekintélyével és határozottságával lép fel, mint akinek joga van e helyen rendet tenni, hiszen ő Isten küldötteként cselekszik. Ugyanakkor még ennél is többről van szó, hiszen Jézus az Isten Fiaként birtokba veszi Atyjának házát, azaz cselekedetével, a templom megtisztításával rejtett módon arra utal, hogy ő az Isten Fia, azé az Istené, akinek lakóhelye a jeruzsálemi templom. Az épületet Jézus visszaadja eredeti rendeltetésének, az istentiszteleti szertartásoknak.
Miközben a kereskedők távoznak, megjelennek azok, akik kérdőre vonják az Urat cselekedete miatt. Minden bizonnyal a templomőrség tagjai ők, akiknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a rendet, a szertartások zavartalanságát. Ezt kérdezik Jézustól: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Tulajdonképpen ők sem Jézus tettét kifogásolták, hanem jelet kértek tőle annak igazolására, hogy joga van beleszólni a vallási életbe, a templom rendjébe.Kérdésükre Jézus prófétai választ ad, amelyben saját halálát jövendöli meg: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” Ettől kezdve élesen szétválik a kérdezők és Jézus gondolkodása. A kérdezők ugyanis a templom épületére gondolnak, a kőből készült építményre, amit lehetetlenség három nap alatt felépíteni, fel is idézik, hogy negyvenhat évnyi munkával épült fel a templom. Jézus viszont saját testéről beszél, amit lerombol a halál, az emberi gonoszság, de újjáépül. Újjászületik a feltámadás által a kereszthalál utáni harmadik napon. Az Úr jelképes mondásának értelmét nem értik, nem érthetik még a kérdezők. A keresztény közösség már a kezdeti időkben is úgy emlékezik vissza Jézusnak erre a mondására, mint utalásra az ő feltámadására.
Jézus egy másik templomot is szeretne felépíteni, a mi lelkünk templomát és abból az Egyház közösségét. Mi vagyunk azok az „élő kövek”, akiből felépül a krisztusi közösség. Ahogyan egykor megtisztította a templomot, ugyanúgy minket is megtisztít bűneinktől, hogy lelkünk méltó hajléka, méltó otthona legyen Istennek.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése