Évközi harminckettedik hét szombatja

Évközi harminckettedik hét szombatja

Még a buzgó, vallásos emberekkel is előfordul, hogy szentgyónásaik alkalmával arról panaszkodnak, hogy bizony időnként fárasztó számukra a mindennapi imádkozás. Mások azt állítják, hogy a napi munkában annyira elfáradnak, hogy nincs erejük imádkozni. Ebben azért erős túlzás van, ők vélhetően inkább önmagukat próbálják felmenteni hanyagságuk miatt. El kell ismernünk, hogy nem csak a munka, de az ima is lehet néha valóban fárasztó. Az is előfordul, hogy valaki nem elég kitartó, s ha nem teljesülnek azonnal vagy rövid időn belül a kérései, akkor abbahagyja az imádkozást, mert belefáradt. Jézus azt kéri, hogy legyünk kitartóak az imában. Ezt könnyen értjük csupán a kéréseinkre, pedig az istendicséretre és a hálaadásra is vonatkozik.
Az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló történet azt tanítja, hogy a kitartó kérés meghozza eredményét. Arról se feledkezzünk meg, hogy Isten talán a hitünket, az állhatatosságunkat akarja próbára tenni. Ha valami valóban fontos számunkra lelki fejlődésünkhöz, akkor kérjük bátran Istent annak megadásáért. Gazdagságot és mérhetetlen vagyont nem érdemes kérnünk Istentől, de lelki kincseket és kegyelmi segítségét igen. Egyedül Istentől érdemes kérnem mindazt, ami életem boldogságához és az örök élethez szükséges.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézusunk! Te örömhírt hirdettél az embereknek és olyan igazságokat tanítottál, amelyek emberségünk legmélyét érintik. Te azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Te azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!