Tiszta angyalok Könyörögjetek érettünk!

Tiszta angyalok

Könyörögjetek érettünk!

Jézus éjszakájáról tanítja az egyház, hogy feláldozta önmagát, megváltásunkért. De szabad ezt érteni is, nem csupán ismételgetni vakon, és buzgón.

Egy ember életéről van szó csupán? Vagy, egy olyan ember életéről, akit mintának, példának állít minden ember elé – közénk - Isten, azért, hogy őt kövessük? Miben kell követnem Jézust? Vallom, hogy előbb értenem kell az üzenetét, amit általa közvetíteni akar nekem Isten. Amikor már értem, akkor fogok ráismerni, hogy miben kell őt követnem. Mire szán engem Isten, amikor a maga képére, hasonlatosságára elgondol, és szabadsággal indít utamra! Ebben a teremtett rengetegben.

Jézus áldozata mélyebb értelmű, mint ahogy azt ma próbáljuk érteni. Jézus, bár emberi alakban, ebben az anyagi világban élt, mégis szabaddá tudta tenni magát, vagyis függetleníteni tudta magát a világ csábításaitól. Nézzük ezt a kijelentésemet korunk csábításai tükrében:

• Tudatában volt annak, hogy mire képes, milyen küldetéssel érkezett a világba, mégsem használta adottságait a maga javára.
• Jézus, ismerte a világát, mégis, azokat az erőforrásokat, melyek a világban eszközeivé lehettek volna, nem aknázta ki a maga érdekeire.
• Jézus ismerte környezete gyengeségeit. Szinte mindenkibe bele látott. Mégis tisztelte, és nem használta ki gyengeségüket, nem élt vissza gyengeségükkel, a maga érdekeinek érvényesítésére.

Folytathatnánk a sort. De nem ez a cél. A cél az, hogy megtaláljam azt az okot, amiért Jézus, számomra vált áldozattá, az én megmentésemre.

Jézus mit kezdett azzal a szabadsággal, melyet Neki adott az Atya? Ami szabadságot nekem is megad, és hozzá megadja azokat a támogatásokat is, melyekkel a szabadságom mindenek javára válhat! Jézus olyannyira megőrizte a világtól szabadságát, hogy az emberi önkény, és szubjektív érdek érvényesülésének sem szabott gátat! Ami, végül is, Őt pusztította el!

Aszkéta volt? Szadista volt? Abban lelte örömét, hogy önmagát megalázta? Szerette a szenvedést? Önpusztító volt? Fanatikus volt Jézus? Ezek a jelzők ma divatosak. Ezeket olyan jó visszautasítani, ezektől a jelzőktől elhatárolódni. Jézus nem e jelzőknek akart megfelelni, hiszen ezek a jelzők mind a világ kifejeződései, és arra valók, hogy gúnyt űzzenek az emberi szabadságból. Jézus nem ezért halt meg a kereszten. Hanem azért, mert engedelmes volt az Atyának, és nem engedett a világ cinizmusának, álnokságának, képmutatásának, vagy úgy is mondhatnám, hogy csábításainak. Áldozatává lett az emberi együgyűségnek, önkénynek, önimádatnak, önteltségnek, önigazolásnak. Hatalom, gazdagság, függőség, kényszeresség, szokások, íratlan szabályok, stb. Jézus nem volt alárendeltje senkinek és semminek, csak az Istennek!

Ebben akar minta lenni, és példa lenni számomra. Erre utalva mondom azt, hogy Isten szótárában a szeretetnek egészen más értelme van, mint amilyen értelemmel megtöltjük mi, e világban hatalmat képviselő, gyakorló emberek. Mert hatalmaskodunk az életen, azért, hogy életünk legyen ebben a világban, miközben az Istentől nekünk szánt Élettel nem törődünk!

Számunkra az Istentől Embernek szánt boldogság smafu. Számunkra, a boldogság azt jelenti, ami ebben a pillanatban, most és azonnal kielégültséget eredményez, örömöt szerezhetünk a magunk számára – és kizárólag a magunk számára!

Én magamból indulok ki. De én egy átlagember vagyok. De nem szeretnék átlagos lenni! Én Krisztushoz akarok hasonlóvá lenni! Istenhez akarok tartozni, részévé lenni vágyom, már most, már itt. Hogy az átlagos ember Isten boldogságában éljen - Isten országát megélhessem! Istenem segíts meg bennünket, hogy Isten fiának napjait éljük, hogy Életünk legyen, most és mindörökké! Ámen