Jobban figyelve Istenre és egymásra!
Az alábbiakban Kuzmányi István főszerkesztő új évi gondolatait, köszöntését adjuk közre.
Átlépve
az új esztendő kapuján, úgy érzem magam, mint gyermekkoromban, amikor
megérkeztem a váradszőllősi plébániatemplomunkhoz. Fejemet felemeltem, s a kapu
fölül a Szűzanya szobra tekintett le rám, és lábainál a mindig érvényes
felszólítását olvashattam: Jertek, imádjuk az Urat! Fontos tudatosítanunk, hogy
2018 napjaiban két lábbal a földön kell járnunk, de jó, ha lelki szemeinket
mindig felfelé irányítjuk. Jézus a kereszten függve rábízta Egyházát – és benne
minket – Szűz Máriára. Megnyugtató tudni, hogy az év napjaiban van, aki
mellettünk áll, megfogja kezünket, és Fiához vezet, akihez evangéliumának
örömhírén és embertársaink szolgálatán keresztül visz az utunk.
Ha
visszatekintünk az óévre, láthatjuk, hogy kiemelkedő eseményei, a fatimai
jelenések évfordulója és a Szent László-év számos kegyelemmel vérteztek fel
bennünket. Elmélyülhetett és megtisztulhatott Mária-tiszteletünk, és földi
hazánk iránti elkötelezett szeretetünk is erősödhetett.
2017 még
valamivel megajándékozott bennünket: a testvéri együttérzéssel, hiszen ha
szívünk mélyére tekintünk, beláthatjuk: korábban nem sokat foglalkoztunk azzal,
hogy a Közel-Keleten keresztények élnek, akik élete és megmaradása végveszélybe
került. A számos vértanúság Egyiptomtól Irakig egészen közel hozta hozzánk
veszélyeztetett testvéreinket. Megrendítő érzés találkozni erőt adó hitükkel,
tanúságtételükkel. Fontos, hogy 2018-ban imáinkban megemlékezzünk minden
üldözött, szenvedő testvérünkről, különösen a keresztényekről, és
lehetőségeinkhez mérten adományainkkal is segítsük szülőföldjükön való megmaradásukat
vagy visszatérésüket.
Az új
évre előretekintve minden kegyelemnél erősebben hathat ránk, ha megnyitjuk
szívünket az Oltáriszentségben jelen lévő Úrjézus számára. Segítséget nyújthat
ebben a 2020-as budapesti eucharisztikus világkongresszus előkészítő újabb éve,
hiszen pünkösdhétfőn már a második ilyen esztendő kezdődik meg. Még fülembe
cseng Ferenc pápa úrnapi homíliája: „Az Eucharisztia Isten szeretetének az
emlékezete.” „Az élet szétaprózódásában az Úr egy kedves »törékenységgel « siet
segítségünkre: ez az Eucharisztia. Az élet kenyerében az Úr meglátogat minket
úgy, hogy alázatos eledellé teszi magát, amely szeretettel gyógyítja a rohanás
betegségében szenvedő emlékezetünket.” Erre a szeretetre csak egyetlen
válaszunk lehet. Amikor leborulunk Isten e nagy és folyamatosan kiáradó
szeretetének titka előtt, amikor szívünkbe vésve hordozzuk e nagy titkot,
kialakul bennünk a hálás emlékezet: „Az Eucharisztia bátorít minket: a
legkacskaringósabb úton sem vagyunk egyedül; az Úr nem felejt el, és valahányszor
felkeressük, szeretettel felüdít minket” – buzdít a Szentatya.
További
erőforrásként a Szent László-év egyik kedves emléke jut eszembe. A királyt
legtöbbször lóháton és bárddal a kezében ábrázolják, ezért is hat újszerűen a
Nagyvárad központjában lévő templom oltárképén látható ábrázolás: Szent László
a város kapuinál áll, és kulcsokat nyújt a fogadására érkező polgárok, valamint
– a központi szereplő – a püspök felé. Ezek életünk kulcsai. Az új évben is
nagy a kísértés, hogy önzésünkkel, szeretetlenségeinkkel észrevétlenül is
falakat emeljünk magunk és mások közé. Jó tudni, hogy minden falon van egy
ajtó, a nagyváradi oltárkép pedig arra tanít, hogy kérjük bátran a szentek közbenjárását,
akik kiesdik számunkra e kulcsokat, melyek megnyitják a kapukat Isten és egymás
felé. Ez a csodálatos nyitás azonban csak a bennünket szerető Isten kegyelméből
táplálkozó szeretetszolgálat nyomán lehetséges. XVI. Benedek is figyelmeztet
bennünket a Deus caritas est kezdetű körlevelében: „A felebaráti szeretet út az
Istennel való találkozás felé, s a felebaráttól való elfordulás Isten számára
is vakká teszi az embert.” „Isten szeret minket, megláttatja és megérezteti
velünk a szeretetét, s Istennek ebből a »megelőző« szeretetéből tud kisarjadni
bennünk is válaszként a szeretet” – írja.
2018-ban
figyeljünk jobban Isten imádatára és az embertársainkat segítő jó cselekedetre,
amely az ő szeretetéből fakad. Mindkettőre meg vagyunk híva az új esztendőben,
melyhez az Úr mindannyiunk számára megadja kegyelmét. Éljünk vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése