Nagyböjt első hetének szerdája

Nagyböjt első hetének szerdája

„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét” – szól Jézus kortársaihoz. Szavai valóban kemények, egyesek akár sértőnek is tekinthették annak idején. Vajon mi állhat Jézus határozott szavainak hátterében? Mit akart elérni kijelentéseivel? Biztosan nem a sértés állt szándékában és nem is az ítélkezés, hanem fel akarta rázni hallgatóságát. Rá akarta őket ébreszteni arra, hogy nem Isten útjain járnak. Az ószövetségi idők prófétáira jellemző ez a fajta beszédmód, akik szintén nagyon kemény szavakat használtak, amikor a népet szembesíteni akarták bűnös életmódjukkal. A prófétáknál ehhez gyakran párosul a fenyegetően közelgő isteni ítélet meghirdetése, amely viszont Jézus szavaiból hiányzik. Ő inkább azt helyezi előtérbe, hogy aki felismeri a jeleket, hallgat az isteni figyelmeztetésekre és megtér, az elnyeri az üdvösséget.
Az Úr kijelentésének második része ránk is vonatkozik, akik időnként szeretnénk megerősítő jeleket látni. Isten valóban ad jeleket az embereknek, amelyek alkalmazkodnak emberi természetünkhöz és felismerhetőek számunkra. Általuk megismerjük Isten létezését, gondolatait, szándékait, személyesen velünk kapcsolatos akaratát. Ezek az isteni jelek üdvösségünket szolgálják. Napjaink egyik ilyen jele az irgalmas Jézus arca. Mit mond nekem ez az arc, amikor most, a nagyböjti időben szemlélem?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel az Atya szereti Őt.