Tiszta angyalok
Könyörögjetek érettünk!
Jézus éjszakájáról tanítja az egyház, hogy
feláldozta önmagát, megváltásunkért. De szabad ezt érteni is, nem csupán
ismételgetni vakon, és buzgón.
Egy ember életéről van szó csupán? Vagy, egy
olyan ember életéről, akit mintának, példának állít minden ember elé – közénk -
Isten, azért, hogy őt kövessük? Miben kell követnem Jézust? Vallom, hogy előbb
értenem kell az üzenetét, amit általa közvetíteni akar nekem Isten. Amikor már
értem, akkor fogok ráismerni, hogy miben kell őt követnem. Mire szán engem
Isten, amikor a maga képére, hasonlatosságára elgondol, és szabadsággal indít
utamra! Ebben a teremtett rengetegben.
Jézus áldozata mélyebb értelmű, mint ahogy azt
ma próbáljuk érteni. Jézus, bár emberi alakban, ebben az anyagi világban élt,
mégis szabaddá tudta tenni magát, vagyis függetleníteni tudta magát a világ
csábításaitól. Nézzük ezt a kijelentésemet korunk csábításai tükrében:
- Tudatában
volt annak, hogy mire képes, milyen küldetéssel érkezett a világba, mégsem
használta adottságait a maga javára.
- Jézus, ismerte
a világát, mégis, azokat az erőforrásokat, melyek a világban eszközeivé
lehettek volna, nem aknázta ki a maga érdekeire.
- Jézus
ismerte környezete gyengeségeit. Szinte mindenkibe bele látott. Mégis
tisztelte, és nem használta ki gyengeségüket, nem élt vissza
gyengeségükkel, a maga érdekeinek érvényesítésére.
Folytathatnánk a sort. De nem ez a cél. A cél
az, hogy megtaláljam azt az okot, amiért Jézus, számomra vált áldozattá, az én
megmentésemre.
Jézus mit kezdett azzal a szabadsággal, melyet
Neki adott az Atya? Ami szabadságot nekem is megad, és hozzá megadja azokat a
támogatásokat is, melyekkel a szabadságom mindenek javára válhat! Jézus
olyannyira megőrizte a világtól szabadságát, hogy az emberi önkény, és
szubjektív érdek érvényesülésének sem szabott gátat! Ami, végül is, Őt
pusztította el!
Aszkéta volt? Szadista volt? Abban lelte
örömét, hogy önmagát megalázta? Szerette a szenvedést? Önpusztító volt?
Fanatikus volt Jézus? Ezek a jelzők ma divatosak. Ezeket olyan jó
visszautasítani, ezektől a jelzőktől elhatárolódni. Jézus nem e jelzőknek akart
megfelelni, hiszen ezek a jelzők mind a világ kifejeződései, és arra valók,
hogy gúnyt űzzenek az emberi szabadságból. Jézus nem ezért halt meg a
kereszten. Hanem azért, mert engedelmes volt az Atyának, és nem engedett a
világ cinizmusának, álnokságának, képmutatásának, vagy úgy is mondhatnám, hogy
csábításainak. Áldozatává lett az emberi együgyűségnek, önkénynek, önimádatnak,
önteltségnek, önigazolásnak. Hatalom, gazdagság, függőség, kényszeresség,
szokások, íratlan szabályok, stb. Jézus nem volt alárendeltje senkinek és
semminek, csak az Istennek!
Ebben akar minta lenni, és példa lenni
számomra. Erre utalva mondom azt, hogy Isten szótárában a szeretetnek egészen
más értelme van, mint amilyen értelemmel megtöltjük mi, e világban hatalmat
képviselő, gyakorló emberek. Mert hatalmaskodunk az életen, azért, hogy életünk
legyen ebben a világban, miközben az Istentől nekünk szánt Élettel nem
törődünk!
Számunkra az Istentől Embernek szánt boldogság
smafu. Számunkra, a boldogság azt jelenti, ami ebben a pillanatban, most és
azonnal kielégültséget eredményez, örömöt szerezhetünk a magunk számára – és
kizárólag a magunk számára!
Én magamból indulok ki. De
én egy átlagember vagyok. De nem szeretnék átlagos lenni! Én Krisztushoz akarok
hasonlóvá lenni! Istenhez akarok tartozni, részévé lenni vágyom, már most, már
itt. Hogy az átlagos ember Isten boldogságában éljen - Isten országát
megélhessem! Istenem segíts meg bennünket, hogy Isten fiának napjait éljük,
hogy Életünk legyen, most és mindörökké! Ámen