2017. március 10., péntek

Jézus és Szűzanya Szentlélekben egyesült szíve által és Szent Mónika közbenjárására kérünk Téged Úristenünk



Jézus és Szűzanya Szentlélekben egyesült szíve által és Szent Mónika közbenjárására kérünk Téged Úristenünk, hallgass meg minket!


„Mely gyötrelem volt neked Isteni szülöttedet látni szegény jászolban. S midőn annyi ellenségek romlására esküvének, tőr veré át lelkedet” (Ho 63,2) a fölséges Isten öröktől fogva azt a csodálatos méltóságot rendelte Máriának, hogy Ő legyen a második Isteni Személy megtestesüléséhez a szinte felfoghatatlan nagyméltóságú Édesanya. Isten ezer évvel korábban közölte Dávid királlyal, hogy családjából születik a Messiás király, ezt több formában is rögzíttette a Bibliában: „Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen: Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat! Aki az égben lakik, mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr. De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen” (Zsolt 2,1-6)  „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul” (110,1) A Szűzanya tudta azt, hogy Fia, az Istennek a Fia, végtelen nagy méltóság, mégsem követelőzik, hogy ez a méltóság a földi életében is mutatkozzék meg. Mária önmagáról sem beszélt, hogy anyai méltóságának megfelelő tiszteltet kapjon, Fiának pedig előkelőbb körülmények járnának, mint a római császárnak, hiszen az Istennek a Fia. Betlehem még Názáretnél is szegényesebb település, és ott világra jön Szent Fia. Lesz-e fogadás? Egyetlen házhoz sem tértek be szálást keresni. Megnézték a szerény fogadót: az összeírásra az adóbevallásra hazajöttek a messziről jövő elszármazottak, nekik a városon átkelve senki se ajánlott fel szállást, kimentek hát a városka széléig, és ott meghúzódtak a messze eső legelőkön tartózkodó bárányok téli szállásán. De hogy ott megszülessék a Messiás király, azt talán mégsem látták ildomosnak. Viszont Isten Fia nem kért semmit a földről, csak az Édesanyát: ezt a mennyei Atya így biztosította neki. A magyar népének, amelynek szövegét idézem, érezteti a meglepetést, hogy az ég és föld teremtője, Fia földi születését ilyen körülmények között tervezte és fogadta el. A szegények között. A második verssor azonban még megdöbbentőbb körülményekre is rámutat: Betlehemiek adnak ugyan Józsefnek iparos-munkát, bizonnyal meg is fizetik a munkadíjat, de nem ébrednek rá, kik az ott maradt vendégek. Egy éven át sem érdeklik őket a körülményeik. Amikor pedig úgy másfél évvel a népszámlálás után megérkeznek az idegen nagyurak, akkor sem rohannak a közeli jeruzsálemiek, hogy magát a csillagok királyát, a Messiást köszöntsék. A harminc-harmincöt kisfiút megsiratják, amikor Nagy Heródes, a császár helytartója megöleti az ártatlan áldozatokat, de akkor már a Megváltó más országban rejtőzködik. A mennyei angyalok igen szívesen segédkeznek a távozás, majd a visszatérés alkalmával. Az ő információik és Szent József bölcsessége fejezi be ezt a megpróbáltatást. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése