2015. augusztus 25., kedd

Évközi huszonegyedik hét keddje



Évközi huszonegyedik hét keddje



A mai evangéliumi részben is azt látjuk, hogy Jézus nyíltan, szemtől szembe megmondja véleményét a farizeusoknak és az írástudóknak vallásosságukról, és nem a hátuk mögött kritizálja őket. Ne csupán vádbeszédként értékeljük szavait, még ha ők annak idején vádaskodásnak tartották is azt, hanem vegyük észre az Úr beszédstílusában a jobbító szándékot, a méltatlankodást, a csalódottságot, a sajnálkozást, az elkeseredettséget. Többet vár tőlük, mint amit tesznek. Jól tudja, hogy képesek volnának az igaz vallásosságra, de mégis a kétszínűség csapdájában vergődnek. Mint ilyen helyzetben bármelyikünk, Jézus is kemény szavakat használ, amely elkeseredettségének a jele. Szeretné, ha figyelmeztetésének címzettjei végre észrevennék hibáikat, beismernék bűneiket, és nem ámítanák tovább magukat azzal, hogy ők a helyes vallásosság képviselői és megélői. Magatartásuk, vallási cselekedeteik és egész életük csupán képmutatás, színlelés és hamisság. Nincs bennük őszinteség és hiányzik belőlük az Isten igazi szeretete. A külsőség és a látszat fontosabb számukra, mint a szívük mélyén lakó szándék.
A farizeusi lelkület engem is megkísért. Ha ezt nem veszem tudomásul vagy nem akarom elhinni, akkor máris csapdába estem. Az igaz vallásosság, a tiszta szeretet és a bűnbánat vezet engem Isten felé.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jóságos Atyánk! Az élet viszontagságaiban gyakran próbára teszed hitünket. Kérünk, add, hogy felismerjük bennük gondviselő jóságodat, és bizalmunkat mindig megőrizzük irántad.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése