2017. március 10., péntek

Jézus és Szűzanya Szentlélekben egyesült szíve által és Szent Mónika közbenjárására kérünk Téged Úristenünk



Jézus és Szűzanya Szentlélekben egyesült szíve által és Szent Mónika közbenjárására kérünk Téged Úristenünk, hallgass meg minket!


„Mely gyötrelem volt neked Isteni szülöttedet látni szegény jászolban. S midőn annyi ellenségek romlására esküvének, tőr veré át lelkedet” (Ho 63,2) a fölséges Isten öröktől fogva azt a csodálatos méltóságot rendelte Máriának, hogy Ő legyen a második Isteni Személy megtestesüléséhez a szinte felfoghatatlan nagyméltóságú Édesanya. Isten ezer évvel korábban közölte Dávid királlyal, hogy családjából születik a Messiás király, ezt több formában is rögzíttette a Bibliában: „Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen: Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat! Aki az égben lakik, mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr. De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen” (Zsolt 2,1-6)  „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul” (110,1) A Szűzanya tudta azt, hogy Fia, az Istennek a Fia, végtelen nagy méltóság, mégsem követelőzik, hogy ez a méltóság a földi életében is mutatkozzék meg. Mária önmagáról sem beszélt, hogy anyai méltóságának megfelelő tiszteltet kapjon, Fiának pedig előkelőbb körülmények járnának, mint a római császárnak, hiszen az Istennek a Fia. Betlehem még Názáretnél is szegényesebb település, és ott világra jön Szent Fia. Lesz-e fogadás? Egyetlen házhoz sem tértek be szálást keresni. Megnézték a szerény fogadót: az összeírásra az adóbevallásra hazajöttek a messziről jövő elszármazottak, nekik a városon átkelve senki se ajánlott fel szállást, kimentek hát a városka széléig, és ott meghúzódtak a messze eső legelőkön tartózkodó bárányok téli szállásán. De hogy ott megszülessék a Messiás király, azt talán mégsem látták ildomosnak. Viszont Isten Fia nem kért semmit a földről, csak az Édesanyát: ezt a mennyei Atya így biztosította neki. A magyar népének, amelynek szövegét idézem, érezteti a meglepetést, hogy az ég és föld teremtője, Fia földi születését ilyen körülmények között tervezte és fogadta el. A szegények között. A második verssor azonban még megdöbbentőbb körülményekre is rámutat: Betlehemiek adnak ugyan Józsefnek iparos-munkát, bizonnyal meg is fizetik a munkadíjat, de nem ébrednek rá, kik az ott maradt vendégek. Egy éven át sem érdeklik őket a körülményeik. Amikor pedig úgy másfél évvel a népszámlálás után megérkeznek az idegen nagyurak, akkor sem rohannak a közeli jeruzsálemiek, hogy magát a csillagok királyát, a Messiást köszöntsék. A harminc-harmincöt kisfiút megsiratják, amikor Nagy Heródes, a császár helytartója megöleti az ártatlan áldozatokat, de akkor már a Megváltó más országban rejtőzködik. A mennyei angyalok igen szívesen segédkeznek a távozás, majd a visszatérés alkalmával. Az ő információik és Szent József bölcsessége fejezi be ezt a megpróbáltatást. 


Himnusz CCCCLXVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Térdelve mondjunk hő imát,
zengjünk bűnbánó éneket,
tartsák fel forró könnyeink
a vétket torló szent kezet!
Sok rosszat tettünk, Istenünk,
megsértve nagy jóvoltodat,
a mennyből mégis nyújtsd felénk
irgalmat osztó jobbodat!
Az emberszívet ismered:
esendő, mégis gyermeked:
ne vess el minket, kérlelünk,
hogy áldjuk érte szent neved!
Ne tartsd számon rossz tetteink,
s a jót növelve úgy vezess,
hogy elnyerjük tetszésedet,
most és örökkön át szeress!
Boldog Háromság, légy velünk,
osztatlan Egység, add nekünk:
teremjen jó gyümölcsöket
nagyböjti önmérsékletünk! Ámen.


P. Giulio Michelini 4. elmélkedése: Ne hunyjunk szemet mások szenvedése fölött



P. Giulio Michelini 4. elmélkedése: Ne hunyjunk szemet mások szenvedése fölött


Szentségimádás Aricciában

Folytatódik Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata a Róma közeli Aricciában. Giulio Michelini ferences atya kedden délután megtartotta 4. elmélkedését, amelynek témája: „Ima a Getszemáni-kertben és Jézus letartóztatása (Máté 26,36-46)”.
Jézus imája az Olajfák-hegyén és a Tábor-hegyen
Az elmélkedésben Michelini atya Jézus két imájának összehasonlításából indult ki, amelyet az Olajfák-hegyén, illetve Galileában a Tábor-hegyen mondott. A két különböző helyszínen meglepő hasonlóságokkal találkozunk: Jézus egzisztenciális helyzete mindkét esetben nehéz (az elsőben azért, mert Péter és a többiek nem értették meg Jézus első bejelentését, hogy meg kell halnia Jeruzsálemben; a másodikban pedig azért, mert tudtul adta, hogy valaki elárulja majd őt). Mindkét esetben Jézus magához hívja tanítványait, Pétert, Jakabot és Jánost, de ők nem értik egészen, hogy mi történik Mesterükkel. A két eseményt a következő részlet különbözteti meg egymástól: a Tábor-hegyen hallani az Atya hangját, aki vigasztalja Fiát; a Getszemáni-kertben viszont nem (kivéve Lukács evangéliumában, ahol Jézust egy angyal erősíti meg szenvedésének ideje alatt).
Jézus maga fordul az Atyához, és teljességgel elfogadja szent akaratát. Az Atya eredeti szándéka nem Fia halálát, hanem a világ üdvösségét akarta, ahogy Romano Guardini az Il Signore (Az Úr) c. kötetében írja: „Jézus azért jött el, hogy megváltsa a népét és általa a világot is. Ennek a hitben gyökerező szeretet által kellett volna beteljesednie, de sajnos nem így történt. Az Atyától származó küldetés lényege változatlan maradt, csak más formát öltött.”
Jézust magát, és szavait sem fogadták be
Az emberek elutasítása következtében a keserű halál valósult meg, ami a megváltás új formája lett. Mindez számunkra a megváltás útját jelenti a szó világos és egyértelmű jelentésében. A gonosz szőlőmunkásokról szóló párbeszéd egy olyan apát állít elénk, aki a Fiát küldi el, mondván, hogy „a fiamat csak becsülni fogják” (Mt 21,37). Jézus szavai és személye azonban nem találnak befogadásra, így Isten országa más módon valósul meg, úgy ahogy Jézus a Getszemáni-kertben meghívást kap ennek elfogadására: „az emberek készségétől függött, hogy milyen formában valósul meg a megváltás műve. A világ elutasítása nem tette lehetővé, hogy Jézus a béke fejedelme legyen úgy, hogy eljövetelével minden a maga teljességében bontakozzon ki a próféta szavai szerint. Így […] a Messiás lesz az, akire halál vár. Életáldozata a halál áldozatává válik” (R. Guardini).
Szeressék Istent teljes szívükkel
Jézus a Shemá, Izrael imájának (vö. D. Fortuna: A Meghallgatás Fia) szavaival buzdítja tanítványait, amit a Getszemáni kertben mondott el, hogy szeressék Istent teljes szívükkel, erejükkel és annyira, hogy életüket is áldozzák érte.
Hogyan viszonyulunk embertársunk gyötrődéséhez?
P. Michelini elmélkedése végén kérdéseket fogalmazott meg. Hogyan viszonyulunk embertársunk szenvedéseihez? Nyitott szemmel és lélekkel imádkozunk, vagy elalszunk mint a tanítványok? Isten akaratát önkényes parancsként értelmezzük, amit teljesíteni kell, mert Valaki úgy döntött, vagy meglátjuk benne a mindenki javát szolgáló szent akaratát? Végül abból a feltételezésből kiindulva, hogy az üdvösségre vonatkozó isteni akarat szilárd – ahogy Guardini mondta: Isten elhatározása változatlan marad – elfogadom-e, hogy az üdvterv konkrét megvalósulási formája feltételekhez kötött, mert Isten mindenhatósága az értelmes teremtménye szabadsága tiszteletben tartásával valósul meg? Ha Isten meggondolná magát, ahogy Jónás könyvében is szerepel (vö. Jón 3,10), „megbánhatja” tettét, ahogy Ninive lakói is megtérnek, akkor az egyház nem teheti meg, hogy ne változzon meg maga is – zárta negyedik elmélkedését P. Giulio Michelini a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán.
 
 
 

Nagyböjt első hetének péntekje



Nagyböjt első hetének péntekje



Jézus tanácsát olvassuk a mai nap örömhírében: „Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.” Békülékeny, békességet kereső lelkületet különösen azokkal szemben érdemes tanúsítanunk, akik nem jószándékkal közelednek felénk. Ha támadó szavaikra támadással reagálunk, akkor csak a békétlenség tüzét szítjuk. A szelídséggel, a békülékeny szavakkal viszont kiolthatjuk a másik emberben az ellenségeskedés tüzét.
Érdemes arra gondolnunk, hogy Isten örökké hűséges marad tervéhez, miszerint üdvözíti, az örök boldogságra vezeti az embert. Akkor is hűséges marad ezen szándékához, amikor az ember szembefordul vele, engedetlen iránta és bűneivel kimutatja, hogy ellenségként tekint rá. Isten akkor is hűséges marad üdvözítő tervéhez, amikor az ember enged a benne lévő gonosz erőknek, amelyek szembefordítják Teremtőjével és Urával. Hűséges marad akkor is, amikor szabadságunkkal visszaélve megtagadjuk akaratának teljesítését. Isten, aki végtelenül irgalmas, nem zár ki szívéből egyetlen embert sem. Vár ránk, hogy a magányosságból és a belső meghasonlottságból visszatérjünk a vele való szeretetközösségbe. Isten így mutatja ki békülékenységét, irgalmát és végtelen szeretetét irántunk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.