2015. augusztus 28., péntek

Zsolozsma CCLXXII.



Jeremiás próféta könyvéből
4, 5-8. 13-28
Észak felől jön a pusztító 

Ezt mondja az Úr: Hirdessétek Júdában, és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassátok meg a kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba! Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük. Ezért öltözzetek szőrzsákba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk. Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak? Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik! Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek:Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen. Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mivel hűtlenül elhagyott mondja az Úr. Utaid s a tetteid okozták ezt neked. Ez lett a sorsod! Ó, milyen keserves! Kínja egész a szívedig hatolt. Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát? Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek. Ha a földre nézek, lám, puszta és kietlen, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember, az ég madarai is mind elmenekültek. Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert azt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle.”


Szent Ágoston püspök és egyháztanító



Szent Ágoston püspök és egyháztanító


Szent Ágostonra a nagy megtérőre emlékezünk liturgikus emléknapján, augusztus 28-án. Személyiségének varázsa: fáradhatatlanul kutató és töprengő elméje, boldogságvágya és igazság utáni szomjúsága.



Szent Ágoston az Észak-Afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, édesanyja, Szent Mónika keresztény. Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Szónoki és jogi tanulmányokat folytatott Karthágóban. Anyja vallásosságát sokáig dajkamesének tartotta. Pogány társaival kicsapongó életet élt, házasságon kívül született fia, Adeodatusz.
Ágoston tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó próbálkozásai elől, hogy megtérjen, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött. Mónika utána ment. Édesanyja imái és könnyei mellett Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Ágostont megragadta Ambrus szónoki tehetsége, fellépése és műveltsége, később pedig Szent Antal élete nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a választ, mit tegyen. Egyre inkább érlelődött benne a megtérés gondolata, de az utolsó lépést Istennek kellett megtennie. Vallomások című művében írta le ennek történetét. Egyik milánói barátjának kertjébe húzódott vissza magányt keresve. Sírt és imádkozott, sőt kiáltozott kilátástalanságában: „Meddig még, Uram?” A zsoltáros szavában újra meg újra magára ismert. És akkor váratlanul meghallott egy vékony gyermekhangot, amely ezt ismételgette: „Tolle, lege, tolle, lege”, azaz „Vedd és olvasd, vedd és olvasd”. Kezébe vette az előtte fekvő Szentírást és ennél a helynél ütötte fel: „Vessetek véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek. Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek a testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm 13,13).
Ez Isten válasza volt, mely békét és megnyugvást adott Ágoston szívének: „Úgy áradt szívembe a szó, mint az erős fény, amely elűzött minden bizonytalankodást és sötétséget.” Az út, amely harminckét évig tartott, elvezette az Úrhoz. Hosszúnak tűnt, de a felfedezést, Krisztus megtalálását úgy őrizte a szívében ezek után mint a hála kiapadhatatlan forrását. Ez vallomásainak alaptémája: „Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.”


Végül 387-ben, húsvét éjszakáján Ágoston megkeresztelkedett, majd hazájába visszatérve aszketikus életet élt. 391-ben pap lett, majd 395-ben pedig Hippo püspöke. Szavaival és írásaival az igaz hit védelmezője volt. Hívei példaképe lett, beszédeivel és írásaival nevelte őket. Küzdött kora tévedései ellen, és az igaz hitet bölcsen világította meg. 430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Paviában, az egykori longobárd fővárosban van, ahova Luitprand longobárd király vitette 740 körül. A kései századok a „kegyelem doktora” címet adományozták neki.
* * *


A legenda szerint egyszer a tudós Ágoston a tengerparton sétált föl és alá, és azon töprengett, hogyan tudná megragadni az Isten lényegét. Egyszer csak meglátott egy kisgyermeket, aki kagylóval merte a tenger vizét a mélyedésbe, amelyet a fövenybe ásott. „Mit csinálsz?” – kérdezte Ágoston. „Kimerem a tengert” – válaszolta teljes komolysággal a gyermek, és folytatta tovább a meregetést. „És gondolod, hogy sikerülni fog?” – kérdezte nevetve a szent. „Biztosan előbb fog ez nekem sikerülni, mint neked az, hogy megragadd az Isten lényegét!” – felelt a gyermek, és ezzel eltűnt.
* * *

Szent Ágostonnak tulajdonított mondások
„Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.”
„Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.”
„Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.”
„Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.”
„A szabadság legmagasabb fokát akkor értük el, ha azt tudjuk mondani: Uram, legyen meg a Te akaratod!”
„Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz!”
„Forog a világ, de áll a kereszt!”
* * *
Istenünk, újítsd meg Egyházadban az a lelkületet, amellyel betöltötted Szent Ágoston püspök szívét, hogy mi is egyedül téged szomjazzunk és keressünk, igaz bölcsesség forrása és minden szeretet szerzője. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


A Megszentelt Élet Éve 238.



augusztus 28.

Szent Ágoston ünnepe
Imádkozzunk valamennyi szerzetesért, akik közösségben élik fogadalmas életüket!
Idézet az imaszándékhoz:
„A testvériség nem teszi tökéletessé a kapcsolatokat, de elfogadja mindenki korlátait, hordozza azokat szívében és imájában, mint a szeretet parancsát sértő sebet (Jn 13,31-35): olyan hely, ahol a húsvéti misztérium gyógyulást hoz és növeli az egységet. A testvérek és nővérek által kért és kapott kegyelmi esemény, akik nem saját választásukból, hanem Isten meghívásából vannak együtt, és megtapasztalják a feltámadt Úr jelenlétét.” Részlet a Fürkésszétek! című levélből
 


Szent Ágoston püspök



Szent Ágoston püspök
 
Szent Ágoston,hippói püspök, egyházatya, filozófus. Az észak-afrikai Thagasteből származó Aurelius Augustinus az egyik legbefolyásosabb nyugati egyházatya. Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá majd 395-ben püspökké szentelték. Szent Ágoston a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott. Átmentette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak érzett Cicero, Platon tanításából. Szellemi hagyatéka máig él a keresztény teológiában és bölcseletben.„Az Isten adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának. Szent Mónika jóra való készsége megszentelni pogány férjét, kereszténnyé teszi nagyobbik fiát, aki ellenáll, elmenekül Afrikából.Az édesanya imádkozik és sír, könyörög a fiának, de Istennek még jobban: „Ennyi ima és könny gyermeke nem veszhet el.”A 33 éves Ágoston lelke érik, majd hallja:„ Tolle, lege!” Belelapoz az evangéliumba, majd alaposan megismeri, rengeteget idézi. Belőle él és elméje zseniálisan kombinál. Isten kegyelme megadta ezt a beteljesedést az Ő ismeretére és hirdetésére a hit erőteljes munkájára. Ágoston olvas, gondolkodik, rengeteget ír: prédikációkat, teológiai műveket. Főleg a kegyelemtanról, az Egyházról, ostorozza és cáfolja tudományosan a korabeli tévtanokat. Hatalmas mű az övé. A későbbi nyomtatásban igen tekintélyes, de kéziratban egyszerűen bámulatos. „A kegyelem doktora”A kegyelemtanból ma sem tudunk lényegesen többet, mint ő. Isten mit tehet bennünk teljesebbé? Törekvéseinket, hitünket.
"Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned!"Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból Énekelt s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. Fölkaptam a Szentírást kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt, amire tekintetem legelőször esett: Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.(Róm13,13). Nem akartam tovább olvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem. Magadhoz fordítottál ugyanis egészen. Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz”


2015. augusztus 27., csütörtök

Zsolozsma CCLXXI.



Jeremiás próféta könyvéből 
3, 1-5. 19 – 4, 4
Buzdítás a megtérésre 

Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? – mondja az Úr. Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra, és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem feküdtél le? Az utak mentén ültél, és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőzted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal. Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső se. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni. Nemde még most is így kiáltasz hozzám: Én Atyám, ifjúkorom bizalmas barátja, hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége? Így beszélsz, és mégis tovább vétkezel; bizony már ennyire megátalkodtál. Mégis azt gondoltam. Megteszlek fiamnak, és gyönyörű földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: Atyám! és nem fogsz elfordulni tőlem. De amint hűtlenné válik az asszony a szeretőjéhez, Izrael háza is hűtlen lett hozzám – mondja az Úr. Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket. Térjetek vissza, hűtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat. Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk. Valóban hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek. De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat. Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára. Ha vissza akarsz térni, Izrael – mondja az Úr –, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem. És ha újra így esküszöl: Amint igaz, hogy él az Úr, és megtartod esküdet hűséggel, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.” Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé! Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.”


Ferenc pápa fogadott egy kurdisztáni káld papot



Ferenc pápa fogadott egy kurdisztáni káld papot


Az iraki Kurdisztánban élő menekültek tragédiája elérkezett a Szent Péter térre Szamir Juszif atya, káld pap közvetlen tanúságtételén keresztül – idézi a L’Osservatore Romano szentszéki napilapot az augusztus 26-i általános kihallgatás kapcsán a Vatikáni Rádió.


A török határhoz közeli hegyekben fekvő Amadija öt falvának plébánosával a Szentatya személyesen akart találkozni; az első sorban, a püspökök mellett biztosítottak helyet számára. Ezzel is megerősítette, hogy mennyire figyelemmel követi azt a drámát, amely a Közel-Keleten nem csak a keresztényeket sújtja.
Szamir atya két fényképalbumot mutatott meg Ferenc pápának az apokaliptikus katasztrófáról. „A fájdalom és az elkeseredettség elképzelhetetlen jeleneteit ábrázolják, embereket, akik a menekülés miatti kimerültségtől az út szélén esnek össze és halnak meg. Ezrek és ezrek érkeznek a plébániára minden nélkül, úgy menekültek el a biztos halál elől, hogy még ruhát és dokumentumokat sem tudtak magukkal hozni. Így válnak semmivé a gyökerek, amelyek az első keresztény századokra nyúlnak vissza, mert a keresztények ebben a térségben sem nem vendégek, sem nem idegenek” – hangsúlyozza a káld pap.

A plébánián a lehetetlent is megkísérlik, hogy be tudják fogadni az Iszlám Állam nevű terrorszervezet dühe elől menekülőket. Ételt, szállást adnak nekik; orvosságot, és az alapvető szükségleteket igyekeznek biztosítani számukra. Ehhez továbbra is számítanak Ferenc pápa jótékonysági felhívására, melynek eredménye a Szentatya küldötte, Fernando Filoni bíboros, a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusa által két alkalommal is eljutott hozzájuk. A pápai kezdeményezés nyomán az olasz püspöki konferencia, a Caritas és más szervezetek is támogatják a plébániát.

Szamir Juszif atya köszönetet mondott a Szentatyának a nemzetközi közösséghez intézett szavaiért. A pápa hangjára nagyon odafigyel az egész arab világ. Amikor a Szentatya a menekültek drámájáról szól, a média nagy teret szentel ezeknek a megnyilatkozásoknak, és ez segíti a helyi közösségeket, hogy szolidaritásra találjanak, és ne feledkezzenek meg róluk.

Szamir atya korábban az iraki Moszul plébánosa volt. A történtek ellenére nem vesztette el a reményt a jövő iránt, amelyet a béke, a kiengesztelődés és az igazságosság jellemez. Jelenleg ötezer embert fogadtak be és látnak el, akik között nemcsak mindenféle felekezetű keresztény található, hanem muzulmánok is. „Az úgynevezett Iszlám Állam őrülete vak erőszak, amely nem győzhet” – hangsúlyozza Szamir Juszif. Bár keményen sújtja a helyzet a káld egyházat, mégis élő, sőt még erősebb és egységesebb éppen a próbatételek miatt. Reménykednek, hogy egy nem távoli napon Ferenc pápa ellátogat majd személyesen is a káldok amadija-zahói egyházmegyéjébe, hogy megerősítse őket a hitben, és buzdítsa őket, hogy ne féljenek.



A Megszentelt Élet Éve 237.



augusztus 27.

Czestochowai Szűzanya ünnepe (augusztus 26.)
Imádkozzunk a pálosokért!
  • Magyar Pálos Rend
Alapítójuk: Esztergomi Boldog Özséb
Remete múltunkból fakadó hivatásunk: az Isten jelenlétében való élet, a magány szeretete, az imádság, a vezeklő élet és a Boldogságos Szent Szűz különleges tisztelete. Apostoli küldetésünk részeként, érzékenyen az idők jeleire lelkipásztori munkát is végzünk, mely elsősorban az igehirdetésben és a szentségek kiszolgáltatásában, különösen a gyóntatásban nyilvánul meg. Magyar alapítású szerzetesrendként lelkiségünk fontos része a nemzetünkért való imádság és engesztelés.
Lelkiségünkből:
A Boldogságos Szűz Mária, a Remeték Királynője rendünk Anyja és különleges Oltalmazója. Ezt a tényt már az első időktől kifejezték Atyáink egészen a legutóbbi Nagykáptalanig, amelyen az egész pálos közösséget felajánlottuk Neki, s Rá bíztuk a legmagasabb vezetést. Ezért a Boldogságos Szűz szerepének bemutatása Krisztus és az Egyház titkában, életének követése és tiszteletének terjesztése a pálos lelkület különleges jellemvonása. Hasonlóan apostoli tevékenységünket is át kell járnia a máriás jellegnek, különösen a Rendre bízott kegyhelyeken, amelyek között első helyet foglal el Jasna Góra Częstochowában. (Konstitúció 4. cikkely)


Szent Mónika



Szent Mónika
„Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog”

A Tagastéban (Afrika) 331-ben született Mónika keresztény család gyermeke volt. Maga is mélyen megértette és megélte a hitét. Fatalon egy pogány, Patrícius nevű legényhez adták feleségül. A fiait ő is kereszténynek nevelte, de Ágoston nevű gyermeke nem tudta rászánni magát, hogy vállalja a keresztény erkölcsi törvények megtartását, ezért nem keresztelkedett meg. Az édesanyja azonban jól értette Isten akaratát, hogy az igazi boldogság nem az, ha csak földi életre szüli meg magzatát, hiszen a földi lét gyorsan elmúlik, hanem ha az örök életre is átsegíti. Fiát ezért kérlelte, térjen jobb belátásra és vállalja a krisztusi életet az öröklét reményében. Ágostonnak viszont fontosabb volt a szabados élet, ezért Európába, Milánóba menekült. Ott tanított és szórakozott. Mónika mikor megözvegyült, fia után utazott, és imádkozott. Sírva kérte Istent, hogy adja meg fiának a megtérés kegyelmét. Az ottani püspök, Szent Ambrus ezzel vigasztalta: „Ennyi ima és könny gyermeke nem veszhet el.”Mónika megérhette fia megtérését, hogy elhagyta pogány életét, hogy pappá szenteltette magát. Ágoston nemcsak kapta a kegyelmeket, hanem bőven osztotta is, szóban írásban egyaránt. A mai napig a kegyelem felülmúlhatatlan doktora. Mónika boldog édesanya, aki kegyelem szülője lett, s a kapott talentumokat fiában megsokszorozhatta. Az édesanyák követhetik, sőt kövessék is Mónika példáját.


2015. augusztus 26., szerda

Zsolozsma CCLXX.



Jeremiás próféta könyvéből
2, 1-13. 20-25
Isten népének hűtlensége
Így szólt hozzám az Úr: 

     „Menj, és kiáltsd Jeruzsálem lakóinak a fülébe: »Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza és Izrael házának minden nemzetsége!«
     Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek. Még csak azt sem mondták: »Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?« Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek. A papok sem kérdezték: »Hol van az Úr?« És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.
     Ezért még számadást tartok veletek – mondja az Úr –, és perbe szállok fiaitok fiaival is. Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba, figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog? Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
     Ámuljatok el rajta, ti, egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! – mondja az Úr. Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
     Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: »Nem szolgállak tovább!« Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.
     Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül – mondja az Úr, a Seregek Istene. Hogy is mondhatnád: »Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába?« Nézd csak meg lábad nyomát a Völgyben, és ismerd el, mit tettél!
     Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával. Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: »Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.«”


100. általános kihallgatását tartotta Ferenc pápa



100. általános kihallgatását tartotta Ferenc pápa


A Szentatya augusztus 26-án az imára szánt idő fontosságáról és a családi közös ima szépségéről beszélt az általános kihallgatás keretében. Utána pedig közös imára hívta a híveket a teremtésvédelmi világnap alkalmából.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Miután elgondolkodtunk azon, hogyan éli meg a család az ünnep és a munka idejét, most az imádság idejével foglalkozunk. A keresztények leggyakoribb panasza épp az idővel kapcsolatos: „Többet kellene imádkoznom…; szeretnék imádkozni, de legtöbbször nincs rá időm.” Állandóan hallunk ilyeneket. A sajnálkozás biztosan őszinte, hiszen az emberi szív mindig keresi az imádságot, még ha nem tud is róla, és ha nem találja, nincs békéje. De hogy rátaláljunk, „meleg” szeretetet, érzelmeinket átjáró szeretetet kell ápolnunk szívünkben Isten iránt.
Feltehetünk egy nagyon egyszerű kérdést. Rendjén van, hogy hiszünk egész szívünkkel Istenben, rendjén van, hogy remélünk benne, hogy a nehézségekben segíteni fog, rendjén van, hogy kötelességünknek érezzük, hogy köszönetet mondjunk neki. Mindez helyes. De szeretjük is szemernyit az Urat? Ha Istenre gondolunk, vajon meghatódunk-e, elcsodálkozunk-e, ellágyul-e a szívünk?
Gondoljuk az összes többi alapjául szolgáló főparancs megfogalmazására: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből” (Ter 6,5; vö. Mt 22,37). A szeretet erős nyelvezetét használja, Istenre vonatkoztatva. Íme, az imádság szelleme mindenekelőtt itt lakozik. És ha itt lakozik, akkor az egész időt belakja, sosem lép ki belőle. Tudunk-e úgy gondolni Istenre, mint a minket életben tartó simogatásra, akit semmi sem előz meg? Olyan simogatásra, akitől semmi, még a halál sem képes elszakítani minket? Vagy csak úgy gondolunk rá, mint a nagy Létezőre, a Mindenhatóra, aki mindent teremtett, a Bíróra, aki ellenőrzése alatt tart minden tettet? Ez természetesen mind igaz. De ezek a szavak csak akkor nyerik el teljes értelmüket, ha Isten az a szeretet, akihez minden szerető érzelmünkkel kapcsolódunk. Akkor bizony boldognak érezzük magunkat, de egy kicsit zavarban is vagyunk, mert ő gondol ránk és főképp szeret minket! Nem lenyűgöző ez? Nem lenyűgöző, hogy Isten megcirógat minket apai szeretetével? Ez annyira gyönyörű! Azt is megtehette volna, hogy egyszerűn legfőbb létezőként ismerteti meg magát velünk, ellát minket parancsolataival, aztán pedig várja az eredményeket. Isten azonban végtelenül sokkal többet tett és tesz ennél. Kísér bennünket életünk útján, védelmez minket, szeret minket!
Ha az Isten iránti szeretet nem lobbantja lángra a tüzet, az imádság szelleme nem melegíti fel az időt. Szaporíthatjuk szavainkat, „ahogy a pogányok teszik”, mondja Jézus; vagy büszkélkedhetünk szertartásainkkal, „ahogy a farizeusok teszik” (vö. Mt 6,5.7). Egy szív, amelyben Isten iránti szeretet lakozik, imádsággá teszi a szó nélküli gondolatot is vagy a fohászkodást egy szentkép előtt, vagy a templom felé küldött csókot is. Szép dolog azt látni, amikor az anyukák megtanítják gyermekeiknek, hogyan kell csókot küldeni Jézusnak és a Szűzanyának. Mily sok gyengédség van ebben! Abban a pillanatban a gyermekek szíve imádság helyévé válik. Ez a Szentlélek ajándéka. Sose feledkezzünk el kérni ezt az ajándékot mindannyiunk számára! Mert Isten Lelke különleges módon tudja ugyanis kimondani szívünkben: „Abba, Atya!” Megtanít, hogy „Atyát” mondjunk éppúgy, ahogyan Jézus is mondta, úgy, ahogyan magunktól sosem jönnénk rá (vö. Gal 4,6). A Léleknek ezt az ajándékát a családban tanuljuk meg kérni és megbecsülni. Ha megtanulod ugyanolyan spontaneitással kimondani, ahogyan az „apu” és „anyu” szavakat, akkor egyszer s mindenkorra megtanultad. Amikor ez megtörténik, Isten szeretete az egész családi élet idejét ölébe vonja, és a család önkéntelenül keresi az imádság idejét.
A család ideje, jól tudjuk, mennyire bonyolult és túlterhelt, elfoglalt és gondterhelt. Mindig kevés az idő, sosem elég, tömérdek teendőnk van. Akinek családja van, hamar megtanul megoldani egy olyan egyenletet, amelyet a legnagyobb matematikusoknak sem sikerül: a nap huszonnégy órájából a dupláját kihozni! Vannak anyukák és apukák, akik Nobel-díjat kaphatnának ezért! 24 órából 48 órát csinálni: nem tudom, hogyan csinálják, de igyekeznek, és megcsinálják! Rengeteg munka van a családban!
Az imádság szelleme visszaadja Istennek az időt, kilép a szüntelenül időhiánytól szenvedő élet megszállottságából, újra békére lel a szükséges dolgok közepette, és felfedezi a váratlan ajándékok örömét. Jó vezetők ebben Mária és Márta, a két nővér, akikről az imént hallott evangélium beszél. Ők megtanulták Istentől a családias életritmus harmóniáját: az ünnep szépségét, a munka derűjét, az imádság szellemét (vö. Lk 10,38–42). Az ünnep számukra Jézus látogatása volt, akit szerettek. Egyik nap azonban Márta megtanulta, hogy bár fontos a vendéglátás munkája, mégsem minden, hanem az Úr hallgatása, ahogyan Mária csinálta, a valóban lényeges, az idő „jobbik része”.
Az imádság Jézus hallgatásából, az evangélium olvasásából fakad. Ne feledkezzetek el mindennap olvasni egy-egy szakaszt az evangéliumból. Az imádság az Isten szavához fűző meghitt kapcsolatból fakad. Megvan ez a meghittség a családunkban? Van otthon evangéliumunk? Kinyitjuk-e néha, hogy együtt olvassuk? Elmélkedünk-e róla a rózsafüzér imádkozása közben? A családban olvasott és átelmélkedett evangélium olyan, mint a finom kenyér, amely mindenki szívét táplálja. Reggel és este, és amikor asztalhoz ülünk, tanuljuk meg együtt mondani, nagy egyszerűséggel: Jézus az, aki közénk jön, mint ahogy Márta, Mária és Lázár családjához ment. Van egy dolog, amit nagyon szívemen viselek, és amit a városokban láttam: vannak gyermekek, akik nem tanultak meg keresztet vetni! De te, anyuka, apuka, tanítsd meg a gyermekedet imádkozni, keresztet vetni: ez egy szép feladata az anyukáknak és az apukáknak!
A család imádságában, a jelentős pillanatokban és a nehéz időszakokban, egymásra vagyunk bízva, hogy a családban mindnyájunkat megőrizzen Isten szeretete.


Meghívás a teremtésvédelmi világnap alkalmából:
Jövő héten kedden, szeptember 1-jén tartjuk a teremtésvédelem világnapját. Imádságos közösségben az ortodox testvérekkel és minden jóakaratú emberrel mi is szeretnénk hozzájárulni annak a környezeti válságnak a legyőzéséhez, amelyben ma az emberiség él.
Világszerte a különféle egyházi közösségek imádságos és tanulmányi programokat szerveztek, hogy ez az imanap jelentős alkalmat nyújtson koherens életstílusok átvételére.
A római kúriában dolgozó püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel és világi hívekkel délután öt órakor találkozunk a Szent Péter-bazilikában, hogy igeliturgiát végezzünk, amelyre ezennel szeretettel hívom a római lakosokat, a zarándokokat és mindazokat, akik szeretnének eljönni.
Ferenc pápa pápasága megkezdése óta az augusztus 26-i volt a századik az általános kihallgatások sorában. A Szentatya 2014 decemberétől kezdve tartja katekézisét a családról az októberi szinódus távlatában. Most augusztus hónapban a családi életet meghatározó három dimenzióról elmélkedik a pápa: az ünnepről, a munkáról és az imáról.
Pápasága első általános kihallgatása során, 2013. március 27-én, Ferenc pápa bejelentette, hogy folytatja XVI. Benedek elmélkedéseit a hit évéről. Ezután a szentségekkel, a Szentlélek ajándékaival és az egyházzal foglalkozó katekézisek következtek.


A Megszentelt Élet Éve 236.



augusztus 26.

Rózsa Mária Margit nővér alapítónő halála
Imádkozzunk a pálos nővérekért!
  • Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei
Alapítójuk: Csipke Rózsa Mária Margit
Szemlélődő, engesztelő, remete életet élünk. Életünk középpontja az Oltáriszentség. Egyénileg naponta egy-egy órát imádjuk a magányban, akik örökfogadalmasok vagyunk. A képzésben levők kevesebbet. Végezzük a teljes zsolozsmát. Naponta másfél órát elmélkedünk - engesztelő óra, rózsafüzér. Egyházi ruhákat, kegytárgyakat készítünk, kertet művelünk. Apostoli tevékenységünk közé tartozik lelki elcsendesedők fogadása és az engesztelő család irányítása, mely a közösséghez tartozik.
Lelkiségünkből:
„Jézusért semmi sem sok.” Mária Margit anya
„A szótlanság néha többet mond a szavak egész tengerénél.” P. Gyéresi Ágoston OSPPE
„Minél gyöngébbnek érzed magad, annál erősebbé tesz a kegyelem.” P. Boldog Bereck pálos generális


Évközi huszonegyedik hét szerdája



Évközi huszonegyedik hét szerdája


Általános szabályként elmondható, hogy a külső nem feltétlenül tükrözi a belsőt, viszont valaminek a belsejét megismerve helyesen következtethetünk a külsőre. Különösen az emberi lélekre igaz ez. A külső látszat mögött egészen ellentétes személyiség lakozik, de az ember lelkivilága tükröződik külsején és cselekedetein. Jézus folytatja a farizeusokhoz intézett kemény szavait és leleplezi látszatvallásosságukat. Fehérre meszelt síroknak nevezi őket, amely kép valóban elgondolkoztató. Jézus bizonyára éppen azért használja ezt a meghökkentő hasonlatot, hogy gondolkodásra késztesse azokat, akikhez szól. Azt szeretné, ha a farizeusok megdöbbennének saját magatartásukon, belátnák, hogy rossz irányba haladnak azzal, hogy önmagukat tökéletesnek és Isten előtt igaznak gondolják.
Bizonyos külső magatartásformákkal az embereket meg lehet téveszteni. Lehet úgy viselkedni, mintha az ember a legnagyobb áhítattal imádkozna, közben pedig egészen más dolgokon jár az esze. Lehet úgy tenni, mintha komoly adománnyal segítenénk a szegényeket, miközben valójában csupán a feleslegünktől igyekszünk megszabadulni.
Istent azonban nem tudjuk megtéveszteni, mégpedig azért nem, mert ő nem csak a külső cselekedeteinket látja, hanem ismeri szívünk szándékait. Kerüljük a kétszínűség minden formáját!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, a föld határáig akarsz küldeni minket, hogy tanúid legyünk. Határok azonban bennünk is vannak, amelyeket önzésünk és gőgünk által teremtünk magunkban. Taníts arra, hogy ezeket a határokat kegyelmeddel átlépjük. hogy küldetésed parancsát a mi hétköznapjainkban is betöltsük. És ha úgy érezzük, hogy az elviselhetőség határához értünk, add nekünk a gyermeki lélek határtalan bizalmát a te hatalmadban és jóságodban, és akkor kivezetsz minket saját énünk minden határán túl a te végtelenségedbe.
U.Broll



2015. augusztus 25., kedd

Zsolozsma CCLXIX.



Kezdődik Jeremiás próféta könyve
1, 1-19
Jeremiás próféta meghívása

Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén lévő Anatotban lakott. Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatát, aztán Jojákimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.
     Így szólt hozzám az Úr: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Erre azt mondtam: „Jaj, Uram, Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.”
     De az Úr így válaszolt: „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.”
     Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat, és így szólt hozzám: „Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, hogy pusztíts és szétszórj, hogy építs és ültess.”
     Azután az Úr szólt, és megkérdezte tőlem: „Mit látsz, Jeremiás?” Erre így feleltem: „Korán virágzó fának ágát látom.” Az Úr erre azt mondta: „Jól látod, mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem.”
     Másodszor is szólt hozzám az Úr: „Mit látsz még?” Azt feleltem: „Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felől buzog.”
     Erre az Úr így szólt: „Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára, mert összehívom észak országait – mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül és Júda minden városa körül. Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak; idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták.
     Azért hát övezd fel derekadat; kelj föl, és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt. Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében, Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen. Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak – mondja az Úr.”
 


Megújult a Szent Vér kegyhelye, az ezeréves Báta



Megújult a Szent Vér kegyhelye, az ezeréves Báta


Augusztus 23-án ünnepelte a Tolna megyei Báta fennállásának 1000. évfordulóját. A programsorozat augusztus 20-án kenyérszentelő szentmisével kezdődött, augusztus 23-án pedig Udvardy György pécsi megyéspüspök tartotta a millenniumi szentmisét a Szent Vér-templomban. A Pécsi Egyházmegye tudósítása.


KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!
Augusztus 22-én adták át a felújított turisztikai és ifjúsági parkot és a Hősök terét, ezzel megújult Báta központja. A közeli millenniumi parkban a község fennállásának ezredik évfordulója alkalmából kopjafát avattak, Báta székelyföldi testvértelepülése, Árkos ajándékát.

Augusztus 23-án délelőtt Udvardy György pécsi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a Szent Vér-templomban, homíliájában a millennium jelentőségét méltatta.

Az eseményre Báta község önkormányzata tanulmánykötetet jelentetett meg, amely a település ezeréves múltját mutatja be.


Bátát a pécsváradi apátság 1015-re datált privilégiumlevelében említik először. A településen található Magyarország egyetlen Szent Vér-kegyhelye. A korábban itt álló bencés apátságot Szent László király alapította 1093-ban a Klastrom-hegyen, ahol a 15. század elején Krisztus valóságos vére megjelent az Oltáriszentségben. Az eucharisztikus csoda hírére a hely az egyik legjelentősebb nemzeti kegyhelyünkké vált a középkorban. IV. Jenő pápa 1434-ben búcsúkiváltság adományozásával szentesítette.

2015-ben az országos hírű kegyhellyé válás 600. évfordulóját is ünneplik Bátán. Október 3-án két útvonalon indul gyalogos zarándoklat a Tolna megyei községbe, a jubileumi ünnepi szentmisére.



A Megszentelt Élet Éve 235.



augusztus 25.

Kalazanci Szent József rendalapító ünnepe
Imádkozzunk a piaristákért!
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
Alapítójuk: Kalazanci Szent József
A „nevelés által evangelizálni” kalazanciusi eszme számunkra ma azt jelenti, hogy olyan együttműködő közösségeket szeretnénk létrehozni, amelyek fejlesztő közeget alkotva hatékony segítséget nyújtanak a ránk bízottaknak, és a hozzánk fordulóknak abban, hogy kibontakoztathassák teljes emberségüket, és érett személyiséggé váljanak.
Lelkiségünkből:
„Rómában megtaláltam Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját a szegény gyerekek szolgálatában, és ezt el nem hagynám semmiért a világon.” Kalazanci Szent József
 


Évközi huszonegyedik hét keddje



Évközi huszonegyedik hét keddje



A mai evangéliumi részben is azt látjuk, hogy Jézus nyíltan, szemtől szembe megmondja véleményét a farizeusoknak és az írástudóknak vallásosságukról, és nem a hátuk mögött kritizálja őket. Ne csupán vádbeszédként értékeljük szavait, még ha ők annak idején vádaskodásnak tartották is azt, hanem vegyük észre az Úr beszédstílusában a jobbító szándékot, a méltatlankodást, a csalódottságot, a sajnálkozást, az elkeseredettséget. Többet vár tőlük, mint amit tesznek. Jól tudja, hogy képesek volnának az igaz vallásosságra, de mégis a kétszínűség csapdájában vergődnek. Mint ilyen helyzetben bármelyikünk, Jézus is kemény szavakat használ, amely elkeseredettségének a jele. Szeretné, ha figyelmeztetésének címzettjei végre észrevennék hibáikat, beismernék bűneiket, és nem ámítanák tovább magukat azzal, hogy ők a helyes vallásosság képviselői és megélői. Magatartásuk, vallási cselekedeteik és egész életük csupán képmutatás, színlelés és hamisság. Nincs bennük őszinteség és hiányzik belőlük az Isten igazi szeretete. A külsőség és a látszat fontosabb számukra, mint a szívük mélyén lakó szándék.
A farizeusi lelkület engem is megkísért. Ha ezt nem veszem tudomásul vagy nem akarom elhinni, akkor máris csapdába estem. Az igaz vallásosság, a tiszta szeretet és a bűnbánat vezet engem Isten felé.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jóságos Atyánk! Az élet viszontagságaiban gyakran próbára teszed hitünket. Kérünk, add, hogy felismerjük bennük gondviselő jóságodat, és bizalmunkat mindig megőrizzük irántad.



2015. augusztus 24., hétfő

Zsolozsma CCLXVIII.



Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből 
4, 1-16
Legyünk az Apostol követői, mint ahogy az Apostol Krisztus követője 

Testvéreim! Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől. Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál meg? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk! Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket. Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Jézus Krisztusban. Azért kérlek titeket, legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok. 


Ferenc pápa Úrangyal imádsága: A hűség Isten iránt, az egy személy iránti hűség



Ferenc pápa Úrangyal imádsága: A hűség Isten iránt, az egy személy iránti hűség


A hívek színesben, transzparenseikkel - ANSA

Csalódás Jézusban, a nem győzedelmes Messiásban

Ferenc pápa a vasárnapi déli Úrangyala imádsága előtt mondott beszédében a napi evangéliumot elemezte. „Befejeződik ma a János evangélium hatodik fejezetének az olvasása, Jézusnak az „élet Kenyeréről” szóló beszédével, melyet a kenyér- és halszaporítás másnapján mondott el. A beszéd végére lelohad az előző nap nagy lelkesültsége, mert Jézus az mondta, hogy ő a mennyből alászállott Kenyér és hogy testét ételként, vérét italként adja oda, egyértelmű utalással az életáldozatára. Ezek a szavak csalódást keltettek a népben, amely őt, aki nem győz, méltatlannak találta a Messiásságra: Néhányan úgy tekintettek Jézusra, mint egy Messiásra, akinek úgy kellett  szólni és cselekedni, hogy az sikeres legyen, mégpedig azonnal! De éppen ebben hibáztak, ahogy a Messiás küldetését értelmezték. Az apostoloknak sem sikerült elfogadni azt a nyelvezet, a Mester nyugtalanító nyelvezetét. A mai szakasz az ő nehézségüket hozza: „Kemény beszéd ez! – mondják – Ki fogadhatja el?” (Jn 6,60).
Jézus megértésének kulcsa: az isteni eredete…
Valójában ők jól megértették Jézus beszédét. Olyannyira jól, hogy nem akarják már tovább hallgatni, mert válságba sodorja a gondolkodásmódjukat. Jézus szavai válságot okoznak nekünk, válságot például evilág szelleme, a világiasság előtt. Ám Jézus kulcsot ad a nehézség legyőzéséhez, olyan kulcsot, mely három elemből áll. Az első, az ő isteni eredete! Ő leszállott a mennyből és visszatér oda, ahol korábban volt (62 vers).
…a Szentlélek működése révén
A második: Szavait csak a Szentlélek működésén keresztül lehet megérteni, aki „éltet” (Jn 6,63). És valóban a Szentlélek az, aki megérteti velünk Jézust. Harmadszor: szavaik értetlenségének igazi oka a hit hiánya: „Vannak köztetek, akik nem hisznek” (Jn 6,64) – mondja Jézus. „Attól fogva ugyanis sokan visszahúzódtak tőle” (Jn 6,66). Ezen hiányosságokkal szemben Jézus nem tesz engedményeket és nem tompítja szavait, sőt egy pontos választásra indítja őket: vele lenni, vagy elkülönülni tőle, és ezt mondja a tizenkettőnek: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,67).
Az igazi kérdés: Kihez menni?
Péter ezen a ponton tesz hitvallást a többi apostol nevében: „Uram, kihez  mennénk? Neked örök életet adó igéid vannak! (Jn 6,68). Nem azt mondja – pontosított a pápa: Hová mennénk?, hanem azt hogy „Kihez mehetnénk? „Az alapvető probléma nem elmenni és abbahagyni a megkezdett vállalkozást, hanem ez a kihez menni?
A hűség az Istenhez, az egy személyhez való hűséget jelent
Jézusnak a Péterrel folytatott beszélgetéséből megértjük, hogy a hűség az Istenhez, az egy személyhez való hűséget jelent, mellyel megkötjük magunkat, hogy együtt járjuk ugyanazt az utat.  És ez a személy Jézus Krisztus. Mindaz, ami a világban a miénk, nem elégíti ki a végtelen utáni éhségünket. Szükségünk van Jézusra, hogy vele legyünk, hogy az asztaláról együnk az örök élet igéiből. Jézusban hinni azt jelenti, hogy őt tesszük az életünk központjává. Krisztus nem egy járulékos elem: ő az „élő kenyér”, a nélkülözhetetlen táplálék. Hozzá kötődni a hit és szeretet igazi kapcsolatában, nem jelenti azt, hogy meg vagyunk láncolva,  hanem hogy a legszemélyesebben szabadok vagyunk
Ki nekem Jézus?
Mindenki megkérdezheti magától most: Ki nekem Jézus? Egy név? Egy eszme?  Csupán egy történelmi személy? Vagy valóban olyan személy, aki szeret engem, aki az életét adta oda értem és velem együtt jár?”. Ki neked Jézus? Vele jársz? Törekszel megismerni a Szavát? Olvasod az evangéliumot, annak egy-egy szakaszát minden nap, hogy megismerd Jézust?  Zsebedben, táskádban hordod-e a kicsi evangéliumot, hogy bárhol olvashasd? Mert hiszen minél inkább vele vagyunk, annál inkább növekszik a vágyunk, hogy vele  maradjunk. Most arra kérlek titeket udvariasan, tartsunk egy kis szünetet és csendben mindenki, a szíve mélyén, tegye fel a kérdést magának: Ki nekem Jézus? Csendben, mindenki válaszoljon a szívében: Ki nekem Jézus? (Csend!)
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy  mindig menjünk Jézushoz, hogy megtapasztaljuk azt a szabadságot, amit ő ad nekünk és ami megengedi, hogy megtisztítsuk a választásainkat a világias rárakódásoktól és a félelmektől – mondta Ferenc pápa, majd a hívekkel együtt elimádkozta az Úrangyala imádságot és áldást adott.
Felhívás Ukrajnáért
Ferenc pápa az Angelus után szólt az ukrán helyzetről: „Mélységes aggodalommal követem a kelet-ukrajnai konfliktust, mely ismét kiéleződött az utóbbi hetekben. Szívből jövő felhívást teszek ismét, hogy tartsák tiszteletben az elfogadott kötelezettségeket, hogy elérkezzenek a megbékéléshez a szervezetek és a jóakaratú emberek segítségével és hogy válaszoljanak az országban a humanitárius szükségletekre. Az Úr adjon békét Ukrajnának, és készítse fel arra, hogy holnap megtarthassa nemzeti ünnepét. Köszöntötte Ferenc pápa a római észak-amerikai kollégium új diákjait, akik tanulmányaik megkezdésére érkeztek Rómába. Végül ismét a zarándokok emlékezetébe idézte, hogy ezen a héten ne feledkezzenek meg feltenni a kérdést magunknak: Ki nekem Jézus?”.


A Megszentelt Élet Éve 234.



augusztus 24.

Szent Bernát ünnepe (augusztus 19.)
Imádkozzunk a kismarosi ciszterci nővérekért!
  • Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor
Alapítójuk: Molesmes-i Szent Róbert, Szent Alberik, Harding Szent István
Meghívásunk monasztikus életre szól, testvéri közösségben, Szent Benedek Regulája és a ciszterci hagyomány szerint.
Húsvéti jelleget tükröz, mert Krisztus misztériumának liturgikus ünneplésén alapszik (zsolozsma).
Napjaink az Ige imádságos hallgatásából táplálkoznak (lectio divina).
Isten arcának kereséséből fakad az emberek iránti együttérzésünk, szeretetünk. Vendégfogadásunk részesíti a hozzánk jövőket életformánk gyümölcseiből.
Isten jelenlétében gyökerező életünk, munkánk a kegyelem leesdése a világ számára.
Lelkiségünkből:
„Cselekedeteinkben semmi egyenetlenség ne legyen, hanem egyazon szeretetben, egyazon Regula alapján és hasonló szokások szerint éljünk.” Harding Szent István