Ferenc pápa katekézise az év utolsó szerdáján: Európában természetéből vetkőzik ki a Karácsony

Az év utolsó katekézise 

Ma Urunk Jézus Krisztus Karácsonyának a jelentőségéről szeretnék szólni, amit ezekben a napokban ünneplünk hitben és a szertartásokban – kezdte katekézisét Ferenc pápa a VI. Pál aulában és most nem a szentmise gazdag örökségét elemezte, miként azt új katekézis-sorozatában teszi,  hanem a Karácsony ünnepét ért jelenkori kihívásokat értelmezte, köztük azt az európai jelenséget, mely Karácsonyt kivetkőzteti eredeti jelentéséből.

A történelem „mája” folytatódik

A betlehemi jászol építése és főként a liturgia, a maga bibliai olvasmányaival és hagyományos énekeivel segítettek bennünket újra átélni azt a ”mát”, amelyet Lukács  evangéliumában angyalok hirdetnek meg a pásztoroknak: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában” (Lk 2,11).

Legyen ünnep, de Jézus a középpontban!

Napjainkban, főként Európában tanúi vagyunk annak a jelenségnek, amely a természetéből vetkőzteti ki Karácsonyt: egy hamis tisztelet jegyében az iránt, aki nem keresztény és aki elrejti az akaratát, hogy ki akarja küszöbölni a vallást, valójában eltávolít az ünnepből minden olyan vonást, mely Krisztus születésére vonatkozik. De igazában éppen ez az esemény, vagyis Krisztus születése az igazi Karácsony. Jézus nélkül nincs Karácsony! – szögezte le a pápa. Van helyette egy másik ünnep, de az nem Karácsony. Ha pedig Ő áll a középpontban, akkor minden körülmény, vagyis fények, hangok, különféle helyi hagyományok, beleértve a tipikus karácsonyi ételeket is, minden azt szolgálja, hogy megteremtse az ünnep hangulatát, de mindig Jézussal a középpontban! – tette hozzá rögtönözve Ferenc pápa. Ám ha kivesszük Őt, kialszik a fény és az egész egy merő színlelés, csupa látszat marad.

Az emberiség gyakorta inkább a sötétséget kedveli

Az egyház örömhír hirdetésén keresztül, minket, miként egykor az evangélium pásztorait, afelé vezetnek, hogy az igazi fényre leljünk, Jézus világosságára, aki értünk, hozzánk hasonló emberré lett és most meglepő módon mutatkozik meg: egy ismeretlen szegény lánytól születik meg, aki egy istállóban hozza őt világra, férje segítségével… A világ mindebből nem vesz észre semmit sem, ellenben a mennyei angyalsereg tudja, ismeri az eseményt és magasztalják őt. Az Isten Fia ma is így mutatkozik meg nekünk: Mint Isten ajándéka az emberiség számára, mely belemerült az éjszaka ernyesztő álmába. Ma is annak lehetünk a tanúi, hogy az emberiség gyakorta inkább a sötétséget kedveli, mert tudja, hogy a fény feltárná mindazon cselekedeteit és gondolatait, melyektől egyébként elpirulna és lelkifurdalást érezne. Ezért inkább szívesebben marad a sötétben, hogy ne zaklassák fel a saját elhibázott szokásai – hangsúlyozta a pápa.

Legyünk ajándék egymás számára, ahogy Jézus nekünk az Atya ajándéka lett

Ezen a ponton megkérdezhetjük magunktól, hogy vajon mit is jelent befogadni Isten adományát, aki maga Jézus Krisztus. Ahogy Ő maga tanított bennünket az egész életével, hogy ajándékká kell lennünk napról napra azok számára, akik saját útjainkon találkozunk. Íme, ez az oka annak, hogy Karácsonykor ajándékok cseréje történik: ajándékot kapunk és ajándékot adunk. Az igazi ajándék számunkra Jézus és minthogy ő maga ajándékká lett, mi is így szeretnénk ajándék lenni mások számára.  Ahogy mi szeretnénk ajándék lenni mások számára, az ajándékok cseréjével, ami egy jel, ami arra a magatartásra utal, amit Jézus jelzett: Ő az Atya küldötteként ajándék lett számunkra, éppúgy mi is ajándék vagyunk másoknak – foglalta össze ismét, rögtönzött szavakkal Ferenc pápa a mondanivalóját.

Jézus születése az Atyaisten szeretetének a legnagyobb gesztusa

Pál apostol segít bennünket egy összefogó értelmezés révén, amikor egy szép passzusában azt írja, hogy:  „Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon (Tit 2,11-12). Istennek Jézus arcán megjelent kegyelme magának az Istennek az arca, akit Szűz Mária hozott a világra, mint ahogy ennek a világnak bármely gyermeke, de Jézus nem a földből jött, hanem az Égből. Ekképpen a Fiú megtestesülésével Isten az új élet útját nyitotta meg számunkra, ami nem az önzésre épül, hanem a szeretetre. Jézus születése az Atyaisten szeretetének a legnagyobb gesztusa – húzta alá a pápa.

Isten a nagyvilág történelmébe írja a saját történelmét

És végül még egy utolsó szempont – kezdte beszéde záró részét a pápa. Karácsonykor az emberi történelmet,  az evilág hatalmasai mozgatta történelmet úgy szemlélhetjük, mint amit meglátogatott az Isten történelme. Mert Isten belevonja a történelembe a társadalom peremén élőket, hiszen ők az első címzettjei az ajándékának, vagyis a Jézus által hozott üdvösségnek. A kicsikkel és a megvetettekkel Jézus barátságra lép, amely az időben tovább folytatódik és ami táplálja a jobb jövő iránti reményt. Ezeknek az embereknek, akiket a betlehemi pásztorok képviselnek, nagy fényesség jelent meg: ők voltak a peremre szorítottak, a nem kívánatosak, a megvetettek, és éppen nekik jelent meg a nagy fényesség, mely őket egyenesen Jézushoz vezette. Velük akar az Isten, minden időben, egy új világot építeni, melyben nincsenek többé elutasítottak, bántalmazottak és nincstelenek.

Karácsony arra indít bennünket, hogy legyünk ajándékká a kicsik számára

Kedves testvéreim, ezekben a napokban nyissuk meg szívünket és elménket e kegyelem befogadására - kérte a pápa a kihallgatás résztvevőitől. Jézus az Atya ajándéka számunkra, és ha befogadjuk őt, akkor mi is Isten ajándékai lehetünk mások számára, főként azoknak, akik nem kaptak figyelmet és gyengédséget… és hányan vannak a világon ilyenek! Karácsony arra indít bennünket, hogy tegyük ezt meg velük. Ezáltal Jézus meg egyszer megszületik mindnyájunk életében és rajtunk keresztül továbbra is az üdvösség ajándéka lesz a kicsik és a kirekesztettek számára - zárta a 2017-es esztendő  utolsó katekézisét Ferenc pápa.