2015. március 28., szombat

MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN VII.



MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN VII.
 
Jézus Krisztus az utolsó vacsorán kötötte meg saját Szent Vérében az Újszövetséget. Az Újszövetség könyve azonban nem az utolsó vacsora történetével kezdődik, hanem az Ószövetség utolsó prófétájának a születését előre jelző angyal megjelenésével. János, a Keresztelő fél évvel volt idősebb Jézusnál. Ennyi idővel korábban kezdett prédikálni a Jordán-parton. Messiásnak gondolták az emberek szónoklatai és erélyes fellépése miatt. Neki kellett bejelentenie, hogy köztünk van a Messiás. Jézus jellemzése kitűnően érzékelteti ezeket az érdekes és fontos tényeket: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában legkisebb, az nagyobb nála. A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved. Az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Keresztelő Jánosig mind ezt jövendölték. S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!” (Mt 11,7b-14) Nem különül el élesen az Ó- és az Újszövetség az elbeszélt igazságok és tények tekintetében. A könyvek megírása tekintetében viszont az Ószövetség írásai mind befejeződtek, mire az Újszövetség témaköre köztudott lett. Amikor a kis János megszületett és nyolc napos lett, az angyal megsértése miatt némaságra ítélt ószövetségi pap, Zakariás, ajka megnyílt. Dicsérte az Istent, „mert meglátogatta és megváltotta (=kiváltotta) népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta. Megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon atyáinknak és megemlékezzék szent szövetségéről” (Lk 1,68b-72) Megemlékezett Izrael népének fontos küldetéséről. Aztán kisfiának a küldetéséről beszél:„Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa” (Lk 1,76-79) Amikor a negyvennapos Jézust a templomban bemutatja Édesanyja és Szent József, „íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Karjába vette a (gyermek Jézust), és áldotta az Istent ezekkel  szavakkal: Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul  a pogányok megvilágítására, és dicsőségére népednek, Izraelnek”(Lk 2,25-32) Az Ószövetség szentje milyen biztosnak véli, hogy az Ószövetség számára milyen egyértelmű lesz a felismerés, a megváltás, csak a pogányoknak kell megvilágosodniuk. Közben mi késői keresztények szomorúan gondolunk az igazságra: sem Jeruzsálemben, sem Betlehemben, sem egész Izraelben nem vette eddig észre senki, harminc éves koráig nem is fogja fel senki, hogy Izraelnek boldogsága már több mint egy hónapos gyermek. Másfél éves korában oda fognak érni a napkeleti bölcsek. Úgy gondolják, hogy ha ők messze-messze Keleten már rég tudják, rangosan ünneplik a világ Megváltójának születését, akkor mi lehet a saját népének városaiban és falvaiban? Mi? Teljes tudatlanság és közöny. A papok hívatva pontosan elszavalják Heródes királynak Mikeás próféta jövendölését (5,1-5), de egyikük sem érdeklődik: Miért érdekel téged a mi Megváltónk? Csak nem akarod őt megöletni? Pedig Jézus telve van népe és minden nép iránt igaz szeretettel!


Zsolozsma CIX.



A Zsidókhoz írt levélből 
8, 1-13
Jézus az Újszövetség közvetítője 

Testvéreim! Az elmondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben, mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember. Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának. Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: „Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked.” Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője. Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra. Így feddte meg őket ugyanis: „Igen, eljön az idő – mondja az Úr –, s új szövetségre lépek Izrael és Júda népével. Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem, azon a napon, amikor kézen fogtam, és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem állták a szövetséget, én sem törődtem velük – mondja az Úr. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael népével kötök majd – mondja az Úr. Elméjükbe vésem, és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek, és ők a népem lesznek. Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig. Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.” Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült, és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez. 


A Megszentelt Élet Éve 84.



március 28.

Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.)
Imádkozzunk a Verbum Dei Közösségért!
  • Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség
Alapítójuk: Jaime Bonet
A Verbum Dei Közösség a megszentelt élet új formái közé tartozik, melyhez Istennek szentelt nők, férfiak és missziós házaspárok is tartoznak valamint mindazok a hívők is, akik ugyanebben a lelkiségben és küldetésben osztoznak. Célja és szándéka, hogy Krisztusnak apostolokat formáljon minden életállapotú, nemű, fajú vagy szociális helyzetű nép között, bevezesse őket az Istennel való személyes kapcsolatba.
Lelkiségünkből:
Tudatában vagyunk annak, hogy Isten élő Igéjének hirdetése kapcsolatba hozza az embereket Krisztussal, és Krisztus tanítványaivá tesszük őket azáltal, hogy megismerik[1] és követik őt, valamint ők maguk is tanítványokká tesznek másokat. Éppen ezért, a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség Jézus első tanítványainak jelmondatával: „Orationi et ministerio verbi instantes”[2] és az első keresztény közösség szellemével Isten Igéjében konkretizálja és összpontosítja sajátos küldetését: imádkozni az Igét, elsajátítani, egészen addig, amíg saját életünkké nem válik, átalakulni benne és így továbbadni másoknak is,[3] hogy ők is imádkozzák, éljék és élményszerűen tanítsák másoknak.[4] (Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség Konstitúció 17.)
[1] A “megismerés” bibliai értelmezése. Vö., Óz 2, 22.
[2] ApCsel 6, 4 (Vulgata).
[3] Vö. Mt 28, 20
[4] Vö. 2 Tim 2, 2.



NAGYBÖJT 5. HÉT SZOMBAT



Istenünk, aki szünet nélkül munkálkodsz az emberek üdvösségén, most különösen elárasztod kegyelmeddel népedet. Kérünk tekints jóságosan választottaidra, hogy akik a keresztségben újra fiaid lettek, érezhessék atyai irgalmadat.

2015.03.28. NAGYBÖJT 5. HÉT SZOMBAT
Megszabadít az Úr, és egy néppé tesz
Jn 11, 45-57    
„Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik”

A zsidó vezetők már régóta tervezték, hogy Jézust elteszik láb alól. Az egyszerű nép rajongva szerette. Gyönyörűen beszélt. Mindig az igazságot hirdette. A túlvilág titkairól szemtanú hitelességével nyilatkozott. Az ellene mondóknak a legnagyobb nyugalommal válaszolta: „Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból” (Jn 8, 23) Szerette és segítette a szegényeket. Ingyen és tökéletes biztonsággal gyógyította a betegeket. Ha a törvény nevében túl nagy terheket raktak az egyszerű emberek vállára, Jézus megmagyarázta, ebből mi Isten akarata, és mi az, amit emberek találtak ki. Nem csoda, hogy Lázár feltámasztása után egészen megrémültek a híres főtanács-tagok. Tagadhatatlan volt, hogy Jeruzsálemtől néhány kilométerre negyednapos halálból egyetlen szóval visszahívta az élők közé a betániai Lázárt. A főváros lakói szinte körmenetben vonultak át az Olajfák hegyén, személyesen meggyőződni az igazságról. Amíg a házban vidáman lakomázott a másvilágról frissen visszatért gazda, mellette a csoda szerzője, az üldözött Názáreti Jézus, a vidám vendégsereg, az ablaknál sorban váltották egymást a kíváncsi és elképedt idegenek: él! Valóban él! Eszik-iszik. A szemtanúk, pedig viszik a híreket haza, és órákon belül tudja a csodálatos halott feltámasztást az egész főváros. A rémült vezetők, „a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket”. (47-48) Ismerve gyűlöletüket, megértjük, hogy a tanácsot összehívják. Döntése alapján szeretnének okosan megszabadulni Jézustól. De miért indokolják a rómaiak inváziójával a terv beindítását? Úgy vélik talán, hogy Róma megszeppen, ha elmondják neki Jézus sikereit, főként a legújabbat, Lázár feltámasztását, azok megrémülnek, hogy itt van a zsidók Messiása! Jézusnak sem katonasága, sem fegyverei nincsenek, megvédeni sem hazáját, sem népét nem tudja, tehát mindenkit kiirtanak. Kaifás megvárja, hogy mindenki elmondja ötletét, akkor elnöki fenségével megszólal: „Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik”. (49-50) Ez az ötlet ragyogónak tűnik. Ha nem Jézusról, az irigyelt mesterről lenne szó, hanem valami közönséges katonáról, díjazni is lehetne. Így azonban a kétszínűség miatt elítélendő, hiszen Jézus az egész világnál többet ér. Mégis neki lett igaza. „Ezt, pedig nem magától mondta, hanem főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit összegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt” (51-53) Jézus átmenetileg elment a környékről. Gonoszkodni tudtak ellene, a főpap még Isten akaratát is közvetíthette; de Jézus eszén túljárni sosem sikerült. Benne az Atya akarata maradék nélkül teljesült, amikor annak ideje elérkezett.

 

Kérünk Istenünk jóságos irgalmaddal oldozd fel híveid, hogy a bűn bilincséből, mely gyengeségeink miatt fogva tart minket, kiszabaduljunk.


2015. március 27., péntek

Zsolozsma CXVIII.



Zsidókhoz írt levélből
 7, 11-28
Krisztus örök főpapsága

Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből? A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is. Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról. Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl, aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. A tanúság ugyanis így szól róla: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és alkalmatlan, a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez. Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül. Amazok eskü nélkül lettek pappá, (Jézus) azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.” Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett. Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg. Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta. A törvény tehát gyarló embereket rendel főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.


MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN VI.



MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN VI.
 
A Teremtő boldogságra teremtette az embereket. Az emberi nem képviselői megértették ezt. Örömmel csüngtek Isten tervein, amíg a kísértő bel nem avatkozott az életükbe. Ez már nemcsak Ádám és Éva ügye volt, hanem az egész emberi történelemé, amint láttuk eddig fejtegetéseinkben. Amikor egyre romlottabbak lettek az emberek, és a sátán kísértései egyre messzebbre sodorták az ősszülőket az egy igaz Istentől, Isten volt az, aki kezét nyújtotta a veszni látszó üdvösség újra felcsillanó reményében. Amikor már mindenki bálványimádó lett a földön, Isten kegyelme új utat keresett: kegyelmével lehajolt Ábrahámhoz, kiemelte a sátán hatalmi köréből, és megkezdte az üdvösség útjának szervezését. Ábrahám elhagyta a sötét bálványimádást. Fia, Izsák és unokája, Jákob pedig elfogadták a mindenható kezet, amely irányította és büntette is őket, hogy megtanulják: csak Isten ereje tudja számukra visszaadni az üdvösség lehetőségét. Isten Egyiptomba vezette Jákob hetventagú családját. Ott a tizenegyedik fiú, József rabszolgaságának elviselése mutatta meg a jövőt: Isten a testvérük életét tönkretevő családot éppen a szenvedések tisztító elviselésével mentette meg és a környező népek életét. Isten rendkívüli módon a fáraó közelébe juttatja Józsefet, miután a király álmát megfejtette és a megmentő tervet felvázolta. Testvéreivel kibékülve egész családját Egyiptomba költözteti, hogy itt nőjenek nemzetté és mikor nemzetként önálló létre is képesek voltak, Isten érzékelhetően belenyúlt sorsukba. Ezzel megtörtént az első kiváltás (megváltás). A Sínai hegyen népévé fogadta őket az Úr, Az Ábrahámnak adott áldás lényege még nem mutatkozott meg. Az áldás záradéka ugyanis ez volt: „Benned nyer áldást a föld minden nemzedéke” (Ter 12,3) Izrael sorozatos vétkezéseivel elszakadt Istentől, és eljátszotta kiválasztottságát. De az Úr egy szüzet választott Izraelnek Júda törzséből, Dávid házából, amint már sokszor hallottuk-olvastuk a Bibliából, akit a Szeplőtelen Fogantatás ajándékával eleve megmentett az áteredő bűntől. Szűz, Mária, a Szentlélektől foganta Jézus magzati testét, amelyet Isten végtelen jósága emberi lélekkel ajándékozott meg. Emberi személyiséget viszont nem teremtett neki, mert a csodálatos foganás után rögtön összekapcsolta a magzati testet a Második Isteni Személy tulajdonaként az isteni természet mellé. Ezt a szoros kapcsolatot soha semmi nem fogja feloldani, de még lazítani sem. Amit a Fiúisten Személye tesz, művel, az az emberi testben is isteni értékűvé válik. Így tud bennünket, az egész emberiséget örökérvényűen megváltani. Miért íródott ez a gondolat az Ószövetség címszó alá? Még nem jött létre az újszövetség, még ekkor nem ismerte tudatosan a megtestesülés megtörténtét a saját népe sem. Ha ezt a tényt nem rombolja le a zsidóság vezetői által, akkor másként alakult volna a megváltás. Van-e valami üzenete az Ószövetségnek az Újszövetség részére? Igen, több is. Isten a fogságban élő Ezekiel prófétának azt a biztatást adta korábban, hogy azt a zsidó emberek keblében a szív helyét elfoglaló kődarabot majd ki fogja venni és hússzívet tesz a helyére. Később így nyilatkozik az Úr: „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok”(Ez 36,25-27) a tiszta víz a keresztség, az Isten Lelke pedig a bérmálás szentségének ígérete.„Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk” (Jn 1,17) „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én”.  (29-30) „Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia”(33-34)


A Megszentelt Élet Éve 83.



március 27.

Pierre Goursat, az Emmanuel Közösség alapítója halálának emléknapja
Imádkozzunk az Emmanuel Közösség női fogadalmas tagjaiért!
  • Emmánuel Közösség női fogadalmas tagjai
Alapítójuk: Pierre Goursat
Az Emmánuel Közösség és a Jézus Testvériség a katolikus karizmatikus megújulás gyümölcse. A tagok együtt élik meg a Közösség alapkegyelmeit, a napi szentségimádás, a közös örömteli dicsőítés, a másokkal való együtt érző szeretet és az örömhírről való tanúságtétel által. A hivatások egymást kiegészítő kegyelme, a papok, nővérek és testvérek, valamint a világiak közös szolgálata az Egyház megújulása felé mutat, ahol a család, mint az egyház alapsejtje az evangelizáció elsődleges helyévé válik. Emellett az egyedülállók, a dolgozók és a fiatalok körében is fejt ki a Közösség tevékenységet. Kiemelt helyet kap a Jézus Szíve és a Mária tisztelet a Közösség lelkiségében.
Lelkiségünkből:
"Emmánuel azt jelenti, hogy maga Isten van mindig velünk, velünk együtt harcol, sőt megelőz minket harcainkban." Pierre Goursat: Tűz és Remény



NAGYBÖJT 5. HÉT PÉNTEK



Kérünk Istenünk jóságos irgalmaddal oldozd fel híveid, hogy a bűn bilincséből, mely gyengeségeink miatt fogva tart minket, kiszabaduljunk

2015.03.23. NAGYBÖJT 5. HÉT PÉNTEK
Kiragadja az Úr a szegény ember életét a gonoszok kezéből
Én és az Atya egy vagyunk"  

Ismét hosszú vitában ált Jézus a zsidókkal a jeruzsálemi templomban a téli templomszentelés ünnepén. Azt követelték tőle, hogy mondja meg nyíltan, ha ő a Messiás. Jézus viszont a csodáira hivatkozott, amelyeket bőven művelt. Ezeket az Atya nevében cselekedte. Ha ő egyszerű ember, és úgy állítaná magáról, hogy Messiás, az isteni erőt, feltételező csodákat nem művelhetné. És ekkor megtetézi kijelentéseit azzal, hogy nemcsak az Atya nevében cselekszik, hanem egy vele. Nem azt mondja, hogy azonos személy vagyok vele, hanem egy valami vagyok vele. O más személy, mint én. Az egységünk abban áll, hogy a természetünk egy és azonos valami. Őszintén megmondom, nem csodálom, hogy szegény zsidók kapkodták a fejüket ezek miatt a kinyilatkoztatások miatt. Talán még ma is, kicsit húzza egyik-másik testvérünk is a fülét ezeket hallva: Én nem vagyok az Atya, akit ismert Mózes és az ősapák tömege, akit nem úgy mondtak a zsidó nép Atyjának, mint ahogy Jézus értette. Ezt felfogták. Korukban Mózes és a próféták is azért harcoltak, hogy ne kövessék a zsidók a pogányok felfogását, akik különböző teremtményeket mondtak isteneknek. Csak egy Isten van, és ezt csak a zsidók vallották akkoriban a Szentírás tanúsága szerint. Ez igaz is, ha megkülönböztetjük Istenben a személyektől a természetet. Ez a természet, az isteni lényeg jelenti a végtelen nagy értelmű és akaratú szellemi létet. Ez valóban egy. Nem is lehetne kettő vagy még több, mert a végtelen kizár minden mást. Ezt a végtelen isteni természetet birtokolja az akkori zsidók tudása szerint egy isteni Személy, aki gondolkodik és akar végtelen fokban ezzel a végtelen isteni értelemmel és akarattal. Mivel hitük és tapasztalatuk szerint az isteni Személy végtelenül jó és szerető szívű valaki. Olyan, mint egy jó édesapa a családban, tehát ő az emberiség nagy közösségének az Atyja. És most itt van ez a Názáreti Jézus. Nagyszerű teste van: erős. Egészséges és szép is. És neki is, mint minden embernek van emberi lelke, benne ész és akarat. Testével dolgozik, jön-megy, beszél. Lelke értelmével mindenkinél többet tud. és akar az akaratával. Személye is van, aki birtokolja mind a testét, mind a lelkét. De ha rákérdeznek, ki vagy te, vagyis mi van a személyeddel, az egyszerű emberek úgy vélik, az egy régi próféta személye, a tanítványai szerint viszont Isten Fia, tehát isteni Személy. Az O személye nem azonos az Atya Személyével. De egy valami közös, azonos bennük, az istenség, az isteni természet, amelyet közösen birtokol az Atyával, mivel tőle ajándékba kapta. Ezek után az Első Isteni Személyről már nem úgy beszél, hogy Izrael Isten olyan, mint egy jó apa, atya, hanem valóban ez a tulajdonneve: Atya, mert a Második Isteni Személy tőle születik isteni, szellemi születéssel, ezért az Ő neve Fiú, de mondjuk Szónak, Verbumnak, Logosznak is. Később sokat beszél a Harmadik Isteni Személyről is, aki az Atyától és a Fiútól származik. Kettőjük Szeretete. Nem könnyű érteni, sőt megérteni nem is lehet. De kegyelemmel elfogadni, azt lehet. Okos beszéd, de magas és mennyei.

Irgalmas istenünk kérünk, ne hagyd magukra hozzád könyörgő híveidet, hanem oltalmazd jóságosan a benned bízókat és add, hogy a bűnöktől megtisztulva mindvégig szentül éljenek és örökösei lehessenek ígért javaidnak.


2015. március 26., csütörtök

Zsolozsma CXVII.



A Zsidókhoz írt levélből
 7, 1-10
Melkizedek előképe a tökéletes főpapnak 

Testvéreim! Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja – eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta. Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Szálem királya volt, vagyis a békesség királya. Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét, így az Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké. Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából. Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek. Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, kapta a tizedet Ábrahámtól, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt. Kétségtelen azonban, hogy a magasabb hivatásban levő áldja meg az alacsonyabb rangút.Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él. Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, hiszen jelen volt ősében, amikor Melkizedek találkozott vele.


A Megszentelt Élet Éve 82.



március 26.

Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.)
Imádkozzunk a verbitákért!
  • Isteni Ige Társasága
Alapítójuk: Janssen Szent Arnold
A verbita missziósok közösségét nehéz szükséghelyzetben alapította Janssen Szent Arnold (1837 - 1909) német pap, aki egyben matematikatanár is volt egy német kisvárosban. Felismerve a szükséget, lemondott jó megélhetést biztosító állásáról és vállalta, hogy szervez egy olyan Missziósházat Steyl-ben, ahol német katolikusok is felkészülhetnek missziós szerzetesi hivatásukra. A taglétszám gyors növekedése lehetővé tette, hogy már az alapítás után négy évvel, kiküldhetett két hithirdetőt Kínába. Közben Arnold atya kitartása által megvalósult, hogy a verbita közösség a világ minden tájára eljusson: Togóba, Pápua Új-Guineába, Észak- és Dél-Amerikába. Később azt is észrevette, hogy kizárólag férfi misszionáriusok nemigen juthatnak el mindenkihez, akinek szüksége van Krisztus örömhírére. Ezért hamarosan női missziós rendet is alapított. Őket a "Szentlélek Szolgálói" névre keresztelte el. Ma a jellegzetes rendi ruhájukról "kék missziós nővéreknek" nevezett szerzetesnők a világ minden táján eredményesen dolgoznak. Legközelebbi házuk a Bécs melletti Stockerau-ban van, de már a rendi vezetőségük döntött mielőbbi magyarországi letelepedésükről. Emellett Arnold atya arra is rájött, hogy a misszió eredménytelen imádságos támogatás nélkül. Ezért megalapította a "Szentlélek Szolgáló Örökimádó Nővérek" társaságát, akik állandóan ott virrasztanak az Oltáriszentség mellett, odaadó imádságban. Velük Szlovákiában, Nyitrán is találkozhatunk.
Lelkiségünkből:
"Az Ige világossága és a kegyelem Lelke elől hátráljon meg a bűn sötétsége és a hitetlenség éjszakája, és éljen Jézus Szíve az emberek szívében." (Janssen Szent Arnold)


Ferenc pápa: Nem a rideg doktrína, hanem a Jézusba vetett hit ad örömet



Ferenc pápa: Nem a rideg doktrína, hanem a Jézusba vetett hit ad örömet


Nem a rideg doktrína ad örömet, hanem a hit és a Jézussal való találkozás reménye. Szomorú az olyan hívő, aki nem tud örülni – állapította meg Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A Vatikáni Rádió hírét adjuk közre.


Ferenc pápa homíliájának középpontjában Ábrahám öröme állt, aki ujjongott annak hírére, hogy apa lesz, ahogy Isten megígérte neki. Ábrahám már idős, ahogy felesége, Sára is az; de hisz, megnyitja szívét a reményre, és ez teljes vigaszt ad számára. Jézus emlékezteti a törvénytudókat, hogy Ábrahám ujjongott a reményben, hogy láthatja az Úr napját, és örvendezett (vö. Jn 8,51-59).

A törvény középpontjában a szeretet áll

Ez az, amit nem értettek meg a törvénytudók. Nem értették az ígéret, a remény, a szövetség örömét. Nem tudtak örülni, mert elvesztették az öröm értelmét, amely a hitből származik. Ábrahám atyánk pedig tudott örvendezni, mert hitt. Az írástudók nem hittek. A törvények ismerői voltak, de hit nélkül! Vagy még inkább: elvesztették a törvényt, mert a törvény középpontjában a szeretet áll, az Isten és az embertárs iránti szeretet! – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Hit és törvény nélküli emberek, akik ragaszkodnak a doktrínákhoz

A törvénytudók csak jól meghatározott doktrínák rendszerével rendelkeztek, és mindennap pontosították azokat, hogy csak ők érthessenek hozzá. Hit és törvény nélküli emberek ők, akik ragaszkodnak a doktrínákhoz és kazuisztikus módon közelítenek a dolgokhoz: Lehet adót fizetni Cézárnak vagy sem? A nő, aki hétszer ment férjhez, amikor a mennybe kerül, a hét férfi felesége lesz? Ez a kazuisztika… (kazuisztika: az erkölcsteológia gyakorlati része, mely egy-egy konkrét eset erkölcsi megítélését elemzi – a szerk.) Ilyen volt a világuk: elvont, szeretet, hit és remény nélküli. Egy olyan világ ez, amelyben nincs bizalom, nincs Isten. Ezért nem tudtak örülni! – állapította meg a pápa.

Szomorú öröm nélküli hívőnek lenni

Az írástudók talán még szórakoztak is néha, de öröm nélkül, vagy még inkább félelemmel. Ilyen az istenhit, az Istenbe vetett bizalom és remény nélküli élet – mutatott rá a Szentatya. Szívük megkövült. Szomorú dolog örömtelen hívőnek lenni. Nincs öröm, amikor nincs hit, remény és törvény, hanem csak az előírások vannak és a rideg doktrína.

Kérjük az öröm kegyelmét

Az ember hitének sarokköve a hit öröme, az evangélium öröme. Öröm nélkül az ember nem igazi hívő. Térjünk haza, de előtte ünnepeljünk itt Jézusnak e szavaival: „Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett” (Jn 8,51-59). Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy ujjongjunk a reményben, hogy megláthassuk Jézus napját, amikor együtt leszünk Vele, és kérjük az öröm kegyelmét – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.



NAGYBÖJT ÖTÖDIK HETE CSÜTÖRTÖK



Irgalmas istenünk kérünk, ne hagyd magukra hozzád könyörgő híveidet, hanem oltalmazd jóságosan a benned bízókat és add, hogy a bűnöktől megtisztulva mindvégig szentül éljenek és örökösei lehessenek ígért javaidnak.

Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.
Jn 8,51-59 
„Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem"

Köztudott dolog már az ős szülők kora óta, hogy az ősbűn következtében nekik is és minden utódjuknak büntetésből meg kell halniuk. Ezt jól tudták a Jézus korabeli zsidók is. Ezért, amikor Jézus kimondta ezt a mondatot: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem", felhördültek hallgatói, egybe n vitapartnerei, és ugyancsak keményen elítélték: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?" (52-53) Valószínűleg félreérthető volt Jézus kijelentése. Szent Jeromos Vulgata-ja így írja: „Mortem non videbit in aeternum". Szó szerinti fordításban: Halált nem lát mindörökké. Ebből következhet, hogy eredeti arámban, ahogyan Jézus beszélt, azt fejezte ki az Úr, hogy testi halála senkinek sem tart örökké, mert mindenkit feltámaszt Isten ereje a világ végén, de aki Jézus tanítását megtartja, az az örök halált, vagyis a pokol büntetését nem látja, nem szenvedi meg sohasem. Jézus nem magyarázza a kérdés ama részét: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem". A vád annyira durva, annyira sértő Jézusra, hogy nem válaszol rá. Célja bizonyítani, hogy Ő valóban nagyobb Ábrahámnál és a prófétáknál is. A kérdés éle pedig merészen vág: „Mivé teszed magad?" Jézus erre válaszol: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: Istenünk, pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom". (54-55) Jézus vigyáz a fogalmakra, hogy azok igazak legyenek, vagyis megfeleljenek a valóságnak. Másutt kifejezetten tanítja: „Az Atya nagyobb nálam" (Jn 14,28) Itt is betartja a szabályt, Atyja dönti el, mit érdemel Fia. A másik kérdés, hogy ki nagyobb: Ábrahám-e vagy Jézus, szintén válaszra vár. Jézus az Isten Fia, elméletileg tehát nem fér kétség hozzá, hogy személy szerint végtelenül nagyobb Ábrahámnál. „Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett. A zsidók erre azt mondták neki: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?" (Jn 8,56-57) Ezt egy bibliai eseménnyel kívánja Jézus érzékeltetni. Utal arra a látogatásra, amikor Ábrahám Mambre tölgyfája alatt ülve a déli hőség idején a szemközti dombhajlatban három vándort látott közeledni. Eléjük sietett. Amint találkoztak, egyiküket mély leborulással, tehát imádattal köszöntötte, mert Istennek ismerte föl emberalakja ellenére. Valóban Isten volt, aki elfogadta Ábrahám vendégszeretetét, megmondta neki a várva-várt jó hírt, hogy esztendő múlva megszületik a fia. Másnap pedig az angyalokat Szodomába küldve felfedte Ábrahám előtt Szodoma és Gomorra pusztulását. Lehet, hogy az isteni Személy a Fiú volt. Jézus azt az alakot vette fel előre látomásban, amelyben vitapartnerei látták a templomban. „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok"(58) zárta le Jézus a hosszú és fontos vitát. Hallgatói szerették volna megkövezni, de Jézus eltűnt előlük.



Irgalmas Istenünk, kérünk, áraszd világosságodat híveid szívére melyet megszentelt a vezeklés, és akiket megajándékozol az önátadás áhítatával, azok kéréseit atyai jósággal teljesítsd.


2015. március 25., szerda

A Megszentelt Élet Éve 81.



március 25.

A Piarista Rend alapításának ünnepe
Imádkozzunk a Piarista Rendért!
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
Alapítójuk: Kalazanci Szent József
A „nevelés által evangelizálni” kalazanciusi eszme számunkra ma azt jelenti, hogy olyan együttműködő közösségeket szeretnénk létrehozni, amelyek fejlesztő közeget alkotva hatékony segítséget nyújtanak a ránk bízottaknak, és a hozzánk fordulóknak abban, hogy kibontakoztathassák teljes emberségüket, és érett személyiséggé váljanak.
Lelkiségünkből:
„Rómában megtaláltam Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját a szegény gyerekek szolgálatában, és ezt el nem hagynám semmiért a világon.” (Kalazanci Szent József)
 


Zsolozsma CXVI.



URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA
A Krónikák első könyvéből 
17, 1-15
Jövendölés Dávid fiáról 

Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.”De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: „Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: Miért nem építetek nekem cédrusházat? Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségedet, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat, és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.” Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.


Ferenc pápa: Az egyház egyetlen családot sem hagy magára



Ferenc pápa: Az egyház egyetlen családot sem hagy magára


Gyümölcsoltó Boldogasszony március 25-ei ünnepéhez kapcsolódóan a szentatya azt kérte, hogy mindnyájan imádkozzunk a családszinódusért, hogy az egyház teljesíteni tudja a családok megsegítésére szóló küldetését.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!


Jó napot! Bár nincs valami szép napunk, ugye? Ma a kihallgatást két különböző helyen tartjuk – mindig így csináljuk, amikor esik az eső –, ti itt, a téren, sok beteg pedig a VI. Pál-teremben, ők kivetítőkön követik a kihallgatást. A testvériség jeleként köszöntsük őket tapssal! Ugye, nem is könnyű esernyővel a kézben tapsolni?

A családról szóló katekézisek sorában a mai egy kissé különleges alkalom: megállunk egy kicsit imádkozni.

Az egyházban ugyanis március 25-én ünnepeljük Jézus Krisztus születésének hírüladását (Gyümölcsoltó Boldogasszony napját), a megtestesülés titkának kezdetét. Gábor angyal meglátogat egy egyszerű názáreti lányt, és hírül adja neki, hogy Isten Fiát fogja megfoganni és megszülni. Ezzel a híradással az Úr megvilágítja és megerősíti Mária hitét, ahogy majd férjével, Józseffel is teszi, hogy Jézus emberi családban születhessen. Milyen gyönyörű ez: megmutatja nekünk, hogy a megtestesülés titkához az Úr akarata szerint nemcsak az anyaméhben történő megfoganás tartozik, hanem a befogadás is egy valódi családba. Ma ennek a kapcsolatnak, ennek az isteni leereszkedésnek a szépségét szeretném veletek együtt szemlélni. Ezt megtehetjük úgy, hogy elimádkozzuk közösen az Üdvözlégyet, amelynek első része az angyalnak épp a Szűzhöz intézett szavait tartalmazza. Mondjuk közösen:

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.

Most pedig egy második szempont: március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén tartják számos országban az élet napját. Ezért Szent II. János Pál pápa ezen a napon írta alá húsz évvel ezelőtt az Evangelium vitae kezdetű enciklikát. Az évforduló emlékére ma sokan vannak jelen itt, a téren olyanok, akik az életvédő mozgalomhoz tartoznak. Az Evangelium vitae enciklikában a család központi helyet foglal el, hiszen a család az emberi élet anyaméhe. Tisztelt elődöm szava emlékeztet minket, hogy Isten kezdettől fogva megáldotta az emberpárt, hogy az szeretet- és életközösséget alkosson, és rábízta az élet továbbadásának küldetését. A keresztény házasok a házasságkötés szentségével készségesen és tisztelettel vállalják ezt az áldást, Krisztus kegyelmével, egész életre szólóan. Az egyház pedig ünnepélyesen elkötelezi magát, hogy gondját viseli a családnak – amely belőle születik mint Isten ajándéka az egyház élete számára – jó és balsorsban egyaránt: az egyház és a család közötti kötelék szent és sérthetetlen. Az egyház mint anya soha nem hagyja magára a családot, még akkor sem, ha az elbátortalanodott, megsérült vagy sokféle megpróbáltatáson ment keresztül. Még akkor sem hagyja magára, ha bűnbe esik, vagy ha eltávolodik az egyháztól; mindig mindent megtesz, hogy próbálja ápolni és gyógyítani, meghívni a megtérésre és az Úrral való kiengesztelődésre.

Ha tehát ez a feladata, akkor világos, mily sok imádságra van szüksége az egyháznak, hogy képes legyen – minden korban – teljesíteni ezt a küldetést. A családért és az életért mély szeretetet érző imádságra van szükség! Olyan imádságra, amely tud együtt örülni az örvendezőkkel és együtt szenvedni a szenvedőkkel.

Ez tehát az oka annak, amit munkatársaimmal ma nektek javasolni gondoltunk: újult erővel imádkozzunk a családszinódusért. Adjunk új lendületet ezen elköteleződésünknek egészen októberig, hiszen akkor lesz a püspöki szinódus családdal foglalkozó rendes közgyűlése. Szeretném, ha ezt az imádságot, miként az egész szinódusi folyamatot, a jó pásztor nyája iránt érzett szeretete hatná át, főként azon emberek és családok iránti szeretete, akik különféle okoknál fogva „megfáradtak és kimerültek, mint a pásztor nélküli juhok” (Mt 9,36). Az egyház ekképpen – Isten kegyelme által hordozva és éltetve – még elkötelezettebben és még egységesebben tehet tanúságot Isten azon szeretetének és irgalmasságának igazságáról, amelyet a világon élő összes család iránt érez, egyet sem kizárva, legyen az az aklon belül vagy kívül.

Kérlek, ne hagyjátok abba az imát! Mindnyájunknak – a pápának, a bíborosoknak, a püspököknek, a papoknak, a szerzeteseknek és a szerzetesnőknek, a világi hívőknek – egyformán feladatunk, hogy imádkozzunk a szinódusért. Erre van szükség, nem fecsegésre! Azokat is hívom imádkozni, akik úgy érzik, eltávolodtak az egyháztól, vagy akik már nem szoktak imádkozni. Ez az imádság a családszinódusért mindenkinek jót tesz! Tudom, hogy ma reggel kiosztottak nektek egy kis képet, amelyet most kezetekben tartotok. Kérlek, őrizzétek meg és tartsátok magatoknál, hogy a következő hónapok során gyakran elimádkozhassátok, szent állhatatossággal, ahogy azt Jézus kérte tőlünk. Most pedig mondjuk el együtt:

Jézus, Mária és József,
bennetek az igazi szeretet tündöklését szemléljük,
ezért bizalommal fordulunk hozzátok.

Názáreti Szent Család,
tegyétek a mi családjainkat is
a szeretetközösség helyévé és az ima otthonává,
az evangélium hiteles iskolájává
és kis családegyházzá.

Názáreti Szent Család,
legyetek segítségünkre, hogy
a családok soha többé ne tapasztaljanak meg
erőszakot, bezárkózást és megosztottságot:
ha bárkit is bántottak vagy megbotránkoztattak,
találjon hamar vigaszra és gyógyulásra.

Názáreti Szent Család,
legyetek segítségére
a következő püspöki szinódusnak,
hogy képes legyen mindenkiben újra tudatosítani
a család szent, sérthetetlen voltát,
és szépségét Isten tervében.

Jézus, Mária és József,
kérünk, halljátok és hallgassátok meg könyörgésünket.
Ámen.



URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA



Irgalmas Istenünk, kérünk, áraszd világosságodat híveid szívére melyet megszentelt a vezeklés, és akiket megajándékozol az önátadás áhítatával, azok kéréseit atyai jósággal teljesítsd.

URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA
"Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül"

„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél!”

„Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez?” (Lk 1,26-29) Ezer évvel korábban egy próféta kereste fel Mária ősét, a zsidók második királyát, aki templomot akart építeni a fölséges Istennek. A próféta Istentől vitt hírt Dávidnak: Nem fogadja el kezedből a templomépítést, de majd a fiad fölépítheti. Viszont Isten megígéri, neked, hogy Ő a családod tagjaiból épít neked királyi házat. A te házadból származik majd a Messiás. Mária erről az ígéretről bizonyára tudott. Szülei éppen azért költöztek északabbra a Jeruzsálem közelében fekvő Betlehemből, mert az volt Dávid szülővárosa, és onnan várták a születendő Messiást. Úgy mondják, hogy Heródes király is tudott erről a hírről, ezért üldözte a Dávid család tagjait. Most pedig itt van a fényes mennyei követ, akit Isten nyilván fontos üzenettel küldött hozzá. Az ősapának, Dávidnak adott. kegyelemből kap most ő is? Azért jött az angyal és nevezte őt neve helyett új névvel: Kegyelemmel teljesnek? De mit takar ez a csodálatos új név? Mária nyilván nem tudott akkor még arról, hogy Őt az Úr öröktől fogva kiválasztotta megtestesülő Fia Édesanyjának, és a lelkét ugyanolyan gonddal és szeretettel teremtette meg, mint az ősszülőkét, vagyis azonnal hozzá teremtette a megszentelő kegyelet is. Ő ez által egyetlen szeplőtelenül fogantatott emberként született. Teljesen bűntelen volt és kegyelmi védelmet kapott arra is, hogy soha ne vétkezzék. És a legnagyobb kegyelem, amit most közöl vele az angyal:„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Júda házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (30-33) Beteljesül tehát, amit törzsed ősének, Júdának mondott messiási áldásként apja, Jákob, más néven Izrael: „El nem vétetik Júdától a fejedelmi pálca, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”. (Ter 49,10) Ezek a csodálatos üzenetek vagy ismerősök voltak a zsinagógai szentírás magyarázatból, vagy a Szentlélek ott adta neki tudtára, hogy értesüljön Isten titkairól, mielőtt az Úr üzenetére válaszol. Mária azonban rendkívüli természetes ajándékokkal is föl volt díszítve, ismerte az emberélet egyik legboldogabb titkát, a gyermekek életfakadásának gyönyörű isteni elrendelését, tiszta, szent szemével ránézett az égi követre és így tette fel a kérdést: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek? Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; ezért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiánk fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapjában van, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária erre így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És eltávozott tőle az angyal” (34-38) Köszönjük Istennek, köszönjük a Szent Szűznek életünk csodaszép ajándékát, Jézus Krisztust!


Add meg kérünk irgalmas Istenünk, hogy szent akaratod szerint mindvégig kitartóan szolgáljunk Neked és Szent Egyházad erényekben, számban is egyre gyarapodjék.



2015. március 24., kedd

Zsolozsma CXV.



A Zsidókhoz írt levélből
 3, 1-19
Jézus a, mi hitvallásunk követe 

Szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust: milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akár csak Mózes Isten egész házában. De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház. Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta. Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben. Ezért, mint a Szentlélek mondja: „Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek. Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket tettem. E néptől negyven évig viszolyogtam, és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utamat nem találták meg. Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmam országába nem jutnak el.” Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ehelyett lelkesítsétek egymást mindennap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk. Azt mondja ugyanis: „Ha meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.” Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból? Kiktől viszolygott negyven éven át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste a pusztában veszett el? És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma országába? Nemde a hitetleneknek? Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda. 


Ferenc pápa: Ne szabjunk feltételeket Istennek



Ferenc pápa: Ne szabjunk feltételeket Istennek


A kegyelem, amely elhozza a nagyhetet, ösztönözze a keresztényeket, hogy elfogadják Isten segítségét úgy, ahogy felajánlja nekik, kritika és tiltakozás nélkül – fogalmazott Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.


A pápa utalt a „lelki szeszélyekre” Istennel szemben, aki pedig minden módon felkínálja nekünk az üdvösséget. De mi olyan emberek vagyunk, akik nem tudják elfogadni az „isteni stílust”, és elszomorodunk, panaszkodni kezdünk. Ez olyan hiba, amelyet ma sok keresztény elkövet, ugyanúgy, ahogy a zsidó nép panaszkodott, elégedetlenkedett a sivatagi vándorút során.

Ferenc pápa a Számok könyvéből vett idézetből indult ki, amelyben a zsidók fellázadnak a sivatagban való menekülés fáradalmai miatt, és mert a mannát túl könnyű eledelnek tartották, és elkezdték rágalmazni Istent. Sokan aztán úgy végzik közülük, hogy a mérges kígyók megmarják vagy megölik őket. Mózes közbenjár értük, és felemel botjával egy kígyót, amely a Kereszt jelképe, amelyre majd Krisztust feszítik fel. Csak Mózes imája menti meg a méreggel szemben azt, aki ránéz.

Mi is a keresztények között mennyi ilyen embert találunk, akiket kissé megmérgezett az élettel való elégedetlenség – jegyezte meg a pápa. – Igen, valóban. Isten jó, de mi, keresztények csak olyan „igen, de…”-fajta keresztények vagyunk. Olyanok, akik nem nyitják meg szívüket Isten üdvössége előtt, hanem mindig feltételeket szabnak. Azt mondják: „Igen, de így és így legyen...”, „Igen, szeretnék üdvözülni, de ilyen és ilyen módon…”. Így a szív megmérgeződik – állapította meg a pápa.

Mi is sokszor azt mondjuk, hogy émelygünk az isteni stílustól. Ha nem fogadjuk el Isten ajándékát az ő stílusában, az bűn, az méreg. Ez megmérgezi a lelket, elveszi az örömöt, és nem hagy előrejutni. Jézus oldja fel ezt a bűnt azzal, hogy felmegy a Kálváriára. Magára veszi a mérget, a bűnt, és felemelik a keresztre. A lélek langyossága az, ha félig-meddig vagyunk keresztények, vagy ha olyan keresztények vagyunk, akik feltételeket szabnak… Az Úr útjának elején lelkesedést érzünk, amely aztán elégedetlenséggé válik – és ez csak úgy gyógyítható, ha feltekintünk a Keresztre, Istenre, aki magára veszi bűneinket, és látjuk, hogy ott vannak a mi bűneink.

Mennyi keresztény hal meg ma szomorúsága, panaszkodása sivatagában, abban, hogy nem akarja elfogadni Isten stílusát – állapította meg a Szentatya. – Tekintsünk a kígyóra, a méregre ott, Krisztus testében, a világ minden bűnének mérgére, és kérjük a kegyelmet, hogy el tudjuk fogadni a nehéz pillanatokat, az üdvösség isteni stílusát, a könnyű eledelt, amely miatt a zsidók panaszkodtak, és a dolgokat általában… Fogadjuk el azokat az utakat, amelyeken az Úr előre akar vinni bennünket. Kérjük, hogy a nagyhét, amely vasárnap kezdődik, segítsen kilépni abból a kísértésből, hogy feltételeket szabjunk Istennek – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.



A Megszentelt Élet Éve 80.



március 24.

Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapítója halálának emléknapja
Imádkozzunk a Szociális Missziótársulat tagjaiért!
  • Szociális Missziótársulat
Alapítójuk: Farkas Edith
Farkas Edith alapította Társulatunkat 1908-ban a nő-, család-és gyermekvédelem területén, és Prohászka Ottokár támogatta. A szociális hivatást tekintjük életünk fő céljának, és szakszerű kiképzésben részesülve teljes munkaerőnkkel és tudásunkkal szolgáljuk a szegények, elhagyatottak és a veszélyeztetettek ügyét. Mindehhez olyan lélek kell, amely önmagát feledve szeret, önzetlenül fárad, akinek szenvedélye a felebarát szolgálata. A Szociális Missziótársulat szerkezete az elöljáró vezetése alatt álló szerzetesi közösséget és a női önkéntesek szervezetét öleli fel. A rendszerváltozást követő időszakban fokozatosan elkezdhette működését egy óvoda, egy szakiskola, egy egyetemi kollégium és két idősek otthona.
Lelkiségünkből:
"Egy a szükséges." (Lk 10,41-42)
„Minden lélekmentés és szociális munka otthon és saját környezetünkben kezdődik: rossz szociális munkások volnánk, ha a távolabbi világgal törődnénk, közelállóinkat pedig elhanyagolnók.” (Farkas Edith)


NAGYBÖJT 5. HÉT KEDD



Add meg kérünk irgalmas Istenünk,hogy szent akaratod szerint mindvégig kitartóan szolgáljunk Neked és Szent Egyházad erényekben, számban is egyre gyarapodjék.

2015.03.23. NAGYBÖJT 5. HÉT KEDD
Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt

„Ki vagy te?”

Jézus a házasságtörésen kapott asszonyt megvédte a törvény szerinti büntetéstől, az azonnali megkövezéstől és haláltól. Még nem magyarázta meg, hogy Ő személy szerint Isten, Istennek egyszülött Fia, aki azért lett emberré, hogy teste és vére feláldozásával kialkalmazza minden ember összes bűnének bocsánatát. A Szentháromság titkát se nyilatkoztatta még ki tanítása során, csak utalt rá, hogy az Isten Első Személye természete szerint Atya. Atyai szeretetére hallgatva döntött úgy, hogy nem alkalmazza örökké saját törvényének szigorát még a házasságtörés nagy bűnének büntetésére sem, hanem egyszülött Fiát emberi természetbe, testbe és lélekbe öltözteti, a világ legkínosabb szenvedéseivel Őt terheli, és a pár perces megkövezés után gyorsan beálló halál helyett a három órás kereszten függés borzalmaival idézi elő a halált. Ezt is csak azért lehet majd a világ összes bűneiért elfogadható áldozatnak tekinteni, mert aki ebben a testben szenvedett és meghalt az személy szerint Isten, tettei tehát isteni rangúak. . Hallgatói az Ószövetség szellemi szintjén álltak és nehezen nőttek fel Jézus gondolataihoz.  Ezért próbálja őket sokoldalúan beavatni az Ő világába. „Elmegyek és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”, (Jn 8,21) Jézust lenézik, öngyilkosság jut az eszükbe, ahová hívő a szerencsétleneket nem követheti. Jézus megpendíti a helyes gondolatot: „Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból”. (Jn 8,23) Én a megváltó halálom után hazamegyek a mennyországba, ti pedig, akik nem hittetek nekem, oda nem jöhettek utánam. Kivételt képeznek azok, akik elhiszik istenfiúságomat, úgy, ahogy Mózes elhitte az égő csipkebokornál, hogy Isten, aki megjelent neki, örökkévaló. „Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben”. (24) Ugyanazt kell tehát elhinni Jézus isteni személyéről, mint Atyjáról: Vagyok, nem voltam, nem leszek, nem változom soha, tehát Isten vagyok.Ekkor már rásejtettek az igazságra, hiszen az Ószövetséget, a csipkebokornál adott isteni választ nagyon jól ismerték. Meg is kérdezték: „Ki vagy te? Jézus azt felelte: Ugyanaz, amit mondok nektek. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam. Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. Ezért Jézus így szólt: Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte. Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne”(25-30)

Istenünk,a te végtelen irgalmasságod minden földi és mennyei áldással eláraszt minket,kérünk segíts rajtunk,hogy levehessük magunkról a régi embert és magunkra  öltve Fiad képmását fölkészüljünk a mennyek országának dicsőséges életére.
 


2015. március 23., hétfő

Zsolozsma CXIV.



A Zsidókhoz írt levélből
 2, 5-18 J
Jézus, az üdvösség szerzője, mindenben hasonlóvá lett testvéreihez 

Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, Isten nem az angyalok uralma alá rendelte. Bizonyság erre az egyik helyen a következő: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, nagysággal koronáztad. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött.” Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll. De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse. Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor ezt mondja: „Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.” Majd: „Bizalommal ráhagyatkozom.” Aztán: „Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.” Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit, így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek. 


Ahol nincs irgalmasság, ott nincs igazságosság – a pápa hétfő reggeli homíliája



Ahol nincs irgalmasság, ott nincs igazságosság – a pápa hétfő reggeli homíliája


Ferenc pápa reggeli szentmiséje a Szent Márta ház kápolnájában

Ahol nincs irgalmasság, ott nincs igazságosság sem, és Isten népe sokszor ma is szenved az irgalom nélküli ítéletektől: erről beszélt Ferenc pápa hétfőn reggel a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
Aki merev, annak kettős élete van
A napi olvasmányokról és egy másik evangéliumi szakaszról is elmélkedve Ferenc pápa három nőről és három bíróról szólt: az ártatlan Zsuzsannáról, egy házasságtörő asszonyról, és egy szükséget szenvedő özvegyasszonyról. „Mindhárman – egyes egyházatyák szerint – az egyház allegorikus alakjai: a szent, a bűnös, és a szükséget szenvedő egyházé – magyarázta a pápa, majd így folytatta: A három bíró gonosz és korrupt; ott van mindenekelőtt az írástudók és a farizeusok által elítélt házasságtörő asszony, akit Jézus elé visznek. A szívükben a merevség korruptsága rejtőzött. Tisztának érezték magukat, mert betartották a törvény betűjét. A törvény ezt mondja, tehát ezt kell tenni”.
„De ezek nem voltak szentek, ezek korruptak voltak. Korruptak, mert az ilyenfajta merevség kettős élethez vezet, és ők elítélték ezeket a nőket, aztán hátulról, titokban keresték őket, hogy szórakozzanak kicsit. A merevek álszentek: kettős életük van. Akik mereven ítélkeznek, gondoljunk az egyházra – mindhárom nő az egyház allegorikus alakja -, azok kettős életet élnek. Mereven nem lehet lélegezni sem” – szögezte le a pápa.
Isten népe olykor nem talál irgalmasságra
Aztán ott van a két vén bíró, akik zsarolják Zsuzsannát, hogy adja oda magát nekik, de ő ellenáll: „Rossz hajlamú bírák voltak, a paráznaság megrontotta őket. És azt mondják, hogy a paráznaság bűnös szokása az évek előre haladtával erősödik, tovább romlik”. Végül pedig ott van az a bíró, akihez a szegény özvegyasszony fordul. „Ez a bíró nem félte Istent és nem törődött senkivel: semmi nem érdekelte, csupán önmaga. Nyerészkedő volt, olyan bíró, aki ítészi foglalkozásával üzletelt. Megrontotta a pénz, a presztízs. Ezek a bírák: a nyerészkedő, a bűnös hajlamú és a merev nem ismerték azt a szót, hogy irgalmasság”.
„A korrupció messzire vitte őket attól, hogy megértsék az irgalmasságot, hogy mit jelent irgalmasnak lenni. És a Biblia azt mondja, hogy az irgalmasságban van a helyes ítélet. És a három nő – a szent, a bűnös és a rászoruló, az egyház allegorikus alakjai – szenved az irgalmasság hiányától. Ma is Isten népe, amikor találkozik ezekkel a bírákkal, szenved az irgalom nélküli ítélettől, a polgári és egyházi életben egyaránt. És ahol nincs irgalmasság, ott nincs igazságosság. Amikor Isten népe azzal a szándékkal közeledik, hogy bocsánatot kérjen, hogy megítéljék, hányszor, de hányszor találkozik ilyenekkel” – mondta a pápa, majd így folytatta:
Az evangélium egyik legszebb mondata: „Én sem ítéllek el”
„Olyan bűnös hajlamúakkal találkozik, akik képesek rá, hogy megpróbálják kihasználni őt, és ez az egyik legsúlyosabb bűn: nyerészkedőkkel találkozik, akik nem adnak oxigént annak a léleknek, nem adnak neki reményt; merevekkel találkozik, akik azt büntetik a bűnbánókban, amit ők maguk rejtegetnek a lelkükben. Ezt úgy hívják, hogy az irgalmasság hiánya” – jelentette ki Ferenc pápa, aki végül ezekkel a szavakkal zárta homíliáját:
„Az evangélium egyik legszebb mondatát szeretném most idézni, amely nagyon meghat engem: ’Senki sem ítélt el téged?’ – ’Senki, Uram’. – „Én sem ítéllek el’, válaszol Jézus. Én sem ítéllek el: ez az egyik legszebb mondat, mert telve van irgalmassággal”.