2018. június 15., péntek

Hoser érsek: A „Humanae vitae” enciklika prófétaian előre látta a fogamzásgátlás következményeit



Hoser érsek: A „Humanae vitae” enciklika prófétaian előre látta a fogamzásgátlás következményeit


Ötven éve, 1968. július 25-én jelent meg VI. Pál pápa „Humanae vitae” kezdetű enciklikája a helyes születésszabályozásról. Az évforduló alkalmából a lengyel Katolikus Hírügynökség (KAI) június 12-én újságírók számára szervezett találkozót a Lengyel Püspöki Konferencia Titkárságán.


Az ülésen felszólalt többek között Henryk Hoser nyugalmazott érsek, akit a Szentatya nemrég nevezett ki állandó apostoli vizitátorrá Međugorjéba, valamint a lengyel katolikus tudományos élet több képviselője is.

Prófétainak bizonyult a Humanae vitae enciklika a fogamzásgátlás következményeinek megítélésében. VI. Pál pápa nem tévedett, amikor előre jelezte, hogy a mesterséges születésszabályozás könnyű utat nyit a házastársi hűtlenség és az erkölcsi fegyelem általános hanyatlása felé – hangsúlyozta Henryk Hoser érsek, aki előadásában elsősorban az ötven éve kiadott enciklika prófétai dimenziójáról beszélt.

Az érsek emlékeztetett, hogy a prófétai hivatás vonatkozik a múltra, amennyiben felismeri „Isten nyomait az üdvösség történetében”. A jelenre vonatkozóan a próféta képes felismerni az idők jeleit, vagyis Isten nézőpontjából értelmezni a jelenségeket és az eseményeket. Végül képes másoknál előbb felmérni egy adott cselekedet közelebbi vagy akár a távolabbi jövőben várható következményeit.

Mindezek a vonások megfigyelhetők a Humanae vitae enciklikában. Utal a múltra, amikor megmagyarázza, hogy a házasságot Isten azért alapította, hogy megvalósítsa az emberek között szeretetének tervét.
A jelent mélységében látja át. Megállapítja, hogy a modern társadalmi fejlődés által kialakult változások olyan új kérdéseket vetettek fel, amelyek mellett az Egyház nem mehet el szó nélkül, mivel ezek az ember életéhez és boldogságához szorosan hozzátartoznak.

Az enciklika ezzel kapcsolatban három fő problémát emel ki. Az első a demográfiai probléma, amely a dokumentum megjelenése idején került különösen előtérbe a természetes szaporodás gyors növekedése miatt, valamint amiatt a (téves) feltételezés miatt, hogy a Föld nyersanyagkészlete állandó, nem növekedhet, ami következésképp katasztrófához vezet.

A másik probléma, amelyet a Humanae vitae kiemelten tárgyal, az a változás volt, amely a nő személyének és a társadalomban betöltött szerepének értékelése, valamint a házastársak közötti szeretet és a hozzá kapcsolódó házasélet értelmezése terén bekövetkezett.

A harmadik kérdést a természeti erők feletti hatalom és azok racionális kiaknázása terén elért fejlődés vetette fel. A modern kor embere megpróbálja ezt az uralmat kiterjeszteni az egész életére: szervezetére, lelki adottságaira, társadalmi életére és végül az élet továbbadását szabályozó törvényekre is – magyarázta az érsek.

A Humanae vitae enciklika ezután – a fogamzásgátlás legitimálására irányuló követelésekkel szemben – az emberi termékenységgel kapcsolatban három kérdést vet fel: Változtassuk meg az eddig érvényben levő erkölcsi törvényeket? Milyen határok között alkalmazható az úgynevezett „totalitás elve” az emberi élet vonatkozásában? Az emberi szervezetben zajló folyamatokat nem kellene-e a szervezet helyett az egyes személyek értelmi és akarati irányítására bízni?

Hoser érsek véleménye szerint VI. Pál prófétai küldetése teljes erejében akkor mutatkozott meg, amikor meghozta végső döntését az enciklika általános üzenetével kapcsolatban, és megalapozott választ adott az elődje, XXIII. János által felállított szakmai bizottság javaslataira. Azokat a következtetéseket, amelyekre a bizottság jutott, nem tekinthettük sem biztosaknak, sem véglegeseknek annyira, hogy felmenthettek volna minket e nehéz kérdés megfontolásának személyes felelőssége alól – foglalta össze véleményét VI. Pál. A bizottságon belül nemcsak egyetértés nem született, de olyan megoldási változatok is felmerültek, amelyek a Tanítóhivatal házasságról szóló állandó tanításától eltértek – hangsúlyozta Hoser érsek VI. Pál szavait idézve.

A Humanae vitae az embert egységben szemléli. Ennek értelmében az élet továbbadásának problémáját sem szemlélhetjük kizárólag részleges szempontok szerint, hanem az egész embert kell szem előtt tartani, és teljes hivatását, azaz nemcsak természetes és földi, hanem természetfölötti és örökkévaló hivatását is – hangsúlyozta Hoser érsek.

Az enciklika hangsúlyozza a házastársi szeretet jellemző vonásait. Ez a szeretet először is emberi, azaz egyszerre testi és lelki, ennek a két dimenziónak együtt kell jelen lennie. Másodszor teljes, minden önzéstől mentes, a személyes barátság olyan különleges formája, amely a kölcsönös és teljes önátadásban valósul meg. Nincs mindenki tisztában ezzel, még azok közül sem, akik szerelemből léptek házasságra – jegyezte meg Hoser érsek. – Harmadszor a házastársi szeretet hűséges és kizárólagos egészen az élet végéig. Negyedszer ez a szeretet termékeny, és arra irányul, hogy továbbéljen és új életeket fakasszon.

A szexuális aktusok banalizálásának korában az enciklika szól a házastársi aktus belső szerkezetének feltétlen tiszteletben tartásáról, vagyis az egyesülés és a termékenység, az élet iránti nyitottság közötti elválaszthatatlan kapcsolatról. – Ez egy személyes tett, nem csupán fiziológiai, higiéniai aktus, szórakozás, vagyis nem korlátozható arra, amit ma azon értenek, hogy valaki „szexuális kapcsolatot létesít” – mutatott rá Hoser érsek.
A fogamzásgátlás mint az emberi terméketlenség eszköze lényegében rossz és elítélendő. „Elítélendő mind a férfiak, mind a nők akár időleges, akár végleges szándékos sterilizálása. Ugyanígy elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye” – idézte az enciklikát az érsek.

Az úgynevezett „kisebb rossz” megengedésének érvére a Humanae vitae enciklika válasza az, hogy bár időnként szabad eltűrni a kisebb erkölcsi rosszat egy nagyobb elkerüléséért, vagy hogy egy nagyobb jót meg ne akadályozzunk, de sohasem szabad, még a legsúlyosabb okok mellett sem, rosszat tenni, hogy abból jó következzék.

Prófétainak bizonyult a Humanae vitae enciklika a fogamzásgátlás következményeinek megítélésében is. VI. Pál nem tévedett, amikor előre jelezte, hogy alkalmazása könnyű és széles utat nyit a házastársi hűtlenség és az erkölcsi fegyelem általános hanyatlása felé.

A mesterséges születésszabályozás – mutatott rá a pápa – káros hatással lesz különösen a fiatalokra, akiket éppen hogy az erkölcsi törvény megtartására kell ösztönözni. „Attól is tartani kell, hogy azok a férfiak, akik hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nők tiszteletéről, s nem törődve a nők testi-lelki egyensúlyával saját vágyaikat kiszolgáló eszközzé teszik őket. Az ilyeneknek a nő többé nem sorstárs, aki felé tisztelettel és szeretettel kell közelíteni.”

Hoser érsek az enciklika egy másik gondolatát idézve beszélt az embernek saját teste és testének természetes funkciói feletti hatalmáról, valamint annak határairól is. Olyan határok ezek, melyeket senkinek sem szabad áthágnia – sem magánszemélynek, sem közhatalomnak. E határok célja épp az egész emberi testet és természetes feladatait megillető tisztelet megőrzése.

VI. Pál Humanae vitae enciklikája – az emberi élet továbbadásával kapcsolatos erkölcsi elvekről – 1968. július 25-én jelent meg. A dokumentum elítélte a terhességmegszakítást és kizárólag a termékenység természetes ritmusán alapuló fogamzásszabályozást fogadta el. Ezekben a kérdésekben nagy ellenállást váltott ki a ’60-as és ’70-es években Nyugat-Európában fokozatosan előtérbe kerülő, a mesterséges születésszabályozást támogató irányzatok képviselői körében. Az enciklika megfogalmazása előtt VI. Pál többek között lengyel teológusokkal is konzultált, köztük volt Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa is. 



Ferenc pápa: A nők kihasználása bűn Isten ellen



Ferenc pápa: A nők kihasználása bűn Isten ellen


Június 15-én reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén a pápa a nők tárgyként való kezelése, kihasználása ellen emelte fel szavát. Emlékeztetett rá, hogy minden férfi mellett kell hogy álljon egy nő ahhoz, hogy a férfi Isten képe és hasonlatossága lehessen.


A szentmise során a Szentatya imát kért a hívektől a „leselejtezett, kihasznált nőkért, a lányokért, akiknek el kell adni méltóságukat, hogy munkahelyhez jussanak”. Emellett Jézusnak a házasságtörésre vonatkozó tanításáról elmélkedett: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.”
A nők segítenek minden férfit abban, hogy Isten képmása és hasonmása lehessen – fejtette ki Ferenc pápa. – Jézus erőteljes, radikális szavakat ejt ki, amelyek megváltoztatják a történelmet, mert előtte, egészen addig a pillanatig a nő „másodosztályú” volt, rabszolga, aki nem élvezett teljes szabadságot. Jézus nőkre vonatkozó tanítása megváltoztatja a történelmet. Más a nő Jézus eljövetele előtt, és más Jézus eljövetele után. Jézus megadja a nőket megillető méltóságot, és egy szintre helyezi őket a férfiakkal, mert a Teremtő első szavából indul ki: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá”. Isten mindkettőt saját képére és hasonlatosságára teremtette. A férfi nem előbbre való és a nő nem valamivel lejjebb helyezkedik el, nem, mind a ketten egy szinten vannak. A férfi önmagában, nő nélkül – legyen az akár anya, nővér, feleség, munkatársnő vagy barátnő, nem lehet Isten képmása.
A Szentatya utalt az evangéliumi szakasznak arra a részére, amely az asszonyt megkívánó bűnös vágyra vonatkozik. Rámutatott: A televízióban, a képes folyóiratokban, az újságokban a nőket a vágy tárgyaként ábrázolják, akiket tetszés szerint fel lehet használni, mint egy szupermarket áruit. A nő tárggyá válik, megalázzák, ruha nélkül jelenik meg a lapokban, hogy több darabot tudjanak eladni, mint mondjuk paradicsomból. Ekkor megfosztják a nőt attól a méltóságtól, amelyről Jézus szól a tanításában.
Nem kell nagyon messzire mennünk – folytatta Ferenc pápa –, ezek nálunk is megtörténnek, a hivatalokban, a cégeknél... a nők a „használd, és dobd el” filozófia tárgyaivá lesznek, mint leselejtezendő, egyszer használatos anyag, akikben nem lehet felismerni a „személyt”. A nők lealacsonyítása bűn a teremtő Isten ellen, mert a nők nélkül a férfiak nem lehetnek Isten képe és hasonlatossága. Még ha nem is mondják ki, egyfajta megátalkodott üldözés folyik a nők ellen. Hányszor megtörténik, hogy fiatal lányoknak ahhoz, hogy munkahelyhez jussanak, el kell adniuk magukat „egyszer használatos” tárgyakként.
„Igen, atya, hallottam, hogy abban a bizonyos országban...” – idézett a pápa egy képzeletbeli beszélgetést, amire így válaszolt: „Itt, Rómában. Ne menjünk messzire...”
Majd feltette a kérdést: Vajon mit látnánk, ha „éjszakai zarándoklatot” tennénk a város bizonyos pontjain, ahol oly sok nőt, migránst és nem migránst használnak ki, vásárolnak meg, mint egy piacon? Ezekhez a nőkhöz nem „Jó estét!” köszöntéssel fordulnak a férfiak, hanem azt kérdezik: „Mennyibe kerülsz?” Aki tisztára akarja mosni lelkiismeretét azzal, hogy „prostituáltnak” nevezi őket, annak a pápa ezt mondja: Te tetted őt prostituálttá. Mint ahogy Jézus mondja: bárki, aki elbocsájtja feleségét, kiteszi őt a házasságtörésnek. Mivel te nem bánsz jól az asszonnyal, így végül kihasználják, rabszolgává válik sok esetben. Jó lesz tehát, ha ezekre a nőkre tekintve észrevesszük, hogy a mi szabadságunkkal szemben ők ennek a leselejtezésnek a rabszolgái.
Mindez itt történik, Rómában, de minden városban jelen vannak ezek a névtelen, szinte tekintet nélküli nők, mivel a szégyen eltakarja tekintetüket; olyan nők, akik nem tudnak nevetni, és sokan közülük nem ismerik az anyaság örömeit, azt az örömet, amikor anyukának szólítják őket. De a mindennapi életben is, anélkül, hogy azokat a bizonyos helyeket felkeresnénk, létezik ez a csúnya gondolat, hogy használjuk és eldobjuk a nőt, aki „másodosztályú tárgy”. El kellene erről jobban gondolkoznunk! – hangsúlyozta a Szentatya. – Ha a nőket tárgyként kezeljük, akkor megvetjük Isten képmását. Isten a férfit és a nőt együttesen saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az evangéliumnak ez a szakasza segítsen hozzá, hogy gondoljunk a nőkereskedelemre, a nőket adó-vevő piacra, kihasználásukra, arra a piacra, amit látunk, és arra is, amit nem látunk, de létezik, ahol a nőket eltiporják, pusztán azért, mert nők.
Jézusnak volt egy anyukája, volt sok barátnője, akik követték őt, hogy segítsenek neki szolgálatában, és támogassák őt; sok megvetett, kirekesztett, peremre szorított nővel találkozott, akiket nagy gyöngédséggel emelt magához, visszaadva nekik méltóságukat – e gondolattal zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Évközi tizedik hét péntekje



Évközi tizedik hét péntekje


A régi törvényről és az új parancsról szóló sorozat második elemeként a családi életet, a házasságot védelmező törvényről olvasunk a mai evangéliumban. Jézus most is idézi a Mózes idejéből származó régi törvényt: „Ne törj házasságot!” Majd pedig rögtön hozzáteszi saját törvénymagyarázatát: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele.” E mondásához szorosan kapcsolódik harmadikként a válás esete, amellyel kapcsolatban kijelenti, hogy már az is házasságtörést követ el, aki válólevéllel elbocsátja feleségét.
Miként az emberi élet védelmével kapcsolatban, itt is láthatjuk, hogy Jézus értelmezése szerint a bűn jóval korábban keletkezik, mint egy konkrét bűnös cselekedet. A házasságtörést, a házastárshoz való hűtlenséget egészen biztosan minden esetben bűnös gondolatok, bűnös vágyak előzik meg. És aki ezen a ponton nem tud parancsolni önmagának, nem tudja megfékezni bűnös vágyait, az egyre jobban elmerül ezekben a vágyakban. A házasságtörés nem hirtelen és váratlanul következik be, hanem a helytelen vágyak és kívánságok hosszabb időn keresztüli folyamatos táplálásának a következménye. A külső tettben megnyilvánuló bűnt csak az képes elkerülni, aki előzőleg uralkodni tudott benső vágyain.
Ezt követően Jézus nagyon erős szóhasználattal, úgynevezett „túlzó mondásokkal” igyekszik érzékeltetni, hogy mekkora veszélyt jelent az ember számára a bűn. Nem a végtagok levágására, nem öncsonkításra buzdít, hanem azt hangsúlyozza, hogy a bűn elkerülése és a jó követése érdekében mindent meg kell tennünk.
© Horváth István Sándor

Imádság
Minden örömöm, Uram, amelyben nem te vagy, legyen félelmemre és utasítsam azt el! Csak téged keresselek! Érted dolgozni legyen igazi örömöm, és a nélküled kapott megnyugvás legyen terhemre! Add, hogy sokszor emelhessem hozzád a szívemet, és ha vétettem ellened, megbánással és új jó feltétellel ki tudjalak engesztelni!
Aquinói Szent Tamás


2018. június 14., csütörtök

Tedd próbára magad, és tégy egy lépést! – Montserrat hivatástisztázó évet hirdet a jezsuita rend



Tedd próbára magad, és tégy egy lépést! – Montserrat hivatástisztázó évet hirdet a jezsuita rend


Montserrat hivatástisztázó és jelöltévre várja július 15-ig a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya azon szabad életállapotú fiatal katolikus férfiak jelentkezését, akiket érdekel a jezsuita élet, komolyan foglalkoztat a papi vagy a szerzetesi hivatás, de még nem jutottak döntésre.


Miért Montserrat? A jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác életének jelentős fordulópontja kötődik Montserrat hegyéhez: itt cserélte nemesi öltözetét az egyszerű zarándokok ruhájára, és innen vágott neki nagy bizalommal, hogy felfedezze, mire is hívja őt az Úr.
E tapasztalásra utal a pasaréti Sodrás utcában működő Xavéri Szent Ferenc jezsuita közösség által meghirdetett Montserrat hivatástisztázó és jelöltév, mely nem más, mint egy próbaidő, amikor a kereső személy konkrét lépést tesz, hogy a bensőjében tapasztalt megmozdulásokat, vágyakat és hívásokat próbára tegye: „Vajon tényleg a szerzetesi, papi életformára hív engem az Úr, vagy inkább a családos élet felé vezet az utam? Megtalálom-e Isten jelenlétét, és megerősödöm-e a tőle jövő hívásban? Alkalmasnak élem-e meg magam a papi, szerzetesi életformára? Helyemen érzem-e magam a jezsuiták között? Kívülről, az úton mellettem lévők felől is hasonló megerősítést kapok, mint amit én megélek? Növekszem-e szabadságban, örömben az év során? Megélem-e a szabadságot, örömet ebben a keresett életformában?”
A pasaréti Montserrat házba egy tanévre – 2018 szeptemberétől 2019 júliusáig – beköltözők folytatják egyetemi tanulmányaikat, meglévő munkahelyükön dolgoznak; emellett vállalják, hogy részt vesznek a közösség életében, és hozzájárulnak a közös költségekhez. A házigazdák rendelkezésükre bocsájtják az ötszáz éves jezsuita hagyomány lelki eszközeit, és megtanítják azok helyes használatát. A tér, amit a jezsuita közösség megnyit a jelöltek számára, olyan, mint egy jól felszerelt műhely: az anyagot a jelöltek hozzák, és ők is dolgoznak rajta, de nem egészen egyedül, hiszen pár képzett mesterember is ott tartózkodik, akik értenek a szerszámokhoz, és segítenek az eszközök jó használatában.
A Montserrat hivatástisztázó és jelöltévre 18–35 év közötti, szabad életállapotú, katolikus férfiak jelentkezését várják. A jelentkezés további feltétele: pszichológiai alkalmasság, illetve szabad elhatározás a Montserrat év programjába belépni.
„Tedd próbára magad, és tégy egy lépést!” – hívják a jezsuiták az érdeklődőket, akik június–július folyamán kell, hogy felvegyék a kapcsolatot Nagy Bálint jezsuitával. (Bálint atya ekkor e-mailben átküldi a Montserrat-ház „reguláját”, a jelentkezési lapot és az ismerkedési hétvégéről szóló részletes tájékoztatót.)
Elérhetőség: nagy.balint@jezsuita.hu; Facebook: balint.nagysj
A jelentkezési lap beküldésének határideje: július 22., vasárnap
A jelentkezéshez kapcsolódó további programok és időpontok: részvétel a hivatástisztázó és ismerkedési hétvégén, július 27–29-én a budapesti Montserrat házban; alapvető pszichológiai alkalmassági vizsgálaton való részvétel augusztusban.
Pótjelentkezési határidő:  2018. augusztus 15.
A jelentkezések elbírálása és visszajelzés legkésőbb augusztus 31-ig várható.
* * *
Hivatáshétvége Budapesten, a Sodrás utcában
Július utolsó hétvégéjén – 27-én, pénteken 18 órától 29-én, vasárnap 14 óráig – minden hivatását kereső 17–35 év közötti fiatalember számára nyitva áll a Sodrás fiatal felnőttek lelkigyakorlatos háza (Budapest II., Sodrás utca 13.). A hétvége célja, hogy az érdeklődők közelebbről megismerkedhessenek a jezsuitákkal, a rend lelkiségével, illetve a Montserrat hivatástisztázó és jelöltévvel. Akiben picit is megfordult az a gondolat, hogy a jezsuita élet akár saját életútja is lehetne, illetve aki érdeklődik a Montserrat hivatástisztázó év iránt, annak e hétvége jó lehetőség arra, hogy mindezt személyesen is megtapasztalja.
A jelentkezés feltétele, hogy az érdeklődő a program elejétől a végéig vállalja a részvételt, valamint az előzetes személyes találkozást a szervezők egyikével: Nagy Bálint, Bellovics Gábor vagy Nagy Ernő jezsuitákkal. 18 éves kor alatt írásos szülői engedély bemutatása is szükséges. Részvételi díj nincs, de a közös étkezésekhez a szervezők 2 ezer forint hozzájárulást kérnek (akinek speciális étkezésre van szüksége, maga gondoskodik az élelemről).