„Jaj, ne öleljétek olyan szorosan egymást, mert nem fér közétek a jó Isten!”
Serbán Mária, az erdélyi Vasárnap és Keresztény Szó című katolikus kiadványok munkatársa készített riportot Nagyváradon, a Schönstatt-családakadémián.
„Voltak
mélypontjaink. Őrületes mélypontjaink. Jobb és rosszabb időszakok.”
„Nagyon sokat beszélgetünk. Vannak szép, közös feladataink. És a szép közös munkák mindig jót tesznek.”
„Nagyon sokat beszélgetünk. Vannak szép, közös feladataink. És a szép közös munkák mindig jót tesznek.”
Kemény
időszakban, egyetemistákként hosszú éveken át jártak Magyarországról Erdélybe,
több itteni fiatal atyával tartották a kapcsolatot, rendszeresen könyveket,
vallásos irodalmat hoztak, papszentelésekre jöttek: Brassó, Bethlen, Segesvár,
Marosvásárhely, Déva… Harmincöt évvel ezelőtt épp egy ilyen erdélyi úton
lobbant fel a szerelem… Azóta hét lánygyermek és egy angyalka kisfiú boldog,
mondom boldog szülei, akik most
várják a hatodik unokát. Zajlik náluk az élet, mindennaposak a nem mindennapi
beszólások – ahogy pár évvel ezelőtt egyik gyermekből kibuggyant: „Jaj, ne
öleljétek olyan szorosan egymást, mert nem fér közétek a jó Isten!” A családban
mindenki zenél, van olyan is, aki igazán virtuóz módon. (Biztosan emlékeznek a
televíziónézők Varga Mária Kingára, aki a Virtuózokban lépett föl
fagottosként.)
„Nagyon
összetartó családnak tartanak minket kívülről, de azt hiszem, azok is vagyunk.
Régebben az volt a legnagyobb örömöm, amikor együtt ült a kilenc családtag, egy
padban, a templomban, de most az is öröm, amikor hazajönnek és tele a ház…” –
mondja Varga Erika, a feleség.
Hogy
mennyire szigorú az iskolában Varga Károly matematikatanár, azt a diákjaitól
kellene megkérdezni, viszont, hogy ragadósan víg kedélyű, közösségi ember, azt
már a találkozás első másodperceiben érezni.
Nagyváradon,
a családakadémia kétéves képzésének utolsó métereihez érkezve, májusban
beszélgettem az ezt vezető Varga házaspárral, na és persze a résztvevők
élményeire is nagyon kíváncsi voltam.
A
családakadémia és Vargáék
Családakadémia…
Elsőre a tinikorom Kadétok és kollégisták sorozatára asszociálok, de nem, ez
nem egy film. Ez nagyon is a valóság, világunk, ahol tanulni és tanítani kell a
(jól) működő kapcsolatokat (még a gyakorló katolikusoknak is…). Több mint húsz
éve a magyar Schönstatt-családmozgalom részeként jött létre, tizennyolc
apostolkodni akaró házaspár közös célkitűzéseként. „Tilmann atya hozta
Ausztriából Magyarországra a Schönstattot, neki volt az a vágya, hogy legyen
egy olyan képzés, amit családok tartanak családoknak, tehát a mozgalom kifelé,
a világ, a családok felé néző arca” – meséli Erika. Az alapítás után el is
indultak a kurzusok. Magyarországon a tizenötödiknél tartanak, Erdélyben pedig
tavaly kezdődött az első.
– Mikor
kerültetek bele az akadémiába?
– V. E.:
Alapítótagok vagyunk, a Schönstatt-mozgalom számunkra a világot jelenti, és
mindig nagyon fontos volt, hogy azt a sok jót, amit itt kapunk, adjuk is tovább,
de nem mint üzletember, hanem mint az, aki megtapasztalta, hogy ez nagyszerű
út. A fogyasztói társadalom sodrásában a Schönstatt egy olyan szép keresztény
út, ahol szükség van önnevelésre, szükség van lelki munkára, és ahol
tapasztaljuk is a fejlődést, alakulást. Erre az első erdélyi családakadémiára
pedig Böbe nővér hívott meg bennünket, őt kell megkérdezni, miért…
– Hogyan
épül fel a gyakorlatban ez a kétéves képzés?
– V. K.: Az első
év hat rövid hétvégére épül – szombat délutántól vasárnap délutánig. Napi három
előadásblokk után a házapárok kettesben beszélik meg a hallottakat, ezt követi
egy nagy közös kör, amiben mindenki elmesélheti azt, ami megérintette. Van egy
teljes nyári hét is a képzésben, majd következnek a vizsgák. Az első év a belső
építkezésről szól, amikor sokat beszélgetnek kettesben a házaspárok, és az a
tapasztalat, hogy ettől élénkebb lesz a kapcsolatuk „vérárama”. A sok
beszélgetésből alakul ki a második évre a párok szívtémája, olyan személyes
gondolatok, amit majd meg is kell osztaniuk másokkal. A lényeg, hogy az első év
a házaspárok töltődésére szolgáljon, a második évben pedig inkább a továbbadás
kapjon hangsúlyt.
– Szóval
vizsgázni is kell?
– V. K.: A
képzés ideje alatt mindegyik házaspár tart egy-egy rövid előadást így belső körben
annak alapján, ami a beszélgetéseik kapcsán foglalkoztatja őket, tehát ami
aktualitása a házasságuknak. Ezeket a kisebb előadásokat alakítva a képzés
végén a pároknak vizsgaelőadást kell szervezniük otthonukban vagy a
plébániájukon, ahova olyan házaspárokat hívnak meg a baráti körükből,
környezetükből, akikkel szeretnék megosztani a tapasztaltakat, a szívtémájukat.
–
Emlékeztek még arra, hogy mi volt a ti első szívtémátok?
– V. E.: Igen, a
szeretet lépcsői. Beszélgetéseink során fölépítettünk egy olyan gondolatsort,
hogy a szeretethez milyen lépcsők vezetnek. Az első az rögtön a pihenés volt,
mert a fáradt ember nem tud szeretni, és ha kipihenjük magunkat, akkor egy
kicsit könnyebb az élet. Innen vezetett fölfelé ez a lépcső…
– De
hogy alakul ki ebből egy előadás?
– V. E.: Ezt a
retorikát már nagyon régóta csináljuk. Úgy épül fel egy előadás, hogy először
megfigyeljük az életet, utána összehasonlítjuk valamivel, majd egy lényeges
mondatot odateszünk a közepére, hogy az legyen jól megjegyezhető, utána pedig
„svédasztalt terítünk” a megoldási javaslatokból, tapasztalatokból.
– Az
eltelt húsz év biztosan sok élményt hozott számotokra is, de milyen volt nektek
most itt, nálunk „akadémiázni”?
– V. E.: Nagyon
jól éreztük magunkat, nagyon nyitottak és profik a családok. Ami különleges
volt itt, hogy Magyarországon nem nagyon vagy csak ritkán történik az, hogy
papot látunk vendégül a hétvégére. Itt pedig folyamatosan, minden hétvégén
velünk van egy-egy atya, és lelkesen, örömmel vesznek ebben részt. Ennek az együttműködésnek
a felépítése speciális feladat, mert itt kicsit másabb az egyház működése,
talán hierarchikusabb. Tehát, a kérdés, hogy papokat és képzett világiakat
hogyan lehetne jó együttműködésre segíteni. Ez szép feladat itt.
– Böbe
nővér hívott meg titeket, de ki szólította, szólítja meg a családokat?
– V. K.: Nálunk
a családakadémia vezetői szólítanak meg embereket, vagy egy megbízott, hisz
minden évfolyamnak van egy-egy kísérő házaspárja. Nálunk nincs nővér, itt Böbe
nővér szervezte össze a csapatot, látta, melyik családban van valami
mozgolódás, és megkérdezte, hogy részt szeretnének-e venni. Ez itt különleges…
A
romániai kezdeményező: Böbe nővér
Böbe
nővér, a családakadémia hazai mozgatórugója tizenkilenc éve schönstatti
márianővér, 2003 és 2008 között a magyarországi Schönstatt-mozgalomban a
lányifjúság felelőse volt. A Varga házaspár legnagyobb lányával dolgozott
együtt. Innen a közeli ismerettség. Jelenleg Temesváron szolgál. Őt arról
kérdeztem, mi mozgatta meg a szívét a családok felé.
Amikor
fiatalokkal dolgoztam, láttam a különbséget azok között a fiatalok között, akik
olyan családból jönnek, ahol a szülők igenis dolgoztak a házasságukon, illetve,
akiknek kicsit „elhanyagoltabb” a családi hátterük. Öröm volt számomra velük
dolgozni, és akkor jöttem rá, hogy nem az ifjúság az első, akikkel foglalkozni
kell, hanem a családok. Ekkor kértem, hogy kezdhessek el velük foglalkozni,
2005-től először azokkal a családokkal foglalkoztam, akiket ismertem, a baráti
körömbe tartozókkal. Meghívtam pár családot, és nekik tartottam előadásokat,
stb. 2008-tól valaki átvette tőlem az ifjúságot, és négy évet Schönstattban
tölthettem, ahol betekintést nyertem a családmunkába. Ott ismerekedtem meg az
akadémiával, és úgy láttam, ez nagyon jó lenne nálunk is. 2012-ben tértem
vissza az országba. Első perctől volt egy család a temesvári egyházmegyében,
akiket nagyon lelkesített az akadémia gondolata. Később Nagyváradon is
kialakult egy családcsoport, majd Temesváron is hirdettük egyes plebániákon,
így jött össze az a hét család, amelynek tagjai most részt vettek a képzésen.
Tervben van, hogy „beljebb” is elvigyük az akadémiát, tehát a szatmári és az
erdélyi egyházmegyébe is.
A
magyarországi képzéssel szemben itt különleges helyzetet jelent a magyar-román
vegyes házaspárok jelenléte is…
Igen,
természetesen vannak vegyes családok is a Schönstattban, és ortodoxok is
jöhetnek, sőt. Mesterképzésen pszichopedagógiát tanulok, és a szakdolgozat
vezető (román ajkú) tanárnő javaslatára a schönstatti projekttel foglalkozom,
mert érdekesnek tartotta. A házaspárok jelentkezésénél az első szempont az,
hogy hiteles legyen a házaspár, példaadó családi életet éljenek, mert
apostolkodni csak úgy lehet, ha hiteles a családi életem. Ez nem egy
meghirdetett program, inkább személyes hívás, elhivatottság alapján működik.
– Tehát
ha szívügye egy házaspárnak a „működő család”, felveheti veletek a kapcsolatot?
– Ami
nagyon fontos az, hogy a pár, aki jelentkezik olyan házaspár legyen, akinek
valóban működik a házassága, tehát nincs szükségük párterápiára. Természetesen,
minden családban vannak veszekedések, vannak nézeteltérések, ez benne van a
batyuban, de az akadémia nem terápia, tehát nem olyan házaspároknak szól, akik
már válófélben vannak, ahol nem tudnak már komminukálnak egymással. Fontos az
is, hogy nyitottak legyenek a párbeszélgetésre. Házasságot nem lehet úgy élni,
hogy ketten nem beszélik meg a dolgaikat. Korhatár nincs, az mégis nagyon
fontos, hogy olyan házasok legyenek, akiknek van már egy kis tapasztalatuk,
legalább 2-4 éve házasok. Mielőtt elkezdődik az akadémiai kurzus, mindig
meglátogatjuk a jelentkező családot, elbeszélgetünk velük, bemutatjuk, mire
vállalkoznak, mire kötelezik el magukat. És látjuk mi is, hogy oda valók vagy
nem. Egy kurzusban minimum 6 maximum 9 résztvevő pár az ideális, ha többen
vannak, akkor nehezebben jut mindenki szóhoz, ami pedig nagyon fontos a
képzésben.
Szóhoz
jutottak a részt vevő házaspárok
Kovács
László és Katalin, Nagyvárad
–
László: Utólag visszatekintve, a családakadémia
minőségi változást hozott az életünkbe, a házasságunkba. Sok mindenre
rávilágított, és nagyon sok gyakorlati tanáccsal lettünk gazdagabbak. És amiket
megélünk ezekből a tanácsokból, azok – utólag visszagondolva – úgy érzem jobbá
tették a családi életünket.
–
Katalin: Amit kaptam az akadémiától, az a hitelesség,
hiteles emberek, hiteles életek, nem tökéletesek, hanem hitelesek, akik merik
vállalni, hogy elesnek és felállnak, és tovább csinálják.
Veres
István és Carmen, Nagyvárad
–
István: Kaptunk egy nagy családot. A két évre
visszatekintve, közösséggé formálódtunk, összeforrtunk, mostmár úgy érezzük,
egy család vagyunk, és nem tudunk meglenni egymás nélkül. Számomra ez az
akadémia.
–
Carmen: Az első évben tényleg főleg a családunk
fejlődése, tehát egymásra figyelésünk, és a minőségi kapcsolatunk fejlődése
volt megfigyelhető. Eztán elkezdtünk „ráérni” erre az egész folyamatra,
elmélyültünk, és egyre közelebb kerültünk Máriához, rajta keresztül Istenhez. A
rengeteg barátság is ajándék, ami itt szövődött, például az előadókkal, akik
eljöttek hozzánk, és akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Fantasztikus
emberekkel ismerkedtünk meg, és ez is nagyon jó volt.
Dotterer-Kiszely
Szilárd és Anikó, Temesvár
– Anikó: Úgy
érezzük, a Szűzanya irányította lépteinket a családakadémiára. Rájöttünk, hogy
nem ketten vagyunk a házasságban, hanem hárman. A kapcsolatunk erősödött. Két
év alatt megtanultunk jobban figyelni, megfigyelni eseményeket, dolgokat mind a
házasságunkban, mind a körülöttünk élők életében is. Talán jobban tudjuk
kezelni a nehezebb helyzeteket, több időt szakítunk egymásra, jobban
megbeszélünk dolgokat…
–
Szilárd: Lehet, hogy megtanultunk másokat is jobban
elfogadni vagy elfogadni olyannak, amilyenek. A gyerekekre is jobban
odafigyelünk, egyre inkább próbáljuk megérteni és vezetni őket. És tényleg
igazi barátokra találtunk itt az akadémián.
Marossy
Levente és Holcz Beatrix, Arad
–
Levente: Családra leltünk, új ismeretségekre, új
barátságokra. Úgy érzem, sok élettapasztalatot osztottunk meg egymással,
ugyanakkor ezekből gazdagodtunk, gazdagodunk. És reméljük, hogy ezt majd tovább
is adhatjuk.)
–
Beatrix: Számomra a legfontosabb az volt, amit
igyekeztünk megtanulni, hogy a jó házasság mögött nagyon sok munka áll. Munka,
amellyel nap mint nap meg kell dolgozni. A házasságban és a gyermekneveléshez
rengeteg türelemre van szükség, és nagyon jó volt azt tapasztalni, hogy a jelen
lévő házapárok is nagyon hasonló problámákkal küzdenek, hasonló helyzeteket hoz
elő számukra is az élet. Segítséget nyújtottak nagyon sokszor, tapasztalatokkal
láttak el vagy egyszerűen csak imádkoztak értünk.
Piklor
Melinda és László, Kürtös
–
Melinda: Mi nagyon rég vártuk ezt az akadémiát, és egy
új családra leltünk, egy nagyobb családra, akik megerősítették bennünk azt,
hogy igenis jó megélni a keresztény értékeket, úgy a családban, mint kifelé is.
Számomra pedig nagyon fontos dolog, hogy ezt a gyerekeknek is átadjuk.
–
László: Továbbá, megtanultunk aktívan hallgatni.
Megtanultuk magunkat fegyelmezni itt a csoportban, ami azt jelentette, hogy
nemcsak hogy áthelyezzük magunkat a társunk helyzetébe, hanem megtanuljuk
folytatni egymás gondolatait, egymásba szőni azokat ahhoz, hogy kifelé is
látszódjék az az egység, amit az első évben összekovácsoltunk, és úgy érzem,
hogy nagyon jól ment. Annak ellenére, hogy itt is, – ahogy bele szokott szólni
a sátán – minden hétvége előtt az volt bennünk, hogy jajj már megint kell menni
a családakadémiára… úgy érezzük magunkat, hogy mindjárt felrobbanunk, és mégis
menni kell, mert elköteleződtünk… de amikor megérkeztünk, és kezdünk jelen
lenni, akkor olyan volt, mint a filmekben amikor kinyitják a nagy, nehéz
vaskaput, ami mögött ott van a fény… nagyon hálásak vagyunk ezekért az évekért.
–
Fogalmunk nem volt ezelőtt két évvel, hogy hova is jövünk. Személyesen hívott
meg bennünket Böbe nővér és Piklor Laciék. És elvállaltuk, gondolván, jó lesz
ez nekünk. Itt állunk két év után, és hihetetlen a fejlődés köztünk. Olyan
fogalmakat tanultunk, amik eddig csak úgy elmentek a fülünk mellett, de nemcsak
tanultuk, hanem kezdtük megélni, gyakorolni is. Megtanultunk megalkotni egy
beszédet, amit majd elő is fogunk adni, amiben majd másokat is buzdítani
tudunk. Ebben a kialakult nagy családban útmutatást kaptunk gyerekneveléshez
is, és nagyon sok élményt is kaptunk.
Varga
Károly és Erika, Budapest
– Erika: Mi
vagyunk itt a kakukkojás, mert mi csöppentünk ide legkésőbb, és ráadásul egy
óra késéssel érkeztünk rögtön első alkalommal, mert nem vettük figyelembe az
óraátállítást. Hihetetlenül jó csapatot tapasztalatunk itt, Böbe nővér már jól
összekovácsolta őket, meg a családok is egymást. Ami nekem személyesen a
legszebb ajándék volt, az a hatalmas nyitottság, érdeklődés a csoport részéről,
mindenki az élethelyzetéhez mértén igyekezett ambiciózusan, nagyon pedánsan
teljesíteni. Olyan csodálatos volt, hogy minden alkalmon megjelent egy-egy atya
(és majd nyáron is), nekem ez nagyon szép volt. És az a közösség, amit itt
megélünk veletek, azért csak hálát adni tudok.
– Károly: Érződik, hogy a Szűzanya itt van. Érződik a légkörben, ahogy el is mondtátok, hogy egy család lettünk, a Szűzanya családja lettünk. Jó légkör, egymás elfogadás, szeretet, mind ezt bizonyítja. És mi a feladatunk, Mária milyen feladatot ad nekünk? Megszülni Jézust a világnak. Gyönyörű látni, hogy ezen mindenki buzgón dolgozik. Megszülni a világnak Jézust. Én úgy látom, hogy Erdélyben ez az élenjáró csapat kovásza lesz a családok megújulásának, és a jó párbeszédnek az atyák és a családok között.
A Schönstatt-családakadémia kapui tehát nálunk is nyitva állnak… egy hatékony, szépen működő képzési lehetőség ez a családok iránt felelősséget érző, tenni akaró keresztény házaspárok számára.
– Károly: Érződik, hogy a Szűzanya itt van. Érződik a légkörben, ahogy el is mondtátok, hogy egy család lettünk, a Szűzanya családja lettünk. Jó légkör, egymás elfogadás, szeretet, mind ezt bizonyítja. És mi a feladatunk, Mária milyen feladatot ad nekünk? Megszülni Jézust a világnak. Gyönyörű látni, hogy ezen mindenki buzgón dolgozik. Megszülni a világnak Jézust. Én úgy látom, hogy Erdélyben ez az élenjáró csapat kovásza lesz a családok megújulásának, és a jó párbeszédnek az atyák és a családok között.
A Schönstatt-családakadémia kapui tehát nálunk is nyitva állnak… egy hatékony, szépen működő képzési lehetőség ez a családok iránt felelősséget érző, tenni akaró keresztény házaspárok számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése