Évközi huszonegyedik hét keddje
A mai
evangéliumi részben is azt látjuk, hogy Jézus nyíltan, szemtől szembe megmondja
véleményét a farizeusoknak és az írástudóknak vallásosságukról, és nem a hátuk
mögött kritizálja őket. Ne csupán vádbeszédként értékeljük szavait, még ha ők
annak idején vádaskodásnak tartották is azt, hanem vegyük észre az Úr beszédstílusában
a jobbító szándékot, a méltatlankodást, a csalódottságot, a sajnálkozást, az
elkeseredettséget. Többet vár tőlük, mint amit tesznek. Jól tudja, hogy képesek
volnának az igaz vallásosságra, de mégis a kétszínűség csapdájában vergődnek.
Mint ilyen helyzetben bármelyikünk, Jézus is kemény szavakat használ, amely
elkeseredettségének a jele. Szeretné, ha figyelmeztetésének címzettjei végre
észrevennék hibáikat, beismernék bűneiket, és nem ámítanák tovább magukat
azzal, hogy ők a helyes vallásosság képviselői és megélői. Magatartásuk,
vallási cselekedeteik és egész életük csupán képmutatás, színlelés és hamisság.
Nincs bennük őszinteség és hiányzik belőlük az Isten igazi szeretete. A
külsőség és a látszat fontosabb számukra, mint a szívük mélyén lakó szándék.
A farizeusi lelkület engem is megkísért. Ha ezt nem veszem tudomásul vagy nem akarom elhinni, akkor máris csapdába estem. Az igaz vallásosság, a tiszta szeretet és a bűnbánat vezet engem Isten felé.
© Horváth István Sándor
Imádság: A farizeusi lelkület engem is megkísért. Ha ezt nem veszem tudomásul vagy nem akarom elhinni, akkor máris csapdába estem. Az igaz vallásosság, a tiszta szeretet és a bűnbánat vezet engem Isten felé.
© Horváth István Sándor
Jóságos Atyánk! Az élet viszontagságaiban gyakran próbára teszed hitünket. Kérünk, add, hogy felismerjük bennük gondviselő jóságodat, és bizalmunkat mindig megőrizzük irántad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése