2015. január 3., szombat

Zsolozsma XXXV.



Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
 3, 5-16
 A krisztusi új ember Testvéreim!


 Fojtsátok el tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben. Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljetek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.


A Megszentelt Élet Éve 22.





A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA

 
„Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: Mester, mikor jöttél ide? Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” (Jn 6,22-27) Jézus a kafarnaumi zsinagógában beszélve várva-várta, hogy odaérjenek előző napi vendégei. Szíve tele volt élete nagy ajándéka bejelentésének ujjongó örömével. Úgy vélhette, ha az ajándék-kenyérnek annyira tudtak örülni, pedig reggelre kelve újra éhesek lettek, akkor az örök életre szóló sokkal-sokkal értékesebb adomány hírét majd még inkább kicsattanó örömmel fogadják. Jézus persze jól tudta isteni értelmével, hogy ténylegesen mi történik, emberi értelme, főképpen pedig emberszíve mégis hevesen vágyott arra, hogy felfogják, megértsék, milyen nagy adományt jelent be az Úr. Megjelennek a zsinagógában, örömmel kiáltják hátra a tolongóknak: Itt van! Megtaláltuk! Csak Jézus szomorodik el, mert kitárulnak előtte a gondolatok, és lehangolja lelkesedését a közvetlen tapasztalat. Ennek ellenére megpróbálja áthangolni gondolataikat, vágyaikat. Nem sajnálja erre a drága időt, hiszen nemcsak értük harcol, hanem a következő évszázadok lelkeiért is.Az első kérdés, amit tisztázni kellett: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük? Jézus azt felelte: Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött”. (28-29) A kérdés valóban lényegbevágó. Jézus már hónapok óta tanít és műveli csodáit. Ha a Máté-evangélium kronológiáját vesszük alapul, akkor csak két fejezettel később teszi fel a kérdést az Úr: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13) És a tanítványok szorgalmasan elismétlik, amit addig hallottak: valamelyik prófétának. Jézus tovább kérdez:„És ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus azt felelte neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és a vér nyilatkoztatta kik ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van” (Mt 16,15-17) Jézus tehát ezt az alapvető kérdést akarja tisztázni a kafarnaumi zsinagógában. Az előző napi feltétlen lelkesedésnek most nyoma sincs. Senki nem mondja: valóban te lehetsz Isten Fia, mert a kenyérszaporítás csodáját másként nem tudtad volna művelni. Ők viszont ellenkezőleg nyilatkoznak:„Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: Égi kenyeret adott nekik enni.” (31) Provokálni akarják Jézust, hogy a régi, mindennapos csodát, a manna-esőt, vagy valami más testi táplálékot biztosítson nekik a Názáreti Mester. Akkor könnyebben hisznek neki. Jézus jól tudja, hogy vitapartnereinek nem a természetfeletti, hanem a természetes élet áll a vágyaik központjában, ezért ebből szeretné őket kigyógyítani. „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” (32-A jelenlévőknek és a világ minden haspók emberének kínálja Jézus a magasabb rendű élet lehetőségét. A test földi élete fenntartható a gabona lisztjéből sütött kenyérrel. Ez azonban csak ideig-óráig biztosítható. Aztán jön a mindenki sorsát megpecsételő halál, amelyet túlvilági élet vagy örök halál követ. Jézus erre akar orvosságot biztosítani, amikor önmagát kínálja az örök élet kenyerének.


Karácsonyi idő szombat




Karácsonyi idő szombat
2015. január 3.
„Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én”


Keresztelő Jánosnak édesanyja szíve alatt, hat hónapos magzat korában voltak különleges élményei: Szent Lukács evangéliuma pontosan beszámol némelyikről. Mária köszöntésekor Gábriel főangyal a lehetetlennek tűnő szűzi szülés lehetséges voltát azzal magyarázta Máriának, hogy gyermeke olyan nagy lesz, hogy „a Magasságbeli Fiának fogják hívni”, ami a zsidó nyelvi törvények szerint azt jelenti, mint a mi nyelvünkben ez a fogalmazás: a Magasságbeli Fia lesz. Hivatkozik az angyal arra is, hogy Dávidnak rengeteg leszármazottja közül ez a fiú lesz az egyetlen, akinek „az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (Lk 1,31-33) Ha megfontoljuk, hogy Kr.e. 587-586. óta Izraelnek nem volt önálló, „uralkodó” királya, hiszen önálló államuk sem volt, és Jézus születése idején a római császár volt törvényes uruk, amint maguk a főtanács tagjai is ezt állították Pilátus helytartó törvényszéke előtt: „Nincsen királyunk, csak császárunk”.(Jn 19,15)  Az a férfi, mondja János, megelőzi őt, mert előbb volt, mint ő. (Jn 1,30) Jézusról szól, hiszen az Ő előfutára. Jézus embersége hat hónappal fiatalabb János emberségénél. Ennek az emberségnek, emberi természetnek, emberi testnek és a hozzá tartozó emberi léleknek nincs hozzá tartozó emberi személyisége, ezért bizonyos, János tudatosan fogalmaz így: „Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én”. Jézus Isteni Személy, aki a megtestesüléskor személyi fősége alá vette azt a megvalósult emberi természetet, amely úgy jött létre, hogy Istenteremtő ereje termékenyítette meg Szűz Mária érett petesejtjét. Jézus embersége nem Isten, de szorosan, elválaszthatatlanul össze van kötve az istenséggel a Második Isteni Személy fősége alatt. Csodálatos, milyen tiszta fogalma volt arról, amit nemzettársai sem akkor, sem a máig eltelt kétezer év alatt nem voltak hajlandók elhinni, hogy az egy Istenben három Személy van. Édesanyja nyilván beszélt neki erről, amíg otthon lakott a szüleinél. Ha hat hónapos magzatként meg tudta érezni, hogy csodálatos dolog történt vele azáltal, hogy Mária szíve alatt hozzájuk érkezett pár napos magzat megszentelő kegyelmet adott neki. Három évesen felfoghatta amit az édesanyja Mária köszöntésekor megértett: Mária köszöntésekor „felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel“.(Lk 1,41)  Ezekből a tényekből a kegyelem közel harminc esztendős kolostori élet sok-sok imája segítségével kimunkálta benne a Szentháromság ismeretét, és nem  csodálkozott azon, hogy Jézus látogatásakor ezt a jelet kapta végső pecsétnek küldetése teljes elvégzéséhez: „Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem, hogy ő az Isten Fia”. (33-34) Ne féljünk kicsi gyermekeknek ezekről a nagy titkokról beszélni. A kegyelem mindig működik!


2015. január 2., péntek

Zsolozsma XXXIV.



Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből 
2, 16 – 3, 4
Új élet Krisztusban Testvéreim! 


Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásban ostobán felfuvalkodik, s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnetek, hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak. Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.


A Megszentelt Élet Éve 21.



A Megszentelt Élet Éve


VITA CONSECRATA
Az Eucharisztikus Jézus


Assisi Szent Ferenc rendelkezett így: Testvéreim, ha vándoroltok, és a távolban megláttok egy templomtornyot, boruljatok le és mondjátok őszinte áhítattal: Imádunk Téged legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk Téged, mert Te szent kereszted által megváltottad a világot. Ó szent vendégség, melyben Krisztust vesszük magunkhoz, megújítjuk szenvedésének emlékét, lelkünk eltelik kegyelemmel, és jövendő üdvösségünk zálogát nyerjük.”Szent Ferenc atyánk nagyon szerette az Eucharistiát. Ő nem volt áldozópap, nem tartotta magát méltónak erre a nagy tisztségre, de klerikus, azaz egyházi férfiú akart lenni, mert az igehirdetésre hivatást érzett, ezért diakónussá, vagyis szerpappá szenteltette magát. Így a szentmisében közvetlen szolgálhatott a miséző papnak, énekelhette az evangéliumot és prédikálhatott is. Úgy rendelkezett, hogy vele mindig lakjék egy fedél alatt felszentelt pap testvér, hogy minden nap misézzék neki és áldoztassa meg. Másik rendelkezése az volt, hogy a felszentelt papokat különleges tisztelettel illessék rendjének tagjai. Ő maga is ezt tette: Ha egy angyallal és egy pappal egyszerre találkoznék, először a papot köszönteném, mert Urunk, Jézus Testét ő hozza közénk az oltáron és ő nyújtja másoknak. Vándorlásai közben minden templomba betért imádni az Oltáriszentséget. Ha pedig a templom nem volt tiszta, seprűt szerzett és kitakarította, hogy méltó legyen a legfőbb Úrhoz. Lehet, hogy ez a tapasztalat hívta fel a figyelmét: a világ minden táján akadhatnak templomok, amelyeket nem látogatnak hívek, nem imádják az ott rejtőző Istenséget. Jézus örömmel veszi, ha egy-egy templomlátogató lélekben odafigyel rá és szeretetét kifejezi iránta bármilyen távolról is. Buzgó lelkek még mélyebben is elgondolkodhatnak erről. Jézus mindenkiért meghalt. Halála érdemeit mindenütt árasztani akarja. Megteszi ezt a szentmisében úgy, amint a kereszten, hiszen a szentmise a keresztáldozat jelenvalóvá tétele a mindenkor élő emberek javára. Kínálja kegyelmeit a szentmise gyümölcséből, az Eucharisztiából is. Aki ezt érti és betér az Úrhoz, az részesül eme kegyelmekből. A hívő tudja, hogy a keresztények legfőbb feladata a szeretet árasztása. Teheti ezt darabka kenyérrel, pénzzel, de sokkal többet adhat, ha imájában a kegyelmek Urától kialkalmazza azt, ami a legfontosabb a rászorulóknak. Szent Ferenc ezt is megérezhette: ha lélekben a távoli templomokba, a világ minden tájára ellátogat az imádkozó hívő, ugyanígy kieszközölheti a kegyelmeket az idegen, ismeretlen nép gyermekeinek. Egy alkalommal betértem az egervári templomba. Az oltárra kitett vendégkönyvben ezt az üzenetet olvastam: A Fülöp-szigetekről származom. Budapesten végzem egyetemi tanulmányaimat. Örülök annak, hogy én is a ti katolikus testvéretek vagyok. Imádkozzunk egymásért! Az üdvösség az Ő kegyelméből fakad. A kegyelemosztás feltétele az, hogy kérni kell. A legtöbb ember ezt vagy nem tudja, vagy nem törődik vele. Mi tudjuk, tehát kérjük bizalommal a megtérés és üdvösség kegyelmét. Jézusnak már mindenütt van temploma, benne él az Eucharisztikus Jézus. Várja távoli gyermekei kérését, hogy kegyelmeit osztogatni tudja. Egy japán férfi kérdezte meg katolikus magyar ismerősétől: Te igazán hiszed, hogy az Isten Fia itt valóságosan jelen van? Mert ha én hinni tudnám, soha többé fel nem kelnék a térdemről.


Karácsonyi idő péntek




Karácsonyi idő péntek


2015. január 2.
„Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus?”

Az Isten országa az igazság és a szeretet szellemisége. Az a birodalom, amely örök, amelyben nincs semmi hazugság, sem gyűlölet. Igaz az, ami megfelel a fogalmának. A Messiás, a Krisztus, a Második Isteni Személy, aki érettünk emberré lett. A kinyilatkoztatás részletesen beszámol nekünk arról, hogy a teremtés során Isten megteremtette az angyalvilágot is. Ez nem szerepel a teremtmények sorában. Ők Isten legkiválóbb teremtményei. Tiszta szellemek. Értelmük és akaratuk sokkal nagyobb, mint az embereké. Mielőtt Isten a mennyországba bevitte volna, tehát meglátták volna Istent a maga csodálatos valóságában, Ki kellett állniuk s hűség próbáját. Elmondta nekik az Úr, hogy Istennek három személye van. Mindhármat természetesen minden teremtménynek, az angyaloknak is imádniuk kell. El is fogadták, hiszen az isteni Személyek végtelenül fölöttük álltak. Ekkor közölte velük Isten, hogy majd ez a Második Isteni Személy felveszi az angyaloknál kisebb rangú teremtmény, az ember természetét, személyi fősége alatt oda csatolja az istenségéhez, és ezért Őt mi mindkét természetében imádni kell. Ezt az angyalok hatalmas tábora megtagadta. Nagy szellemi harc keletkezett a hűséges és a hűtlen angyalok tábora között. Ezt a harcot írja le János apostol a Jelenések könyvében (12,7-11) De a további fejlemények aggasztók: „Örvendezzetek tehát egek, és akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, és tudja, hogy kevés ideje van” (12) Ezek után érthető, hogy János megállapítja levelében: „Ki a hazug, ha nem az , aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé. de ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé”. (1Jn 2,22-23) János apostol előre látja, hogy Isten táborában könnyen bizonytalanságot szül Jézus messiási küldetése, ha valaki tagadni kezdi, hogy Jézus Krisztus a Messiás. Úgy irányította Jézus perét, hogy a legfontosabb kérdést ne tegye fel a főpap az Úrnak „Honnan származol?” Mert akkor Jézus megmondta volna: Betlehemben születtem. Az elmúlt kétezer év alatt sem vette a kezébe senki úgy a Bibliát, hogy utánanézett volna ennek. Így maradt a régi válasz. Jézus káromkodott, mert nem lehet a Messiás, aki Názáretből jön. Az újkori szakadárságok is többnyire ebbe a tévedésbe estek. Az akkori zsidó felfogást fogadják el, gyűlölik Jézus Krisztus híveit, legjobban az Édesanyját. Mi védjük az igazi tant, mert az Atya tanúsága, Jézus halottaiból való feltámadása eltagadhatatlan tények. „Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad ennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Ez az ígéret, amelyet nekünk ígért: az örök élet.”


2015. január 1., csütörtök

Hívom a családokat 2015 januárjában



Hívom a családokat 2015 januárjában – Bíró László püspök levele


Hívom a családokat, a házaspárokat, a jegyeseket és a szerelmeseket, a szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

Rövidesen el kellene döntenünk, hogy milyen különórákra járatjuk a fiunkat – szólt feleségéhez a férj –, mert manapság csak az érvényesül, aki idejében specializálódik. A nyelvek is fontosak, nyelvek nélkül nem fog tudni tájékozódni a legfrissebb tudományos eredményekről. A sportot sem szabad elhanyagolni, ép testben ép lélek! Értelek – válaszolt a feleség –, csak nehogy úgy járjunk, mint a szomszédék a gyerekükkel, akit egész kicsi korában ráállítottak a biológiára, a „jövő tudományára”, vettek neki akváriumot, terráriumot, tücsköt-bogarat, kígyót-békát, aztán érettségi előtt kiderült, hogy a gyereket a holt nyelvek érdeklik, és esze ágában sincs biológusnak mennie. Apja kétségbeesve mondta, hogy mennyi pénzt öltek bele a „biológiába”, a gyerek meg olyan pályára akar menni, amelyen nem lehet normálisan keresni, még nyugdíjas korukban is nekik kell majd őt segíteniük.
Joggal merül fel a kérdés: hogyan lehet megalapozni a jövő nemzedékének jól-létét? Vajon a politikai, gazdasági folyamatok adnak-e reménykedésre okot? 2014. november 25-én Ferenc pápa az Európai Parlament ülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az Európai Unió alapító atyái ambiciózus politikai tervüket az emberekbe vetett bizalomra alapozták, nem annyira mint állampolgárokra, vagy a gazdasági élet tényezőire, hanem mint transzcendens emberi méltósággal bíró nőkre és férfiakra.
Ferenc pápa egész beszédének központi eleme volt a határozott kiállás minden egyes ember egyenlő méltósága mellett. „Olyan önző életstílusokkal találkozunk, amelyeknek a pazarlása nem tartható fenn – mondta –, ezek az egocentrikus emberek pedig legtöbbször közömbösen tekintenek a körülöttünk lévő világra, különösen a szegények legszegényebbjeire. Döbbenten tapasztaljuk, hogy a politikai vitákat gazdasági és technikai kérdések uralják, az emberi személyről való méltó gondoskodás rovására. A férfiak és a nők annak a veszélynek vannak kitéve, hogy őket csupán egy gépezet fogaskerekének tekintik, kihasználható fogyasztási cikknek. Ennek pedig az a következménye – mint ahogy ez tragikusan be is következik –, hogy ahol az emberi élet már nem látszik a gépezet számára hasznosnak, lelkiismeret-furdalás nélkül eldobják, például a halálos betegeket, az elhagyott és gondozásra szoruló öregeket, vagy az anyjuk méhében halálra ítélt gyermekeket. Ezek a súlyos veszedelmek akkor törnek ránk, ha megengedjük, hogy a technika vegye át a hatalmat, ha a célok és eszközök összegabalyodnak. Mindez az „eldobhatóság kultúrájának”, az ellenőrizhetetlen fogyasztásnak a következménye. Ezzel szemben az emberi méltóság tisztelete akkor tartható fenn, ha elismerjük az emberi élet értékét. Az életet ingyen kapjuk, tehát nem lehet adás-vétel tárgya.”
Mondjatok példákat arra, hogy hogyan sértik meg az emberi méltóságot! Mire hivatkoznak azok, akik igazolni akarják ilyen viselkedésüket? Milyen következményei vannak annak, ha valaki a saját emberi méltóságát sem becsüli meg?
A Szentatya rámutatott: „Ahhoz, hogy Európa reményteli legyen, el kell ismernünk az emberi személy központi jelentőségét, és segítenünk kell minden férfit és minden nőt képességeik kibontakoztatásában. Azaz fordítsunk gondot a személyekbe való befektetésre és azokra a kezdeményezésekre, amelyek tehetségeiket fejlesztik és gyümölcsözővé teszik. A legelső terület tehát az oktatás-nevelés, kezdve a családdal, minden társadalom alapsejtjével és legértékesebb elemével.”
Megállapította továbbá, hogy „családok nélkül a jövő azon bukik meg, hogy homokra épült, és ennek szörnyű következményei lesznek.” Amikor a család fontosságát hangsúlyozzuk, „nem csupán a felnövekvő új generációknak adunk reményt, hanem sok öregnek is, akik egyedül kényszerülnek élni és valósággal elhanyagoltak, mert nincs már körülöttük a melegítő, támogató és kísérő család.” Az egységes, termékeny és megbonthatatlan családok alapozzák meg jövőbe vetett reményünket – mondta Ferenc pápa. A család képét véve alapul kiemelte minden egyes európai tagállam kultúrájának tiszteletét és a szolidaritás és szubszidiaritás fontosságát. „Az egység azonban nem jelent egyformaságot a politikai, gazdasági és kulturális életben, vagy a gondolkodásmódban. Valójában a hiteles egység a különbözőségek gazdagságából ered: ebben az értelemben Európa hasonlít a családhoz, amely annál inkább egységes, minél inkább lehet minden tagja szabadon és teljesen önmaga. Európát úgy tekintem, mint a népek családját, amelyben a népek az Unió intézményeinek közelségét akkor érzik, ha az Unió képes bölcsen kombinálni az elérni kívánt egység ideálját minden egyes különböző hagyományokat ápoló ember számára, tiszteletben tartva a múltjukat és gyökereiket, megszabadítva őket annyi sok manipulációtól és fóbiától. Az emberi személy központi szerepének megerősítése mindenekelőtt azt jelenti, hogy mindenki számára lehetővé tesszük egyediségének és kreativitásának kibontakoztatását, legyen akár egyénekről, akár népekről szó. Az egyesek különlegességei akkor képviselnek hiteles gazdagságot, ha ezeket a többiek szolgálatába állítják. Mindig tartsuk szem előtt az Európai Uniónak a szolidaritásra és szubszidiaritásra alapuló konfigurációját, hogy a kölcsönös bizalomra építő kölcsönös segítség a haladást szolgálhassa.”
Idézzetek fel példákat a hagyományoktól, a gyökerektől való elszakadásnak! Milyen következményei vannak ennek? Hogyan tudjátok megkülönböztetni a jó és értékes hagyományokat a káros és elvetendő hagyományoktól?
A gazdaságról szólva a Szentatya javasolta, hogy a munkahelyek létesítése azt a követelményt is magába foglalja, „hogy megfelelő társadalmi környezet alakuljon ki, ahol a személyt nem zsákmányolják ki, hanem biztosítják, hogy éppen munkája révén családot tudjon alapítani és gyermekeit fel tudja nevelni.”
Ferenc pápa végül bátorította az Európai Parlament tagjait, hogy „dolgozzanak együtt egy olyan Európa felépítésén, amely nem a gazdaság körül forog, hanem szentnek tekinti az emberi személyt, elidegeníthetetlen értékeket állít a középpontba”.
Milyen lehetőségeit látjátok az emberi személy középpontba állításának saját munkahelyeteken, lakóhelyeteken, környezetetekben? Hogyan szolgálhatjuk közösen – az Egyházban és a világban – az emberi méltóságot és az ország, Európa és az egyház jövőjét?
Kétségtelen, mondta a férj, hogy találnunk kellene egy olyan iskolát, amelyiknek az a célkitűzése, hogy minden gyerekből hozza ki azt, ami benne van. Mert biztos, hogy a mi fiunknak is sok adottsága van, csak most még nehéz kitalálni, hogy miben tudna igazán jó lenni. Talán mégse az a helyes, ha százféle különórára járatjuk, ha megpróbáljuk rávenni, hogy ez vagy az érdekelje, hanem ha arra irányítjuk, hogy mindenben törekedjen a tőle telhető maximumot nyújtani. Ha pedig valami különösen érdekli, biztosítsuk neki a lehetőséget, hogy elinduljon abba az irányba. Legyen magával szemben igényes, és akarja kibontakoztatni magát úgy, hogy közben törődik társaival is, hiszen nincs, és soha ne is legyen egyedül.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke


Zsolozsma XXXIII.



A Zsidókhoz írt levélből
 2, 9-17
Krisztus mindenben hasonlóvá vált testvéreihez


 Testvéreim! Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse. Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor ezt mondja: „Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.” Majd: „Bizalommal ráhagyatkozom.” Aztán: „Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.”Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit. 


A Megszentelt Élet Éve 20.



A Megszentelt Élet Éve


VITA CONSECRATA
Az Eucharisztikus Jézus imádása 


A szentmisék után ősidőktől kezdve őriztek meg Eucharisztiát a betegek szent útravalója kiszolgáltatására és a hitük miatt bebörtönzöttek erősítésére. A Szentség őrzésére alkalmas szekrénykét készítettek. Az egészen természetes volt, hogy előtte térdhajtással imádásukat fejezték ki. Amikor már voltak templomaink és azokban díszes miséző oltárok, ezeken helyezték el az oltárszekrényt (tabernaculum). Üldözések idején viszont a szentély falába mélyített és díszített üreg szolgált őrzőhelyül. Idővel kialakult az ünnepélyes, közösségi és magán szentségimádás. A közösségi szentségimádás a helyi egyház hódolata volt az Eucharisztia előtt. Közösség alakult erre a célra, az örökimádást szolgáló testvérek közössége.  Az egyházmegyék is igyekeztek örökimádást biztosítani úgy, hogy az év minden napjára kijelöltek központilag egy-egy templomot, és annak a hívei reggeltől estig hódoltak a szentségi Jézus előtt. Reggel alkalmas időben miséztek,ennek a végén trónusra tették a monstranciát (szentségmutató) közös ájtatosságot tartottak. Ezután fél vagy egész órákra önként vállalkoztak hívek, akik „őrizték a Szentséget”. Később esperesi kerületenként úgy szervezték meg ezt a közös szentségimádást, hogy a kerületi papok közösen miséztek (concelebratio), utána egy órát közösen imádkoztak a hívekkel. A II. vatikáni zsinat után civil kezdeményezésre is tartottak közösségi szentségimádásokat, a katolikus ifjak. Hazánkért, a világegyház virágzásáért egész éjszakát átimádkoztak buzgó csoportok. Zalaegerszegen a ferences templomban minden hónap 13-án az esti misével kezdtük és a másnap reggeli misével fejeztük be az engesztelő virrasztást. Ezt persze sok más templomban is gyakorolják. Ösztönzést ad Jézus Getszemáni kerti haláltusája alkalmával keserű szívvel mondott panasza: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen”. (Mt 26,40-41) A 13-i dátum arra utal, hogy a Szűzanya Fatimában 1917-ben hat egymást követő hónap 13-án jelent meg a három kis látnoknak, és kérte a vesztébe rohanó világért az állandó engesztelést. Ezekre a közös szentségimádásokra szerkesztettek külön imakönyvet alkalmas szövegekkel és énekgyűjteménnyel. Az egyes imaórák menete: imádás, hálaadás, engesztelés, bűnbánat és kérés. Az egyéni szentségimádás tartalma kinek-kinek lelki szükséglete szerint alakul. Időtartama is változó a szerint, hogy mennyi ideje van, vagy mennyit tud valaki rászánni a szabad idejéből. Jó megfontolni néha Jézus társaságában: Isten Atyánk tervezte meg végtelen intelligenciájával az én életemet. Ha okos vagyok és remek emberré szeretnék fejlődni életem utolsó leheletére, akkor Jézus példája szerint kell vállalnom a nekem szánt és egyetlen lehetséges tökéletes tervet,  kövessem Jézust, aki így nyilatkozott megtestesülése előtt Atyjához: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- és bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,7-9) Mivel Jézus tudja az Atya velem kapcsolatos élettervét, szívesen vezet rá engem, hogy ne tékozoljak semmi időt és fáradságot célra nem vezető törekvésekre. Erőt is ad nekem a jó életre. Szent Erzsébet pici lányka korában a templom körül kergetőzve, oda-oda hajolt a templom falához, és elsuttogta: Jézusom, itt vagyok!Ez a gyermekded szeretet indítson minket is a szentséglátogatásra! Ha pedig nincs időm betérni hozzá, a katolikus templom előtt elhaladva kicsi vagy nagyobb keresztvetéssel jelezzem a templom Urának: a házad előtt elvonulva szeretettel köszöntelek, Jézusom! Hegyen-völgyön barangolva, motorkerékpáron, autóval utazva észreveszel katolikus templomot, mondd szeretettel: Imádlak Téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban.


SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA



ÚJÉV karácsony nyolcada – kiskarácsony
SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA
„Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged”


Az ószövetségi Szentírásban gyakran találkozunk olyan imával, amit azért mondtak el hívő lélekkel Istenhez, hogy nem csak egyszeri alkalommal kérjék az Úr hathatós segítségét, hanem az Ő segítő hatalma kísérje útjain azokat, akikre áldást kért a hívő nép. A zsidók úgy képzelték el az isteni segítséget, hogy állandóan föléjük nyúlik a végtelen hatalmú isteni kéz, amint az édesanya vagy az édesapa gyermeke fölé terjeszti karját, és abból állandóan árad a segítség, az isteni erő és védelem a megáldott személyre. A zsidók tapasztalták ezt a hathatós áldást, mikor az amalekiták megtámadták népüket Rafidimben. Mózes kiadta a parancsot szolgájának, Józsuénak, hogy vonuljon felfegyverzett fiatalokkal az ellenséges hadsereg ellen. Sejtette, hogy a rabszolgaságból éppen hogy kiszabadultak nehezen állnak ellen a szabadon nőtt, harcedzett amalekitákkal szemben, ezért megígérte, hogy ő meg Áron és Húr kíséretében a csata közelében egy dombon imádkozik a győzelemért. Amikor karjait az ég felé tárta, Józsue volt előnyben. Ha viszont karjai lankadtak, az amalekiták rögtön felülkerekedtek. Ezért Mózest egy kőre ültették, Áron és Húr pedig tartotta két kinyújtott karját. Így győzött Isten áldásával Józsue csapata. Hatvan éve a Szűzanya azt ígérte hazánknak, hogy ha lesz egy millió magyar, aki imádkozik hazájáért, akkor Magyarország megmenekül a pusztulástól. Az egy millió honfitársunk végül is közösséget alkotva kiérdemelte, hogy összefogva az istentelenség hazugsága és gyűlölete háttérbe szorult. Amint tapasztaljuk, a sátán világszerte nagyon erős. De az áldás Istentől bőségesen árad, és azzal megerősödve az igazság és a szeretet csak győztes lehet. Isten, imádság és komoly hit nélkül nem győzhetünk. De azt is jó tudnunk, hogy ránk nem Mózes keze kéri az áldást, hanem a közénk szállt, megtestesült és Betlehemben megszületett Istenfia. Az Ő segítsége pedig a kegyelemmel teljes, a Magyarok Nagyasszonya, aki ezer éves történelmünk alatt nem először kínálja föl segítségét. A magas égből pedig nemzetünk régi és újabb szentjei biztatnak bennünket. Körükben ott áll a történelem legnagyobb Győztese, Jézus Krisztus, és üzen hűséges népének: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn16,33) Velem együtt ti is győztök, csak az igazság és a szeretet útján járjatok!


Zsolozsma XXXII.



Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
 2, 4-15
A Krisztusban való hit


Testvéreim! Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust Uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s hálátok ne ismerjen határt. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.


A Megszentelt Élet Éve 19.



A Megszentelt Élet Éve


VITA CONSECRATA
 
Az eucharisztikus Jézus, mint a leghatékonyabb orvosság 

Krisztus Urunk a keresztfán megsemmisítette a bűn hatalmát, legyőzte a sátánt és földi csatlósait. Mindezt úgy, hogy irgalma és szeretete útján kínált megtérést: aki élt ezzel a lehetőséggel, mint a jobb lator, annak a pokol helyett a mennyországba vitt az útja. „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztus által”. (Róm5,20) Ha valaha, most újra elhatalmasodott a bűn. Az egész világ az istentelenség, az önzés, a gonoszság kezében van. Jézus halála óta ennek nem szabadna így lenni. Jézus folyamatosan árasztani akarja kereszthalála kegyelmeit. Ezért halála előtti este megmutatta tanítványainak, hogy a bekövetkező halála érdemeit minden kor minden emberének állandóan adni akarja. Külön átváltoztatta a kenyeret és a bort, hogy érzékeltesse: másnap úgy ölik meg, hogy utolsó cseppig kiontják vérét. Majd hozzáfűzte: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19) Megadta minden idők minden emberének a bűn elleni harc folyamatos erőforrását, a kegyelem győzelmének lehetőségét. Sajnálatos tény, hogy az eucharisztikus áldozat idővel háttérbe szorult. Elfeledték értelmét, a sátán ügyesen átprogramozta sokak gondolkodását, elhitette, hogy nincs szükség a szentmisére, elég, ha szépen olvasunk Jézus szenvedéséről és haláláról, prédikálunk és elmélkedünk róla. Nem csengett elég erővel fülünkben a krisztusi parancs: „Ezt cselekedjétek” Nem szenteltek papokat, nem adták át az átváltoztató hatalmat, papok helyett lelkészek vezetik a gyülekezeteket. Hogyan áradjon túl a kegyelem a mai bűnök fölött? Sajnálatos, hogy a katolikus Egyházban óriási hiány tapasztalható: kevés a pap, de vagyunk, szolgálunk, misézünk, teljesítjük Jézus parancsát. Híveink túlnyomó része viszont nem vesz részt a szentmiséken még vasárnapokon sem. Szomorú statisztikai adat: hazánkban a magát katolikusnak vallók 10-15 százaléka jár rendszeresen szentmisére. Megroggyant a hitünk, ez a mulasztások oka! Sokat panaszkodunk, hogy túlárad a bűn. Hiába van törvény, rendőrség, bíróság, nem tudnak úrrá lenni a bajon. Ki tudna segíteni? Mi katolikusok. Ha minden katolikus hívő ott szorongana a templomban, hittel hallgatná a Szentírás és szentbeszéd tanítását, okosodna és hangolódnék a bűnbánatra, sokat érne. Az átváltoztatás ideje elérkezik. Mély csend övezi a nagy pillanatot: Jézus szól a miséző pap nyelvével: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik” – „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatok a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! ”Megtörtént Jézus akarata szerint keresztáldozatának jelenvalóvá tétele. A nekünk szánt kegyelem árad bőségesen. Túlárad krisztusi módon minden bűnön, bajon. Orvosol mindent. Ha van, aki kéri és elfogadja hittel, mint a Fia áldozatát helyesen értékelő és elfogadó Szűzanya, vagy legalább, mint a bűneire ráébredő, a Jézusból áradó kegyelmet jól felfogó jobb lator. Mert a kegyelem mindig túlárad minden bűnön, gonoszságon ma is, de, hogy részesedhessünk, belőle tudatosan kérni kell. Milyen nagyhatalommá válik ilyenkor az igaz hívő! Kérheti a kegyelmet barátra és bűnösre egyaránt. Gondoljuk meg ezt az üzenetet és próbáljunk ennek megfelelően részt venni a szentmisén minél gyakrabban, de legalább vasárnapokon. „Ezt cselekedjétek!


SZILVESZTER



A legtöbb ember a polgári év utolsó napját  önfeledt szórakozásra szeretné lefoglalni. 

 
A nap Szent Szilveszter pápa emléknapja volt a liturgikus reformok előtt, innét az elnevezés. A katolikus Egyház ennek a napnak estjén hálaadásra gyűjti össze híveit: „Az esztendő fordulóján, Összegyűltünk mind ez órán. Oltárodnál leborulunk hálaadásra, Mindentudó színed előtt számadásra" (Ho 38,1) A régi latin közmondás is arra figyelmeztet, hogy a hála az egyik legfontosabb erény: „Ducis aliquem ingratum, dixisti deo omne malum" Azt mondtad valakiről: hálátlan; ne folytasd! Elmondtál róla minden rosszat. Szent János apostol az utolsó időre figyelmeztet: „Fiacskáim, itt az utolsó óra". (Jn 2,18) Egy gondokban, aggodalomban, bosszúságokban gazdag, társadalmi örömökben elég szegény esztendő fog nemsokára lezárulni. Az apostol kettős vonatkozásban említi az utolsó órát: a világ végét megelőző időszakot és az ő idejét is említi. Mivel teológus, mindent Isten szemszögéből vizsgál, a dolgok mögött álló okot, a baj-csináló sátánt említi:"Jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra" (18) Elmondhatjuk ugyanezt: sok az antikrisztus, a sátán embere, aki az Isten lerakta boldogság- alapokat feszegeti, dúlja fel. Az Isten országa az igazság és a szeretet szellemisége. E helyett mindenáron a hazugság és a gyűlölet uralmát vezetik be az élet minden területén, megvalósítva ezzel a sátán országát. Még nagyobb akkori és mai közös fájdalom: „Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna: de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók."(19) Az apostol ennek tudatában ad hálát Istennek a jókért, akik az igazságban megerősödtek: „Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból." (20-21) Öröm Szent Jánosnak, és nekem is, hogy az igazság hirdetését szívesen fogadjátok a szentmiséken, a pénteki szellemi erőfeszítést kívánó dogmatikai előadásokon, könyveim forgatásakor a honlapom tanulmányozásakor is. Hála érte Istennek és Nektek. Amikor annyi szekta és ateista tagadja Jézus istenségét és messiási küldetését, amikor Atyjával együtt szeretnék kikapcsolni a mindennapi életből, mi valljuk: „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé" (22-23) Ezek a fő-okok a hálaadásra. Vannak természetesen egyszerűbb, de ugyancsak fontos okai is az év végi hálaadásra. Van ennivalónk, meleg ruhánk, fűtésünk, világításunk. Akadnak családi, nemzeti örömök is, ha nem is gyakran. Van jövőbe vetett reményünk, meg tudjuk fogni egymás kezét, rá tudunk mosolyogni a szomorúakra is. Őrizd, Urunk, a hitünket, és adj nyugodtabb, felfelé ívelő, istenáldotta jövőt.


Karácsony nyolcada 7. nap



Karácsony nyolcada 7. nap
1Jn 2,18-21; Jn 1,1-18
„hallottátok, hogy jön az Antikrisztus”

„Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra”. (1Jn 2,18), Krisztus nagy ellensége Az Antikrisztus, a sátán, a sárkány, az őskígyó, az ördög (vö. Jel12,9) Az angyalok lázadásakor az egyik legnagyobb angyal, Lucifer lázadt fel Isten ellen azért, mert megparancsolta, hogy az összes angyal imádja majd az emberré testesült Fiúistent. Vele együtt fellázadt sok-sok angyal is. Isten lesújtotta őket a pokolba. Azóta is gyűlölik Istent, főként a Fiúistent, az Édesanyját, aki Őt megszülte Betlehemben, és minden embert, aki Jézus Krisztus híveként él. Antikrisztusnak mondjuk azt az embert is, akiben mintegy koncentrálódik a sátán ereje: „Meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindennek, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna”. (2Tessz 2,3-4) a Krisztus elleni harc akkor éleződött ki igazán, amikor Urunk, Jézus Krisztus megjelent a földön. A sátán nem tudta biztosan, hogy ki az a Názáreti Jézus. A mennyei Atya hangja meghirdette Jézus felett: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17), Keresztelő János hitvallása is elhangzott a Jordán partján: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”(Jn 1,29), de a leskelődő sátán nem biztos a dolgában. A háromszoros kísértést ezzel kezdi: „Ha Isten Fia vagy, mondd…” (Mt 4,3.6) a sátán akkor összpontosította minden hatalmát, amikor Jézus nagy harcát elkezdte az Olajfák hegyén. Megpróbálta Őt visszariasztani a megváltó szenvedésektől és haláltól. A véres verejték a tanúja, milyen súlyos volt ez az összecsapás. János apostol levélrészlete pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy Jézus teljes győzelme után nekiesett a sátán az Úr híveinek. Csábítja őket a bűnre, végül a Jézussal való szakításra és az ádáz szembefordulásra. Ezt az állapotot nevezi János apostol az utolsó órának. Azt a tényt látja a legfájdalmasabbnak, hogy keresztények ilyen szörnyen meg tudnak változni: Krisztus barátaiból engesztelhetetlen gyűlölői lesznek: „Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna. De ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók”. (1Jn 2,18-19) Mi talán így fogalmaznánk: nem voltak közénk valók! Vigyázzunk egymásra!


2014. december 30., kedd

Zsolozsma XXXI.



Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből 
2, 4-15
A Krisztusban való hit


Testvéreim! Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust Uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s hálátok ne ismerjen határt. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.


Karácsony nyolcada 6. nap



Karácsony nyolcada 6. nap
1Jn 2, 12-17; Lk 2, 36-40
„Volt egy Anna nevű prófétaasszony is”


A Szentlélek még egy kortársnak szerzett óriási örömöt a negyven napos kis Jézus bemutatása alkalmával: Anna asszonynak, a nyolcvannégy éves szentéletű özvegynek. Amikor Jézus a templomba vitték, a Szentlélek őt is odahívta. Hallgatta Simeont, elbűvölten nézte a kis Jézust, aztán amerre járt-kelt, beszélt óriási öröméről mindazoknak, „akik várták Izrael megváltását”. (Lk 2, 38) Elgondolkodhatunk ezekről a tényekről: Hivatalosan kétezer éve várták Ábrahám utódai, hogy megszülessék a Megváltó. Születése napjára Isten császári rendelettel hazaparancsolja Dávid minden leszármazottját ősi fészkükbe, Betlehembe. Az éppen birkáikat, őrző pásztorokat hívja külön követekkel a Szentlélek. A nagy rokonság távozása után a szentcsalád bérbe vesz egy szerény házat. Semmi nyoma annak, hogy valaki utánajárt volna, kik is ezek a frissen Betlehembe költözöttek. Szent József munkát vállal, hiszen élni kell. A munkaadókat aligha érdekli a kisbaba. Isten templomában két aggastyán várja, isteni sugallatra ők megtalálják. Arról sincs hírünk, hogy Anna asszony információi nyomán hanyatt-homlok rohannának a Messiást állítólag annyira váró tömegek. Három éves tanítása, csodák ezrei nyomán perbe fogják, a nép vezetői a gyarló tömeg helyeslésével keresztre juttatják. Harmadnapra híre fut, hogy feltámadt. Ezt kevesen veszik tudomásul. Jönnek a főpapok által sok pénzzel lefizetett sír-őrök. Meredt arcvonásokkal újságolják, hogy amíg ők aludtak, jöttek a tanítványai, ellopták a holttestét, és azt állítják, hogy feltámadt. Senki meg nem kérdezi: ezzel dicsekedtek? Egyébként, ha aludtatok, hogyan láttátok, hogy lopják? Ha meg ébren voltatok, miért hagytátok elvinni a testét? De hát úgy tűnik, a hazugságot mindig nagy élvezettel hiszik el. János és apostoltársai szorgalmasan hirdették az igazságot. A hívő keveseknek boldogan ír a szeretett tanítvány: „Írok nektek, fiacskáim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért”(1Jn 2, 12) Ezt a bocsánatot rajta kívül meg nem adhatja nektek senki.„Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van”. (13) a szeretet Istene akaratából éltek, szerettek, lehettek ti is öröm és biztonság forrásai. „Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt” (13) „Írok nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát”. (14) Az édesapátok a mennyei Atya ajándéka. „Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik ebben a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világban van, a test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. (15-16) Amit Isten helyett vagy az Ő ellenére szeret valaki, a legfőbb Jót sérti. Komoly bűn ez mindegyik: az istenellenes testi gyönyör, a pénz rendetlen vágya és a magamutogató gőg is. Ezek idővel semmivé válnak, érték csak Isten egyedül lehet. Keressük tiszta szívvel a betlehemi kis Jézust.


A Megszentelt Élet Éve 18.




A Megszentelt Élet Éve


VITA CONSECRATA
Az Eucharisztikus Jézus imádása.
Az apostolok magánházakban teljesítették az Úr parancsát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Énekeltek zsoltárokat, olvastak, beszéltek Jézusról, értünk vállalt haláláról, és átváltoztatva a kenyeret elsődlegesen Jézus Testévé, másodlagosan az Ő Vérévé, majd a kehelybe öntött bort elsődlegesen Jézus Vérévé, másodlagosan Testévé. Így idézték vissza, tették jelenvalóvá a legszentebb áldozatot, amelynek az volt a lényege, hogy az Úr feláldozta magát úgy, mint az ószövetségi áldozatoknál, amikor az áldozati bárány testéből kiontották a vérét. Majd megáldoztak, magukhoz vették Jézust mindkét szín alatt. Beteljesült Jézus ígérete: „Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok”. (Jn 14,18) Az egyesülést követő csendben immár nem kívülről szólt hozzájuk Uruk, hanem a lélek zárt palotájában. Mindenki szíve trónusára ültethette Őt. A közösségbe elmenni nem tudó betegekhez és üldözött, bebörtönzött keresztényekhez pedig elvitték az Eucharisztiát, áldozat drága Gyümölcsét, hogy ugyanúgy részük legyen látogatása kegyelmeiben. A kis ministráns, Tarziciusz is ezt a küldetést kapta: vitte mellére szorítva, majd védte pogány társai avatatlan érintésétől, majd élete feláldozásával ismerte el az oltáriszentségi Jézust legfőbb Urának, azaz imádta Őt. Justinus, a pogány filozófusból lett keresztény író, hitvédő ezekről a II. században tesz értékes írásbeli tanúságot. (+165) Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy az eucharisztikus Jézus imádását az eddig mondottakkal vezetjük be, de a XIII. század nagy ferences hittudósa, Szent Bonaventura a szentmise bemutatása után mély alázattal imádta szívében élő Urát, és imájában ezekről a titkokról elmélkedett. Ezt az imát mondtuk mi is minden szentmisénk után a sekrestyei imazsámolyon térdelve latinul: „íme, jóságos, édes Jézusom, térdre borulok szent színed előtt és lelkem egész buzgóságával kérlek és könyörgök hozzád, kegyeskedjél az én szívembe önteni a hit, remény és szeretet élő érzelmeit, bűneim fölött igaz bánatot és azok jóvátételére elszánt, erős akaratot. Megilletődéssel és szívbéli fájdalommal veszem fontolóra öt szent sebedet és elmélkedem fölöttük, szemem előtt tartva, amit már Dávid próféta mondott rólad, jóságos Jézus: „Átlyukasztották kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat”. (Zsolt 21,18) Atyánk maga szenvedett Fiában, mert nem lett volna szíve valamelyik teremtményét megszenvedtetni ilyen irtózatosan. Fülébe csengett a haláltusából a meggyötört ajkakról: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46 Zsolt 21,2) Majd utolsó szavával a tökéletes engedelmesség jeleként ezt mondta Jézus: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46) Erre a csodálatos szeretetre mit válaszolhat Jézus Atyja és a mi Atyánk? Két hű öreg zsidó kezébe teszi a szerszámokat, hogy fájó szívvel húzzák ki Fia kezéből az otromba szegeket, vigyázva engedjék le a durván kivégzett Testet, és az anyai szeretet ölébe fektessék. Az Atya pedig végtelen szeretetébe csókolja Fiát. És megáld engem és minden testvéremet, akik nem hagyjuk el a  Bonaventura-imát és az Atya hálás szeretetét idéző Mi Atyánk imát, mert most is együtt öleljük, gyászoljuk hálás szívvel és imádjuk a Fiút. Az Üdvöz légy imában pedig átkaroljuk Nagyasszonyunkat. Nem tudtuk megvédeni Megváltónkat a szenvedésektől, Édesanyját a „Nemes Társsal való együtt szenvedésétől, legalább a történelemben elsikkasztott sok viszontszeretet pótlásaként tőlünk nyerjen némi viszonzást.


2014. december 29., hétfő

A Megszentelt Élet Éve 17.



A Megszentelt Élet Éve


VITA CONSECRATA 
 
Az eucharisztikus Jézus

Minden hívő ember keresi korunk iszonyú tévedései és gonoszsága ellen az igazi, hatékony orvosságot. A Teremtő által vetett alapot vizsgáljuk: a hit és a szeretet mutatkozott olyan hatékony erőnek, amire építhetjük korunk mentsvárát. A Megváltó személyes nagy ajándékát az Eucharisztiát elemezzük pontosabban magát az eucharisztikus Jézust, aki a világot tönkretevő gonoszságot van hivatva legyőzni a maga sajátos módszerével. Ő nem elpusztítani akarja az örök ellenséget, aki az embereket gonosszá teszi, hanem kegyelmeivel úgy akarja kiragadni a gonoszokat a Gonosz hatalmából, hogy azok újra az örök élet várományosai lehessenek. Amíg minden tisztességes, természetes eszközzel vívjuk harcunkat hazánk, népünk megmentéséért a gonosz erőszak hazugságaival csalásaival szemben a demokrácia tiszta, erőszak és hazugság mentes kellékeivel állunk szembe. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy ez a módszer nagyon törékenynek bizonyul, mert a gonoszság vezénylése nem földi tereken mozog: „Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságában lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek.” (Ef 6,12-13) Egyetlen személy Jézus Krisztus merte kijelenteni: „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek  legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”.(Jn 16,33) Jézus győzelme a világ és a világot mozgató gonoszság égi magasságban lévő fejedelmei felett a kereszthalálban teljesedett be: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére”. (Fil 2,8-11)  „A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által”(Róm 5,20-21) Jézus győzelme tehát így valósult meg:nem semmisítette meg a bűn okozóját, a sátánt és a földi munkatársait sem. A sátán hatalmát megtörte. Szent Ágoston szerint a sátán ettől kezdve olyan, mint a megkötözött, veszett kutya. Csak azt tudja megmarni, aki önként közel megy hozzá. Földi segítőtársai pedig megkapják a kegyelmet, hogy haláluk előtt megtérjenek, és a kárhozat helyett az égbe jussanak. A felajánlott kegyelmet azonban el kell fogadni, hálás szívvel meg kell köszönni, bűnbánatot kell tartani, így juthatnak a mennybe. Kiválóan példázza ezt a Jézus mellett felfeszített két lator története: Mindketten rablógyilkosok voltak. Keresztjüket Jézus mögött cipelték. Egészségesen feszítették föl őket. Hallgatták a Jézust gúnyolók vádjait, és csatlakoztak a szörnyű kórushoz. Majd történt valami: a szenvedő Megváltóból szerte áradt a kegyelem. A bal lator ismételt gúnyolódására a jobb oldali lator nem helyeselt: „Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat nem cselekedett. Aztán így szólt: Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba. Ő azt felelte neki: Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”. (Lk 23,40-43) A gúnyolódó tömeg és a bal lator felé ugyanígy szállt a kegyelem. Hogy velük végül mi történt, nem tudjuk. Jézus kegyelmeit a keresztáldozat jelenvalóvá tételében, a szentmisében ma is árasztja. Hívő katolikusok gondolunk erre? A felelősségünk hatalmas.


A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.



A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.
„Micsoda egy Isten az, ha ugyan van, aki egy kis apró csínytevésért, egy almaevésért ilyen súlyos szenvedéseket zúdít az egész emberiségre?"

Túl azon, hogy az ősszülők cselekedete nem kis csíny, hanem komoly lázadás Isten parancsa ellen, a bűnért járó büntetés kapcsán igen érdekes gondolatsort indíthatunk el, amely Istennek, az Atyának benső életébe vezethet el bennünket. Miután Jézusban megtapintható lett és megjelent számunkra a láthatatlan Isten az Atya, mert áldozatul odaadta önmagát Fiában az üdvösségünkért, ez a nagy ajándékozó szeretet az ősbűn keserű ténye után Istenből nem a bosszú megsemmisítő vagy elkárhoztató érzését váltja ki, hanem a legnagyobb részvétet. Tudta, hogy a sátán arra számított, hogy az ember bűnbe esése után úgy jár majd, mint ő, akit a bűne után azonnal a pokolba került. Jézus mondja: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből" (Lk 10,18) Nem így történt. Irgalom ébredt az isteni kebelben. Ezzel nemcsak az ember szenvedése kezdődik, hanem Istené is. Isten úgy tesz, (ez sejlik a Bibliából), mintha nem tudna a bűnbe esésről. A szokott alkonyati beszélgetésre ezen a délutánon is pontosan megérkezik az Úr a paradicsomba. Ádám és Éva tudja, érzi közeledtét. Isten, a mindentudó, szeretettel, barátian köszönt őket. „Ádám, hol vagy? Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem" (Ter 3,9-10) Isten csodálkozik: Elbújtál? Előlem? És félsz? Csak jót tettem veletek, csak jót kaptatok tőlem. Egyetlen okod lenne félni, ha ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél. (11) Isten szinte szájába adja a szót mondjátok már ki bűnbánattal: Uram, Atyám! Ne haragudj, engedetlen voltam, sőt, mi több, megroppant a beléd vetett bizalmam. Elhittem, hogy titkolózol, hogy féltékeny vagy, nem akarsz nekem megadni egy utolsó nagy ajándékot, hogy istenné váljak. Becsaptak. Bocsáss meg, Uram! Miután ez a beismerés elmaradt, Isten végig szenvedi a szeretet szavára hiába várva a szeretetlenség következő fokát is: Ádám nemcsak nem kér bocsánatot, de vádol is: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem" (12) A férfi számára drága kincsnek szánt asszony is tovább vádol: „A kígyó rászedett és ettem" (13)


Zsolozsma XXX.



Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt levele
 1, 1-14
Hálaadás és kérés


Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk. Hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben. Erről az evangélium igaz tanításában hallottatok, amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve, hogy helyt adtatok neki, és az Isten kegyelmét valóban felismertétek, így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól. Ő hűséges szolgája köztetek Krisztusnak, ő beszélt nekünk lélekből fakadó szeretetetekről is. Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel, így majd az Úrhoz méltóan éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok és az Isten ismeretében gyarapodtok. Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjunk hálát az Atyaistennek, aki minket arra méltatott, hogy részünk legyen a szentek fényességében. A sötétség hatalmából kiragadott minket, és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el vére által a megváltást, bűneink bocsánatát. 


Tamás József püspök karácsonyi gondolatai



Tamás József püspök karácsonyi gondolatai


Az alábbiakban közreadjuk Tamás József gyulafehérvári segédpüspök karácsonyi gondolatait.


Annak idején sokat foglalkoztatott az a gondolat, hogy napjaim egyre fogynak, de vajon megérek-e egy másabb, jobb, emberibb világot. Sokszor gondoltam Jób pátriárka szavaira: „Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység” (Jób 7,6). Buzgó lélekkel imádkoztam és kértem a Zsolozsmában gyakran ajkunkra vett szavakat: „Uram Kárpótolj a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk” (Zsolt 90/89,15).

A jó Isten egy napon elhozta ezt a sóvárogva várt változás idejét. Az idei karácsonykor éppen 25 éve ennek. Az akkor történt eseményekben megtapasztaltuk Isten csodálatos erejét és hatalmát.

A Teremtés könyvében olvassunk a bábeli torony építéséről A Szentírás nem beszél arról, hogy hány évig építették s arról sem, hogy milyen magasra jutottak el. Csak annyit ír, hogy az égig akartak eljutni, Isten trónjáig, hogy onnan Őt letaszítsák, s magukat helyezzék helyébe. Egy napon azonban Isten pontot tett gonoszságukra. Egy pillanat alatt összeomlott alkotásuk, mert Istennek elég egy pillanat, hogy tönkre azt, amit az emberi gonoszság épít.
Ez ismétlődött még 25 évvel ezelőtt is. Az erősnek vélt ateista ideológiájú diktatúra, egyik napról a másikra összeomlott.

Visszatekintve azokra az időkre, hálatelt szívvel köszönjük meg Istennek e csodás tetteit. Igaz, hogy nem az következett be egészen, amit szerettünk volna. Úgy vagyunk, mint a zsidó-nép, amely megszabadult az egyiptomi fogságból és az ígéret földje felé vándorolt, a sivatagban töltött negyven évet, ahol sokszor hiányzott a kenyér és a hús, de még az ivó víz is. De Isten ott is velünk volt, gondoskodott róluk, adott mannát, fürjeket és fakasztott a sziklából vizet is. Jelen helyzetünkben mi is így vagyunk. De Istenben remélve az idei karácsonykor is meggyújtjuk a fényt. Meggyújtjuk a karácsonyfa fényét is, hogy az beragyogja ünnepünket. És meggyújtjuk a szívünk fényét is, a szeretet lángoló fényét, hogy az felmelegítse otthonainkat, közösségi életünket. Tesszük ezt azért, mert karácsonyunk igazi fénye a megtestesült Istenember, aki azért jött, hogy velünk legyen az Isten. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozzék”.

Azt kívánom mindnyájatoknak, hogy az ő fénye ragyogja be életeteket és egész nemzetünk életét, hogy a Hargita hófödte tájain a zord idők közepette is velünk legyen, Ő vigyázzon sorsunkra, legyen boldog karácsonyunk és igazi örömmel zenghessük az angyali éneket: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek”.
Boldog karácsonyt!

Tamás József
püspök