Nagyböjt első hetének csütörtökje

Nagyböjt első hetének csütörtökje

A mai evangéliumban Jézus a következő szavakkal bátorít minket, hogy Istenhez forduljunk kéréseinkkel: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” Talán még helyesebb, ha nem anyagi természetű kérésekkel fordulunk hozzá és nem földi javakat szeretnénk tőle kapni, hanem kérdéseinkkel lépünk elé. Az imádság szüntelen párbeszéd, amelyben Isten meghallgat minket és válaszol nekünk. Ebben a párbeszédben megértjük önmagunkat, hivatásunkat. A szívünk legmélyén lévő és lelkünket megérintő kérdéseinket tárjuk Isten elé, s amikor átgondoljuk és kimondjuk szavainkat, akkor Isten megvilágosítja értelmünket, megtisztítja vágyainkat, hogy valóban mindig olyat kérjünk, ami örök üdvösségünket szolgálja s ezért teljesíthető legyen.
Sok ember úgy érzi, hogy Isten távol van az életétől, az ő mindennapi gondjaitól, mások pedig azt gondolják, hogy ők tudnak mindent a legjobban, ezért Isten ne avatkozzon bele az életükbe. Ezzel szemben Isten nem zárkózik el előlünk, ismeri problémáinkat és üzeneteivel válaszol nekünk. Szava útmutatás számunkra, hogy eligazodjunk azokban az ügyekben, amelyek meghatározzák életünket. Szolgálja a nagyböjti idő kéréseink megtisztulását!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.