2013. február 9., szombat

122. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.09. szombat

A pokolban kétféle büntetés van: a kárhozat és az érzékek büntetése.
Akik a pokolba jutnak, azok bűnük miatt kerülnek oda. Azt állítjuk, hogy van olyan kárhozat, ami csak azért sújtja a szenvedőt, mert úgy halt meg, hogy nem tudta biztosítani a maga számára azt, hogy megkereszteljék és így az Ádám és Éva bűne miatt, kegyelem hiánya miatt jött létre. A születésük már halva történt. Vannak csecsemők, akik születéskor kerülnek halálveszélybe. Azt állítjuk tehát, hogy ilyen esetben is megvan a pokol mindkét büntetése. Az első, hogy a pokolra jutott elvesztette az örök üdvösséget, nyilvánvaló. A mennyei boldogság elvesztésénél nagyobb baj, nagyobb megfosztottság, nagyobb hiány nincs a világon. Nincs nagyobb veszteség sem, mert pótolni soha semmivel nem tudja senki. A szánakozás nem segítség. Az örök boldogság, mint végcél, megszűnik számukra. Ezt a szenvedést még keservesebbnek gondolhatjuk azok számára, akik egészségesen megszülettek. Keresztelésükre senki nem gondolt, vagy elintézték azzal, hogy majd saját maga eldönti, ha nagykorú lesz. Az olyan környezetben, ahol kellő intenzitással megtapasztalhatja a döntése pozitív értékeit, vagy elfedik előtte a kérdés értelmét, a végső döntésénél nem is érti meg igazán, miről is van szó. Az érzéki büntetés külső tényezőtől eredő pozitív behatásból álló büntetés. Általában tűzként emlegetik, mivel a tűz borzasztó kínokat okoz az élő testben, van fogalmunk az örök égés kínjairól: az „örök tűzről, amely nem enyhül, nem gyógyul”. Az olyan tüzet már nehezebb elképzelni, amely szenvedtetni képes a szellemi lelket, de a feltámadásig a pokolban csak a lélek él, csak az tud szenvedni.

2013. február 8., péntek

121. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.08. péntek

A bűnbeesés utáni büntetés kiosztásakor Isten azonnal jelezte, hogy Fiát a sátán nem harminc évre, de a legkisebb időre sem tudhatja alattvalójának:„Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod”. (Ter 3,15) Amikor Keresztelő János keresztelt, csak vízzel keresztelt, csak előjelzést adott, hogy majd jön a Megváltó: „Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy Ő az Isten Fia” (Jn 1,32-34) Azért is nagyon fontos a kisgyerekek megkeresztelése, mert később elfeledkezhetnek róla, és a megkeresztelt ember a megszentelő kegyelemben állapotában minden jótettéért mennyei kincset érdemelhet, tehát növekszik a túlvilági boldogsága. Ha valaki legalább sejti, hogy a megszentelő kegyelmet nemcsak a keresztség szentségével lehet elnyerni, hanem ha arra nincsen lehetősége, akkor ezt a vágyat ápolja önmagában, és bízza magát Isten jóságára. Isten a vágy-keresztség mellett ad egy másik lehetőséget is. Ha valaki szeretne Isten gyermeke lenni, mindent megtesz, hogy erre méltó legyen, de nem jut hozzá, viszont keresztényüldözés idején vállalhatja a Jézusért való szenvedést. Ebben az esetben mintegy saját kiömlő vérében keresztelkedik meg. Ezt nevezzük vérkeresztségnek. Aki meg van keresztelve, de életveszélybe kerül, és nincsen módja elmenni, meggyónni, és a visszaszerzett kegyelemmel biztosítani örök üdvösségét, annak a tökéletes szeretet felindítása is elegendő, hogy elkerülje a pokolba jutást és az örök kárhozatot.Viszont a legtisztább mód a poklot elkerülni: tudatos nem elkövetni halálos bűnt sohasem, vagy ha megesett a tragédia, igyekezni minél gyorsabban meggyónni. Imádkozni a bűnösök megtéréséért, ez a szeretet módja. Isten megfizet irgalmával.

2013. február 7., csütörtök

Imádság a betegek XXI. világnapjára



Imádság a betegek XXI. világnapjára (2013. február 11.)


A pápa betegek világnapi üzenetéhez kapcsolódó ima.
Mindenható és örök Istenünk,
Te vagy életünk alapja és támasza,
olyan remény vagy számunkra, amely soha el nem hagy bennünket,
és az a szeretet, mely a kereszten és Jézus feltámadásában ajándékozza önmagát.
Ragyogjon rá arcod minden betegre, szenvedőre és haldoklóra,
és légy irgalmas hozzájuk.
Küldj még jó szamaritánusokat,
akik megmentik és ápolják a betegeket, szenvedőket, haldoklókat
és önzetlenül segítik a leggyengébbeket.

Szűz Mária, Isten Anyja,
ma hozzád fordulunk, és így kérünk:
Te ismered a magatehetetlenek fájdalmát,
amikor nem lehet eltávolítani a szenvedést.
Anyai szenvedéseddel és azzal, hogy a kereszt alatt álltál,
a betegek menedékévé váltál számunkra.
Add, hogy legyen erőnk és bátorságunk
a Megfeszítettet nézni,
hogy bátorsággal viseljük szenvedéseinket,
és Rá bízzuk magunkat.

Mi Atyánk, végtelenül jó Isten,
hálát adunk a sok példás tanúságtevőért,
akiknek szenvedéssel teli életútja volt,
és akiket Te közbenjáróinknak adtál.
Hálát adunk Szent Schäffer Annáért,
aki nehéz próbatételeken ment át fiatalkorától kezdve,
miután súlyos baleset következtében betegágyba kényszerült.
Hozzád fordulunk, Szent Schäffer Anna:
erőfeszítéseid által,
amelyeket a megfeszített és feltámadt Jézussal való
bensőséges barátságért tettél,
nemcsak hogy el tudtad viselni a szenvedésedet,
hanem Vele együtt fel tudtad áldozni magad a többi szenvedőért,
különösen azokért, akik elveszítettek minden reményt.
Közbenjárásoddal segíts nekünk, hogy mi is át tudjuk ölelni életünket,
még ha fájdalom járja is át.
Segíts, hogy bizalommal tekintsünk
a megfeszített Jézusra,
és utunkat azzal a bizonyossággal járjuk végig,
hogy Krisztus szeretete erősebb minden fájdalomnál,
erősebb a rossznál és a halálnál.

Hálát adunk Boldog II. János Pál pápáért.
Mindig a betegek mellett volt
az emberi élet elszánt védelmezőjeként.
Hozzád fordulunk Boldog II. János Pál pápa:
add, hogy az imádsággal elnyerjük a hit erejét és a bizonyosságot,
hogy nem fogunk elveszni,
és hogy egész életünkkel és szenvedéseinkkel
Isten kezében és szívében meg vagyunk mentve.
Haláltusád példájával adj nekünk bátorságot
életünk utolsó óráiban is.

Hálát adunk Kalkuttai Boldog Teréz anyáért is,
a haldoklók és kirekesztettek
sötét éjszakáinak valódi angyaláért.
Hozzád fordulunk, Boldog Teréz anya:
Jézus Krisztus végtelen szeretetében
és kereszthalálának áldozatában bízva mindig úgy éltél,
hogy szeretetének ezen fénye áthatoljon a szenvedés sötétségén.
Esdd ki nekünk azt a tudatosságot,
hogy mi magunk is fénnyé válhatunk a többi szenvedő számára.
Add, hogy reményt tudjunk sugározni,
és hogy mi is fel tudjuk ismerni a beteg és szenvedő felebarátban
Urunk arcát, és készségesen segítsünk neki.

Szentháromságos egy Isten,
most a te nagylelkű, atyai kezedbe helyezzük magunkat.
Bízunk határtalan szeretetedben,
Te őrzöl meg minket
a szép és a nehéz napokon,
életünkben és halálunkban.
Add, hogy fájdalmunkon keresztül
hitünk és reményünk megújuljon Benned,
hogy Isten egész népe megtapasztalhassa a megváltás kegyelmét.
Most és mindörökkön-örökké.
Ámen.


120. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.07. csütörtök

A kinyilatkoztatásban világosan megtaláljuk, hogy ha valaki eredeti bűnben hal meg, nincs megkeresztelve, az nem kapta vissza az ősszülők által minden utódjuk kárára elvesztett megszentelő kegyelmet, az elkárhozik. A mennyországba csak Isten családjának a tagjai juthatnak be. Az Anyaszentegyházban ezért jött szép szokásba a kisgyermekek megkeresztelése. A görög szertartású katolikusok (görög katolikusok) és az ú.n. görög keletiek a keresztséggel együtt a bérmálás szentségét is azonnal kiszolgáltatják. Ez a szokás sokaknak nem tetszik, mondván: Jézus harminc éves korában keresztelkedett meg, tehát a gyermekkeresztelés érvénytelen. Jézus nem vette fel soha a keresztség szentségét, amelyet Ő rendelt el, mert Ő isteni születéssel születik öröktől fogva az Atyától; amikor megtestesült, emberi testét és lelkét azonnal hozzá csatolta istenségéhez, nyilvánvaló, hogy ez a legszentebb emberség ebben a pillanatban megkapta a megszentelő kegyelmet. Hogyan maradhatott volna Jézus embersége akárcsak egy pillanatig is a megszentelő kegyelem híján? Ez azért is lehetetlen lenne, mert embersége emberi lelkének teremtetése pillanatától részesült a boldogító istenlátásban is. Jézus megtestesülése rendkívüli módon történt, az egész emberi nem megváltására, emberi természete egy pillanatig sem lehetett a meg nem váltottak sorstársa. Jézus az emberi test és lélek felvételét örök isteni terv alapján kapta meg, az Ő megtestesülése abban a tervben élt öröktől fogva, neki nem kellett saját magát megváltania, magváltói szenvedése és halála kizárólag az emberi nem megváltását eredményezte.

2013. február 6., szerda

119. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.06. szerda

Isten szentségével nem fér össze, hogy közömbösen nézze teremtménye bűneit, ezért meg kell büntetnie a bűnöst. A földön ugyanis nem a bűnt büntetik a bíróságon, hanem a bűnért járó büntetést szabják ki. A bűn a börtön évtizedei jután is megmarad. Azt csak Isten irgalma bocsáthatja meg, ha a bűnös Jézus kínszenvedéseinek érdemeire hivatkozva kér bocsánatot a szentgyónásban. Jézus ezt húsvét este rögtön az üdvözlés szavai után „rájuk lehelt és így szólt: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek, akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” (Jn 20,22-23)Isten abszolút igazságos. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek megadja, ami megjár neki. Természetesen ugyanígy irgalmas is. Megteheti az igazságosság sérelme nélkül, hogy valakiknek megbocsát, mert Fia, Jézus Krisztus, embertestvérünk lett mint Szűz Mária Fia, tehát jogosan átvállalhatta a többi ember vétkeit. Iszonyatos, tizenhat órás borzalmas szenvedései isteni értékűek, hiszen Jézus nem emberi személy, hanem a teljes értékű emberi természetet: az embertestet, amelyet a Szentlélek alkotott Szűz Mária szervezetéből, az emberi lelket, amelyet a teljes Szentháromság teremtett és egyesített a magzati testtel, és a többi emberhez hasonlóan nem teremtett neki emberi személyt, mert az egész emberi természetet szorosan, örökre elválaszthatatlanul isteni Személye alá rendelte. Szenvedései halála és feltámadása ennek következtében végtelen értékűek, elegendők minden bűn bocsánatáért. Isten törvényei örökre érvényesek. Emberi hatalmak hiába gyártanak velük ellentétes törvényeket, azok érvénytelenek és értelmetlenek, soha senkit nem mentesítenek a bűnöktől.

2013. február 5., kedd

118. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.05. kedd

Azok, akik halálos bűnben halnak meg, pokolra kerülnek
A kinyilatkoztatás tanítja, hogy csak azok kerülhetnek az ember halála, vagyis a léleknek a testből történt kiszakadása után, akik megszentelő kegyelem állapotában vannak. Ez a kegyelem tesz ugyanis bárkit Isten gyermekévé. Aki tehát elmulasztotta ezt a kegyelmet felvenni élete folyamán, vagy felvette ugyan a keresztség szentségében, de aztán tudatos halálos bűn elkövetésével elveszítette, utána szentgyónással vagy a tökéletes szeretet felindításával nem szerezte vissza, az nem mehet a mennyországba sem közvetlenül a külön ítélet után, sem a tisztítótűz közbe iktatásával. Mivel csak két végállomása van az emberi életnek, az ilyen a pokolba kerül. Hazánkban az ateizmus térhódításával, az ateista állam tiltása miatt, sokan nem merték újszülött gyermeküket megkereszteltetni. Később aztán feledésbe is merülhetett a probléma. Ezért adta Jézus szigorú parancsba apostolainak, velük együtt utódaiknak, a papoknak: kereszthalálommal minden ember részére megszereztem, pontosabban visszaszereztem a jogot, hogy elvesztett örökségét, a megszentelő kegyelmet visszakapja a keresztség szentségében. Ez az evangélium, vagyis a jó hír lényege. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,15-16) Sokszor elgondolkodtam az ateisták uralkodása alatt: Miért nem adnak engedélyt, hogy bemenjek a beteget meggyóntatni és megáldoztatni? Mert ő párttag. Valóban, ő maga viszi sorsát a vásárra. De mi az oka, hogy nem engednek be a koraszülött kisbabát megkeresztelni? Vagy az agónia végső fázisában lévő idős emberhez, hogy megkérdezzem: Nem akar-e meggyónni és a betegek kenetében részesülni? Az egyik még nem, a másik már nem jelent aktív előnyt az uralkodó rezsimnek. Akkor döbbentem rá, hogy a kisbaba és haldokló öreg már ingyen zsákmány a pokol gazdáinak. Isten végtelenül irgalmas, minden lelki bajra találhat orvosságot. Mindazok nevetnek a pokol létezésén, akik tagadják Isten létét vagy hogy az embernek szellemi természetű lelke van. Azok is így gondolkodnak, akik tagadják, hogy Isten van és számon kér. A szaddúceusok (Jézus korabeli materialisták), aztán egyes gnosztikusok és protestánsok úgy vélik, hogy a nem üdvözült lelkek, (ha egyáltalán léteznek szellemi lelkek), bűneik büntetéseként megsemmisülnek a haláluk után. Az albigensek szerint két isten van: a szellemi és az anyag teremtője. Az emberi test ennek az utóbbinak alkotása. Ebből meg kell gyógyulnia, aztán a tökéletes tisztulás után visszatérhet az égbe. Az örmények úgy vélték, hogy Krisztus a poklot teljesen megsemmisítette.

2013. február 4., hétfő

117. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.04. hétfő

A pokolról, vagyis az örök kárhozatról

„A pokol szó két értelemben alkalmazható: tág értelemben azok a félreeső helyek, ahol azokat a lelkeket tartják, amelyek nem nyerték el a mennyei boldogságot.(Tridenti Katekizmus I.rész 6.fejezet 2.) szoros értelemben az a visszataszító sötét börtön,ahol az elkárhozottak lelkét örök és kiolthatatlan tűz kínozza,a tisztátalan lelkekkel együtt, ezt nevezik gyehennának is, mélységnek, szoros értelemben pokolnak.Ha a következőkben pokolról beszélünk, ha csak kifejezetten föl nem tüntetjük, mindig a szoros értelemben vett pokolról van szó. Nem is vállalkozunk arra, hogy kifejezetten bizonyítsuk ennek a pokolnak a létezését. A Szentírás és a hagyomány a pokolról ugyanúgy, mint a mennyországról, igen világosan tanúskodik. Ezen felül mindaz, amit el fogunk mondani, megerősíti a pokol létezését is, hiszen ha valakik a pokolra kerülnek, ha ott örök kínokat állnak ki, akkor magának a pokolnak is léteznie kell. A pokol természete leginkább abból érthető meg, hogy mindig az éggel ellentétesnek mondják. Ezen kívül számos különböző kifejezéssel és képpel írja le a kinyilatkoztatás, ezek összességükben véve nyújtanak olyan ismeretet a pokolról, amilyen a földön elérhető.Nem lehet emberi fogalmakkal és szavakkal kifejezni,csak azok tudják meg, akik megtapasztalják. A kinyilatkoztatás csak analóg ismeretet nyújt róla. Közös és biztos állítás, hogy a pokol nem pusztán állapot, hanem hely is. Azért kell helynek lennie, mert anyagi tűzről olvasunk, és a feltámadás után a kárhozottak teste gyűlik majd össze. A Szentírás szavai és az egész hagyomány helynek tünteti fel. Ha azt kérdezzük, hogy hol van, nem lehet biztonsággal válaszolni. A Szentírás és egyházatyák szavaira támaszkodó régi nézet a földben vagy a föld alatt helyezi el a poklot, mert azt mondják, hogy a lelkeket pokolra taszítják, leszállnak a pokolba, noha ezek a szavak nem jelentenek szükségszerűen helymeghatározó irányt, hanem a mennyország magasztosságával ellentétben a pokol visszataszító voltát fejezik ki. Abból, hogy a pokol helye nem határozható meg biztonsággal, legkevésbé sem következik, hogy a pokol nem hely, vagy, hogy egyáltalán nem létezik. A mindenható Isten nem nyilatkoztatta ki a pokol fizikai helyét, de bizonyos, hogy tud helyet biztosítani azoknak, akik visszavonhatatlanul elvesztek.

2013. február 3., vasárnap

116. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.03. vasárnap

A mennyei boldogság örök

Az örök szó jelentése két féle: ha Isten létére vonatkozólag használjuk, akkor azt jelenti, hogy soha nem kezdődött és nem lesz vége sohasem. Nem használhatjuk azonos értelemben az örök szót. Az örök boldogság, Isten boldogító színe-látása, amikor nem az isteni személyekről, hanem teremtett személyekről van szó, mint az istenlátás alanyairól, akkor az örök szó jelentése szűkül, és azt jelenti, hogy ami örök, örökös birtoklás, az valamikor elkezdődött, de véget nem ér sohasem. Ennél az utóbbi értelmezésnél tehát a kezdetet nem zárjuk ki, csak a boldogság szünetelését vagy megszűnését. Origenes követői másként látják a mennyei boldogságot. Szerintük a mennyben élő tiszta szellemeket ismételten próbáknak veti alá, és ha elbuknak, tehát bűnt követnek el, akkor testbe zárja őket, és csak Krisztus, a Megváltó kegyelmével szabadulhatnak ki. Ha a földi élet végéig sem tudnak megtisztulni, akkor a másvilágon folytatódik a tisztulásuk, amíg a teljes ártatlanság állapotát el nem érik. Ha ez végül is nem következik be, akkor kezdődhet minden elölről.A mennyei boldogság nem szünetelhet vagy végződhet valaha is. Ha a boldogság megszakadna vagy megszűnne, az keményen érintené a boldogultat. Ha ezt nem sejtené, és bekövetkeznék mégis valaha, az tragédia lenne, teljes csalódás a boldogságot kezdettől ígérő Istenben. Ha tudná valahonnan, ki vállalkoznék akkor egész életet érintő kereszthordozásra, esetleg fiatal életét ki dobná oda áldozatul vértanúságra? Az örök boldogság kívülről elérhetetlen az esetleges rontó szándéknak. Oda utólag nem juthatnak el a boldogultat meggyalázó lappangó hírek. Jézusnak az ítélet meghozatalakor minden, még a legapróbb hiba is ismerős. Az ítélet után tisztítótűzbe kerül a bocsánatos bűnnel vagy le nem törlesztett adóssággal terhelt lélek. Ott megtörténik a teljes tisztulás. Ha az utolsó napjáig gonosz jobb latort nem kellett Jézusnak meggyóntatnia a kínszenvedés iszonyata közben, akkor a fentebbi eshetőségtől miért kellene bárkinek is aggódnia? Egyébként micsoda boldogsága lenne a léleknek a tökéletesen tiszták között, ha lebukástól kellene tartania?Ha pedig maga a boldogság belülről, a saját természetében azaz lényegében lenne romlandó, akkor az örök boldogság egyáltalán nem létezhetnék, mert semmivel nem lenne különb, mint a földi életében állandóan makkegészséges ember is előbb-utóbb belehal valamibe. A tökéletes boldogság fogalma kizárja a belső romlás minden veszélyét, mert ennek a fogalmához hozzátartozik, hogy minden jónak egyszerre történő és tökéletes birtoklása.