A félelemmel teli és örömtelen közösségek nem keresztények
Ferenc
pápa prédikál a Szent Márta ház kápolnájában - OSS_ROM
A
„félelem” és az „öröm” a napi liturgia két fontos kifejezése. A félelem olyan
érzelem, amely nem tesz jót nekünk. Legyengít és lekicsinyít, megbénít
bennünket. Az a személy, aki fél, nem csinál semmit, nem tudja, mit tegyen.
Önmagára összpontosít, hogy ne történjen vele semmi rossz. A félelem önző
én-központúsághoz vezet és megbénít. Egy félelemmel teli keresztény olyan, mint aki nem
értette meg mi Jézus üzenete. Ezért Jézus azt mondja Pálnak: „Ne félj, csak
beszélj” (ApCsel 18,9). A félelem nem keresztény viselkedés. A félelemben
börtönbe kerül a lélek, szabadságát elveszti, nem tud szabadon előretekinteni,
létrehozni valamit, jót tenni. Azt mondhatja ilyenkor az ember: „De fennáll ez
és ez a veszély…” Ez hiba. A félelem árt – mutatott rá Ferenc pápa.
Egy
félelemmel teli közösség számára minden tilos
Nem
félni annyit jelent, hogy kérjük a bátorság kegyelmét, a Szentlélek bátorságát, amelyet
elküld nekünk. Vannak félelemmel teli közösségek, akik mindig biztosra mennek.
Azt mondják: „Nem, mi nem tesszük ezt, ezt nem lehet megtenni…” Úgy tűnik, hogy
a bejárati ajtajukon ez áll: „tilos”, minden meg van tiltva félelemből.
Belépünk az ilyen közösségben és a levegő belélegezhetetlen, mert a közösség
beteg. A félelem, a bátorság hiánya betegíti meg.
Különböztessük
meg a félelmet az istenfélelemtől
A
félelmet meg kell különböztetni az „istenfélelemtől”, amely szent és erény. Az
istenfélelem nem kicsinyít le, nem gyengít le, nem bénít meg: előre visz a
küldetés felé, amelyet az Úr ad nekünk.
Az
örömtelen keresztény nem keresztény
A
liturgia másik szava az „öröm”. „Örömötöket nem veszi el tőletek senki” –
mondja az Úr (Jn 16,20-23a). A legszomorúbb pillanatokban, a fájdalom idején az
öröm békévé válik. Ugyanakkor a szórakozás a fájdalom pillanatában sötétséggé
válik. Az örömtelen
keresztény nem keresztény. Ha mindig szomorúságban él, nem keresztény. Ha a
keresztény a próbatétel, a betegség, a sok nehézség pillanatában elveszti
békéjét, valami hiányzik belőle.
A
keresztény öröm nem könnyed vidámság
A
keresztény öröm nem puszta szórakozás, nem könnyed vidámság, hanem a Szentlélek
ajándéka. Azt jelenti, hogy mindig örömteli a szív, mert az Úr
győzedelmeskedett, uralkodik, az Atya jobbján ül, az Úr rám tekintett és utamra
indított, megadta kegyelmét, az Atya gyermekévé tett… Ez a keresztény öröm. A keresztény
az örömben él.
Amikor
az egyház nem kapja meg a Szentlélek örömét, megbetegszik
Az
örömtelen közösség is beteg közösség. Lehet, hogy szórakoztató közösség, de
megbetegítette a világiasság, mert nem rendelkezik Jézus Krisztus örömével. Így
amikor az egyház félelemmel teli és amikor az egyház nem kapja meg a Szentlélek
örömét, az egyház, a közösségek, a hívek megbetegednek.
Végül a pápa egy imával zárta péntek reggeli
homíliáját: „Emelj fel bennünket, Uram, Krisztus felé, aki az Atya jobbján ül.
Emeld fel lelkünket. Vedd el tőlünk minden félelmünket és add meg nekünk az
örömöt és a békét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése