Vízkereszt előtti szerda
Szent János evangélista, akinek könyvéből
ezekben a napokban Keresztelő János tanúságtételét olvassuk, nem írja le Jézus
megkeresztelkedésének eseményét, ez csak a másik három evangéliumban olvasható.
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a Jordán folyó vidéke, ahol
Keresztelő János tartózkodott és keresztelt. Amikor Jézus közeledik felé, akkor
János számára már nem idegen, hanem ismeri őt, amiből arra következtethetünk,
hogy valamivel korábban történhetett Jézus megkeresztelkedése. János ezt
mondja: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta
marad.” Ez nyilvánvalóan a kereszteléskor történt, hiszen a másik három
evangéliumban részletesen is olvashatunk a Jézusra galamb alakjában leszálló
Szentlélekről. A Keresztelő azt állítja Jézusról, hogy korábban őróla beszélt,
mint utána jövő személyről, aki nagyobb lesz nála, s akinek a küldetése lesz
igazán fontos, mert ő „az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”, azaz ő
hozza el a bűntől való szabadulást, a megváltást. A jelenet végén hangzik el a
Jézusról szóló legfontosabb kijelentés János részéről: „tanúskodom arról, hogy
ő az Isten Fia!”
Felmerül bennünk a kérdés: Honnan tudta János, hogy Jézus a Megváltó, az Isten Fia? Nem a hitetlenség kérdezteti ezt, hanem a tanúságtétel alapját keressük. Maga János válaszol erre azzal, hogy aki őt küldte, mondta meg neki, hogy mi lesz az a jel, amiből felismeri az Isten Fiát, azaz egyértelműen Isten személyesen neki szóló kinyilatkoztatása az alapja tanúságtételének.
© Horváth István Sándor
Felmerül bennünk a kérdés: Honnan tudta János, hogy Jézus a Megváltó, az Isten Fia? Nem a hitetlenség kérdezteti ezt, hanem a tanúságtétel alapját keressük. Maga János válaszol erre azzal, hogy aki őt küldte, mondta meg neki, hogy mi lesz az a jel, amiből felismeri az Isten Fiát, azaz egyértelműen Isten személyesen neki szóló kinyilatkoztatása az alapja tanúságtételének.
© Horváth István Sándor
Imádság
Add Uram, hogy minden dolog
felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az
ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add,
hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a
dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre
szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és
csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök
valóságokat.Clairvaux-i Szent Bernát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése