Szeplő nélkül való angyalok
Könyörögjetek érettünk!
Két
kérdés feszül ma egymásnak: 1.: Isten igazságát kutatom, vágyom, és akarom,
hogy érvényre jusson rajtam, bennem, és általam? 2.: Van hozzá elég hitem, hogy
várakozzak rá, hogy az hamarosan bekövetkezzen; vagy kikényszerítem, esetleg
megelőzöm a magam igazságával türelmetlenül?
Jézus
mai, utolsó mondata mindig aggaszt, és önvizsgálatra kényszerít: hitem elég
lesz, elégségesnek fogja ítélni Jézus, amikor eljön? A hit bizonyítéka az,
amiről Jakab levele beszél: „a hit, ha tettei nincsenek, halott önmagában” [Jak
2,17] Jézus nem a halott hitre gondol, bizonyos vagyok benne! Hanem arra, amit
a tettek igazolnak!
De, hogy
értsem ehhez az evangéliumi fejezethez rendelt olvasmányt? Vajon a hitben,
képes megújulni számomra a természet? Megváltozni, és olyannak látszani a
valóság, ami a hitben való cselekvésre képessé tehet embert? Az Istennek
odaajándékozott hitem, elég ahhoz, hogy a hitben való cselekvésben Isten
sértetlenül megóvjon, a keletkezett bajban is megmentsen? Mitől kell, hogy
óvjon Isten? Mert ugye, elhangzik Jézus szájából, hogy „Ne féljetek azoktól,
akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól,
aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” [Mt 10,28]
Talán attól a félelemtől, kell Isten oltalma, mely a lelkemet ölheti meg. És
nem a testi bántalom, a szenvedés, az áldozat az, amitől oltalmát kell
remélnem, kérnem, elvárnom! A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit! –
Halljuk Jézus szavait, a Jn 6,63 –ban.
A létben
együtt lélegezni Istennel! Valami ilyen hitről beszél Jézus, úgy tűnik nekem.
Uram,
Istenem, én Atyám! Ha erről van szó, akkor ezt a hitet add meg nekem! Ebben a
hitben erősíts meg engem! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése