Szűz Mária Isten Anyja

Szűz Mária Isten Anyja

Isten Anyja

A mai napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepeljük. A Máriáról szóló hitigazságok, hittételek közül ez a legrégebbi. A 431-ben Efezusban tartott egyetemes zsinat atyái ünnepélyes formában nyilatkoztak arról, hogy Mária Istenszülő, azaz Isten Anyja, hiszen ő foganta méhében a Szentlélektől és ő szülte a világra Isten Fiát, Jézus Krisztust, akiről valljuk, hogy valóságos Isten és valóságos ember. Jézus személyében megkülönböztetjük az isteni és az emberi személyt, de mivel ez a kettő egymástól elválaszthatatlan, ezért Mária nem csak az ember Jézus anyja, hanem Isten Anyjának is neveznünk kell őt.
Mivel az evangéliumok elsősorban Jézus életét és művét igyekeznek bemutatni, ezért édesanyjáról, Máriáról viszonylag keveset írnak, abban viszont egyetértenek, hogy Mária Jézus anyja. Ő szülte a világra az ember Jézust, amikor be akart lépni az emberiség történelmébe. Mivel az öröktől fogva létező Fiúisten azonos az emberi testet öltött Jézus Krisztussal, ezért jogosan tartjuk Máriát Isten Anyjának.
A Fiúisten megtestesülése az üdvösség művéhez tartozó esemény, amelyet Isten visz végbe, az emberek javára, az emberiség megváltása érdekében. A megtestesülés pillanatában, amikor Mária elfogadja Isten vele kapcsolatos tervét és igent mond arra, hogy a Megváltó anyja legyen, nem passzív szereplő csupán, hanem aktívan, egész személyiségével részt vesz az üdvösség művében, mégpedig, mint anya. Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelében így írja le Mária szerepét az üdvtörténet rendjében: „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).
Az anyaság minden esetben az élet szolgálata. Bár van ebben a megfogalmazásban némi belső ellentmondás, hiszen minden élet halálra van szánva. Aki egyszer egy édesanyának köszönhetően megszületik a földre, annak egyszer távoznia is kell a földi életből, meg kell halnia. Mária életében végigkövethető a fiához, Jézushoz kötődő testi és lelki kapcsolat, kezdve attól, hogy a betlehemi istállóban a szülés pillanatai után kezében tarthatta őt, egészen addig, hogy a Golgotán az Úr kereszthalála után az ölébe fektették fiának holttestét. Mária anyaságára úgy tekinthetünk, mint aki legyőzte ezt az ellentmondást, mert magát az életet, az emberré lett, ugyanakkor örökkön élő Istent szülte meg, bár a keresztről való levételkor még nem tudhatja, hogy az Úr teste hamarosan fel fog támadni az életre.
A mai ünnep evangéliuma visszavezet minket a betlehemi jászolhoz, amelyben karácsony ünnepe óta minden nap megcsodáljuk a Gyermeket s akiben felismerjük Isten Fiát. A jelenet azzal kezdődik, hogy a pásztorok a betlehemi istállóban megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. A felsoroltak között Mária szerepel az első helyen, amellyel Lukács evangélista az ő kiemelkedő személyét hangsúlyozza, de ez természetesen nem jelent elsőbbséget Jézushoz viszonyítva. Az evangéliumi jelenet arra ösztönöz minket, hogy egy kis időre emeljük fel tekintetünket, nézzünk a Gyermek édesanyjára, akinek annak idején a pásztorok lelkesen mesélték el, hogy az angyali jelenés indította őket útnak, az isteni hírnöktől tudták meg azt, hogy megszületett a világ Megváltója. Isten Anyjához hasonlóan mi is véssük jól a szívünkbe mindazt, amit Jézusról megtudunk! Jézus iránti szeretete legyen számunkra példa, hogy az előttünk álló esztendő minden napján kimutassuk szeretetünket az Úr iránt!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, hálát kell adnunk, hogy Mária személyében nem csak Jézusnak, hanem nekünk is anyát adtál. Olyan édesanyát, aki Jézust adja minden embernek. Áhítattal szemléljük a karácsonyi eseményt, amint a Gyermek a jászol szalmáján fekszik vagy édesanyja, Mária ölében nyugszik. Ma Mária felénk nyújtja Jézust, nekünk adja, hogy az új esztendő minden napján velünk és a miénk legyen Isten Fia. Segíts minket, hogy a szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így építve a békét, az Istentől jövő békességet.