Ferenc pápa: Jézus
tette nem késztette beavatkozásra a rendőröket
Március 4-én délben a Szentatya a vasárnapi
evangéliumból, a templom megtisztításának jelenetéből kiindulva azt
hangsúlyozta, hogy nekünk is ki kell űznünk a bálványokat saját lelkünkből és
életünkből. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangélium – János változatában – azt a
jelenetet állítja szemünk elé, amelyben Jézus kiűzi a kereskedőket a
jeruzsálemi templomból (vö. Jn 2,13–25). Kötélből font ostorral tette ezt.
Felborította az asztalokat, és azt mondta: „Ne tegyétek Atyám házát
vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). Ez a határozott tett, amelyet húsvét közeledtével
hajtott vére, erős benyomást tette a tömegre, de ellenségességet váltott ki a
vallási vezetőkben és mindazokban, akik veszélyeztetve látták anyagi
érdekeiket. De hogyan kell értelmeznünk ezt a tettet? Minden bizonnyal nem
erőszakos tett volt, hiszen nem késztette beavatkozásra a közrend őreit, a
rendőröket. Nem! A prófétákra jellemző cselekedetként fogták fel, akik gyakran
felemelték szavukat – Isten nevében – a visszaélések és kihágások ellen. A
felmerülő kérdés a tekintélyre vonatkozott. A zsidók ugyanis azt kérdezték
Jézustól: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” (Jn 2,18), vagyis
milyen tekintéllyel rendelkezel, hogy ilyeneket mersz művelni? Vagyis mintegy
annak bizonyítását követelik, hogy valóban Isten nevében cselekszik.
Annak értelmezésére, hogy Jézus megtisztította
Isten házát, tanítványai egy bibliai szöveget, mégpedig egy a 69. zsoltárból
való verset használtak: „A házadért való buzgóság elemészt engem” (Jn 2,17).
Ezt mondja tehát a zsoltár: „A házadért való buzgóság elemészt engem.” Ez a
zsoltár segítségkérés az ellenségek gyűlölete okozta súlyos veszélyből: Jézus
ezt a helyzetet fogja megélni passiója során. Az Atya és az ő háza iránti
buzgóság a keresztre fogja juttatni: az ő buzgósága a szeretet buzgósága, amely
önmaga feláldozására viszi, és nem az a hamis buzgóság, amely azt hiszi, hogy
az erőszakkal Istent szolgálja. A „jel” ugyanis, amelyet Jézus adni fog
tekintélye alátámasztására, az épp a halála és feltámadása lesz: „Romboljátok
le ezt a templomot – mondja –, és én három nap alatt fölépítem!” (Jn 2,19). Az
evangélista megjegyzi: „Ő testének templomáról beszélt” (Jn 2,21). Jézus
feltámadásával új istentisztelet kezdődik, az új templomban, a szeretet
istentisztelete, és az új templom ő maga!
Jézusnak a mai evangéliumi szakaszban
bemutatott magatartása arra biztat minket, hogy életünket ne előnyeink és
érdekeink keresésében éljük, hanem a szeretet-Isten dicsőségére. Mindig szem
előtt kell tartanunk Jézus kemény szavait: „Ne tegyétek Atyám házát
vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). Ronda, amikor az Egyház belecsúszik ebbe a
kísértésbe, és Isten házából vásárcsarnokot csinál! Ezek a szavak segítenek
elkerülni a veszélyt, hogy lelkünkből, mely Isten hajléka, vásárcsarnokot
csináljunk, ahol állandóan a saját hasznunkat keressük ahelyett, hogy nagylelkű
és szolidáris szeretetben élnénk. Jézusnak ez a tanítása mindig időszerű, és
nemcsak az egyházi közösségek számára, hanem az egyes embereknek, a civil
közösségeknek és a társadalomnak is. Általános ugyanis a kísértés arra, hogy a
jó tevékenységeket – és olykor a kötelező tevékenységeket is – saját érdekeink,
ha nem egyenesen jogtalan érdekeink elérésére használjuk. Súlyos ez a veszély,
különösen, amikor idegen célokra használjuk Istent és a neki kijáró
tiszteletet, vagy az embernek, Isten képmásának a szolgálatát. Jézus ezért
alkalmazott annak idején „kemény módszert”, hogy tudniillik kimentsen minket
ebből a halálos veszélyből.
Szűz Mária támogasson minket azon
igyekezetünkben, hogy a nagyböjtöt kedvező alkalomként ragadjuk meg arra, hogy
elismerjük Istent életünk egyetlen Urának, és megszüntessünk szívünkben és
tetteinkben minden bálványimádást!
***
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása
után:
Kedves testvéreim!
Köszöntelek mindnyájatok, akik Rómából,
Olaszországból, és más országokból érkeztetek! Külön is köszöntöm a Granadából,
Malagáról és Cordobából (Spanyolországból) érkezett zarándokokat!
Köszöntöm a sok plébániai csoportot, köztük a
spinacetói, milánói és nápolyi híveket, az Azzano Mella-i fiatalokat és a
vicenzai egyházmegye bérmálkozóit, akiket bátorítok – bátorítok! – arra, hogy
örömmel tegyenek tanúságot az evangéliumról, különösen kortársaik között.
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat
az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése