2017. december 29., péntek

Ferenc pápa katekézise az év utolsó szerdáján: Európában természetéből vetkőzik ki a Karácsony



Ferenc pápa katekézise az év utolsó szerdáján: Európában természetéből vetkőzik ki a Karácsony


Az év utolsó katekézise 

Ma Urunk Jézus Krisztus Karácsonyának a jelentőségéről szeretnék szólni, amit ezekben a napokban ünneplünk hitben és a szertartásokban – kezdte katekézisét Ferenc pápa a VI. Pál aulában és most nem a szentmise gazdag örökségét elemezte, miként azt új katekézis-sorozatában teszi,  hanem a Karácsony ünnepét ért jelenkori kihívásokat értelmezte, köztük azt az európai jelenséget, mely Karácsonyt kivetkőzteti eredeti jelentéséből.
A történelem „mája” folytatódik
A betlehemi jászol építése és főként a liturgia, a maga bibliai olvasmányaival és hagyományos énekeivel segítettek bennünket újra átélni azt a ”mát”, amelyet Lukács  evangéliumában angyalok hirdetnek meg a pásztoroknak: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában” (Lk 2,11).
Legyen ünnep, de Jézus a középpontban!
Napjainkban, főként Európában tanúi vagyunk annak a jelenségnek, amely a természetéből vetkőzteti ki Karácsonyt: egy hamis tisztelet jegyében az iránt, aki nem keresztény és aki elrejti az akaratát, hogy ki akarja küszöbölni a vallást, valójában eltávolít az ünnepből minden olyan vonást, mely Krisztus születésére vonatkozik. De igazában éppen ez az esemény, vagyis Krisztus születése az igazi Karácsony. Jézus nélkül nincs Karácsony! – szögezte le a pápa. Van helyette egy másik ünnep, de az nem Karácsony. Ha pedig Ő áll a középpontban, akkor minden körülmény, vagyis fények, hangok, különféle helyi hagyományok, beleértve a tipikus karácsonyi ételeket is, minden azt szolgálja, hogy megteremtse az ünnep hangulatát, de mindig Jézussal a középpontban! – tette hozzá rögtönözve Ferenc pápa. Ám ha kivesszük Őt, kialszik a fény és az egész egy merő színlelés, csupa látszat marad.
Az emberiség gyakorta inkább a sötétséget kedveli
Az egyház örömhír hirdetésén keresztül, minket, miként egykor az evangélium pásztorait, afelé vezetnek, hogy az igazi fényre leljünk, Jézus világosságára, aki értünk, hozzánk hasonló emberré lett és most meglepő módon mutatkozik meg: egy ismeretlen szegény lánytól születik meg, aki egy istállóban hozza őt világra, férje segítségével… A világ mindebből nem vesz észre semmit sem, ellenben a mennyei angyalsereg tudja, ismeri az eseményt és magasztalják őt. Az Isten Fia ma is így mutatkozik meg nekünk: Mint Isten ajándéka az emberiség számára, mely belemerült az éjszaka ernyesztő álmába. Ma is annak lehetünk a tanúi, hogy az emberiség gyakorta inkább a sötétséget kedveli, mert tudja, hogy a fény feltárná mindazon cselekedeteit és gondolatait, melyektől egyébként elpirulna és lelkifurdalást érezne. Ezért inkább szívesebben marad a sötétben, hogy ne zaklassák fel a saját elhibázott szokásai – hangsúlyozta a pápa.
Legyünk ajándék egymás számára, ahogy Jézus nekünk az Atya ajándéka lett
Ezen a ponton megkérdezhetjük magunktól, hogy vajon mit is jelent befogadni Isten adományát, aki maga Jézus Krisztus. Ahogy Ő maga tanított bennünket az egész életével, hogy ajándékká kell lennünk napról napra azok számára, akik saját útjainkon találkozunk. Íme, ez az oka annak, hogy Karácsonykor ajándékok cseréje történik: ajándékot kapunk és ajándékot adunk. Az igazi ajándék számunkra Jézus és minthogy ő maga ajándékká lett, mi is így szeretnénk ajándék lenni mások számára.  Ahogy mi szeretnénk ajándék lenni mások számára, az ajándékok cseréjével, ami egy jel, ami arra a magatartásra utal, amit Jézus jelzett: Ő az Atya küldötteként ajándék lett számunkra, éppúgy mi is ajándék vagyunk másoknak – foglalta össze ismét, rögtönzött szavakkal Ferenc pápa a mondanivalóját.
Jézus születése az Atyaisten szeretetének a legnagyobb gesztusa
Pál apostol segít bennünket egy összefogó értelmezés révén, amikor egy szép passzusában azt írja, hogy:  „Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon (Tit 2,11-12). Istennek Jézus arcán megjelent kegyelme magának az Istennek az arca, akit Szűz Mária hozott a világra, mint ahogy ennek a világnak bármely gyermeke, de Jézus nem a földből jött, hanem az Égből. Ekképpen a Fiú megtestesülésével Isten az új élet útját nyitotta meg számunkra, ami nem az önzésre épül, hanem a szeretetre. Jézus születése az Atyaisten szeretetének a legnagyobb gesztusa – húzta alá a pápa.
Isten a nagyvilág történelmébe írja a saját történelmét
És végül még egy utolsó szempont – kezdte beszéde záró részét a pápa. Karácsonykor az emberi történelmet,  az evilág hatalmasai mozgatta történelmet úgy szemlélhetjük, mint amit meglátogatott az Isten történelme. Mert Isten belevonja a történelembe a társadalom peremén élőket, hiszen ők az első címzettjei az ajándékának, vagyis a Jézus által hozott üdvösségnek. A kicsikkel és a megvetettekkel Jézus barátságra lép, amely az időben tovább folytatódik és ami táplálja a jobb jövő iránti reményt. Ezeknek az embereknek, akiket a betlehemi pásztorok képviselnek, nagy fényesség jelent meg: ők voltak a peremre szorítottak, a nem kívánatosak, a megvetettek, és éppen nekik jelent meg a nagy fényesség, mely őket egyenesen Jézushoz vezette. Velük akar az Isten, minden időben, egy új világot építeni, melyben nincsenek többé elutasítottak, bántalmazottak és nincstelenek.
Karácsony arra indít bennünket, hogy legyünk ajándékká a kicsik számára
Kedves testvéreim, ezekben a napokban nyissuk meg szívünket és elménket e kegyelem befogadására - kérte a pápa a kihallgatás résztvevőitől. Jézus az Atya ajándéka számunkra, és ha befogadjuk őt, akkor mi is Isten ajándékai lehetünk mások számára, főként azoknak, akik nem kaptak figyelmet és gyengédséget… és hányan vannak a világon ilyenek! Karácsony arra indít bennünket, hogy tegyük ezt meg velük. Ezáltal Jézus meg egyszer megszületik mindnyájunk életében és rajtunk keresztül továbbra is az üdvösség ajándéka lesz a kicsik és a kirekesztettek számára - zárta a 2017-es esztendő  utolsó katekézisét Ferenc pápa.
 
 

Teremtésvédelmi kalendárium – Üzenet 2018-ra



Teremtésvédelmi kalendárium – Üzenet 2018-ra


A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal előretekintünk, hogy miként tudunk határt szabni a világ kétségtelenül velünk lévő pusztulásának.


A biológiai sokféleség, a víz, a talaj megőrzése, de legalább rendkívüli gyorsaságú degradációjának lassítása, a károk mérséklése és a továbbiak elkerülése a legsürgetőbb, szükséges feltétele annak, hogy megőrizzük világunkat olyannak, mint amilyennek megismertük.
A biológiai sokféleség, a víz, a talaj, és ezzel együtt a természetes körforgás rendjének megőrzését két alapvető technológiai megoldáscsomag hatásosan és gyorsan támogathatná: 1) a energiatárolás hosszú távú megoldása; 2) az intenzív mezőgazdaság és az ipar vegyszerhasználatának drasztikus csökkentése.
Ha az emberiség megtalálná azokat a nagy teljesítményű energiatároló technológiákat, amelyek segítségével a nap, a szél és a víz mint tiszta és valóban megújuló energia sokrétűen, éjjel és nappal felhasználható lenne, valamint életünk intenzív vegyszermentesítése megvalósulna, akkor szinte egy csapásra megoldódna a környezeti terhelések nagy része.
Szkülla és Kharübdisz között hajózunk. Ez egy ősi, eposzi mélységű élmény, ami időről időre hatalmába kerít minket. Valóban, a sok, kézzel fogható fenyegetettség, betegség, erőszak, katasztrófa, a mindennapok félelmei sokszor túlságosan is beárnyékolják jelenünket. Nemcsak a közeli életszituációnk jelei ezek, hanem a média is ezt harsogja éjjel-nappal, nem csoda hát, ha ezek a terhek elegek ahhoz, ne is kívánjunk látni a pusztulást.
Pedig a pusztulás valóság. Négy évtized alatt megduplázódott a Föld lakossága, többszörösére nőtt a vízfogyasztás, vészesen csökkent a megművelhető földterületek mennyisége. Rohamosan csökken a fajok sokszínűsége, hiszen fajok ezrei tűnnek el évről évre, pedig a biológiai sokféleség a legfontosabb eleme az ökológiai egyensúly fennmaradásának, és az egyik kulcsfeltétele a földi élet immunrendszerének. Az éghajlatváltozás nem pusztán a meteorológiai paraméterek megváltozását jelenti, hanem sok tízezer faj kipusztulásához, termőföldjeink, erdeink területének csökkenéséhez, vizeink minőségi és mennyiségi hanyatlásához vezet. Világviszonylatban elképesztő mennyiségű ivóvizet pazarolunk el nap mint nap, miközben a klímaváltozás következtében várhatóan azzal kell szembesülni, hogy kevés lesz az ivóvíz, nem lesz mivel öntözni, itatni. Egyre gyorsabban fogynak az egy főre eső vízkészletek, például Afrikában olyannyira, hogy ez a jelenség kivédhetetlen népvándorlást fog okozni a következő tíz-tizenöt évben. Ez a hazai vízfogyasztásra ugyan nem igaz, összehasonlítva a jelenlegit az 1990-es évek előtti fogyasztással, ami jóval több volt akkor, mint manapság, de megjegyzendő, hogy ásványvízvagyonunk csökken, hiszen felhasználása sokszorosára emelkedett az elmúlt 25 évben. Kínában a talajerózió üteme a természetes regenerációs képesség 57-szerese, míg Európában 17-szeres, Amerikában 10-szeres, Ausztráliában 5-szörös ez a mutató. Hazánkban is a víz- és szélerózió, tömörödés, szikesedés, savanyodás, talajszennyezés, a szervesanyag-tartalom csökkenése pusztítja a talajt. A hazai viszonyok között is elterjedt, intenzív rendszerben zajló talajművelés súlyosbítja a helyzetet, amelynek következménye a rossz vízháztartású, levegőtlen, szerves anyagban szegény, minimális talajélettel rendelkező talaj.
Tudom, ez távol, oly messze van tőlünk, hogy a közvetlen észlelés szinte lehetetlen. Mi pedig az „erkélyről szemléljük” – használván Vecsei Miklósnak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökének szavait, amit a mélyszegénység problémakörénél szokott előadásaiban használni.
Az erkélyről nézzük! De ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, nem az számít, nem segít, és nem is kell mindent „magunkra venni”. A folyamat mély megértése segít, és az is, ha ezután legalább továbbadjuk reflexiónkat barátainknak, gyermekeinknek. Adjuk tovább, mert tudnia kell az utánunk következő nemzedékeknek, hogy a vészhelyzet határsávjában mozgunk, de azt is, hogy nincs itt a világvége, van megoldás. Talán nincs szükség „nagy fordulatra”, elég, ha egyszerre egyet lépünk, tudván azt is, hogy a technológiai megoldás nem elég.
A mai modern világ üzenete a határtalanság képzete, az, hogy mindenre van azonnali technokrata válasz. Ne csodálkozzunk, hogy a „mértékletesség” sarkalatos erénye nemcsak ósdinak tűnik, hanem kifejezetten veszélyes a végletekig kiélezett, a társadalmak, országok, érdekcsoportok közötti küzdelemben.
Pedig a megoldás a mértékletesség. A mértékletesség nem önmegtartóztatás, hanem felszabadulás, szabadság osztozni bármilyen formában és léptékben az arra rászorulókkal, elhagyni a túlzott felhalmozás terheit, és örülni a mindennapi létnek.
Így örüljünk minden napunknak a jövő évben, kívánva ezzel mindenkinek boldog, békés, szelíd új évet!
 


Karácsony nyolcadának 5. napja



Karácsony nyolcadának 5. napja


Még mindig a karácsonyi időben vagyunk, amikor az evangéliumi szakaszok a karácsony titkát, a betlehemi Gyermek titkát igyekeznek megvilágítani. A mai részlet Jézus templomi bemutatásának eseményét írja le. A mózesi törvény előírása szerint Mária és József elviszik a kis Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák őt az Úrnak és felajánlják az ilyenkor szokásos áldozatot.
A templomi bemutatás alkalmával jelen van Simeon, akinek szavaiból fény derül Jézus személyére és küldetésére. Simeon azokat képviseli, akik a korábbi évszázadokban várták a Messiás jövetelét. Idős ember ő, aki hisz abban, hogy Isten ígérete meg fog valósulni. Hisz benne, mert egy neki szóló kinyilatkoztatásból tudja, hogy a messiási ígéret még az ő idejében beteljesül. Amikor karjába veszi Jézust, benne meglátja, felismeri a Megváltót. Most már nyugodtan készülhet halálára, nem kell tovább várakoznia sem neki, sem az emberiségnek.
Jézus személyében eljött a Megváltó. Isten véghezvitte tervét, amelyet korábban ígért, elküldte a világba a Megváltót, aki nem egy uralkodó, hanem Isten Fia. A bűntől való szabadulás, a megváltás örömhíre mindenkinek szól, mert a megváltás műve minden emberre kiárad. Nem csak az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a pogányokra és minden nemzetre is.
Krisztus mindannyiunk Megváltója. Én is megváltott ember vagyok.
© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!
Granadai Szent Lajos
 


2017. december 28., csütörtök

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit” – Az iraki domonkos nővérek karácsonyi üzenete



„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit” – Az iraki domonkos nővérek karácsonyi üzenete

Az Irakban szolgáló Sienai Szent Katalinról Nevezett Domonkos Nővérek 2017 karácsonyára írt levelét tesszük közzé.

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.” (Mk 1,3) Elérkezve karácsony ünnepéhez, eszünkbe jut 2014 karácsonya, melyet az iraki ankawai keresztény menekülttáborban töltöttünk, ahol akkor az ISIS (Iszlám Állam) elöl menekülő emberek egy sátorban adtak helyet a születés jelenetének. Most, három évvel később sok menekült visszatért otthonába a Ninivei-fennsíkra, hogy ott ünnepelje a karácsonyt. Az emberek már hónapokkal ezelőtt visszatértek, és azonnal megkezdték a háború romjainak eltakarítását, házaik újjáépítését, templomaik megtisztítását, utcáik rendbetételét. Ezt hatalmas lelkesedéssel tették, hogy így: „előkészítsék az Úr útját, egyengessék ösvényeit”.
Bár a helyzet még nem rendeződött, és a Ninivei-fennsík városai még a vitatott területek közé tartoznak, az emberek reménykednek, hogy az ország helyzete javulni fog. Világos, hogy hiányzik a vezetés az ország éléről; még most is sok templom áll felégetve, lerombolva; sok ház még most is felújításra vár. Ugyanakkor nagyon sok jóakaratú ember van, akik képesek a pusztuláson túlra tekinteni és meglátni Isten jelenlétének jeleit. Így bátorítanak másokat, segítenek, ihletet adnak, mernek remélni és ezáltal „előkészítik az Úr útját, egyengetik ösvényeit”.
A menekülés, a vándorlás, a veszteségek, a megaláztatások és a szegénység elmúlt három évében óriási teher nehezedett ránk mind szellemi, mind érzelmi, mind lelki szempontból. Volt, amikor úgy éreztük, végérvényesen elvesztettük a múltunkat, a jövő pedig nagyon bizonytalannak látszott. De most, a felszabadulás után itt az idő, hogy hidat építsünk a megélt tapasztalatok és reményeink között. Éppen ezért fontos, hogy „előkészítsük az Úr útját, egyengessük ösvényeit”.
Közösségként megértettük, hogy a száműzetés olykor többet jelenthet a földrajzi hontalanságnál. Ezért próbálunk az embereknek segíteni abban, hogy visszanyerjék bizalmukat Istenben, az Egyházban és önmagukban. Sok nővérünk visszatért a Ninivei-fennsíkra. Jelenleg négy közösségünk van Telszkufban és Karakosban, ahol a nővérek részt vesznek a pasztorális munkákban és a tanításban. A Ninivei-fennsíkon két óvodát és egy iskolát nyitottunk. Reméljük, hogy jelenlétünk az emberek között gyümölcsöző lesz számukra is, számunkra is. Az egységre nagyobb szükségünk van, mint valaha. Így együtt „készíthetjük elő az Úrútját, egyengethetjük ösvényeit”.
Mindnyájatoknak hálásak vagyunk, akik segítettek bennünket és népünket, hogy előkészítsük az Úr útját. Áldott és örömteli karácsonyt kívánunk.
Sienai Szent Katalinról Nevezett Domonkos Nővérek
2017 karácsonyán
 


A pápa üzenete a Taizéi találkozóra: növeljétek az irgalmasság kultúráját




A pápa üzenete a Taizéi találkozóra: növeljétek az irgalmasság kultúráját


Taizéi közös ima

A Taizéi Közösség hagyományos európai találkozóját idén a svájci Bázel városában tartják december 28. és január 1-je között. Több tízezer fiatal vesz részt a „Bizalom zarándoklata a földön” kezdeményezésben, amelyet Roger testvér, a Taizéi Közösség alapítója indított el a 70-es években. Magyar fiatalok is jelen vannak a nemzetközi találkozón. Bázel a történelem során helyt adott egy katolikus zsinatnak és a protestáns reformáció egyik központja is volt. Nietzsche a „halott Isten” filozófus a városban tanított, amikor az Evangélium számos tanúja távoli földrészekre utazott.
Jézus az öröm forrása
Ferenc pápa üzenetet küldött a Taizéi európai találkozó résztvevőknek, amelyben kiemeli, hogy idén 40. alkalommal rendezik meg az immár hagyománnyá vált programot. Bázel Svájc, Franciaország és Németország találkozásánál fekszik, ahol a fiatalok azért gyűltek össze, hogy együtt találjanak rá az öröm forrásaira. E téma köré szerveződnek az elmélkedések és az imádságok. A Szentatya lelki közelségéről biztosítja a fiatalokat. Felidézi Evangelii gaudium k. apostoli buzdítását, amelyben hangsúlyozza: „Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm.” (n.1) A pápa örömének ad hangot, hogy a fiatalok úgy döntöttek, részt vesznek ezen a találkozón, hogy befogadják és elmélyítsék Jézus üzenetét, aki az öröm forrása mindazoknak, akik megnyitják előtte szívüket. Egyben köszönetét fejezi ki, hogy válaszoltak az Úr hívására, aki mindenkit egyesít szeretetének örömében.
Az irgalmasság kultúrájának növelése
A pápa arra buzdítja a fiatalokat, hogy engedjék bennük élni ezt a Jézussal megélt barátságból születő örömöt, ami által nem zárkóznak el másoktól és a világ szenvedéseitől. Arra hívja őket, hogy maradjanak egységben az Úrral az imán, Isten Szavának meghallgatásán keresztül. Ezáltal segítheti őket abban, hogy tehetségüket „az irgalmasság kultúrájának növelésére fordítsák, amely a másokkal való találkozás újra felfedezésén alapszik. Olyan kultúra ez, amelyben senki sem néz a másikra közönnyel vagy fordítja el a tekintetét, amikor testvérei szenvedését látja” (Irgalmasság és a nyomorult apostoli levél, n. 20).
Az Evangélium öröme egyesít bennünket
A hamarosan lezáruló idei évben megemlékeztünk a reformáció 500. évfordulójáról. A pápa kéri a Szentlelket, segítse a protestáns, katolikus és ortodox fiatalokat, hogy örvendezzenek és gazdagodjanak azokkal az ajándékokkal, amelyeket Krisztus tanítványai elnyernek. Ezáltal mutassák meg, hogy az Evangélium öröme egyesít bennünket a megosztottság minden sebén túl. Ferenc pápa arra ösztönzi a bázeli találkozó résztvevőit, ne féljenek a testvériség útján járni, hogy a rendezvényen láthatóvá váljon az örömteli szeretetközösség, amely az Úrral eltelt szív forrásából fakad.
Üzenete végén a Szentatya az Úrra bízza a fiatalokat, hogy Szűz Máriával együtt énekeljék az öröm forrását jelentő szeretetének csodáit. A Szentatya áldását adja a nemzetközi találkozó résztvevőire, a Taizéi testvérekre és mindazokra, akik befogadják őket Svájcban, Franciaországban és Németországban.