Új év!

Új év!

Meg kell tanulni ma, valami újat: leírni azt, amit így még soha nem írtam le. Kimondani valamit, ahogy még eddig soha nem mondtam ki: az Úr 2018. évében vagyunk!

Történetem a történelem részévé lesz, mely az emberiség történelmében eljutott ehhez a naphoz, ehhez az évhez. Miben különös ez a mai nap? Abban, hogy ez a nap, még soha, senki életében nem volt, és nem is lehet, csak annak, aki a mai napot megélheti!

Nem biztos, hogy emlékezetes lesz, hogy fel lesz jegyezve bármi oknál fogva is ez a nap, az emberiség történelem könyvébe. Tulajdonképpen, manapság, annak örülhetünk, ha egy nap nem válik emlékezetessé. A félelem az oka, vajon, vagy valami más?

A szentlecke szavai alapján azon tűnődöm el, hogy ma, számomra miben különbözik a két szó egymástól: hogy szolga, hogy fiú? Talán, ebben a különbségben rejlik annak a felelete is, hogy miért ódzkodunk a meglepetésektől, a nem várt eseményektől?

Túl van történelmünk a klasszikus jobbágyság, a rabszolgaság, a szolgaság idején. Vajon, a szentírás szóhasználata szerinti szolgaság, és az emberiség történelmi fogalmai között van összefüggés? Egy bizonyos, hogy Pál szóhasználatában a szolga abban különbözik a fiútól, hogy az nem örököl, talán semmit sem! A fiú azonban örököse lesz annak, akinek a fia! Örökli azt, ami apjának van, marad élete után, vagy még életében, amit az apja fiára hagy.

De örökíthet bárki bárkire, bármit is? Talán attól van félelmünk, hogy olyan örökséget kényszerítenek ránk mások, amit nem vágyunk megörökölni. Ránk kényszerítenek dolgokat, történeteket, eseményeket azok, akik méltatlanná tehetik apánk örökségét, számunkra, és azok számára, akiknek mi is szeretnénk a számunkra értékeset örökül hagyni. Amíg ez a logika működtet bennünket, addig mi sem vagyunk jobban, mint azok, akik örökséget kényszerítenek ránk. A különbség köztünk csak annyi, hogy ők, erőszakosabbak, céltudatosabbak, vagy vagyonosabbak, amiért ők lesznek dominánsokká ellenünkre. Nevezhetem ezt úgy, hogy szolgaságra ítélnek egyesek, másokat?

Abban vagyok én bizonyos, hogy Isten olyan Atya, aki semmit sem kényszerít rám, nem akar rám kényszeríteni, de jó szívvel adja örökségül azt, amije van! Annak, aki elfogadja a fiúság kegyelmét. Mert már ez is ajándéka, ember számára! Az a benyomásom, hogy az, aki nem érti félre Isten Atyaságát, és szívesen, tisztelettel, méltósággal vágyakozik örökségére, az, soha sem kényszerít semmit embertársára! Igen, fel kell nőni rá, hogy az Ember tisztelje Atyját annyira, hogy azt, amit rá akar hagyni, át akar örökíteni, azt méltósággal lehessen képes fogadni. Itt ér utol engem a mai nap ünnepe! Mert az asszony egyik legméltóbb szolgálata az, hogy a fiút úgy nevelje, hogy számára az Atya tisztelete, örökségének tisztelete érdemmé lehessen számára. Azt láthatjuk, hogy Jézussal kapcsolatban Mária ezt a feladatot dicséretesen teljesítette. Ebben az anyaságában sietünk Hozzá a mai napon, hogy vegyen szárnyai alá bennünket is! Legyél Mária nevelőm, felnevelőm Isten méltó félelmére, tiszteletére, hogy örökségemet vágyakozva tudjam fogadni, és arra a befogadásra készülni segíts engem! Ámen