2017. március 6., hétfő

Nagyböjt első hetének hétfője



Nagyböjt első hetének hétfője


A nagyböjti időszak során szüntelenül hangsúlyozzuk, hogy az imádság és a böjt mellett gyakoroljuk a jócselekedeteket. A mai evangélium felsorolja, hogy mivel tudunk valóban jót tenni felebarátainknak. Enni adunk az éhezőknek, inni adunk a szomjazóknak, befogadjuk az idegeneket, gondoskodunk a ruhátlanokról, segítségére vagyunk a betegeknek. A felebaráti szeretet jócselekedeteinek szoktuk nevezni ezeket a tetteket, valamint mindazt, amivel a szegényeket és a rászorulókat segítjük.
Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása bizonyos bölcsességet, előrelátást és felelősséget feltételez. Minden jócselekedettel kilépünk önmagunk világából, átlépjük önzésünk és saját érdekeink határait, hogy megnyissuk szívünket a másik ember felé, akiben Krisztus arcát fedezzük fel. Kilépünk a jelenből, a mai nap gondjából és a jövő felé fordulunk. Felelősséggel gondolunk arra, hogy jövőbeli örök sorsunk, üdvösségünk a jelen cselekedeteinktől is és természetesen Isten irgalmától is függ. Bölcsen belátjuk, hogy az örök élet elnyerése érdekében gyakorolnunk kell az irgalmasságot. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten jócselekedetünket látja és jól ismeri szándékainkat is, tehát legyünk valóban önzetlenek, amikor másokat segítünk! És abban is biztosak lehetünk, hogy Isten minden jócselekedetet megjutalmaz, azaz bejutunk abba az országba, amelyet készít nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem! Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a Téged kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése