2015. május 16., szombat

Zsolozsma CLXVIII.



Szent János apostol első leveléből 
3, 18-24
A hit és a szeretet parancsa

Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel (legyünk nyugodtak), az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. Annak, hogy ő bennünk marad-e, a Lélek a próbaköve, akit adott nekünk.
VÁLASZOS ÉNEK:1 Jn 3, 24; Sir 1, 9. 10 Aki teljesíti Isten parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. * Annak, hogy ő bennünk marad-e, a Lélek a próbaköve, akit adott nekünk, alleluja. Az Úr teremtette a bölcsességet a Szentlélekben, és kiárasztotta minden művére. * Annak, hogy ő bennünk marad-e, a Lélek a próbaköve, akit adott nekünk, alleluja.


Az örökség - Martos Balázs atya elmélkedése Urunk mennybemenetelére



Az örökség - Martos Balázs atya elmélkedése Urunk mennybemenetelére


Jézus tanítását, személyének titkát különleges módon foglalta össze az utolsó vacsora emléke. A keresztre feszítés emlékével együtt ez lett a kereszténység legfontosabb jelképe. Jézus története azonban itt a földön sem ért véget az utolsó vacsorával, a kereszthalállal, sőt még a feltámadással sem. Az elbeszélők Jézus mennybemenetelét értelmezték a végső búcsú pillanataként. Ez a „pillanat” az örökkévalóságba való átlépést jelenti. Ami ekkor „történik”, valójában a történelem jelen állapotának képszerű megfogalmazása. A búcsú a történet befejezéseként még egyszer lehetőséget kínált arra, hogy összefoglalják Jézus örökségét. Milyen ez az örökség? Vegyük csak szemügyre!
Első és talán legfontosabb eleme az evangélium, illetve a hit, amely erre válaszol. Az evangélium az a jó hír, amelyet Jézus hozott: közel van az Isten országa, az ő üdvözítő, segítő uralma, amelybe az ember hittel és szeretettel tud bekapcsolódni. Az örömhír a feltámadás után már a halál feletti győzelmet is magába foglalja. Ez a jó hír az egész világnak, az egész teremtésnek szól, minden egyes embernek. Aki erre a hírre hittel válaszol, vagyis a jó hírt beengedi az életébe, és részt kap belőle a keresztség által, az üdvözül, vagyis Isten megóvja őt a tőle való elszakadástól. Aki viszont nem fogadja el az élet és az üdvösség evangéliumát, az valamiképpen nemet mond magára Jézusra is. Ki vagy mi kapcsolja akkor az élethez? Az örökség első részlete meghívás az életre, a hitre, sőt mindennek továbbadására.
A második az, amit az evangélista a „jelek” kategóriájában foglal össze. Ezek erősítik a hitet, az igehirdetőét és az igére várakozókét is. Mérget isznak, nem árt nekik, kígyót vesznek kezükbe, nem gyilkolja őket és így tovább. A szövegben felsorolt jelekben megszólal a korai egyház tapasztalata, s bizonyos mértékig a korabeli emberek várakozása is „csodajelek” után. Az evangélium hirdetői Isten különleges oltalma alatt állnak. Részben azért, hogy el ne feledjék, nem magukat hirdetik, hanem Jézust, nem a saját ügyükben keltek útra, hanem Isten megbízásából. Az igehirdető számára az igazi öröm forrása éppen a nem remélt siker, az a pillanat, amikor rádöbben, hogy szavaiban maga Isten szólalt meg, ő működött, ő volt jelen. A jel valóság, de még csak kezdet. Azért is kell jelekről beszélni, mert a keresztény tapasztalat nem szabályról, szükségszerűségről, tervezett és megrendelt csodákról szól, hanem arról, hogy „Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni”. Ha az ember nagylelkű, még inkább meglátja majd Isten nagyvonalúságát.
Keresztény örökségünk harmadik eleme is egyfajta jel, Isten jelenlétének sajátos módja, amelyet gazdag, s ezért félre is érthető kifejezéssel „látomásnak” mondhatunk. „Az Úr Jézus (…) felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján”. Márk egyetlen mondat erejéig, képletesen bepillant a mennybe, s mint egy színdarabban, végső helyükre ülteti a dráma főszereplőit. Ez a látomás Jézus felmagasztalásáról, igazságáról szól, sőt arról, hogy a szelíd és szerető Úr részt vesz Isten hatalmában. A látomás akkor is igaz, ha másként válik valóra, mint azt az ember sejtette. Megláttunk „valamit” Jézus életében, művében és sorsában, és hisszük, hogy ő Istennél van. Ezzel a látomással a szívükben élünk a világban, élünk a világért.

A Megszentelt Élet Éve 134.



május 16.

Imádkozzunk a szociális otthonokat fenntartó rendekért!
  • Alexiánus Testvérek Kongregációja
  • Betegápoló Irgalmas Rend
  • Boldogasszony Iskolanővérek
  • Ciszterci Nővérek Regina Mundi Apátsága
  • Congregatio Jesu
  • Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja
  • Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja
  • Isteni Szeretet Leányai Kongregációja
  • Jézus Szíve Társasága
  • Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
  • Magyarok Nagyasszonya női apostoli élet Társasága
  • Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata
  • Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek
  • Notre Dame Női Kanonok - és Tanítórend
  • Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek
  • Premontrei Női Kanonokrend
  • Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend Magyar Tartománya
  • Szeplőtelen Szűz Mária Szolgálóleányai Szerzetesrend
  • Szeretet Leányai Társulata
  • Szociális Missziótársulat
  • Szociális Testvérek Társasága
  • Zirci Ciszterci Apátság
Idézet az imaszándékhoz: Az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek. (Tit 2,2 alapján)
„Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.” Jób 12,12
 
 
 

Húsvét hatodik hetének szombatja



Húsvét hatodik hetének szombatja


„Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek” (Jn 16,23) - olvassuk Jézus szavait a mai evangéliumban. Hogyan értsük szavait? Ha a diák ellustálkodja a napot tanulás helyett, kérheti azt, hogy a másnapi dolgozata hibátlan legyen? Ha valaki egy munkahelyi balesetben eltörte a lábát, kérheti-e, hogy másnapra meggyógyuljon? Ha valaki szerencsejátékban elveszítette a pénzét, kérheti-e azt, hogy a következő héten övé legyen a főnyeremény? Beleférnek ezek a kérések a „bármi” keretébe? Teljesíteni fogja azokat Isten? Aligha. Egyesek bizonyára szívesen vonatkoztatnák Jézus szavait a felsorolt példák területeire vagy hasonlókra, de ez a kijelentés teljes félreértése. Az imádság nem pótolja emberi mulasztásunkat. Az imádság nem pótolja emberi kötelességszegéseinket. Az ima nem teszi semmissé az emberi hibáinkból, gyengeségünkből fakadó rosszat. Az ima nem fogja segíteni bűnös és káros szenvedélyeinket. Az ima arra való, hogy lelki kincsekért imádkozzunk, mindazért, ami lelkünk javát szolgálja.
Jézus kijelentésének súlypontja ott van, hogy az ő nevében kell imádkoznunk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Visszatér a mennybe, ahonnan jött, de továbbra is figyel kéréseinkre és kegyelmével segíti életünket. Tanuljunk meg az ő nevében, helyesen imádkozni!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem, kegyelmed lassan, de biztosan egyházadba vezetett. Még azt a kegyelmet is adtad, hogy ezt a hivatottságot teljesen kihasználjam és üdvösségemre fordítsam. Vezess és állandóan vigyél végtelen irgalmad forrásához. Lelkem pedig lángoló imádással legyen tele.
John Henry Newman
 
 


2015. május 15., péntek

Zsolozsma CLXVII.



Szent János apostol első leveléből
 3, 11-17
A testvérek iránti szeretet 

Szeretteim! Ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást! Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak. Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. Az (Isten) szeretetét arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? 


A félelemmel teli és örömtelen közösségek nem keresztények



A félelemmel teli és örömtelen közösségek nem keresztények


Ferenc pápa prédikál a Szent Márta ház kápolnájában - OSS_ROM

A félelemmel teli és örömtelen közösségek betegek, nem keresztény közösségek – fogalmazott Ferenc pápa a péntek reggeli szentmiséjén a Szent Márta házban.
A „félelem” és az „öröm” a napi liturgia két fontos kifejezése. A félelem olyan érzelem, amely nem tesz jót nekünk. Legyengít és lekicsinyít, megbénít bennünket. Az a személy, aki fél, nem csinál semmit, nem tudja, mit tegyen. Önmagára összpontosít, hogy ne történjen vele semmi rossz. A félelem önző én-központúsághoz vezet és megbénít. Egy félelemmel teli keresztény olyan, mint aki nem értette meg mi Jézus üzenete. Ezért Jézus azt mondja Pálnak: „Ne félj, csak beszélj” (ApCsel 18,9). A félelem nem keresztény viselkedés. A félelemben börtönbe kerül a lélek, szabadságát elveszti, nem tud szabadon előretekinteni, létrehozni valamit, jót tenni. Azt mondhatja ilyenkor az ember: „De fennáll ez és ez a veszély…” Ez hiba. A félelem árt – mutatott rá Ferenc pápa.
Egy félelemmel teli közösség számára minden tilos
Nem félni annyit jelent, hogy kérjük a bátorság kegyelmét, a Szentlélek bátorságát, amelyet elküld nekünk. Vannak félelemmel teli közösségek, akik mindig biztosra mennek. Azt mondják: „Nem, mi nem tesszük ezt, ezt nem lehet megtenni…” Úgy tűnik, hogy a bejárati ajtajukon ez áll: „tilos”, minden meg van tiltva félelemből. Belépünk az ilyen közösségben és a levegő belélegezhetetlen, mert a közösség beteg. A félelem, a bátorság hiánya betegíti meg.
Különböztessük meg a félelmet az istenfélelemtől
A félelmet meg kell különböztetni az „istenfélelemtől”, amely szent és erény. Az istenfélelem nem kicsinyít le, nem gyengít le, nem bénít meg: előre visz a küldetés felé, amelyet az Úr ad nekünk.
Az örömtelen keresztény nem keresztény
A liturgia másik szava az „öröm”. „Örömötöket nem veszi el tőletek senki” – mondja az Úr (Jn 16,20-23a). A legszomorúbb pillanatokban, a fájdalom idején az öröm békévé válik. Ugyanakkor a szórakozás a fájdalom pillanatában sötétséggé válik. Az örömtelen keresztény nem keresztény. Ha mindig szomorúságban él, nem keresztény. Ha a keresztény a próbatétel, a betegség, a sok nehézség pillanatában elveszti békéjét, valami hiányzik belőle.
A keresztény öröm nem könnyed vidámság
A keresztény öröm nem puszta szórakozás, nem könnyed vidámság, hanem a Szentlélek ajándéka. Azt jelenti, hogy mindig örömteli a szív, mert az Úr győzedelmeskedett, uralkodik, az Atya jobbján ül, az Úr rám tekintett és utamra indított, megadta kegyelmét, az Atya gyermekévé tett… Ez a keresztény öröm. A keresztény az örömben él.
Amikor az egyház nem kapja meg a Szentlélek örömét, megbetegszik
Az örömtelen közösség is beteg közösség. Lehet, hogy szórakoztató közösség, de megbetegítette a világiasság, mert nem rendelkezik Jézus Krisztus örömével. Így amikor az egyház félelemmel teli és amikor az egyház nem kapja meg a Szentlélek örömét, az egyház, a közösségek, a hívek megbetegednek.
Végül a pápa egy imával zárta péntek reggeli homíliáját: „Emelj fel bennünket, Uram, Krisztus felé, aki az Atya jobbján ül. Emeld fel lelkünket. Vedd el tőlünk minden félelmünket és add meg nekünk az örömöt és a békét.
 
 

A Megszentelt Élet Éve 133.



május 15.

Imádkozzunk a rendi képzésben szolgáló szerzetesekért!
Idézet az imaszándékhoz:
„Meggyőződésem, hogy ott, ahol olyan nevelők vannak, akik saját tanúságtételükkel képesek átadni másoknak a megszentelt élet szépségét, nincs hivatáskrízis. Erre kaptatok meghívást, kedves nevelők! Ne legyetek csupán tanítók, legyetek mindenekelőtt a krisztuskövetés tanúságtevői saját karizmátok által! És ez úgy lehetséges, ha minden nap újra felfedezitek azt az örömöt, hogy Krisztus tanítványai lehettek.
Mindegyikünk életében van egy galileai tapasztalat, mint az első tanítványok életében. Ezt a Galileát, ahol találkoztunk Jézussal nem lehet elfelejteni. És a tanúságtétel akkor lehetséges, ha gyakran elzarándokolunk a mi Galileánkba, hiszen másként fennáll a veszélye annak, hogy nem tudjuk, miért vagyunk ott, ahol vagyunk.” Ferenc pápa
 


Húsvét hatodik hetének péntekje



Húsvét hatodik hetének péntekje


Ismét a viszontlátásról és annak öröméről beszél Jézus. Szavait egyaránt érthetjük a feltámadása utáni időszakra vagy második eljövetelére. Az első pünkösd óta Szentlelke által Jézus jelen van a világban, az Egyházban. Az ő jelenléte a keresztény ember számára a belső, belülről fakadó öröm forrása, amelyet senki nem vehet el a hívőtől. Ha csupán egy pillanatnyi élethelyzet vagy kedvező élmény okozna örömet, azt nem lehetne tartósnak nevezni. Az igazi öröm mindig ajándék, mégpedig Isten ajándéka. Mondhatjuk, hogy részesedés Isten örömében. Életünk örömét akkor fogjuk megtalálni, ha állandóan Istenre figyelünk elismerve azt, hogy ő a teremtő és mi az ő teremtményei vagyunk. Ez a létezés öröme, az élet öröme. Istennek köszönhetjük életünket, és amikor ezt felismerjük, akkor valóban öröm tölti el szívünket.
Jézus nem úgy beszél az örömről, mint ami majd a jövőben fog elérhetővé válni. Nem is csupán úgy, mint ami feledteti a múltbeli nehézségeket, gondokat. Szavai szerint az öröm már a jelenben is megtapasztalható, az öröm állapotában élünk, mert érezzük Isten jelenlétét, kegyelmét és szeretetét.
Ha Isten valóban jelen van az életemben, akkor ez örömmel tölt el, s ezt fogom a világ felé sugározni. Legyek az öröm embere! Legyek Isten örömének továbbadója!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk! Gondviseléseddel úgy intézted, hogy egyházad Péterre épüljön. Add, hogy akit az ő utódává tettél, az néped számára a hit és kegyelmi közösség egységének látható forrása és alapja legyen.
 


2015. május 14., csütörtök

Zsolozsma CLXVI.



Szent János apostol első leveléből 
 3, 1-10
Isten gyermekei vagyunk 
 
Szeretteim! Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is. Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg. Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazsághoz szabja tetteit, az igaz, ahogy ő is igaz. Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse. Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek. Így ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai. Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét.