Tiszteletes angyalok Könyörögjetek érettünk!

Tiszteletes angyalok

Könyörögjetek érettünk!

 

Úgy tűnik, hogy mára, a hatalom, a királyság, azaz a hatalom gyakorlása új értelmet kapott. A hatalom vált királysággá, és már nem a királyé a hatalom. Ezért van az, hogy a média nagyobb teret kap, mert mindenki hatalmat gyakorolhat a másik felett. A médián keresztül lesz áruvá minden egyes ember hatalma.

Az, hogy ki kinek, és mire adja el hatalmát, az érzelmeink felértékelésével jár együtt. Mert az ismeret egyikünknek sincs olyan mértékben, a birtokában – még akkor sem, ha érvelni képesek vagyunk bármi mellett -, hogy arra hivatkozhatnánk döntéseinkben. Be kell ismernünk, hogy döntéseink túlnyomó többségét érzelmi alapokon hozzuk meg. Ezzel a felelősségünk is nagyobb lesz: mit támogatok, mire adok hatalmat mások számára.

A demokráciát mintha arra találták volna ki, hogy az Istenbe vetett hitet kiváltsák. Ezt csak hittel lehet megcáfolni! Ha hitből élek, akkor a hatalom Istené! A hatalom Istentől való! Mindaddig, míg az Ember nem tekinti magát istennek! Itt van világunk szereptévesztése.

Azaz: be kell látnunk, hogy betegek vagyunk, ha Istennel közösségünket nem ápoljuk, vagyis, ha lelki életünket háttérbe szorítjuk csak azért, hogy e világi dolgainkban meg tudjunk felelni a velünk szemben támasztott elvárásoknak! Vajon, az a kérdés mennyiben foglalkoztat bennünket, mindegyikünket, hogy az Élet kitől az, honnan az, és meddig az?

Mert e fogalom nem az Embertől származik! Voltaképpen az Életnek mindegyikünk része, pontosabban része lehet addig, amíg azt tiszteljük. Ugyanakkor megfoszthatjuk egymást attól, ha nem tiszteljük. Ha az Életet nem tiszteljük, akkor valójában semmi iránt nincs bennünk tisztelet!

Tudom, hogy ez kemény kijelentés, vagy megállapítás, talán csak vélemény. Mégis, elgondolkodtatásra kínálom.

Mindaddig, míg teret nyerni akarunk a világban – a magunk kicsinyke világában – melyhez anyagi érdekünk fűződik, addig nem élünk elégséges lelki életet. Tehát: közösséget Istennel. Talán nem is vagyunk így az Életben tudatosan jelen!

Fel kell ismernem, hogy amíg igazolni próbálom e világban tevékenységemet Istenhez ragaszkodásommal, addig az egómat akarom kiszolgálni, önmagam igényeinek eleget tenni, önmagamat igazolni. Ez nem Istenhit, hanem önimádat! Az Istenhit ott kezdődik, ahol elkezdem Istennel az ismerkedést, kérdezni Őt, faggatni arról, hogy szerinte ki vagyok én, mit adhat számomra az Élet. Ki az az Ember, akinek Ő alkotott, engem? Önismeretem feltérképezése Istenben. Ami akkor lehet eredményes, őszinte, ha kezdem Istent, magát megismerni. A vallásos ember még nem Istenhívő. Vagyis, még nem éli a személyes kapcsolatot Istennel. A vallásos ember még csak keresi azt az Istent, akit az adott valláson keresztül, a vallás tanítása szerint megismerhet – jobb esetben. A személyes Istent csak személyemben fedezhetem fel. Aki sokkal személyesebb akar lenni, mint amit egy vallás, úgy általában, általánosságban bemutathat. A katolikus vallás nagy előnye lehetne az, hogy a szentségekben nyújthat az egyén számára olyan megközelítési lehetőséget Istenhez, melyre sehol máshol, és semmi más módon nincs lehetősége az Embernek! De, ehhez az Ember számára egyértelműsíteni kell, hogy szabadságát értékként kezelje, mely érték Istentől van, és Isten kéri majd számon rajta!

Nem véletlen a mai példabeszéde Jézusnak! Amit ma úgy kell értenünk, hogy tíz vallásos emberből, egy lesz az, aki valóban, világosan látja, hogy gyógyulásra van szüksége, gyógyulnia kell, és el is képes fogadni azt, hogy Isten lehet számára a gyógyító, ugyanakkor hajlandó is kigyógyulni, és korábbi énjét felváltani Isten énképével. A gyógyulás a megtérés. Minden embernek van istenképűsége! Melyet fel kell fedeznünk, és ki kell bontanunk, ha Istenben szeretnénk gyógyulni, mert belátjuk, hogy gyógyulásra van szükségem! Nem rekedek meg önmagamban, nem elégszem meg önmagammal, nem vagyok hajlandó elhinni, hogy bizonyosságra és biztonságra önmagamban lelhetek, illetve, önmagam lehetek egyedül képes azt megteremteni, önmagam és környezetem számára, védelmet biztosítva a világgal szemben! Vagyis szüntelen, és minduntalan Istenhez kell visszatérnem, felismerve, hogy Benne találok békességet, kiengesztelődést önmagam számára!

Életre, a Te általad szánt Életre taníts engem Istenem! Hiszen csak annak megélésével lehetek képes Téged dicsőíteni, megdicsőíteni! Ámen