2015. augusztus 26., szerda

Zsolozsma CCLXX.



Jeremiás próféta könyvéből
2, 1-13. 20-25
Isten népének hűtlensége
Így szólt hozzám az Úr: 

     „Menj, és kiáltsd Jeruzsálem lakóinak a fülébe: »Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza és Izrael házának minden nemzetsége!«
     Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek. Még csak azt sem mondták: »Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?« Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek. A papok sem kérdezték: »Hol van az Úr?« És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.
     Ezért még számadást tartok veletek – mondja az Úr –, és perbe szállok fiaitok fiaival is. Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba, figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog? Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
     Ámuljatok el rajta, ti, egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! – mondja az Úr. Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
     Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: »Nem szolgállak tovább!« Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.
     Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül – mondja az Úr, a Seregek Istene. Hogy is mondhatnád: »Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába?« Nézd csak meg lábad nyomát a Völgyben, és ismerd el, mit tettél!
     Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával. Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: »Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.«”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése