Szerelmes angyalok Könyörögjetek érettünk!

Szerelmes angyalok

Könyörögjetek érettünk!

 

Mi lakik bennem ma reggel? Szeretet? Bánat? Harag? Gyűlölet? Kétségbeesés? Öröm? Düh? Vagy, mindezek keveregnek és tromfolják egymást? Ezek indulatok, érzelmek, melyek enyémek, és meghatározzák viszonyomat a környezetemhez. Ugyanakkor, a környezetemhez való viszonyom formálja, ébreszti bennem az éppen mostani hangulatomat. Eltagadni hiba volna, azonban ezekkel az érzelmekkel kell valamit kezdeni. Képes vagyok rá? Képes vagyok meghatározni, hogy melyik milyen gyökerekből táplálkozik?

Illetve, hol van az érzelmeknek a helye akkor, amikor bele állok Isten mai napjába, melyet megengedi, hogy magaméként megéljek, részem lehessen benne, illetve részévé lehetek annak, amit ma szán ennek a napnak. Istenem, Te hogy állsz az érzelmekkel? Szükséged van az én érzelmeimre? Ezekből fakadnak azok a motivációim, amivel eszközöddé válhatok, vagy akadályozhatlak terved megvalósításában?

Kimondottan megnyugtatón, és engem, a bölcsességre elvezetők, ezek a gondoltok, melyekkel kezdődik a mai olvasmány: „Szeressétek az igazságot, …! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne!” Aztán, szó esik a fegyelem szent lelkéről is, aki nem bír meglenni a hamissággal, az esztelen gondolatokkal, és menekül az igazságtalanságtól.

Nekem sokat jelent az, hogy fegyelemre tanít Jézus! Ezt jó hallani, meghallani, és megérteni, tudomásul venni, hogy Isten bölcsessége emberbarát! Ugyanakkor a meggondolatlan szavak, az értelmetlen szavak, a rosszindulatú és káromló szavak nem a bölcsességre vallanak!

Ezen a küszöbön átlépve, juthatok el Jézushoz. Jézus tanulószobájába, mai tanítására, melyet szeretettel nyújt át. Azt mondja ma, számomra, hogy a megbotránkozás, és a megbántás rokonai egymásnak. Vigyáznom kell, meg ne botránkozzak, meg ne bántódjak olyan mélyen, amit nem vagyok képes megbocsátani! De megbocsátható-e az, ha a bántást, a megbotránkoztatást tudomásul sem hajlandó venni a másik? Jézus tanításában egyértelmű – és erre csak most vezet rá a Lélek, hogy felfigyeljek rá – a megbocsátásnak a megbánáshoz kell társulnia. Vagyis, ha nincs megbánás, nincs dolgom megbocsátással. De a megbántás akkor is fenn áll. Mit tehetek vele? Bennem kell legyen akkora hitnek, hogy el tudjam engedni a megbántást. El kell távolodnom tőle! De attól a személytől is, aki megbántott? Nem Lukácsnál, de Máténál ez áll, úgy vélem, hogy erre az esetre: „Ha az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő.” [Mt 18,17] Elkerülendő ő a számomra! Nincs, ne legyen vele dolgom! Vagyis: ne engedjek vele kapcsolatosan magam számára olyan érzelmeket kibontakozni, melyek megakadályoznak abban, hogy Istennel legyek közösségben, illetve, hogy Isten szolgálatára lehessek! Ez, tudatosság nélkül, fegyelmezettség nélkül, vagyis önfegyelem nélkül nem megy. Amihez társulni képes lehet – Isten kegyelméből – a hit ajándéka! Ebben az esetben életemet, és kapcsolataimat Istenre kell bíznom! Hogy a bölcsesség Szent Lelke legyen úrrá rajtam, és tetteimen!

Neked ajánlom magam Istenem! Neked akarom szentelni magam Istenem! Kérlek segíts, hogy semmi emberi kapcsolat ne tudjon úgy rám telepedni, hogy az meggátoljon engem abban, hogy eszközöd lehessek! Ámen